Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-17 / 11. szám
1919-ben felléptek a helyenként próbálkozó fosztogatókkal szemben. A pesti kispolgár, akit a burzsoá sajtó hónapok óta a kommunizmus erőszakos, véres, rabló jellegéről igyekezett meggyőzni, csodálkozva látta a plakátokról, hogy nemcsak új napra, hanem új társadalmi rendre is ébredt, a beígért zűrzavarnak pedig híre sem volt. Sőt a rend minden megnyilvánulása erőt, fegyelmezettséget, céltudatosságot sugárzott. A proletariátus fel merte venni az antant imperialistái által odavetett kesztyűt, megragadta a hatalmat és ilyen nehéz körülmények között hozzálátott a szocializmus rendszerének felépítéséhez. A magyar munkásság bátor történelmi tette jelentőségében messze túlmutatott a Kárpátmedencén, Közép-Európán, hiszen ekkoriban készült el az a minden korábbinál veszélyesebb intervenciós terv Szovjet-Oroszország ellen, amelynek alapján már meg is kezdődött a csapatok felvonultatása. Sőt maga az úgynevezett Vix-jegyzék is részben azért fogalmazódott az ismertetett módon, hogy biztosítsa a balkáni francia haderő zavartalan mozgósítását Kelet felé. A magyar munkásság bátor tette megakadályozta a világ első proletárállama elleni egységes antant-intervenció megvalósulását — ezt a megváltozott nemzetközi helyzetben később sem lehetett megvalósítani —, és ezzel igen súlyos fenyegetést hárított el az ezer sebből vérző Szovjet-Oroszország feje felől. Annak az országnak nyújtott ezzel segítséget, amelyet elsőként követett, bebizonyítva, hogy a tanácshatalom nemcsak „orosz specialitás”. S ha 133 dicső napja után a túlerővel szemben el is bukott, sok más máig élő tanulsága mellett mindenekelőtt ezzel írta be örökre nevét a magyar történelembe. KENDE JÁNOS Munkások és agrárproletárok gyerekei költöztek az elmenekült nagytőkések villáiba. És vidámságuktól volt hangos a királyi Vár, a Margitsziget AZ APÁK REMÉNYE A magyar történelem három tavaszi sorsfordulóját — március 15-ét, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepét, március 21-ét, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának napját és április 4-ét, hazánk felszabadulásának évfordulóját — évről évre nagyszabású eseménysorozattal, az immár hagyományossá vált forradalmi ifjúsági napokkal köszönti a magyar fiatalok tömegszervezete, a KISZ. Az idén március 21-én egy negyedik — más években csak szerényen, „házilag” ünnepelt — eseményre is országos reflektorfény sugárzik. Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1957. március 21-én a Városi (ma Erkel) Színházban alakuló ülést tartott, zászlót bontott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A dátum már önmagában is mutatta, jelképezte, hogy azok a fiatalok, akik elsőként gyűltek a párt hívó szavára e zászló alá, bátran és hittel hirdetik a kommunista nevet, s vallják magukat a magyar kommunista ifjúsági mozgalom forradalmi hagyományai folytatóinak. Ez, akkor, az ellenforradalom okozta eszmei-politikai zűrzavarból alig kilábaló országban igazi forradalmi, hősi tett volt. S a magyar fiatalok az eltelt negyedszázadban — igaz, jóval könynyebb körülmények között, sokszor talán „szürkének" látszó hétköznapokban — ezernyi újabb hőstettel, kevésbé látványos, olykor — a nagy szavakat szeretők számára — talán kevésbé romantikus cselekedetekkel hívták fel magukra a figyelmet. Az első országos értekezlet — 1957 októberében — megalkotta a KISZ fő jelszavát: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” és „Együtt az ifjúság tömegeivel a szocialista Magyarországért!” Meghatározta a két alapvető feladatot is: munkával és tanulással részt venni a szocializmus építésében, s mindeközben a KISZ soraiban kommunista szellemben nevelni a fiatalokat. Most, visszatekintve a negyedszázadra, mi — középkorúak, akik szinte valamenynyien életünk egy kisebb-nagyobb szakaszát már a KISZ soraiban vagy az általa szervezett akciók sodrásában éltük le — megállapíthatjuk: a két jelszóhoz mindvégig hű maradt, s a két alapvető feladatot azóta is következetesen teljesíti a KISZ. Mozgalmak, akciók sokaságára emlékezhetünk, felsorolni is képtelenség lenne valamennyiüket, említsünk meg hát csak néhányat a legjelentősebbek közül. Nem lehet nem emlékezni arra, hogy 1957-ben, a moszkvai VIT előkészítése idején a KISZ kezdeményezett az ellenforradalmat követően először szocialista munkaversenyt Magyarországon. Azóta is tíz- és százezreket mozgatott és mozgat meg az ifjúsági szövetség a legkülönbözőbb módszerekkel és formákban: ifjúsági szocialista munkabrigádok ezrei alakultak; csepeli kezdeményezésre megszületett a Szakma Ifjú Mestere mozgalom; vele együtt ma is él, fejlődik az Alkotó Ifjúság mozgalom; a váci DCM fölött vállalt védnökségtől széles az ív a Paksi Atomerőmű beruházásának KISZ- építkezéssé nyilvánításáig; az 1958- ban, a Hanság lecsapolásával kezdődött önkéntes ifjúsági építőtábormozgalomban évről évre százezernyi diákfiatal vesz részt; szinte összeszámolni sem lehet, hány millió órát végeztek társadalmi munkában, mennyi szenet, villamos energiát, nyersanyagot takarítottak meg, milyen gigászi mennyiségű hulladékot gyűjtöttek és hasznosítottak a negyedszázad alatt a magyar fiatalok. Természetesen hasonlóan nagyszabású munkát folytattak a falun is: a KISZ részvétele a szövetkezeti mozgalom megszervezésében szinte legendás hírű, s a szövetkezetek erősítéséért, fejlesztéséért folytatott tevékenységükért is fiatalok ezreit dicsérik a falvakban. És még nem beszéltünk egy szót sem a kulturális mozgalmakról, a seregszemlékről és a József Attila olvasómozgalomról, az 1962-es helsinki VIT-re való előkészületek során először megrendezett — a tévével közös — Ki mit tud?-ról és az elmúlt évek politikai popkoncertjeiről. Vagy arról, hogy az igazi tömegsportmozgalmat a KISZ kezdeményezte az utóbbi években, milliókat mozgatva meg az Edzett ifjúságért! jelszavával, vagy az Aranyjelvényesek az olimpiára! akcióval. Mindezek nagy nemzetközi tekintélyt is biztosítottak a KISZ-nek, a magyar ifjúságnak. Ez nyilvánul meg azokban a széles körű nemzetközi kapcsolatokban, amelyeknek csak egyik mozgatója — és eredménye —, hogy hazánk a házigazdája a DIVSZ központjának. A nemzetközi ifjúsági kapcsolatok sorában is különös súlyt helyezett megalakulása óta a KISZ a legszorosabb testvéri szálak szorosra fűzésére a lenini Komszomollal. Megnyilvánult ez olyan emberi, baráti kapcsolatokat kialakító formákban is, mint a kétévenként felváltva a testvérországokban megrendezett ifjúsági barátságfesztiválok, vagy a munka frontján a közös építkezésekben való részvétel a BAM-nál, vagy Uszty-Ilimszkben. S e kapcsolatok ápolásában jó együttműködés bontakozott ki az MSZBT és a KISZ között. Mi mást bizonyít ez az egyáltalán nem teljes felsorolás, mint azt: a KISZ hű maradt jelszavaihoz, teljesítette alapvető feladatait, s mindemellett az ifjúság érdekeinek jó védelmezőjévé és szószólójává is fejlődött, így ha akadtak is bajok, gondok — ezekről sem kell hallgatni, a fejlődés velejárói —, nyugodt szívvel tekinthet vissza a negyedszázadra. Tekinthet? Tekinthetünk ... Ma már apákként, anyákként, akiknek — a KISZ egyik indulójának szavaival — az ifjúsági szövetségben nevelkedő utódokban van reményük. A jövő reménye. ország-világ □