Ország-Világ, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-12 / 7. szám

ORSZAG-VILÁG • A magyarországi zsidó­ság deportálását Endre és Baky úgy irányította, hogy a vártnál sokkal gyorsabb ütem­ben haladt, és így a budapesti zsi­dóság összegyűjtését július első napjaira tűzték ki. Ez azonban nem volt másképpen elképzelhe­tő, mint hatalmas karhatalmi alakulat Budapestre való kon­centrálásával, az akció végrehaj­tására. Miután a németek ebbe a dologba közvetlenül nem akartak beleavatkozni, a rendőrséget pe­dig mindenek ellenére megbíz­hatatlannak tartották, maradtak Baky csendőrei. Baky tehát el­rendelte a csendőrség fő erőinek Budapestre való összpontosítá­sát Ettől azonban megrémült a kormányzó , és joggal. Csapatösszevonások Budapesten Horthy azt állítja emlékira­taiban: a budapesti zsidóság ne­ki köszönheti azt, hogy nem de­portálták, mert az akciót ő ál­líttatta le. Ez csak részben igaz, hiszen Horthy ellenakciójának — bár a svéd király, a pápa stb. intervencióinak nagy hatása volt rá — nem a budapesti zsidóság, hanem saját uralmának meg­mentése volt az elsődleges cél­ja. Hogy a nyilasok Baky csend­őreinek segítségével puccssze­rűen akarták átvenni a hatal­mat, megfelel a tényeknek, leg­alábbis valóban nagy volt ennek a valószínűsége. A kormányzó és környezete, tőlük szokatlan gyorsasággal, intézkedett Lázár tábornok, a testőrség parancs­noka, testőreivel és felfegyver­zett rendőrökkel körülvette a Várat, Bakay Szilárd tábornok­kal, a budai helyőrség parancs­nokával mozgósíttatta a rendel­kezésére álló katonai egysége­ket, többek között a ludovikáso­­kat és az esztergomi páncélos tisztiiskola növendékeit. Pestre rendelték az első páncélos had­osztályt is, amely július 6-án es­te Óbudára érkezett. A kor­mányzó utasítására a kormány­nak nyilatkozatot kellett közzé­tennie, hogy a kormányzat min­denféle puccskísérletet a legna­gyobb eréllyel fegyveresen fog letörni. Az erőviszonyok annyi­ra egyértelműen a hadsereg ol­dalán állottak, hogy ilyen kö­rülmények között Baky jobbnak látta, ha csendőreit kivonja a fővárosból. A páncélos alakula­tok pedig Budapest utcáin nagy demonstratív felvonulást ren­deztek. A németek meghökkentek. Nem voltak elkészülve ilyen gyors és ilyen erélyes reakció­ra. De a befejezett tényeken egyelőre nem tudtak változtatni. Veesenmayer nyomban jelentet­te a történteket, de Horthy is érezte, hogy a németeknek vala­milyen magyarázattal tartozik. Magához kérette a birodalmi megbízottat és vele mintegy há­romnegyed órát tárgyalt. Horthy most már sokkal kevésbé volt erélyes, mint Bakyval szemben. A puccsal kapcsolatos informá­cióit és intézkedéseit elmondotta Veesenmayernek és rögtön hozz­­zátette, hogy szilárd elhatározá­sa a végsőkig kitartani Német­­­­ország mellett és megfelelő idő­pontban, „ha a politikai helyzet megnyugodott”, hajlandó hozzá­járulni a budapesti zsidóság el­szállításához is. Veesenmayer, mint jelentésében mondja, me­­ rev arccal és jéghidegen hall­ gatta Horthy fejtegetéseit, majd WESSELÉNYI MIKLÓS Tegnapból a mába 8. LÉGBŐL KAPOTT PUCCS b­ izonyos események meg­könnyítették a cselekvést. Sztójay még marad, alig leplezett fenyegetéssel a hangjában sajnálkozását fejezte ki, hogy a kormányzó nem ér­tesítette előre a szándékáról, mert így a németek is segítségé­re lehettek volna a helyzet tisz­tázásában. Horthy e beszélgetés alkalmával először tett célzást arra, miszerint azzal a gondolat­tal foglalkozik, hogy a beteges­kedő Sztójay helyett új minisz­terelnököt nevez ki. Veesenma­yer jelentésében megállapítja: A keleti front helyzetének ala­kulása, 1944 januárjától áprilisig hogy a kormányzó szenilis, ha­zudik és állandóan ellentmon­dásokba keveredik. „Felmerül a kérdés, hogy meddig tudják még ezt az embert használni” — írja jelentése befejező soraiban. Bethlen memoranduma, a si­keres puccselhárítási kísérlet és környezete a kormányzót cse­lekvésre ösztönözte. Jelöltje a miniszterelnöki posztra­­Lakatos Géza tábornok volt, aki a német megszállás után jó néhány hé­tig a Szovjetunióban harcolt, mint az első magyar hadsereg parancsnoka, de akit később, mivel nem teljesítette a német katonai utasításokat, le kellett váltani. Lakatos típusa volt a hivatásos katonának, annak minden jó és rossz tulajdonsá­gával együtt. Nem volt ugyan nácibarát fasiszta, de haladó gondolkodásúnak is nehezen le­hetett volna nevezni. Tudta, hogy a németek a háborút el­vesztették és legalább ebből a szempontból alkalmasnak lát­szott arra, hogy az utolsó órában megpróbálja menteni, ami még menthető a magyar uralkodó osztály szempontjából. Badacso­nyt nyaralójában érte el a kor­mányzó hívása. Mint jó katona, azonnal engedelmeskedett, de mélyen meg volt döbbenve, mi­kor Horthy közölte vele, hogy kormányalakítással akarja meg­bízni. Aggodalmaskodott, nem tartotta magát alkalmasnak a feladatra. Mint később kiderült, aggodalmai sajnos jogosak vol­tak. A kormányzó azzal igyeke­zett megnyugtatni vonakodó tábornokát, hogy tervét Beth­lennel is megbeszélte, és Bethlen is helyesli Lakatos kinevezését. Ez igaz volt, de Bethlen az adott pillanatban nem találta célsze­rűnek a kormány­változást, és így a kormányzó kénytelen volt el­ejteni azt a szándékát, hogy már július 10-én lemondatja Sztó­­jayt és kinevezi Lakatost. És azonkívül nem merte a kor­mányváltozást „puccsszerűen” végrehajtani. Tehát ismét hívat­ta Veesenmayert. A birodalmi megbízottnak most már határozottan bejelen­tette, hogy elejti Sztójayt és La­katost nevezi ki miniszterelnök­ké. Szemrehányóan tette hozzá, hogy levelet akart küldeni sze­mélyes megbízottjával, a kato­nai irodája főnökével, Dálnoki Miklós Béla tábornokkal Hitler­nek, de nem kapott arra választ, hogy mikor hajlandó őt Hitler fogadni, pedig ebben a levélben meg akarta magyarázni a jelen­legi­­ helyzetet, így azonban kénytelen egyoldalú döntéshez folyamodni. Veesenmayer most már a legélesebb hangot hasz­nálja. „Sok magyar tekint ma a birodalom felé, és ha ezek meg­tudnák, hogy ez a lépés a Füh­rer beleegyezése nélkül valósult meg, ellenzékbe vonulnának; ez egyaránt vonatkozik a Szálasi­­mozgalomra és az­­mrédy-párt­­ra, a nemzetiszocialistákra és Szomorú menet: deportáltak a Gomol Pinok fr­ont [1.ukrán front] Zsitomir strodlo« | iIiKRAN front] 3.UKRÁN FRONT iVoznyeszenuj Kisinyov^i *\ Az 1944 év elejéig kialekult arcvonal. Az a­rc­vonal meg­változása 1944 év Az arcvonal 1944 április közepén. A szovjet csapatok főbb csapásainak % ___ij ii

Next