Ország-Világ, 1978. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-20 / 38. szám
5 ŐSZI TÉMÁK kaptak ezúttal rovatunkban helyet. Mivel hosszú, kellemes őszre számíthatunk (legalábbis ezt ígéri a Meteorológiai Intézet), ezért csupa olyan - még hetekig, hónapokig használható - praktikus holmit mutatunk be, amit házilag is elkészíthetünk, de meg is vásárolhatunk. Képeink az üzletekbe kerülő árucikkekről készültek. □ ORSZÁG-VILÁG Bőrbe kötve Az őszi divat ismét a sportos öltözködés híveinek kedvez. Különösen a valódi bőr jutott szerephez öltözködésünkben. Kabát, nadrág, szoknya, mellény, sapka készülhet bőrből. Ám a szövetkosztümöt, kabátot, kötött pulóvert is kombinálhatjuk bőrrel. Egyik képünkön sportos, mintás anyaggal bélelt kapucnis kabátkat, hozzávaló ellenzős sapkával, valamint kardigánszabású kabátot mutatunk be. Az előbbi gumírozással húzott részekkel készült, hogy kényelmet nyújtson. A második kötéssel kombinálva. A bőrkabát elejét különleges, színben harmonizáló csíkokból tervezték. A kabát jó ötlet arra is, hogyan varázsolhatjuk újjá régi bőrkabátunkat, például kötött szegélycsíkokkal. A szép modelleket a Magyar Divatintézet tervezte. Fotó: Ács Irén Kössünk csőpulóvert Dzsekikhez, kardigánhoz és szoknyához is jó a csőpulóver, melynek nyakát hűvös időben kapucniként a fejünkre húzhatjuk. Elkészítéséhez 25 deka dupla szállal fogott mohair fonal, 3-as kötőtű és minimális szakismeret szükséges. Két sima, két fordított mintával két darab 90 cm hosszú, 40 cm széles téglalapot kötünk, az oldalakat összevarrjuk, két 20 cm-es karnyílást szabadon hagyva. Ujjakat is köthetünk szintén két téglalapból, ennek fonalszükséglete 10 dkg mohairfonal. Mutatós darab lehet belőle, ha csíkosan kötjük a pulóvert. Fotó: Archívat! A kerámia virágai Várdeák Ildikó a kísérletező, mindig újat kutató művészek közé tartozik. Munkájáról szólva, elsőként mestereit, példaképeit említette. — Nekem két apám volt — mondta. — Az egyik, aki életet adott, felnevelt. A másik Gádor István, a hazai modern kerámia megteremtője. Festőművész apámtól a szakma, a mesterség, a művészet szeretetét és becsületét kaptam útravalóul. Gádor mesteritől, tanáromtól, a mindig újakra készülő, töretlen vállalkozó kedvet. A keramikusművész a főiskolán porcelánfestést tanult, eközben beleszeretett a kerámiába és hű is maradt hozzá. Csaknem egy évtizedes erőpróba után érkezett el azokhoz a használati tárgyakhoz, amelyek ma is sajátjai. Egyik érdekes témája a kerámia fémmel és kosárfonással való kombinálása. A kenyértartó, az öblös teáskanna fogója nádból készült, a fondue-készlet főzője fémmel van kombinálva. Az ellentétek: a kemény kerámia, a lágyan hajló nádfonat és az ezüstös fém izgalmas összhatást nyújt. A másik kedvelt területe a különleges színek és minták alkalmazása. E törekvését őrzik a nagyméretű tálak, a kávés- és teáskészletek, a gyümölcsöskelyhek, vázák. Karcolással, festett díszítéssel, felületi felrakással készültek. Újabban nem elégszik meg a közvetlen környezetünk, otthonunk szépségével, hanem kilép a lakásból, és virágtartókkal, kaspókkal a kertet is díszíti. — Ezek új eljárással születtek — simogat végig tekintetével a vázákon, hasas virágtartókon. — Kísérletezés közben jutottam el a samotthoz — az építőipar melléktermékéhez —, ehhez a rusztikus hatású és nagyon tartós, kemény anyaghoz. Rájöttem arra, hogy az égetés során, az olyan hőhatásra, amely minden anyagot elemészt, ez a samott semmihez sem fogható szépséget nyer. Mintha valódi tisztítótűzben égne . .. Ezerkétszáz fokon felül eltűnt az anyag durvasága, érdessége, a máz keménysége, a színek is semmivé váltak, s csak az maradt meg, ami kellemes. A tűzégette anyag ősi erőt sugárzó szépséget ad. Így vált a belőle készült tárgy alkalmassá arra, hogy a természetet — a kertet, az udvart, egy-egy facsoportot díszítsen — földet, virágot, bokrot, növényt magába fogadjon. Így dolgozik Várdeák Ildikó keramikusművész, akinek negyedszázados munkásságát a közelmúltban a Csók Galériában láthattuk. (Tóth) Fotó: Csikós Ilona Virágtartó görgőkkel