Ország-Világ, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-27 / 21. szám

Jereváni találkozás Jereván nem fogad, Jereván nem fogad! Jereván fölött vihar van — hangzott állandóan a Moszkva—Jereván járat pilótáinak a fülhallgatójában. Már felkészültek arra, hogy Tbilisziben száll le a gép, amikor az időjárás mégis megkegyelmezett, a tavaszi viharos zápor hirtelen elállt és valamikor éjfél után leszállt az MSZBT delegációját szállító TU-154/B. Jól kezdődött tehát, és jól is folytatódott a jereváni találkozás, az első ilyen jellegű értekezlet, ahol a magyar és a szovjet tag­csoportok képviselői ültek össze tapasztalatcserére. Két napon keresztül — helysebben két délelőtt — tartott az eszmecsere, amelyre a tények ismertetése volt a jellemző. Alapo­san felkészültek a külföldiek mindkét részről. Hiányoztak a frá­zisok, az üres szólamok. Világossá vált, hogy a kollektív tagok, testvérmegyék kapcsolatai reális talajon nyugszanak. Hernádi Gyula, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat MSZBT tagcsoportjának elnöke elmondotta, hogy tevékenységük központjában évek óta a személyes kapcsolatok, találkozások állnak. Tagcsoportjuk 1972-ben alakult. A kezdeti útkeresés után megtalálták lehetőségeik kihasználását: szovjet katonákkal talál­koznak, ünnepségek alkalmából szovjet gyerekeknek rendeznek ismerkedési napokat, a környék szovjet asszonyait meghívják gyárukba üzemlátogatásra. A vállalat nagy sikerű tudományos szimpoziont tartott a közelmúltban Moszkvában a KGST-or­­szágok vegyipari kiállításán. A Csuvas Autonóm Köztársaság Szovjet—Magyar Baráti Tár­sasága nevében Vaszilkov elvtárs arról beszélt, hogy húsz éve létezik baráti kapcsolat a Csuvas Köztársaság és Heves megye között. Ezt a barátságot az SZMBT 52 kollektív tagja, 19 szer­vezet, vállalat, kolhoz és tudományos intézmény kollektív tag­sága ápolja. Leveleznek, brigádok utazását szervezik, szakem­bereket hoznak össze. Eger és Csebokszári vezetői kulturális, építészeti, városfejlesztési gondjaikban osztoznak. Az Egri Finommechanikai Művek és a Csebokszári XXIV. Kongresszus Armatúragyár már tíz éve kicseréli tapasztalatait. Közös tervükben kölcsönös konzultációk, termelési információk, új műszaki és technológiai intézkedések bevezetése szerepel. Hasonló termékeny kapcsolat alakult ki a Csebokszarszkij szov­­hoz és a magyar Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság között, a csuvas Jakovlev Pedagógiai Főiskola és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola között. 1979-ben csuvas, magyar és angol nyelven Csuvas népdalok című gyűjtemény jelent meg Buda­pesten. Tolna megye küldötte, Katz József arról beszélt, hogy a Tam­bor és Tolna megye között kialakult kapcsolatoknak az egyik leglényegesebb részét alkotják a fiatalok közötti együttműködés szálai. A delegációk cseréjén kívül minden évben turistacsopor­tok utaznak egymáshoz, rendszeres az úttörők találkozása is. Különösen megélénkültek a két megye kapcsolatai a Paksi Atomerőmű építésének megkezdése óta, hiszen ez az erőmű szov­jet tervek alapján, szovjet szakemberek segítségével épül Szolnok megye és Észtország kapcsolatairól szólva a megye küldötte, Deák Sándor elmondta, hogy náluk 20 vállalat és szö­vetkezet tart fenn szoros, gyümölcsöző kapcsolatot hasonló észt kollektívákkal. Gyakorlati, tapasztalatcsere jellegű a kapcsolat a Közép-tiszai Vízügyi Főigazgatóság és a megfelelő észt vízügyi szervek között. Deák Sándor a továbbiakban arról beszélt, hogy vállalatuknál a Magyar—Szovjet Társaság tagcsoportja 1976-ban alakult 12 taggal, de az azóta eltelt évek alatt a kollektív tagcsoportok tu­catjai jöttek létre. A vállalatok szocialista brigádjai élő kapcso­latokat tartanak fenn szovjet családokkal. A kétnapos tapasztalatcserén még sok hasznos és értékes ta­pasztalatról számoltak be a küldöttek. A jerevániak kellemes légkört teremtettek az első találkozó számára. Városnézés, mú­zeumlátogatás, látványos talákozó az egyik kolhoz tagjaival szí­nesítette és tette felejthetetlenné az utazást. A SZERZŐ FELVÉTELEI Találkozás a kolhozban , ország-világ Hogy a jövő ís Dinamikus fejlődésről adhat számot Pontosan tíz évvel ezelőtt, az Ország-Világnak adott nyilatko­zatában, Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára így jellemezte a megtett utat: „Népünk ötven év alatt hozott be ötszáz év lemara­dást." A múltbeli és a jelenlegi mongol valóságot illusztráló ada­tok ismeretében aligha tartja bárki is túlzónak a fenti megálla­pítást. A távoli mongol tájakra vetődő idegent — legyen az tu­rista (az utóbbi években ezek száma is örvendetesen gyarap­szik), üzletember, vagy éppen újságíró — mindenekelőtt a fej­lődés lüktető dinamizmusa ra­gadja meg már az első napok­ban. Gyárak, ipartelepek nőnek ki szinte a semmiből a pusztaság közepén, korszerű urbanisztikai elvek alapján épült városok fog­lalják el a korábbi — inkább csak jurtatáboroknak nevezhető — települések helyét, a tegnapi nomád pásztorok gyermekei bo­nyolult gépeket kezelnek, egye­temre járnak, a rajzasztal mellett immár maguk tervezik a koráb­ban készen vásárolt berendezé­seket. A mongol népgazdaság hatvan­éves gazdaságfejlődési történeté­ben fordulópontot jelentett, ami­kor több mint másfél évtizeddel ezelőtt a Mongol Népköztársaság is csatlakozott a KGST szerveze­téhez. Az ország gyors ütemű iparosodása úgyszólván egyidős a szocialista országok gazdaságának vérkeringésébe való aktív bekap­csolódással. A mongóliai útibeszá­molók már-már közhelyként em­legetik a hazánknál tizenötször nagyobb kiterjedésű ország ás­ványkincsekben való páratlan gazdagságát. Egyebek között azt a sokszor leírt tényt, hogy Mon­góliában a Mengyelejev-rendszer valamennyi eleme iparilag hasz­nosítható mennyiségben megtalál­ható. Mindez azonban jobbára még ma is inkább lehetőséget je­lent, mintsem reális gazdagságot. A gazdag jövő ígéretét. Hiszen ezek kiaknázásához fejlett infra­struktúrára, irdatlan összegű ipa­ri beruházásokra, képzett szak­emberek tízezreire van szükség. És olyan mindennapi, ámde Mongóliában az aranynál is be­csesebb dologra, mint a víz. És ahol­­megjelenik az életet adó víz, egy csapásra megváltozik a táj. Akkor már lehet beszélni a mezőgazdaság fejlesztéséről, a nyersanyagok kiaknázásáról, meg­telepedhetnek az első építőmun­kások, egy majdani város előhír­nökei. Nem csekély büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy ennek a valóban létfontosságú elemnek az előteremtésében jelentős — és a mongolok által magasra értékelt — szerepet játszottak a magyar geológusok és vízügyi szakembe­rek is. A Mongol Népi Forradalmi Párt ezekben a napokban tartja XVIII. kongresszusát. A kong­resszusi beszámoló számvetés is egyben, s a mongol kommunisták­nak, a mongol dolgozóknak van miről beszámolniuk. A két kong­resszus között eltelt öt év alatt az ország népgazdasága újabb jelen­tős sikereket könyvelhet el. Az

Next