Ország-Világ, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-50. szám)
1979-11-14 / 46. szám
Könyvesére Sorra kapjuk a könyvet kérő-kínáló leveleket. Ismét felhívjuk olvasóink figyelmét: 5—8 könyvnél többet egy levélben ne kérjenek, ne ajánljanak, mert a hosszú listák „nem férnek be” a rovatba. E heti cserepartnereink közül nyilván meglepődnek néhányan, hogy nem a teljes „hiánylistájukat” adjuk le, de aki csak 2—3 könyvet kínál, az ne várja, hogy 20 kért könyv címét közöljük . . . Kiss János, Bp. XIV., Nagy Lajos király u. 55/b, 1148. Asimov Alapítvány-trilógiáját kéri. Cserébe a következőket ajánlja: Trimble: A városgép. Clement: Az elveszett rakéta. Seiner: A szerény zseni, Szepes M: Tükörajtó a tengerben, Tolsztoj: Garin mérnök hiperboloidja, Varsavszkij: Molekuláris kávéház, Laczkó G.: Holdbéli Dávid, Brunner: A Yan játékmesterei, Urbán Ferencné, Bp. V., Dorottya u. 9., 1051: a Galaktika 9., 10., 11. és 15. számait keresi, cserébe a 2., 3., 16., 17., és 24. számokból lévő fölös példányait adná. Ritkasággyűjtőknek csemege Takács József, Bp. VIII. Szerdahelyi u. 8., 1086 ajánlata, aki, mint írja, az eddig magyarul megjelent 796 sci-fi könyvből már 642-vel rendelkezik! A következő könyveket keresi: Aderca: Az elsüllyedt városok (Bukarest, 1970, Dácia), Benjámin Ferenc: Virinatus, a jövő csodálatos embere (Uzhorod, 1930., Lám Nyomda), Hegyi Zoltán: Hangosfilm a Marson — Lélekcsere egy Marslakóval (Debrecen, 1937, Nemzeti Könyvnyomda), Heinlein: őrjárat a világűrben (Újvidék, 1953), Heltai Jenő: A Vénusz-lakók, (Bp., 1906 Fidibusz), Kígyóssy Sándor: A Föld halála (Miskolc 1928., Magyar Jövő) és Robida: Száz év múlva, (Bp., 1890, Révai). Cserébe ajánlja az alábbi értékes, régi sci-fiket: Havas Zsigmond: Az acélember, Detre László : Két világ harca (1935), Thea von Harbow: Metropolisz (1929), Balogh Margit: Akik sokszor élnek (1947), Leleszy Béla: Az Opálsziget (1929), Szekula Jenő: Tigrisfülek (1931), és O. M. Moeller: Az aranycsináló (1901) Hasonló ritkaság-listát küldött be Gross Péter budapesti olvasónk is, ezt hosszúsága miatt legközelebb ismertetjük .. . Udvardi Sándorné, Bp. VII., Alsóerdősor u. 36., 1074. Wells: Világok harca vagy Marslakók a Földön, Jókai: Két léghajós, Lem: Asztronauták, Jefremov: Csillaghajók és A kígyó szive (Bp. 1956-os kiadás) című könyveit keresi. Cserébe ajánlja: Keyes: Virágot Algernonnak című könyve mindkét, 1968-as és 1975-ös kiadását, Clarke: A Mars titka, Lasswitz: Két bolygón, Lem: Éden, Szentmihályi: A sebezhetetlen, Jefremov: Az Androméda-köd című könyveit, és a Meteorok viharában című novelláskötetet. (Olvasónk megnyugtatására, ha csak elolvasni akarja „A kígyó szíve” című Jefremov-elbeszélést, és nem a konkrét kiadás érdekli, könnyebben is hozzájuthat, az elbeszélés ugyanis megjelent a Galaktika 2. számaiban, és ez többeknek van meg, mint az 1956-os kiadás . . .) Hegedűs Ambrusné, Bp. XV., József A. u. 1. 1158. Kéri: Galaktika 26., Ajánlja: Galaktika 21., 23. Sebők Péter, Bp. XV., Neptun u. 90., 1158. Kéri: Asimov: Alapítvány és Asimov: A halhatatlanság halála című sci-fi, valamint Rejtő: Bradley Tamás visszaüt és L. Welskopf—Heinrich: A Nagy Medve fiai című nem sci-fi könyveket. Ajánlja: Gór: Varázsos út, Varsavszkij: Molekuláris kávéház című könyveit, a Csillagűzött szerető című novelláskötetet, és egy ritkaságot: Szántó László 1912-ben megjelent „A világ kezdete és vége” című könyvét. Ekamp Ernő: Somogyjád, Arany J. u. 3., 7443. Kéri, Hoyle: Osszián küldetése, Karinthy Frigyes: A delejes halál, A. és B. Sztrugackij: A kölyök, Lem: Éden, Verne: Világfelfordulás című könyveit. Kéri még a Galaktika 34-es számát, de ezt egyelőre hiába, mert kimaradt a sorozatból, csak az év végén jelenik meg! Ajánlja: a Galaktika 17., 31., 32., 35. számait, Szentmihályi: A sebezhetetlen és Verne: Antifer csodálatos kalandjai című könyveit. SF /(H+S + F)1 A legnagyob titok — Egy józsefvárosi utcában, lebontott évszázados épületek üres grundjai között húzódik meg a Cukoripari Kutató Intézet. Itt dolgozik Csernai Zoltán, ismert sci-fi író , mint főkönyvelő. 1961-ben jelent meg első regénye, a Titok a Világ Tetején, ezt követte 1964-ben Az özönvíz balladája, majd 1971-ben az Atleóntisz. Mindhárom könyv hiánycikk már, az antikváriumokban is. Vajon mi a magyarázata annak, hogy e regények témái napjainkban is érdeklődést keltenek? — Egyrészt az, hogy a regények sci-fi alapötletei ma is megoldatlanok, tehát aktuálisak — mondja az író. — Máig sem tisztázódott végérvényesen a havasi ember, a „jeti” rejtélye; úgyszintén nem tisztázódott még sem az Özönvíz- és Atlantiszlegendák alapja, sem a Földön kívüli értelmes élet létezésének kérdése. Az özönvíz balladájában visszakanyarodik az emberiség őstörténeti korszakába és a Gilgames-legendába ötvözi a fantasztikus cselekményt. Hogyan kapcsolódik ehhez a jóval később — a Szantorin-szigeti vulkánkitörés időszakában — játszódó Atleóntisz? — Eredetileg négy kötetből álló sorozatot terveztem, amelyből eddig az említett három rész készült el. Mivel hosszú időn át íródtak, már csak kiadói megfontolásból is úgy gondoltam, jobb, ha az elkészült egyes kötetek tartalmilag nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Mivel azonban mindegyik egy-egy, a múltba visszavetített „álomfilmnek” tekinthető, feltehetően a szereplők némileg azonosnak tetszenek. — Az Atleantisz meglehetősen furcsa, „rossz álom” benyomását kelti az olvasóban. — Tudatosan építettem fel a cselekményt a tipikus „rossz álom”, torz, visszás, olykor naivnak tűnő elemeivel. Ebben a regényben ostobán, olykor nevetségesen jók a jók, és gátlástalanul gonoszkodhatnak a gonoszok. Semmi sem sikerül a jóknak, jó szándékú érzelmeik olyannyira eltorzulnak, hogy végül csak önmaguk elpusztítása árán kísérelhetik meg útját állni a féktelen gonoszságnak. — Nem pesszimizmus ez? Megalkuvás a kérlelhetetlenül elhatalmasodó „rossz” előtt?! — Két okból sem az. Először, mert maga a pesszimizmus szerintem csupán hangulati elem, nem pedig esztétikai-etikai mérce. Másodszor — és döntően — a „rossz” gátlástalan elhatalmasodásának ábrázolása szerte a világirodalomban általában feltáró, figyelmeztető, elrettentő szándékú — vészkiáltás! E szándékomat igyekeztem kifejezni én is a regényben, mind a cselekménnyel, mind a mögöttes jelképrendszerrel. — A sci-fi irodalom fő célja tehát megakadályozni a „rossz” elburjánzását? — Igen, de azzal a kiegészítéssel, hogy nemcsak ez az egy funkciója létezik. A sci-fi a ma embere számára nem utolsósorban mintegy fantáziaszülte beteljesedése annak a — mesés — vágynak, hogy bár az ember apró, törékeny, elpusztítható lény, mégsem győzhető le. Esze és ereje végül is leküzd minden akadályt és diadalt arat. — Ön szerint végül is mi a sci-fi irodalom? — A műfaj bonyolult és összetett, így elfogadott hiteles definíciója nincs —megközelítő meghatározása viszont elég sok okrad. Ezek közül nekem az a legszimpatikusabb, amely szerint a sci-fi nem más, mint „az értelem tündérmeséje”... íme saját meghatározásom: M________________________ Hamár matematikailag meghatározták a világegyetemet, miért ne lehetne ezt tenni a sci-fi-vel is? — Behelyettesítené a képletet? — Science Fiction egyenlő: H mint Homo, azaz Ember ... plusz S mint Science, azaz Tudomány... plusz F, azaz Fantázia ... mindezek az M, azaz Materializmus gyöke alatt és az I, azaz Irodalom hatványán ... Vagy ha így jobban hangzik: vizsgálódás az emberiség történetének tényei és rejtélyei között;tanulságok és megoldási alternatívák keresése; mindezekből bepillantási kísérlet a várható jövőbe. — Rég nem találkoztunk új regényével ... Min dolgozik? — Az elmúlt években írtam egy regényt és néhány elbeszélést. Az utóbbiak közül a Kövek című 1975-ben a Galaktika 13. számában jelent meg. Úgy látszik, szerencsés számom a 13-as, mert ez a kis írás bizonyult eddig a legsikeresebbnek: Jugoszláviától a Szovjetunióiig, Angliától Japánig sok nyelven jelent már meg, illetve jelenik meg a közeljövőben. Ez a siker is hozzájárult ahhoz, hogy megfogadom Hernádi Gyula tanácsát, és a novella alapötletéből regényt írok. Ennek vázlatán dolgozom mostanában. Tavasszal fejeztem be negyedik sci-fi regényemet, már nyomdában van, a Móra Kiadó Kozmosz-sorozatában fog megjelenni. Ennek témája mindössze annyiban rokon az elsőével, hogy — szintén titokhoz, de a Legnagyobb Titokhoz! — kapcsolódik ... — Miféle titok ez? — Mi materialisták, azt valljuk, hogy az eddig ismert Univerzumban a „legmagasabb fokon szervezett anyag” a fehérje alapú ún. élő anyag, amelynek funkciója maga az élet. Tovább szűkítve a kört: ezen az élő anyagon belül a legmagasabb fokon szervezett fajta vagy forma az agy, még pontosabban az emberi agy, amelynek összetétele és működése mindmáig megfejtetlen titok az orvostudomány előtt. Az emberi agy működésének titkát nevezem a Legnagyobb Titoknak, új regényem cselekménye (címe: A boldogságcsináló) e téma körül bonyolódik. Több jó sci-fi is akadt már ebben a témában. Nem merészkedtem el oly messzire, mint Crichton, Keyes vagy Lem; igaz, engem mindig elsősorban a fölfedezés, a vállalállás izgalmai vonzottak... — Végül, mint az írószövetség sci-fi munkabizottsága titkárát, az SF TÁJÉKOZTATÓ című kiadvány szerkesztőjét kérdezem. Az SF TÁJÉKOZTATÓ legutóbbi száma különlegesen érdekes anyagot tartalmazott: a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom bibliográfiáját 1917-től 1973-ig. Mikor jelenik meg a következő tájékoztató és mi lesz benne? — Néhány napja látott napvilágot. Ez a szám elméleti munkákat tartalmaz a szibériai szovjet sci-fi irodalomról és a dán sci-firől; Kuczka Péter és Szentmihályi Szabó Péter beszámolóit, riportokat, előadásokat és hozzászólásokat a közelmúlt nemzetközi sci-fi komgreszszusairól. Előzetes híradást az EUROCON —5-ről, amelyet 1980 májusában az olaszországi Stresában akarnak megrendezni. De van, benne japán kritika Lengyel Péter és Karinthy Ferenc Japánban megjelent könyveiről (Ogg második bolygója, Epepe), továbbá belföldi sajtószemle, a magyar sajtóban örvendetesen növekvő számiban megjelent sci-fi témájú cikkekről, riportokról, zömmel az Ország-Világból. Tőke Péter :