Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-20 / 25. szám

A műkincsrablás — alvilági nevén a „forró művészet” — egyre gyakoribb Nyugat-Európában. Az ezzel foglalkozó — mind többször felbukkanó — hírek jelentős művek elrablásáról és megkerüléséről szólnak. Kik és miért rabolják el kik és hogyan kerítik elő a műkincseket? Erről olvashattunk a hamburgi STERN egyik cikkében, melyet az alábbiakban (rövidítve) közlünk. Paul Petrides, egykori ciprusi szabó, aki 1925 óta Franciaországban él, köztiszteletben öregedett meg, és lett mesésen gazdag. Jó ízlésű műértőként kezdte képvásárlásait, majd miután számos festővel ismerkedett meg és barátkozott össze, felhagyva eredeti foglalkozásával — műkereskedő lett. Számos jelentős művészt fedezett fel — közöttük Maurice Utrillót — és napjainkban vagyonát már 40 millió dollárra becsülik. Néhány héttel ezelőtt mégis bíróság elé állították, mert bebizonyosodott, hogy a ma hetvennyolc esztendős műkereskedő b ozgazda. Sok más között például tizennyolc olyan értékes képet vásárolt meg potom áron, melyet álarcos rablók fegyveres erőszakkal raboltak el egy iparmágnás házából, és e képeket több millió dollárért egy japán vállalkozónak adta el. Mivel a három hétig tartó perben nem sikerült bizonyítani, hogy Petrides maga adta volna a rablásra szóló megbízatást az időközben elfogott bandának, a műkereskedőt „csak’’ okirathamisításért (a képek, közte néhány ismert Renoir-mű, hamis papírokkal keltek útra Japánba) és orgazdaságért ítélték három esztendőre. Alig néhány héttel később, május végén, a Becsületrenddel is kitüntetett párizsi régiségkereskedő, a lengyel származású Lazare Rozenblat állt egy párizsi bíróság előtt. A vád: orgazdaság. Az ügyész szerint Rozenblat „másoktól eltulajdonított antikvitásokat vásárolt potom pénzért, és e kincseket (antik bútor, régi ékszerek, festmények) busás haszonnal adta tovább”. A vád tárgyát képező tételek értéke: több mint tizenkétmillió dollár. A Petrides- és Rozenblat-féle megbecsült műkereskedők példája nem egyedülálló. Magányos betörők és szervezett bandák szinte nap nap után nagy zsákmányra tesznek szert, sokszor „titokzatos megbízók” kívánságára előre kijelölt, világhírű műveket tulajdonítanak el. Az ICOM — a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa — és az Interpol szerint pillanatnyilag 53 000 jól ismert műkincset köröznek. Értékük több milliárd dollár. Ami a műkincsrablás volumenét illeti, a haszonvágyból elkövetett bűntettek „ranglistáján” — mindjárt a kábítószercsempészés és -kereskedelem után következik. Az új alvilági nagyipar ösztönzője az infláció és az egyre több, túl gyorsan szerzett vagyon. Közel-keleti olajsejkek, kanadai, venezuelai, japán iparmágnások mentik készpénzüket az értékálló műkincsekbe, s közvetve tőlük származnak a megbízások, a műkincskereskedői hálózaton keresztül egyébként legálisan megszerezhetetlen értékekre. Az ügyletekbe bekapcsolódott a maffia is , így az alvilág új iparága, a „forró művészet” egyre erősödik. Éppen ezért a jelentős műkincsállománnyal rendelkező országok, mint Francia- és Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok, az elmúlt években arra kényszerültek, hogy specialisták segítségével vegyék fel a harcot a nemzeti értéket is károsító műkincsrablások ellen, s ha kell, közös erővel próbálják meg földeríteni a műtárgyak hollétét, hogy megkíséreljék visszaszerezni és eredeti tulajdonosaikhoz visszajuttatni őket. A párizsi rendőrség például Gilbert Ragideau felügyelő irányításával ötventagú műkincsbrigádot szervezett, mely igen eredményesen dolgozik. Csak a legutóbbi fél esztendőben negyvenmillió dollár értékű műkincset mentett ki orgazdák és rablók karmaiból, és adott vissza jogos tulajdonosainak. Ragideau csoportja derítette fel a Petrides-ügyet is. Sajátos módszerrel és teljesen egyedül dolgozik a New York-i rendőrség detektívje, a harminchat esztendős Robert Vollpe, az amerikai rendőrségek egyetlen olyan nyomozója, aki kizárólag műkincsrablásokkal foglalkozik. Néhány rendkívül látványos sikert ért el, és jelentős hírnévre tett szert: leghíresebb ügyeiből a közelmúltban tévésorozatot is forgattak. „Mindent visszaszientek, aimtimek utánravetem magamat, ebben az élen állok” — mondta nem túl szerényen a sorozat bemutatásakor adott interjújában, de kétségtelen, hogy nem beszélt a levegőbe. Volpe, az illegális műkincs-kereskedelem James Bondja rendkívül széles körű és átfogó információs hálózattal dolgozik. Műkereskedők, orgazdák, olykor rablók is informálják ügyeikről. Hogy" hogyan és miért, ezt csak ő tudja. Az is az ő titka, hogyan sikerült kiépítenie e sajátos hálózatot, melyben teljes biztonsággal mozog, mindenki számára rejtélyes módon. Volpe le *4 Stowe gendás életművész. Hatalmas autóval jár, veszett szerencsejátékos hírében áll, olykor közvetít műkincseket, olykor maga kereskedik velük. Állítólag egy ideig a legdrágább New York-i örömház hölgyei segítették napi költségei fedezésében, ugyanakkor bűnvádi értelemben feddhetetlen maradt, sőt. Amikor az elmúlt évek egyik legnagyobb rablásának híre jött Itáliából (római érmék, bizánci elefántcsont-kincsek, aranypénzek), azonnal „ráállt” az ügyre, és a több mint másfél millió dolláros értéket látatlanul elcsípte. Felfigyelt ugyanis egy New York-i árverés egyik, Venezuelából érkezett ajánlatára, melyben római érmék is voltak. Értesítette az olaszokat, ő maga pedig New Yorkban várakozott. Kezében az érmék fényképével csinálta végig az árverést, és csak akkor csapott le, amikor az utolsó darab fölött is harmadszor koppant a kalapács. Az érmék nem kerültek új tulajdonosaikhoz, a rablókat viszont — Volpe adatai, információi alapján — a venezuelai és az olasz rendőrség szinte egy időben tartóztatta le. Itáliában az egykori diplomata és miniszter, Rodolfo Siviero harcol a „forró művészet” alvilága ellen. Harminchárom évvel ezelőtt magánnyomozói szenvedélyének eleget téve kezdte hivatását, melyet negyed százada már hivatalos megbízásból folytat. A ma hatvannégy esztendős műértőnek bőven akad tennivalója. Itáliában csupán az elmúlt öt esztendőben 28 000 értékes műkincs tűnt el. Siviero, akinek számos informátora, sőt barátja van az alvilágban és a műkereskedők körében, igen eredményesen A párizsi rendőrség „műkincsbrigádja"’ néhány eltűnt, majd újra visszaszerzett művel. A felderített műkincsrablások száma jóval 20" ( alatt marad ... Paul Petrides, az egykori ciprusi szabóból lett megbecsült párizsi műkereskedő felfedezettjével, Maurice Utrilóval, akit fia keresztapjának kért fel 1948-ban. . . Harminc évvel később orgazdaságért bíróság elé kellett állnia és hetvennyolc éves korában három évre börtönbe zárták ...