Ország-Világ, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-23 / 47. szám
ORSZÁG-VILÁG Bocsánatos bűn, ha a szerző saját magát plagizálja. A címet attól a rádiós sorozattól kölcsönöztem, amelyben január óta, havonként egy-egy alkalommal az idén 175 éves Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaival beszélgetek. Az intézmény történetéről, a szakemberek kutatásairól, nevezetes közgyűjteményünk különleges értékeiről. Másképpen: a tudomány kincseiről. Tarkócsont a páncélszekrényben Ki mit tart kincsnek? Dr. Dobosi Viola — egyebek között — Sámuelt, Páncélszekrényben őrzik a múzeumban, Vértesszőlősön — a lelőhelyen — csak másolatát láthatja a közönség. Pedig nem más, csupán egy 25—27 év körüli férfi tarkócsontja. A „tulajdonos” viszont 400 000 évvel ezelőtt élt! Amikor 1965. augusztus 21-én dr. Vértes László a szenzációs leletre bukkant, a BBC-től a mauritiusi sajtóig szinte az egész világ hírt adott az előember-maradványról. De nem csupán a csont értékes. Hasonló korú tűzmaradványokat ■ csak Peking közelében leltek. Pi Több tízezer szilánk és kőeszököz, nagyszámú állatcsont keresrült elő Vértesszőlősön az ása- Eítások során. Az is szenzációs Pi volt, hogy öt, egymás fölött fekvvő települési felszínt tártak fel. ||| Az ősrégészek alapos képet alkothattak az előember életéről. Még annyit, hogy dr. Dobosi Viola dr. Vértes László egykori asszisztenseként tanúsítja: igaz, a tarkócsont Sámuel napján került elő, de — a közhiedelemmel ellentétben — nem ezért kapta ezt a nevet. Már korábban eldöntötték, hogyan fogják „hívni” a nagyon várt embermaradványt. Az obsitok római elődei Augustus császár végrendeletében találjuk Pannónia legkorábbi említését. Azóta a múzeum falain belül sokszor hangzott el a provincia neve, hiszen gazdagok vagyunk római leletekben. Dr. Soproni Sándor a két-két bronztáblából álló, fémhuzallal összefűzött katonai diplomákról (afféle elbocsátó levelekről) is beszélt. A római birodalom területén éppen Pannóniából került elő a legtöbb belőlük. A múzeumban látható egyik diploma arról tudósít, hogy: „azoknak a lovasoknak és gyalogosoknak ..., akik huszonöt vagy több szolgálati évet töltöttek ki..., én, a császár római polgárjogot adok, ha még nincs meg nekik. Továbbá: jogérvényes házasságot köthetnek azokkal az asszonyokkal, akiket... bírtak, vagy pedig később feleségül vettek. De: csupáncsak egyet vehetnek el...” Egy patena (szertartásoknál használatos kehelyfedő) most dr. B. Thomas Edit kedvence. A tíz centiméter átmérőjű ezüst tányérkán a Napkrisztus a keleti Mithrász isten kultuszának hatására utal. Hét halat, hét kenyeret, a patena szélén tizenhárom madarat (lélekszimbólumot) és tizenhárom, embert utánzó motívumot látunk. Az elsőre a fejet kétszer ütötték, glória formájában, ez az antropomorf ábrázolás Krisztusra utal. A többi motívum a tizenkét apostolt jeleníti meg. Jelenlegi tudásunk szerint ez a keresztény világ legkorábbi ismert patenája! Vérdíjra szánt solidusok? öreg parasztasszony botjával megpiszkálta a földet, és megcsillanni látott valamit a napfényben. Aranyak voltak. Történt ez 1963 őszén, a Hódmezővásárhely környéki Szikáncstanyán. Aztán jöttek a kutatók , és összesen 1439. V. századi solidust találtak. Dr. Biró Katalin példákkal illusztrálta, milyen nagy összeg ez. Annak idején a kelet-római birodalomban 1 solidusért 88 kiló marhahúst vagy 109 liter bort lehetett venni. Magasabb iskolában egy hónapi tandíj volt a solidus. Hogyan került az Alföldre a sok kincs? Vagy bizánci vérdíj volt Attila fejére (Gárdonyi is ezt gondolja „A láthatatlan ember”-ben), vagy pedig a kelet-római birodalom hunoknak fizetendő évi adójából maradt meg. Rejtély, hogyan került a földbe. „A magyarok csinosak és jó kinézésűek” — állapította meg Gardizi perzsa történettudós honfoglaló eleinkről. Viseletüket előszeretettel ékesítették ötvöstárgyakkal. A férfivá avatás egyik legfontosabb kelléke a díszes, fémből készült öv volt. Magát a szertartást is felövezésnek nevezték. Ilyen övet minden egyes honfoglaláskori sírban találunk. A IX—XI. században alakul ki az európai hírű magyar ötvösművészet. (Különböző korokból származó remekeiből ma összesen körülbelül tízezer van a Magyar Nemzeti Múzeum két gyűjteményében.) Az első századokban, okleveleink tanúsága szerint, a kolostorok — egyéb adományok mellett — egy-egy ötvöst is kapnak. A föld pedig „aranyban és ezüstben bővelkedő”, továbbá: „az urak állandóan termeltetik az aranyat” — ahogy azt 1308-ban egy francia domonkos barát — más utazókhoz hasonlóan — megemlíti. Az ötvöstárgyak a magyar viseletről is tájékoztatást adnak. A XII. századi, egyetlen öntőmintából készült két bronz víztartó edény vadászatból hazatérő férfiakat ábrázol. Viseletükkel később a Képes Krónikában találkozunk. Dr. Kolba Judittal folytatott beszélgetésünket egy XVIII. századi versikével fejeztük be. E szabályok megtartása is szükséges volt ahhoz, hogy valaki kincseket készítsen. íme: „Ha ötvös akarsz lenni / Inaskorban pénzt gyűjts / Azt mind műszerre költsd / És ne restelly dolgozni /.. .Azért legény sorban / Ne üllj mindjárt sorban / Korzsomákon bort vinya / Hanem a heti bort / Adgyad jó műszerért...” Magyar módi, magyar fegyver Mi is az a díszmagyar? Dr. Dózsa Katalintól erre a kérdésre is választ kaptam. Kiderült, hogy pontatlanul használjuk ezt a kifejezést. Az úgynevezett magyar női díszruha az olasz, a spanyol és német reneszánsz ötvöződéséből alakult ki, de honi elemek is gazdagították. Bő szoknya, fűzött ingváll, fehér vászonderék, csipkekötény a jellemzői. És a férfiviselet? Kabátszerű dolmány (helytelenül nevezik néha atillának), föléje kerül a mente (gyakran panyókára vetve), karakterisztikus még a zsinórozásos csizmanadrág, a csizma, vagy az úgynevezett deli saru, hímzéssel díszítve. A reformkorban kettévált a magyar módi. Megjelent a díszruha, és volt fekete, zsinórozott dolmány, úgynevezett magyar ruha. Ez utóbbit ismerjük — például — Barabás Miklós Petőfit megörökítő arcképéről. A magyar díszruha (helytelenül: díszmagyar) bársonyból készült, gazdag arany-, ezüstzsinórzattal. Díszmagyarnak legfeljebb a két világháború között használt, gyenge kivitelű díszruhát nevezhetjük. A textilgyűjtemény szakemberei egyébként jobban örülnek a tipikusnak, mint a szépnek. Nem divattörténettel foglalkoznak, hanem egy-egy kor, egy-egy osztály mindennapjait akarják illusztrálni. Textíliával. A modern múzeumi felfogás szellemében úgynevezett életmódkutatást végeznek. Középkori lovagi felszereléssel mintegy 8000 embert lehetne „csatasorba állítani” a grazi fegyvergyűjteményből. A Nemzeti Múzeum nincs ilyen szerencsés helyzetben, bár sok,körülbelül 13 000 tárgya van. Több is lehetne, ha például a Habsburgbirodalom gyűjtői — császároktól a főurakig — nem vetettek volna szemet a magyar előkelők kincseire. „Ne rösteld aztnekünk ajándékozni és haladéktalanul megküldeni” — írja Rudolf császár Zrínyi Miklós grófhoz egy török pajzs ügyében. A B A JUBILEUM ALKALMÁBÓL Kincsek a nemzet múzeumában Római kocsioromdísz Somodorpusztáról II. Mátyás tallérja 1609-ből