Ország-Világ, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-50. szám)

1979-11-14 / 46. szám

K­önyvesére Sorra kapjuk a könyvet kérő-kínáló leve­leket. Ismét felhívjuk olvasóink figyelmét: 5—8 könyvnél többet egy levélben ne kérje­nek, ne ajánljanak, mert a hosszú listák „nem férnek be” a rovatba. E heti csere­­partnereink közül nyilván meglepődnek né­­hányan, hogy nem a teljes „hiánylistájukat” adjuk le, de aki csak 2—3 könyvet kínál, az ne várja, hogy 20 kért könyv címét közöl­jük . . . Kiss János, Bp. XIV., Nagy Lajos király u. 55/b, 1148. Asimov Alapítvány-trilógiáját ké­ri. Cserébe a következőket ajánlja: Trimble: A városgép. Clement: Az elveszett rakéta. Seiner: A szerény zseni, Szepes M: Tükör­ajtó a tengerben, Tolsztoj: Garin mérnök hiperboloidja, Varsavszkij: Molekuláris ká­véház, Laczkó G.: Holdbéli Dávid, Brunner: A Yan játékmesterei, Urbán Ferencné, Bp. V., Dorottya u. 9., 1051: a Galaktika 9., 10., 11. és 15. számait keresi, cserébe a 2., 3., 16., 17., és 24. szá­mokból lévő fölös példányait adná. Ritkasággyűjtőknek csemege Takács Jó­zsef, Bp. VIII. Szerdahelyi u. 8., 1086 ajánla­ta, aki, mint írja, az eddig magyarul meg­jelent 796 sci-fi könyvből már 642-vel ren­delkezik! A következő könyveket keresi: Aderca: Az elsüllyedt városok (Bukarest, 1970, Dácia), Benjámin Ferenc: Virinatus, a jövő csodálatos embere (Uzhorod, 1930., Lám Nyomda), Hegyi Zoltán: Hangosfilm a Mar­son — Lélekcsere egy Marslakóval (Debre­cen, 1937, Nemzeti Könyvnyomda), Heinlein: őrjárat a világűrben (Újvidék, 1953), Heltai Jenő: A Vénusz-lakók, (Bp., 1906 Fidibusz), Kígyóssy Sándor: A Föld halála (Miskolc 1928., Magyar Jövő) és Robida: Száz év múl­va, (Bp., 1890, Révai). Cserébe ajánlja az alábbi értékes, régi sci-fiket: Havas Zsig­­mond: Az acélember, Detre László : Két vi­lág harca (1935), Thea von Harbow: Metro­polisz (1929), Balogh Margit: Akik sokszor élnek (1947), Leleszy Béla: Az Opálsziget (1929), Szekula Jenő: Tigrisfülek (1931), és O. M. Moeller: Az aranycsináló (1901)­ Hasonló ritkaság-listát küldött be Gross Péter buda­pesti olvasónk is, ezt hosszúsága miatt leg­közelebb ismertetjük .. . Udvardi Sándorné, Bp. VII., Alsóerdősor u. 36., 1074. Wells: Világok harca vagy Mars­lakók a Földön, Jókai: Két léghajós, Lem: Asztronauták, Jefremov: Csillaghajók és A kígyó szive (Bp. 1956-os kiadás) című köny­veit keresi. Cserébe ajánlja: Keyes: Virágot Algernonnak című könyve mindkét, 1968-as és 1975-ös kiadását, Clarke: A Mars titka, Lasswitz: Két bolygón, Lem: Éden, Szent­­mihályi: A sebezhetetlen, Jefremov: Az Androméda-köd című könyveit, és a Me­teorok viharában című novelláskötetet. (Ol­vasónk megnyugtatására, ha csak elolvasni akarja „A kígyó szíve” című Jefremov-el­­beszélést, és nem a konkrét kiadás érdekli, könnyebben is hozzájuthat, az elbeszélés ugyanis megjelent a Galaktika 2. számaiban, és ez többeknek van meg, mint az 1956-os kiadás . . .) Hegedűs Ambrusné, Bp. XV., József A. u. 1. 1158. Kéri: Galaktika 26., Ajánlja: Ga­laktika 21., 23. Sebők Péter, Bp. XV., Neptun u. 90., 1158. Kéri: Asimov: Alapítvány és Asimov: A halhatatlanság halála című sci-fi, valamint Rejtő: Bradley Tamás visszaüt és L. Wels­­kopf—Heinrich: A Nagy Medve fiai című nem sci-fi könyveket. Ajánlja: Gór: Vará­­zsos út, Varsavszkij: Molekuláris kávéház című könyveit, a Csillagűzött szerető című novelláskötetet, és egy ritkaságot: Szántó László 1912-ben megjelent „A világ kezdete és vége” című könyvét. Ekamp Ernő: Somogyjád, Arany J. u. 3., 7443. Kéri, Hoyle: Osszián küldetése, Ka­rinthy Frigyes: A delejes halál, A. és B. Sztrugackij: A kölyök, Lem: Éden, Verne: Világfelfordulás című könyveit. Kéri még a Galaktika 34-es számát, de ezt egyelőre hiá­ba, mert kimaradt a sorozatból, csak az év végén jelenik meg! Ajánlja: a Galaktika 17., 31., 32., 35. számait, Szentmihályi: A sebez­hetetlen és Verne: Antifer csodálatos ka­landjai című könyveit. SF­­ /(H+S + F)1 A legnagy­ob titok — Egy józsefvárosi utcában, lebontott évszázados épületek üres grundjai között húzódik meg a Cukoripari Kutató Intézet. Itt dolgozik Csernai Zoltán, ismert sci-fi író , mint főkönyvelő. 1961-ben jelent meg első regénye, a Titok a Világ Tetején, ezt követte 1964-ben Az özönvíz balladá­ja, majd 1971-ben az Atleóntisz. Mindhá­rom könyv hiánycikk már, az antikvári­umokban is. Vajon mi a magyarázata an­nak, hogy e regények témái napjainkban is érdeklődést keltenek? — Egyrészt az, hogy a regények sci-fi alapötletei ma is megoldatlanok, tehát ak­tuálisak — mondja az író. — Máig sem tisztázódott végérvényesen a havasi em­ber, a „jeti” rejtélye; úgyszintén nem tisz­tázódott még sem az Özönvíz- és Atlantisz­­legendák alapja, sem a Földön kívüli ér­telmes élet létezésének kérdése.­­ Az özönvíz balladájában visszakanya­rodik az emberiség őstörténeti korszakába és a Gilgames-legendába ötvözi a fantasz­tikus cselekményt. Hogyan kapcsolódik ehhez a jóval később — a Szantorin-szi­­geti vulkánkitörés időszakában — játszó­dó Atleóntisz? — Eredetileg négy kötetből álló soroza­tot terveztem, amelyből eddig az említett három rész készült el. Mivel hosszú időn át íródtak, már csak kiadói megfontolás­ból is úgy gondoltam, jobb, ha az elké­szült egyes kötetek tartalmilag nem kap­csolódnak szorosan egymáshoz. Mivel azonban mindegyik egy-egy, a múltba visszavetített „álomfilmnek” tekinthető, feltehetően a szereplők némileg azonos­nak tetszenek. — Az Atleantisz meglehetősen furcsa, „rossz álom” benyomását kelti az olvasó­ban. — Tudatosan építettem fel a cselek­ményt a tipikus „rossz álom”, torz, visszás, olykor naivnak tűnő elemeivel. Ebben a regényben ostobán, olykor nevetségesen jók a jók, és gátlástalanul gonoszkodhat­nak a gonoszok. Semmi sem sikerül a jóknak, jó szándékú érzelmeik olyannyira eltorzulnak, hogy végül csak önmaguk el­pusztítása árán kísérelhetik meg útját áll­ni a féktelen gonoszságnak. — Nem pesszimizmus ez? Megalkuvás a kérlelhetetlenül elhatalmasodó „rossz” előtt?! — Két okból sem az. Először, mert ma­ga a pesszimizmus szerintem csupán han­gulati elem, nem pedig esztétikai-etikai mérce. Másodszor — és döntően — a „rossz” gátlástalan elhatalmasodásának ábrázolása szerte a világirodalomban álta­lában feltáró, figyelmeztető, elrettentő szándékú — vészkiáltás! E szándékomat igyekeztem kifejezni én is a regényben, mind a cselekménnyel, mind a mögöttes jelképrendszerrel. — A sci-fi irodalom fő célja tehát meg­akadályozni a „rossz” elburjánzását? — Igen, de azzal a kiegészítéssel, hogy nemcsak ez az egy funkciója létezik. A sci-fi a ma embere számára nem utolsó­sorban mintegy fantáziaszülte beteljesedé­se annak a — mesés — vágynak, hogy bár az ember apró, törékeny, elpusztítha­tó lény, mégsem győzhető le. Esze és ereje végül is leküzd minden akadályt és diadalt arat. — Ön szerint végül is mi a sci-fi iroda­lom? — A műfaj bonyolult és összetett, így elfogadott hiteles definíciója nincs —meg­közelítő meghatározása viszont elég sok okrad. Ezek közül nekem az a legszimpati­kusabb, amely szerint a sci-fi nem más, mint „az értelem tündérmeséje”... íme saját meghatározásom: M________________________ Ha­­már matematikailag meghatározták a világegyetemet, miért ne lehetne ezt tenni a sci-fi-vel is? — Behelyettesítené a képletet? — Science Fiction egyenlő: H mint Ho­mo, azaz Ember ... plusz S mint Science, azaz Tudomány... plusz F, azaz Fantá­zia ... mindezek az M, azaz Materializmus gyöke alatt és az I, azaz Irodalom hatvá­nyán ... Vagy ha így jobban hangzik: vizsgálódás az emberiség történetének té­nyei és rejtélyei között;­­tanulságok és megoldási alternatívák keresése; mind­ezekből bepillantási kísérlet a várható jö­vőbe. — Rég nem találkoztunk új regényé­vel ... Min dolgozik? — Az elmúlt években írtam egy re­gényt és néhány elbeszélést. Az utóbbiak közül a Kövek című 1975-ben a Galaktika 13. számában jelent meg. Úgy látszik, sze­rencsés számom a 13-as, mert ez a kis írás bizonyult eddig a legsikeresebbnek: Jugoszláviától a Szovjetunióiig, Angliától Japánig sok nyelven jelent már meg, il­letve jelenik meg a közeljövőben. Ez a siker is hozzájárult ahhoz, hogy megfoga­dom Hernádi Gyula tanácsát, és a novella alapötletéből regényt írok. Ennek vázlatán dolgozom mostanában. Tavasszal fejeztem be negyedik sci-fi regényemet, már nyom­dában van, a Móra Kiadó Kozmosz-soro­zatában fog megjelenni. Ennek témája mindössze annyiban rokon az elsőével, hogy — szintén titokhoz, de a Legnagyobb Titokhoz! — kapcsolódik ... — Miféle titok ez? — Mi materialisták, azt valljuk, hogy az eddig ismert Univerzumban a „legma­gasabb fokon szervezett anyag” a fehérje a­lapú ún. élő anyag, amelynek funkciója maga az élet. Tovább szűkítve a kört: ezen az élő anyagon belül a legmagasabb fokon szervezett fajta vagy forma az agy, még pontosabban az emberi agy, amely­nek összetétele és működése mindmáig megfejtetlen titok az orvostudomány előtt. Az emberi agy működésének titkát neve­zem a Legnagyobb Titoknak, új regé­nyem cselekménye (címe: A boldogságcsi­náló) e téma körül bonyolódik. Több jó sci-fi is akadt már ebben a témában. Nem merészkedtem el oly messzire, mint Crich­ton, Keyes vagy Lem; igaz, engem mindig elsősorban a fölfedezés, a vállalállás izgal­mai vonzottak... — Végül, mint az írószövetség sci-fi munkabizottsága titkárát, az SF TÁJÉ­KOZTATÓ című kiadvány szerkesztőjét kérdezem. Az SF TÁJÉKOZTATÓ leg­utóbbi száma különlegesen érdekes anyagot tartalmazott: a szovjet tudományos-fan­tasztikus irodalom bibliográfiáját 1917-től 1973-ig. Mikor jelenik meg a következő tájékoztató és mi lesz benne? — Néhány napja látott napvilágot. Ez a szám elméleti munkákat tar­talmaz a szibériai szovjet sci-fi irodalom­ról és a dán sci-firől; Kuczka Péter és Szentmihályi Szabó Péter beszámolóit, ri­portokat, előadásokat és hozzászólásokat a közelmúlt nemzetközi sci-fi komgresz­­szusairól. Előzetes híradást az EUROCON —5-ről, amelyet 1980 májusában az olasz­­országi Stresában akarnak megrendezni. De van, benne japán kritika Lengyel Pé­ter és Karinthy Ferenc Japánban megje­lent könyveiről (Ogg második bolygója, Epepe), továbbá belföldi sajtószemle, a magyar sajtóban örvendetesen növekvő számiban megjelent sci-fi témájú cikkek­ről, riportokról, zömmel az Ország-Világ­ból. Tőke Péter :

Next