Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 1. szám

Mátyásföldi repülőtér — 1945. október 1. 1945. október 3-án, szerdán délben egy órakor egy amerikai rendszámú, Douglas gyártmá­nyú nagy utasszállító repülőgép szállt le a mátyásföldi repülő­téren — e repülőgép hozta a magyar háborús főbűnösök első csoportját. A politikai rendőrség nagy készültséggel vonult ki a repü­lőtérre, ahol Grainville had­nagy adta át az érkezetteket Péter Gábornak, a politikai rendőrség vezetőjének. A névsor: Bárdossy László, külügyminiszter 1941. február 4-től 1942. március 7-ig, minisz­terelnök 1941. április 3-tól 1942. március 7-ig, vitéz Imrédy Béla, miniszterelnök 1938. május 14- től 1939. február 15-ig, tárcanél­küli gazdasági csúcsminiszter 1944. május 25-től augusztus 8- ig, a szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártja vezére, Szá­lasi Ferenc, nyugalmazott vezér­kari őrnagy, 1944. november 4- én „nemzetvezető”-vé válasz­tatta magát. Jaross Andor, bel­ügyminiszter 1944. március 22- től 1944. augusztus 8-ig. Endre László, gödöllői főszolgabíró, Pest vármegye alispánja 1938. januárjától, belügyi államtitkár 1944 március 22-e után. Remé­nyi—Schneller Lajos, pénzügy­miniszter 1938. március 9-től 1944 október 16-ig, Kunder An­tal, kereskedelemügyi miniszter 1944. március 22-től 1944. októ­ber 16-ig, Szállási Jenő, minisz­terelnök-helyettes 1944. október 16-tól, Kassai—Schallmayer Ferenc, propagandaminiszter 1944. október 16-tól, vitéz Hel­­lebronth Vilmos, vezérőrnagy, 1944. október 16-tól hadfelszere­lési miniszter és Gömbös Ernő, Gömbös Gyula volt miniszterel­nök fia.­ William S. Key altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság amerikai képviselője a kö­vetkező nyilatkozatot tette Szá­­lasiék hazaérkezéséről: „Szá­lasi Ferenc volt magyar minisz­terelnököt és tíz társát ma át­adtuk a magyar kormánynak, hogy mint háborús bűnösöket bíróság elé állítsák őket... To­vábbi 546 magyar bűnöst, akik­nek kiadatását a magyar kor­mány kérte, mihelyt a szállítási lehetőségek ezt megengedik, ki fogjuk szolgáltatni”. „Pestre megyünk!...” „A gép 10 órakor indult el Salzburgból — beszélte el a Szabad Nép munkatársának a foglyok őrizetével megbízott amerikai katona —, a foglyok­nak nem mondták meg, hová mennek. Az úton szótlanul, bal­sejtelmektől gyötörve, magukba meredten viselkedtek, csak ami­kor a Duna fölé érkeztek, szó­lalt meg Imrédy ijedt hangon: — Pestre megyünk!... A díszes társaság riadtan egy­másra meredt s még jobban magába roskadt. Az egy évvel ezelőtti hangoskodásuk gyáva némaságba fulladt. Útköz­ben kényszerleszállást is kellett vég­­rehajtaniok és eközben a gép kissé megsérült”. A mátyásföldi repülőtéren a gépből elsőnek Hellebronth ve­zérőrnagy, Szálasi hadfelszere­lési minisztere szállt ki. Egy detektív kezében megcsillant az acélbilincs és rászólt az ijedt miniszterre: — Tartsa kezét! „A tábornok úr után — a tu­dósítás szerint —, aki legelsőnek szökött meg Budapestről, be­kecsbe öltözött, borostás arcú férfi, Bárdossy László követke­zett ... Rövid, zöld lódén kabát­ban meghajolva, behúzott nyak­kal Imrédy nyújtja karját és gyors léptekkel tűnik el a ra­bomobilban. Szemébe húzott kalappal lép ki Endre László, egy pillanatig rámered megbi­lincselt kezére, aztán követi gyilkos társait. A tizenegyedik Szálasi Ferenc. Hajadonfőtt van, arca sápadt, tekintete za­vart, meghunyászkodó szemé­vel a földet keresi... Nem sokkal később Péter Gábor kiadja az utasítást: Indulás az Andrássy út 60- ba... (Ez volt a „Hűség Háza”, Szálasi pártjának, a Nyilaske­resztes Pártnak központja — Szerk.) Felsorakozik a menet. Elöl egy autó géppisztolyos de­­tektívekkel. Két detektív a me­netiránynak háttal, szemközt a rabomobillal foglal helyet. Az autót követi a rabomobil, azt pedig a politikai rendőrség ve­zetőinek autója. Ezután az an­gol és az orosz misszió autói kö­vetkeznek, majd a népbíróság, népügyészség vezetőié. A menet mindenütt óriási feltűnést kelt. Mindenki tudja: Szálasiék meg­érkeztek”. Az 1943. évi 81. M. E. számú rendelet 1945. január 23-án, még Deb­recenben adta ki az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletét a népbíráskodásról. A kormány­rendek­­ bevezetője és első két paragrafusa így hangzik: „Az ideiglenes nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 21. és 22. napjain a Debrecenben adott felhatalmazás alapján az ideiglenes nemzeti kormány at­tól a szükségtől vezettetve, hogy mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésü­ket — az esküdtbíróságnak tör­vényhozás útján való visszaállí­tásáig a népbíráskodás megva­lósítása tárgyában a követke­zőket rendeli: Általános rendelkezések. 1. 2. A jelen rendeletben kö­rülírt bűncselekmények az eset­ben is büntethetők, ha a cselek­mény a rendelet életbelépésekor már befejeztetett, s a cselek­mény befejezésének időpontjá­ban fennállott törvényes ren­delkezések alapján az büntet­hető nem volt.­­ 2. §: A népbíróság jogköre ki­terjed a polgári egyénekre és a fegyveres erő tagjaira, ideértve a rendőrséget és a csendőrséget is, valamint a magyar állam te­rületén elfogott vagy a magyar államnak kiadott egyénekre, te­kintet nélkül azok állampolgár­ságára”. A népbíróságok által kiszab­ható büntetések: 1. halál, 2. fegyház, 3. börtön, 4. fogház, 5. internálás, 6. vagyonelkobzásig terjedhető pénzbüntetés, 7. ál­lásvesztés, vagy foglalkozástól való eltiltás, 8. politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, 9. fegyelmi jellegű büntetések. A kegyel­mezés joga a Nem­zeti Főtanácsot illeti, e szerv döntését az igazságügyminiszter javaslatára hozza meg. A rendelet 11. §-a­­ pontosan meghatározta, kit kell háborús bűnösnek tekinteni. Így első­sorban azt, aki Magyarország belépését a második világhábo­rúba vezető állásban kifejtett te­vékenységével, vagy magatartá­sával elősegítette, vagy azt megakadályozni nem töreke­dett, bár arra vezető állásánál fogva módja lett volna; háborús bűnösnek kell tekin­teni azt is, aki a fegyverszünet megkötését megakadályozni igyekezett, továbbá azt, aki­­a nyilas mozgalomnak segítséget nyúj­tott a hatalom megszerzéséhez, és a nyilas uralom alatt vezető állást vállalt, aki a megszállott területek lakosságával, a hadifoglyokkal való bánásmód tekintetében sú­lyosan megsértette a nemzetkö­zi jogszabályokat, vagy „aki ál­talában felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvényte­len kivégzésének vagy megkín­­zásának. A rendelet háborús bűnösnek nyilvánította azt is, aki bármely formában uszított a háború fo­kozottabb mértékben való foly­tatásához; aki magyar állampolgár lété­re a német fegyveres SS vagy Biztonsági Szolgálat, titkos­rendőrség (Gestapo) szolgálatá­ba lépett; aki „valamely német alaku­latnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott vagy mint besúgó működött”. A népbíróság tanácsa öt tagból áll, akiket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párt (Demokratikus Polgári Párt, Független Kisgaz­dapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szo­ciáldemokrata Párt) delegál. Végül: a népbíróság és a fel­­lebbviteli szerv, a Népbírósá­gok Országos Tanácsa ítéletét „A MAGYAR NÉP NEVÉBEN" hozza. Mindezt azért szükséges is­mertetni, mert a fiatal népi de­mokrácia már a kezdet kezde­tén nagy gonddal ügyelt arra, hogy a háborús bűnösök szabá­lyos törvényes eljárás lefolyta­tása után nyerjék el megérde­melt büntetésüket, hogy elejét vegyék a népítéleteknek. Valóban: Magyarországon, az ország felszabadulásának két­ KARSAI ELEK: ÍTÉL A NÉP I. 241 np bdiil ta dírtit­kára világhajó ciml Bárdossy László a Népbíróság előtt ■ a .1. »'»i*1»1»1 sw*» T i .,»»»«»««_ MM» MN­ lll'l" • MAM UM* •»«»­•« MMUMlMa« « IM iMU» I». WH M IHM Ma»­­Mii— Mn*a ar.Mr6s««v list'll W « IMO M HLM. Ul frafc I^h MMN k*M MaMtt MP, Mpl M «M .MMtM ML, Ihm .iraiwuMi • MM m— Im mm iSatmt**, s« tat mm «uv« Mtn a IMiiHIHs «Um MttttMt Man milMi, , H UrtUs U.-M M6»lai iluf HjtV Mpr ipirtP« MMdn mint mm m —t psijMtn • Uftdu Ms—6 <611 «MlM «IM • -Ml—I MwU —pBMpl»M »MllW ÍÓMts] Fent: Bárdossy László a Népbíróság előtt Lent: A vádirat

Next