Ország-Világ, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-09 / 6. szám
terv kulcsfontosságú éve élet bármely területén tevékenykedik, és amint az Izvesztyija január 14-i számában olvashattuk, partnerként közreműködve a terv végrehajtásában. Tallózva az elmúlt hónap vastag betűs újsághírei között, mindjárt szembetűnik egy. A minisztertanács ülésén az üzletek nyitvatartásáról, a szállításról tárgyaltak, megállapítva, hogy az élelmiszer- és iparcikk-üzletek nyitvatartása egybeesik a munkaidővel, és ezen változtatni kell. A Pravda vezércikkeiben a minőség javításáról, a dolgozó emberek megfelelő munkakörülményeknek biztosításáról, fűtőanyag és az energia ésszerű hasznosításáról, az élelmiszerprogram konkrét feladatairól, a brigádmozgalomnak a követelményekhez alkalmazkodó reformjáról és a közlekedés és szállítás helyzetéről írt. Amint ezt már Jurij Andropov a novemberi plénumon is hangsúlyozta, ez ma a szovjet gazdaságban az egyik leggyorsabban javítandó terület. Hiszen ennek szerepe az életben nemcsak gazdasági, politikai, hanem pszichológiai is. Az SZKP Központi Bizottsága ülésén hangsúlyozták: a sajtó feladata, hogy pontosabban tükrözze a valóságot. Az eredmények meggyőző konkrét ábrázolása mellett a jövőben nagyobb teret kell biztosítani a felmerülő nehézségek, gondok mélyreható elemzésének. Nagyon fontos a sajtó közvetítő szerepének felvállalása, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerkesztőséghez küldött leveleket továbbítani kell a párbizottságokhoz és a kivizsgált panaszokról folyamatosan tájékoztatni kell az olvasókat. A közvetlen és kölcsönös tájékozódást szolgálta az SZKP KB főtitkárának látogatása a Szergo Ordzsonikidze szerszámgépgyárban. A Pravda február 1-i száma részletesen beszámol nemcsak Jurij Andropov beszédéről, hanem a munkásokkal, mérnökökkel, párt- és szakszervezeti vezetőkkel folytatott beszélgetésekről is. A találkozón Jurij Andropov elmondta, hogy az ország előtt valóban nagy feladatok állnak, és ezek megoldását ma még sok nehézség hátráltatja. A KB ülése megállapította, hogy a szovjet gazdaság nem teljesíti maradéktalanul az ötéves tervben megszabott feladatokat. Nem növekszik például a megfelelő ütemben a munka termelékenysége. Az üzemekben az indokoltnál több anyagot használnak fel, sokszor indokolatlanul nagy a munkaráfordítás. A tervmódosítások negatív hatásáról szólva így fogalmazott Andropov: „A módosítás mindig a feladatok csökkentését jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig marad, sőt még prémium is jár érte. Állami méretekben ez azt jelenti, hogy szakadék keletkezik az árukészlet és a lakosság fizetőképessége között.” Lehet ezen áremeléssel is változtatni, de ezt nem akarják általános irányvonallá tenni, bár a jelenlegi árképzésnek kétségtelenül vannak hibái. „Járható útként marad tehát számunkra a termelés hatékonyságának növelése. A rendteremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kezdeni.” Andropov hangsúlyozta: nem az ötperces késésekről, cigarettaszünetekről van szó elsősorban, bár ez is fontos, de nem szabad csupán erre leszűkíteni. A munkafegyelem megszilárdítása a technológiai leírások betartására, a szállítási kötelezettségek teljesítésére, a termelőmunka minden elemére és minden cselekvő részesére egyaránt vonatkozik, a munkásra csakúgy, mint a miniszterre. Csak így kerülhető el, hogy ne álljanak üresen az üzletek polcai. Ezután az SZKP KB főtitkára az üzem dolgozóival beszélgetett : mióta dolgoznak ott, milyen a képesítésük, mennyi a fizetésük, és abból hogy tudnak kijönni, milyen az anyagellátás és a kooperáció más üzemekkel. Hogyan működnek a szociális létesítmények, segítik-e az asszonyokat például a bevásárlásban. A beszélgetés két rövid részletét közreadjuk. J. V. Andropov érdeklődött, milyen a káderutánpótlás. N. Csikirjov, a gyár igazgatója: — Komoly problémáink vannak ezen a téren. Andropov: — Milyenek? Csikirjov: — Kevés a lakatos, az elektroműszerész, nem nagyon jönnek a fiatalok. Ez nemcsak Moszkvában, mindenütt probléma. Ezért a gyárban akadozik az összeszerelő részlegek munkája. Jurij Andropov látogatása az Ordzsonikidze Szerszámgépgyárban Andropov: — És milyen a fizetés? Csikirjov: — Elmegy. Andropov odafordul az egyik szakmunkáshoz. — Régen dolgozik? — Hét éve. — Ugyanitt végig? — Igen. — És milyen a fizetése? — Normális. — De mégis? — Kétszázötven rubel. — És a lakatos többet keres? — Nem, körülbelül ugyanennyit. Később Andropov Jemeljanovtól, az egyik műhely párttitkárától kérdezi: — Feltehetek egy indiszkrét kérdést? Önöknél a műhelyben sok a lazaság, fegyelmezetlenség? Jemeljanov: — Januárban ilyen nem fordult elő. Természetesen a munkáról kialakított elveinkben szerepet játszanak törvényeink és az adminisztratív intézkedések, de szerintem a kollektíva jelentősége itt a legnagyobb. Andropov: — Kétségtelenül, ez a döntő. Jemeljanov: — Most szervezzük meg a műhelyben a brigád-rendszerű termelést. Hamarosan átálltunk erre a munkaformára. Így felszabadulnak az eddig még fel nem használt tartalékok, és termelékenyebbé válik a munka. És általában az a véleményünk: minél kevesebb a szó, annál több a munka. Andropov: — Helyes. Ez nemcsak az önök üzemágára, hanem mindenütt érvényes. (BAN) A szovjet nép A Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közös rendezésében kiállítás nyílt február 1-én a Munkásmozgalmi Múzeumban. A „vándorkiállítás’, amely több európai szocialista ország fővárosa, Varsó, Prága, Szófia után hozzánk is megérkezett korabeli fotók és dokumentumok segítségé vel átfogó képet nyújt az elmúlt hat évtizedről, Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig ívelő világtörténelmi jelentőségű korszakról. A reprezentatív kiállításon a látogatók olyan ritka, becses dokumentumokat tekinthetnek meg, mint például a békéről és a földről szóló dekrétumot, eddig még soha nem látott archív felvételeket a gazdasági és társadalmi építő munka első nagy fejezetéről: az első vízerőmű építéséről, a kolhozszervezésről, és az írástudatlanság megszüntetéséért indult nagy népmozgalomról. A kiállítás második fele a szovjet népgazdaság és az internacionalista békepolitika eredményeit mutatja be. A látogató betekintésit nyerhet az egyszerű szovjet emberek életébe, és a teremben elhelyezett népművészeti alkotások e gazdag kultúrájú nép természeti és szellemi kincseiből adnak ízelítőt. A kiállítás február 28-ig tart nyitva. (B. M.) FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS ORSZÁG-VILAG [UNK]