Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-06 / 1. szám
Új esztendőbe lépünk. Viszszatekintve az örömmel, gonddal, nehéz feladatokkal teli napokra, valamennyiünkben felmerül: milyen volt 1981 és és mit várunk 1982-től. E két kérdésre kerestünk választ alábbi összeállításunkban. Szombathelyi számvetés — Sok nagyszerű létesítménnyel gyarapodott 1981-ben városunk. Felavattuk a legkényesebb igényeket is kielégítő, feszített víztükrű fedett uszodát. Általános iskola, óvoda épült. Átadtunk csaknem ötszáz lakást. 1982-ben valamivel szerényebb ütemben, de tovább folytatódik a belváros egy éve megkezdett rekonstrukciója. A megyeközpont ősi arculatának megőrzése mellett figyelmet fordítunk a lakások komfortosítására, a szociális körülmények javítására. Remélem, a közeljövőben mi is költözhetünk. Fél évtizedes munka után, 1982 végére újjáépül a városháza második világháborúban elpusztult épülete. Új otthonunkban színvonalasabb körülmények között, remélem, az eddiginél is jobb, eredményesebb munkát végzünk majd végre. 1981 legnagyobb eseménye azonban — legalábbis számomra — a fiam megszületése. Jelenleg szülési szabadságon vagyok, de tavasszal már ismét dolgozom. A szabad szombatok bevezetésével egyre fontosabbá válik a lakóhelyi testnevelés. Szeretném, ha megsokszorozódna a Futapest klubtagok száma, és a válogatott is erőre kapna. Békében, tanulva 1981 legörömtelibb eseménye, hogy megszületett a kisfiam, Bertalan. Az esztendő egyébként rendkívül zsúfolt volt. A hivatásomat érintő kongresszusokon vettem részt Prágában, Rómában. Moszkvában Gagarin űrrepülésének huszadik évfordulóját ünnepeltük. És a nyár feledhetetlen programja, a III. magyar—szovjet ifjúsági barátság fesztivál ! Eljutottam Bulgáriába is, de ide már „kivételesen” magánemberként. Csodálatos két hetet töltöttem a családommal a tengerparton. Szeptemberben Magyari Bélával együtt beiratkoztunk a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára. Nagyon nehéz a tanulást, a munkát és a családi kötelezettségeket összeegyeztetni. Csoporttársaink is várakozással figyeltek minket, de most már azt hiszem, beilleszkedtünk a közösségbe. Az új esztendő, ami meggyőződésem, hogy a tartós békéhez vezető úton is jelentős lesz, számomra legfontosabb feladata: sikerrel túljutni az első egyetemi éven. És persze nagyon szeretnék találkozni volt űrhajóstársaimmal is, akikkel a nehéz, de eredményes felkészülés idején lettünk jó barátok. 1981 legnagyobb sikere a munkámhoz kapcsolódik. 1981-ben végzett az a nyolcadik osztály, amelynek én voltam az osztályfőnöke. Ötödikes koruktól tanítottam a gyerekeket, s ők az elsők, akiket végigvittem. Nagyon megszerettük egymást. Képzelje el, azon a napon, amikor az évzárójuk volt, este fél kilenckor megjelentek az ablakom alatt, és szerenádot adtak. Ennél nagyobb sikerről nem is álmodhattam. Ragaszkodásuk, szeretetük mindennél többet ért a számomra. Hogy mit várok 82-től? Jó lenne, ha végre megoldódna a lakásproblémám, s így e gondot letudva, sokkal több energiát szentelhetnék a gyerekeknek. ves része lesz az 1971-ben átadott szobornak. Nagy kedvvel kezdek a tervezéshez, remélem, további munkáimhoz is energiát ad majd ez a megtisztelő feladat. Előadás a buszon 1981-ben minden sikerem a munkámhoz kötődött. Olyan programokat tudtunk szervezni dolgozóinknak, amelyek érdekelték őket. A Dányról és Rókáról bejárók részére például „mozgó ismeretterjesztő előadássorozatot" indítottunk. Egy hatodéves orvostanhallgató tart ilyenkor előadásokat az egészségügy különféle problémáiról. A buszok vezetőinél folyóiratokat helyeztünk el, ezeket az utazás alatt átadják a munkásoknak. Nagyon büszke vagyok a „munkásakadémia” sorozatunkra is. Talán ennek szervezéséért, a több mint húszéves munkámért kaptam meg1981-ben a TIT Országos Elnökségének aranykoszorús emlékplakettjét. Az új évtől csupán annyit várok, hogy legalább olyan jól sikerüljenek a rendezvényeink, mint 81-ben. És még azt, hogy rendben megszülessen a második unokám is. Körkérdés az új év küszöbén SIKEREK ÉS EMBEREK Szerenád a tanárnőnek Czvizek Miklós szombathelyi tanácselnök, Farkas Bertalan alezredes, az első magyar űrhajós: Sasváriné Komondy Katalin, magyar—orosz szakos tanárnő (Budapest, Keveháza utcai Általános Iskola): Kocsis Imréné, a Kőbányai Gyógyszerárugyár Petőfi Sándor Művelődési Házának igazgatója, orszÁg-világ Sarolta válogatottja Januárban kezdtem dolgozni az OTSH tömegsport osztályán. Nagyon tetszik a munkám, mert úgy látom, van értelme annak, amit csinálok. Ma már szerte az országban több mint ezer tagja van a Futapest-klubnak. Ez óriási szám. Emellett, társadalmi munkában, a tájfutó válogatott kapitánya vagyok. Sajnos, itt még nincs okom elégedett□ Monspart Sarolta, a tájékozódási futás volt világbajnoka: Új szobor a Köztársaság téren A legnagyobb sikerem 81-ben az volt, hogy túléltem az évet. Ezért azután a szó szoros értelmében — tele tettvággyal — új életet kezdhetek 82-ben. Ehhez egyébként minden lehetőséget megkapok. Érdekes feladatok várnak rám, és azokat nagy lelkesedéssel vállaltam. Megbíztak a budapesti Köztársaság téren álló alkotásom kibővítésével is. A pártház hősi halált halt védőinek állítok majd újabb emléket a kompozícióval, amely szer tort, búzát, nyereséget Gyenge adottságú területen gazdálkodunk. Ráadásul, nagyon nehéz esztendő volt 1981. Kevés Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész: Vezekényi Ferenc, a Felsőbabád Állami Gazdaság igazgatója.