Ország-Világ, 1980. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1980-07-09 / 28. szám
Ázsiai körúton: Kína, Thaiföld, Japán, India ZÖLD FOLTOK PEKINGBEK A Bercingben — főleg a nagy tavaszi porviharok idején — az a furcsa szokás járja, hogy minden ember fia, bármely népréteghez tartozzék, mindig kalapot visel, ha kimegy az utcára, a fia kalapról pedig hosszú fátyol lóg le, amely az arcot védi. A nagy szelek a Gobi-sivatagból hozzák a porfelhőket, amelyek valóságos sárga függönnyel vonják be a várost. Ettől a portól védi az embereket a fátyol, amelynek anyaga olyan finom, hogy a porszemeket nem engedi át, de tökéletesen átlátni rajta . ..” így írt Pekingről az egykori jezsuita szerzetes, Mateo Ricci atya, aki századokkal ezelőtt, a Ming császárok idején élt a kínai fővárosban. Pontosan akkor, amikor H Yung Lo császár úgy döntött, hogy Nanki kingból, a Déli Fővárosból az északi orrszágrészbe teszi át székhelyét. Kerek 16 év alatt épült fel az új császári palota, és az udvar 1421-ben költözött át Pekingbe, vagyis — szó szerinti fordításban — az Északi Fővárosba, amely — például éppen századunkban, a húszas évek végétől némi kis megszakítással — azóta is Kína fővárosa maradt... Mateo Ricci és a jezsuita atyák természetesen eltűntek a mai Pekingből (sőt egész Kínából is), akárcsak azok a régi „kalapos emberek”, habár a per ellen ma is védekezni kell, mert nemcsak a főváros lakossága nőtt meg négy és fél millióra, a Pekinghez csatolt mezőgazdasági körzetekkel együtt pedig több mint nyolcmillióra, hanem a Góbi is terjeszkedik. A két nagy pekingi egyetem, a Perta és a Tsinghua tudós professzorai ma nemcsak azt írják a Négyek Bandája, azaz a szélsőbalos maoizmus rovására, hogy az úgynevezett „kulturális forradalom” ürügyén a kulturálatlanságot és a tudatlanságot istápolták, „burzsoá csökevénynek” minősítették az iskolai oktatást és „legfőbb népellenségnek” a tanárokat, hanem azt is, hogy a „mindent a kenyérgabonáért” jelszóval Peking környékén is kiirtották az erdőket, illetve teljesen elhanyagolták az erdőtelepítést, és a városon belül is kampányszerűen kipusztították a zöldterületeket. Mi a „sláger" a szabadpiacon? Mindez igaz, de csak félig, mert sok máshoz hasonlóan a kínai főváros porlepte, szürke és szemet bántóan kopár utcáit sem lehet csupán és kizárólag a Négyek bűneként felróni, hiszen Peking fáit, ligeteit, minden kis zöld foltját még az ötvenes évek elején irtották ki módszeres