Ország-Világ, 1982. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-01 / 35. szám
Minden egy sajtókonferenciával kezdődött. 1982. július 4-én, a jónevű Nick Harris magándetektívügynökség igazgatója, Milo Speriglio bejelentette: tíz éve foglalkozik Marilyn Monroe halálának körülményeivel és véleménye szerint a színésznő gyilkosság áldozata lett. Méghozzá a CIA két egymással vetekedő (és egymástól függetlenül dolgozó) csoportjának egyike ölte meg. Speriglio szerint e feltevést közvetve bizonyítják az alábbi tények: Jacqueline Kennedy 60-as években több változatban is megjelent emlékezéseiből bizonyítottnak vehető, hogy John F. Kennedynek rövid, de mély nyomot hagyó viszonya volt Marilyn Monroe-val. Ugyancsak Jacqueline naplójából tudjuk, hogy John F. Kennedy a színésznőt bemutatta testvérének, Robertnek is. Robert később (akkor az Egyesült Államok főügyésze volt) „felforrósította” e kapcsolatot, s ennek révén Marilyn államtitkokat is megtudhatott. Nyomtalanul eltűnt Marilyn Monroe naplója, melyet állítólag utolsó éveiben rendszeresen vezetett, s melyet egy bizonyos Robert Slatzer, Monroe egyik közelebbi barátja többször is látott. Mindebből Speriglio azt a következtetést vonta le, hogy igaz az a már 1963-ban felbukkant feltevés, mely szerint Monroe Robert Kennedy révén megtudta a CIA egyik Kuba-ellenes, és Fidel Castro megöletését is célzó tervét. Mivel Robert Kennedy akkoriban már éppen szakítani készült a színésznővel, felszámoltatta a lakásaikat összekötő külön telefont. Ezen Monroe felháborodott és azzal fenyegetőzött : sajtókonferencián hozza nyilvánosságra mindazon „államtitkokat”, melyeket Robert Kennedytől megtudott. Ezért a CIA úgy döntött: elrabolja Monroe-t, és elhíreszteli róla, hogy megőrült. Ha ez sikerül, már azt mond, amit akar. De a CIA egy másik — éberségét bizonyítani kívánó csoportja — előbb érkezett és egyszerűen megölte a színésznőt. Eddig Speriglio magyarázata, melyet 1982. július 5-én az AP, UPI, Reuter, AFP gyorshírben jelentett a világ többi hírügynökségének. Mindez óriási szenzációt kínált a nyári uborkaszezon szokásos pletykatéma-válságában szenvedő tőkés sajtónak, hiszen minden archívum jelezte szerkesztőségének: augusztus ötödikén lesz húsz éve, hogy Marilyn Monroe eltávozott az élők sorából. (Nyilván a Nick Harris cég is ezért állt elő éppen most ezzel a témával). Volt idő tehát előkeresni a régi fotókat, nyomdába adni a „szenzációs” cikkeket. Sőt arra is lehetőség nyílt, hogy ez alkalommal az egykor kidobott, elvetett, áthúzott, nem sikerült Monroe képeket is forgalomba hozzák, hiszen a színésznő élete újra téma lett. Kapóra jött ez a forgalmazóknak is, akik így óriási ingyen reklámhoz jutottak és az újra felmelegített Monroe-legenda révén újabb érdeklődést támasztottak a színésznő egykor készült filmjei iránt, ami televíziós (és video) lehetőségekkel számolva újabb száz és százmillió dolláros bevételeket jelenthet. Végül közvetve használt ez a Kennedy családnak is, melynek neve újra forgalomba került. És tekintve, hogy Edward Kennedy titkos, vagy nem is olyan titkos elnökjelölti terveket dédelget, a családnév ismételt gyakori emlegetése ugyancsak nem jött rosszkor. Hogy fivéreit negatív megítélés alá eső üggyel kapcsolatban emlegetik? Ha nem törvénybe és becsületbe vágó ügyről van szó, az Egyesült Államokban mindegy. A fontos, hogy a név minél többször nyilvánosságot kapjon. Feltételezhető tehát, hogy Speriglio nem saját szakállára, nem pusztán hobbiból nyomozott, hanem egy nagyon is átgondolt, jól megszervezett, üzleti-politikai kampány részeként __ Ez annál is inkább feltételezhető, mert bár minden hírügynökség és világlap a sajtókonferenciáról és a „gyanúról” szóló hír kapcsán egyben elismételte Monroe élettörténetét is, egyetlen hírügynökség és egyetlen lap sem próbálta megkerülni a legendát, egyetlen lap sem próbálta Monroe valódi élettörténete, valódi jellemképe alapján elemezni e híreket. Ennek alapján ugyanis az egész „felhajtás” teljesen valószínűtlennek tűnt volna. Marilyn Monroe, az amerikai filmipar legnagyobbá lett legendája, aki messze lepipálta Jean Harlow-t, Greta Garbót, a férfiak közül Rudolf Valentinót és Gary Coopert, ugyanis egész életében „menekülő kolibri” volt (Truman Capote meghatározása a Mozart és a kaméleonok című kötetben). Megvolt benne az embereket vonzó varázs; a perfekt testiség érzetét tudta adni a fotóit és filmjeit nézőknek; és ha Mary Pickford egykor „Amerika menyasszonya” úgy ő „Amerika álomnője” volt, egy kontinens vágyakozott utána. Ennek ellenére, az igazi Monroe egészen más volt. Egy alkalmi munkás és egy súlyosan terhelt (majd teljesen megőrült) asszony gyermekeként, született. Kilenc családnál nevelkedett, mint állami gondozott. Tízéves korában egyik nevelőapja, „egy baromi szinten álló ács” (Alvah Bessie) megerőszakolta. Ütötték, verték, kihasználták, örökös menekülésben volt (több nevelőszülői házból meg is szökött). Tanulni nem szeretett. Üres óráiban a hollywoodi strandon lófrált, vagy moziról mozira járt. A sztárokat kívánta utánozni. A filmvilágról álmodott. Tizenöt évesen kezdett dolgozni. Első művezetője, egy este, megerőszakolta. Nem ment többé az üzembe. A strandon csellengő fotósok egyre gyakrabban fényképezték. Alakja szinte tökéletes: 93—57—90. Képei egyre gyakrabban jelentek meg a lapokban. Mindenféle ajánlatokat kapott. Modell lett. Reklám- és néhány illegálisan terjesztett pornófilmben szerepelt. Nem vágyott semmi másra, „csak” sikerre és normális életre. Ezért 1942. június 19-én — tizenhat évesen — az akkor huszonegy éves repülőgép-mechanikus, James Dougherty felesége lett. Dougherty egy időben rendőrként is dolgozott. A házasság tulajdonképpen boldogtalan volt. Gyakorlatilag 1944-től nem is éltek együtt, noha válásuk hivatalos dátuma 1946. október 2. De a férj ekkor már két éve, egy szállítóhajó gépészeként valamelyik tengeren hajózott.. . Monroe pedig a Fox szerződtetett segédszínésznője volt, starlett, aki szerepekre várt. Jó humora, s tenné- AVAGY A MENEKÜLŐ KOLIBRI Arthur Millerrel A pályakezdő Monroe ... 1962. augusztus 5-én így találták — holtan ... FOTÓ: ARCHÍVUM A szerbomba ! 12 ország-villa