Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-21 / 16. szám

ES ÉLT­élyes halála tett maga iránt a pesti társaságban, s a felső tízezer tagjai százezreket, milliókat adtak át neki, hogy azokat „mentse ki”, csempéssze ki az országból. A szélhámost, aki ellen a káro­sultak közül csak hárman tettek feljelentést — a többiek jó okkal távoltartották magukat az ügytől — három és fél évi börtönre ítél­ték. 1943 augusztusában szabadult Sopronkő­hidáról, de mint egy ellenséges ország állam­polgárát, azonnal internálták. Amikor a Lord Hampton-ügy utórezgései foglalkoztatták a nyilvánosságot, Miss Arizo­na már fekete ruhát viselt, amelyet saját pusztulásáig nem vetett le többé. Rajongásig szeretett fia, Lajos, aki „igazgatóként" szin­tén részt vett az Arizona ügyeiben, 1943 jú­niusában szíven lőtte magát. A lapok „rejté­lyes öngyilkosságról” írtak, s csak a liberá­lisabb sajtó, mint A Mai Nap, engedte meg magának, hogy célozzon rá: a 29 éves fiatal­ember halála kapcsolatban állhat a fajüldöző törvényekkel. Megírta: „Egy évvel ezelőtt különböző kellemetlenségei támadtak az Ari­zonának a hatóságokkal. Elvették Rozsnyai­­éktól az italmérési engedélyt, majd a tánc­engedélyt vonták meg. Az Arizona akkor át­alakult ,Gésa teaház­­zá. Közben Rozsnyai Sándor és Rozsnyai Lajos megváltak az Ari­zonától. Rozsnyai Sándor­né Miss Arizona, aki őskeresztény, új italmérési engedélyért folyamodott, és meg is kapta azt. Tavaly ősz­szel ismét mint Arizona mulató folytatta mű­ködését a Nagymező utcai üzem.” Rozsnyaiék a mulató feletti emeleten lak­tak pompás lakásban. Itt találták meg egy reggel a munka után hazatérő szülők. Ők tudták az igazságot: Lajos munkaszolgálatos­­behívót kapott, és ezért vált meg az élettől. A holttestnél ott zokogott Mázik Mária, im­máron özvegy Rozsnyai Lajosné. Az Arizona alkalmazottai közé tartozott ő is: La Belle Marta néven lépett fel a táncosnő. Két esz­tendeje, a legnagyobb titokban vette el őt „Pi­pi”. Nem is költöztek össze: az asszonynak a Dob utcában béreltek lakást, a férj pe­dig továbbra is szüleivel lakott. Az öngyil­kosság előtti estét még feleségénél, vele töltötte... Miss Arizona továbbra is énekelt, táncolt, csak a privát életben vált egyre szomorúb­bá. De tovább szórakoztatta a vendégeket, akik között egyre több volt a magas ran­gú német tiszt vagy civil úr. A Budapesten állomásozó különböző német törzsek, meg szakértői csoportok emberei és azok a kü­lönféle, különböző foglalkozású üzletembe­reknek álcázott Gestapo-tisztek, akik az or­szág megszállását készítették elő. Akkor már a „Csak egy nap a világ” járta, s az egy­kori Sugár Mici felkészült a legrosszabbra. A fiát már elvesztette, s teljes erejével, ügyességével harcolt, hogy legalább a fér­jét megmentse. Sok tízezer pengőjébe ke­rült már, hogy Rozsnyai Sándort megszaba­dítsa a munkaszolgálattól. Egészen az or­szág német megszállásáig sikerült elérnie, hogy ne hívják be. Amikor azonban bekö­szöntött 1944. március tizenkilencedike, olyan gestapósok is jöttek, akikhez Miss Arizoná­nak már nem sikerült kapcsolatot találnia. FÉRJÉNEK FEL KELLETT VARRNI­A a sárga csillagot. És aztán egy éjszaka a rette­gett homokszínű német katonai autók egyi­ke állt meg az előtt a „kijelölt” ház előtt, ahová Rozsnyainak a Nagymező utcából köl­töznie kellett. A németek előszeretettel tar­tóztattak le olyanokat, akiknek a feltételezé­sek szerint volt még elrejtett vagyonuk, pusz­tán azért, hogy megzsarolhassák őket. Rozs­­nyainé ezúttal állítólag százezer pengőért sza­badította ki hitvesét. Előzőleg, amikor a Hain Péter vezette „magyar Gestapo” emberei mentek érte, még megúszta tízezerrel . . . Az okos asszony tisztában volt már vele: a zsarolás mindaddig folytatódni fog, amíg folytatódhat. Ezért férjét elbújtatta, s ő ma­ga is elköltözött a régi lakásból, budai jó ba­rátok fogadták be. Csakhogy mindkettőjük­re ráakadtak. Állítólag a meny, La Belle Marta, aki nem sokáig gyászolt, hanem a töb­bi között egy Wilhelm nevű szőke SS-tiszttel vigasztalódott, állt az ügy hátterében. Mindenesetre, Miss Arizona tudott menye és Wilhelm kapcsolatáról. S nemcsak azért nem helytelenítette, mert már letelt a gyász­év, hanem azért sem, mert abban a világ­ban az életet jelenthette, ha valakinek meg­felelő kapcsolatai vannak a megszállókhoz. És La Belle Marta, született Mázik Mária, meglehetősen jóindulatúan viselkedett, mint aki továbbra is a család tagjának tartja ma­gát. És amikor — már a nyilasok hatalom­­átvétele, 1944. október 15-e után — Rozsnyai­­né hírül vette, hogy férjét rejtekhelyén felfe­dezték és elhurcolták, a menyéhez fordult segítségért. Beszéljen Wilhelmmel. Kérje meg, segítsen. Kerül, amibe kerül, nem számít. A meny visszatért a jó hírrel: minden el van intézve. Wilhelm egy barátja, szintén SS-tiszt bonyolítja le az ügyet. Ekkor és ek­kor gépkocsi megy majd Rozsnyainéért. Együtt mennek el oda, ahol a férjet fogva tartják. És aztán együtt viszi őket a német tiszt biztonságos helyre. Csak Miss Arizona a lehető legkevesebb csomagot vigye magával. Viszont: minden értékét. Hiszen arra mindig, mindenütt szükség lehet, az életben mara­dásnak meg kell adnia az árát. A gépkocsi a megbeszélt időpontban meg is érkezett. Az SS-tiszt kifogástalan udvarias­sággal tessékelte be a kocsiba a németül­ ter­mészetesen kitűnően beszélő Gnädige Fraut. Budáról Pest felé indultak volna. A Lánc­hídon át. Mielőtt azonban a Clark Ádám tér­nél rákanyarodtak volna a hídra, a tiszt intett a sofőrnek. Az az alsó rakpartra kor­mányozta a kocsit. Öt p­ercen belül minden­nek vége lett. A német katonai személygép­kocsi a civil utas nélkül folytatta útját. Ki tudja, hová, és ki tudja, kivel. És ki tudja, Rozsnyainé, a szép és okos Miss Arizona holtteste meddig úszott lefelé a Dunán, amely akkoriban százával, ezrével sodorta a meg­gyilkoltak tetemeit? Arról pedig, hogy a sze­retett, megmenteni próbált férjével mi tör­tént, még ennyit sem tudtak a pesti Broad­­wayn, amikor 1945 tavaszán az életben ma­radottak számba vették a vissza nem térte­ket. MISS ARIZONA TÖRTÉNETÉT minden­esetre akkor, frissiben, így mondták el. És keresték még sokáig La Belle Martát. És vol­tak, akik úgy vélték, megbízható értesülések­kel is rendelkeznek róla. Némelyek szerint amerikai katonák által látogatott lokált nyi­tott Wilhelmmel valahol Münchenben, a pá­lyaudvar közelében. Mások szerint Majna­ Frankfurtban tette hasonló környéken ugyan­ezt. Akadtak, akik szerint otthagyta a német fiút és férjhez ment egy angol hadtápos őr­mesterhez. És volt, aki megesküdött rá: saját szemével látta, amikor 1944 karácsony napján, a bezáruló ostromgyűrűn megpróbálva át­csúszni, a Bécsi úton egy belövés telibe ta­lálta azt a kocsit, amiben mellette nem Wil­helm, hanem már egy Wehrmacht-ezredes, no, meg egy árpádsávos karszalagos nyilas PÁSZTOR IMRE Az Arizona műsor­füzetének borítója - 1937-ből La Belle Marta ... Ő állt anyósáék eltűnésének hátterében? OMBZAP-VILAO 23

Next