Ország-Világ, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-27 / 21. szám
Jereváni találkozás Jereván nem fogad, Jereván nem fogad! Jereván fölött vihar van — hangzott állandóan a Moszkva—Jereván járat pilótáinak a fülhallgatójában. Már felkészültek arra, hogy Tbilisziben száll le a gép, amikor az időjárás mégis megkegyelmezett, a tavaszi viharos zápor hirtelen elállt és valamikor éjfél után leszállt az MSZBT delegációját szállító TU-154/B. Jól kezdődött tehát, és jól is folytatódott a jereváni találkozás, az első ilyen jellegű értekezlet, ahol a magyar és a szovjet tagcsoportok képviselői ültek össze tapasztalatcserére. Két napon keresztül — helysebben két délelőtt — tartott az eszmecsere, amelyre a tények ismertetése volt a jellemző. Alaposan felkészültek a külföldiek mindkét részről. Hiányoztak a frázisok, az üres szólamok. Világossá vált, hogy a kollektív tagok, testvérmegyék kapcsolatai reális talajon nyugszanak. Hernádi Gyula, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat MSZBT tagcsoportjának elnöke elmondotta, hogy tevékenységük központjában évek óta a személyes kapcsolatok, találkozások állnak. Tagcsoportjuk 1972-ben alakult. A kezdeti útkeresés után megtalálták lehetőségeik kihasználását: szovjet katonákkal találkoznak, ünnepségek alkalmából szovjet gyerekeknek rendeznek ismerkedési napokat, a környék szovjet asszonyait meghívják gyárukba üzemlátogatásra. A vállalat nagy sikerű tudományos szimpoziont tartott a közelmúltban Moszkvában a KGST-országok vegyipari kiállításán. A Csuvas Autonóm Köztársaság Szovjet—Magyar Baráti Társasága nevében Vaszilkov elvtárs arról beszélt, hogy húsz éve létezik baráti kapcsolat a Csuvas Köztársaság és Heves megye között. Ezt a barátságot az SZMBT 52 kollektív tagja, 19 szervezet, vállalat, kolhoz és tudományos intézmény kollektív tagsága ápolja. Leveleznek, brigádok utazását szervezik, szakembereket hoznak össze. Eger és Csebokszári vezetői kulturális, építészeti, városfejlesztési gondjaikban osztoznak. Az Egri Finommechanikai Művek és a Csebokszári XXIV. Kongresszus Armatúragyár már tíz éve kicseréli tapasztalatait. Közös tervükben kölcsönös konzultációk, termelési információk, új műszaki és technológiai intézkedések bevezetése szerepel. Hasonló termékeny kapcsolat alakult ki a Csebokszarszkij szovhoz és a magyar Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság között, a csuvas Jakovlev Pedagógiai Főiskola és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola között. 1979-ben csuvas, magyar és angol nyelven Csuvas népdalok című gyűjtemény jelent meg Budapesten. Tolna megye küldötte, Katz József arról beszélt, hogy a Tambor és Tolna megye között kialakult kapcsolatoknak az egyik leglényegesebb részét alkotják a fiatalok közötti együttműködés szálai. A delegációk cseréjén kívül minden évben turistacsoportok utaznak egymáshoz, rendszeres az úttörők találkozása is. Különösen megélénkültek a két megye kapcsolatai a Paksi Atomerőmű építésének megkezdése óta, hiszen ez az erőmű szovjet tervek alapján, szovjet szakemberek segítségével épül Szolnok megye és Észtország kapcsolatairól szólva a megye küldötte, Deák Sándor elmondta, hogy náluk 20 vállalat és szövetkezet tart fenn szoros, gyümölcsöző kapcsolatot hasonló észt kollektívákkal. Gyakorlati, tapasztalatcsere jellegű a kapcsolat a Közép-tiszai Vízügyi Főigazgatóság és a megfelelő észt vízügyi szervek között. Deák Sándor a továbbiakban arról beszélt, hogy vállalatuknál a Magyar—Szovjet Társaság tagcsoportja 1976-ban alakult 12 taggal, de az azóta eltelt évek alatt a kollektív tagcsoportok tucatjai jöttek létre. A vállalatok szocialista brigádjai élő kapcsolatokat tartanak fenn szovjet családokkal. A kétnapos tapasztalatcserén még sok hasznos és értékes tapasztalatról számoltak be a küldöttek. A jerevániak kellemes légkört teremtettek az első találkozó számára. Városnézés, múzeumlátogatás, látványos talákozó az egyik kolhoz tagjaival színesítette és tette felejthetetlenné az utazást. A SZERZŐ FELVÉTELEI Találkozás a kolhozban , ország-világ Hogy a jövő ís Dinamikus fejlődésről adhat számot Pontosan tíz évvel ezelőtt, az Ország-Világnak adott nyilatkozatában, Jumzsagim Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára így jellemezte a megtett utat: „Népünk ötven év alatt hozott be ötszáz év lemaradást." A múltbeli és a jelenlegi mongol valóságot illusztráló adatok ismeretében aligha tartja bárki is túlzónak a fenti megállapítást. A távoli mongol tájakra vetődő idegent — legyen az turista (az utóbbi években ezek száma is örvendetesen gyarapszik), üzletember, vagy éppen újságíró — mindenekelőtt a fejlődés lüktető dinamizmusa ragadja meg már az első napokban. Gyárak, ipartelepek nőnek ki szinte a semmiből a pusztaság közepén, korszerű urbanisztikai elvek alapján épült városok foglalják el a korábbi — inkább csak jurtatáboroknak nevezhető — települések helyét, a tegnapi nomád pásztorok gyermekei bonyolult gépeket kezelnek, egyetemre járnak, a rajzasztal mellett immár maguk tervezik a korábban készen vásárolt berendezéseket. A mongol népgazdaság hatvanéves gazdaságfejlődési történetében fordulópontot jelentett, amikor több mint másfél évtizeddel ezelőtt a Mongol Népköztársaság is csatlakozott a KGST szervezetéhez. Az ország gyors ütemű iparosodása úgyszólván egyidős a szocialista országok gazdaságának vérkeringésébe való aktív bekapcsolódással. A mongóliai útibeszámolók már-már közhelyként emlegetik a hazánknál tizenötször nagyobb kiterjedésű ország ásványkincsekben való páratlan gazdagságát. Egyebek között azt a sokszor leírt tényt, hogy Mongóliában a Mengyelejev-rendszer valamennyi eleme iparilag hasznosítható mennyiségben megtalálható. Mindez azonban jobbára még ma is inkább lehetőséget jelent, mintsem reális gazdagságot. A gazdag jövő ígéretét. Hiszen ezek kiaknázásához fejlett infrastruktúrára, irdatlan összegű ipari beruházásokra, képzett szakemberek tízezreire van szükség. És olyan mindennapi, ámde Mongóliában az aranynál is becsesebb dologra, mint a víz. És aholmegjelenik az életet adó víz, egy csapásra megváltozik a táj. Akkor már lehet beszélni a mezőgazdaság fejlesztéséről, a nyersanyagok kiaknázásáról, megtelepedhetnek az első építőmunkások, egy majdani város előhírnökei. Nem csekély büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy ennek a valóban létfontosságú elemnek az előteremtésében jelentős — és a mongolok által magasra értékelt — szerepet játszottak a magyar geológusok és vízügyi szakemberek is. A Mongol Népi Forradalmi Párt ezekben a napokban tartja XVIII. kongresszusát. A kongresszusi beszámoló számvetés is egyben, s a mongol kommunistáknak, a mongol dolgozóknak van miről beszámolniuk. A két kongresszus között eltelt öt év alatt az ország népgazdasága újabb jelentős sikereket könyvelhet el. Az