Ország-Világ, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-09 / 6. szám

­ terv kulcsfontosságú éve élet bármely területén tevékeny­kedik, és amint az Izvesztyija január 14-i számában olvashat­tuk, partnerként közreműködve a terv végrehajtásában. Tallózva az elmúlt hónap vas­tag betűs újsághírei között, mind­járt szembetűnik egy. A minisz­tertanács ülésén az üzletek nyitvatartásáról, a szállításról tárgyaltak, megállapítva, hogy az élelmiszer- és iparcikk-üzle­tek nyitvatartása egybeesik a munkaidővel, és ezen változtat­ni kell. A Pravda vezércikkeiben a minőség javításáról, a dolgozó emberek megfelelő munkakö­rülményeknek biztosításáról, fűtőanyag és az energia éssze­­­rű hasznosításáról, az élelmi­szerprogram konkrét feladatai­ról, a brigádmozgalomnak a kö­vetelményekhez alkalmazkodó reformjáról és a közlekedés és szállítás helyzetéről írt. Amint ezt már Jurij Andropov a no­vemberi plénumon is hangsú­lyozta, ez ma a szovjet gazda­ságban az egyik leggyorsabban javítandó terület. Hiszen ennek szerepe az életben nemcsak gaz­dasági, politikai, hanem pszi­chológiai is. Az SZKP Központi Bizottsága ülésén hangsúlyozták: a sajtó feladata, hogy pontosabban tük­rözze a valóságot. Az eredmé­nyek meggyőző konkrét ábrázo­lása mellett a jövőben nagyobb teret kell biztosítani a felmerülő nehézségek, gondok mélyreható elemzésének. Nagyon fontos a sajtó közvetítő szerepének fel­vállalása, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerkesztő­séghez küldött leveleket továb­bítani kell a párbizottságokhoz és a kivizsgált panaszokról fo­lyamatosan tájékoztatni kell az olvasókat. A közvetlen és kölcsönös tá­jékozódást szolgálta az SZKP KB főtitkárának látogatása a Szergo Ordzsonikidze szerszám­­gépgyárban. A Pravda február 1-i száma részletesen beszámol nemcsak Jurij Andropov beszé­déről, hanem a­ munkásokkal, mérnökökkel, párt- és szakszer­vezeti vezetőkkel folytatott be­szélgetésekről is. A találkozón Jurij Andropov elmondta, hogy az ország előtt valóban nagy feladatok állnak, és ezek megoldását ma még sok nehézség hátráltatja. A KB ülése megállapította, hogy a szovjet gazdaság nem teljesíti ma­radéktalanul az ötéves tervben megszabott feladatokat. Nem nö­vekszik például a megfelelő ütemben a munka termelékeny­sége. Az üzemekben az indo­koltnál több anyagot használ­nak fel, sokszor indokolatlanul nagy a munkaráfordítás. A tervmódosítások negatív hatásáról szólva így fogalma­zott Andropov: „A módosítás mindig a feladatok csökkenté­sét jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig marad, sőt még prémium is jár érte. Állami méretekben ez azt je­lenti, hogy szakadék keletkezik az árukészlet és a lakosság fi­zetőképessége között.” Lehet ezen áremeléssel is változtatni, de ezt nem akarják általános irányvonallá tenni, bár a jelen­legi árképzésnek kétségtelenül vannak hibái. „Járható útként marad tehát számunkra a ter­melés hatékonyságának növelé­se. A rendteremtést a munka­­fegyelem megszilárdításával kell kezdeni.” Andropov hangsúlyoz­ta: nem az ötperces késésekről, cigarettaszünetekről van szó el­sősorban, bár ez is fontos, de nem szabad csupán erre leszű­kíteni. A munkafegyelem meg­szilárdítása a technológiai leírá­sok betartására, a szállítási köte­lezettségek teljesítésére, a ter­melőmunka minden elemére és minden cselekvő részesére egy­aránt vonatkozik, a munkásra csakúgy, mint a miniszterre. Csak így kerülhető el, hogy ne álljanak üresen az üzletek pol­cai. Ezután az SZKP KB főtitkára az üzem dolgozóival beszélge­tett : mióta dolgoznak ott, mi­lyen a képesítésük, mennyi a fi­zetésük, és abból hogy tudnak kijönni, milyen az anyagellátás és a kooperáció más üzemekkel. Hogyan működnek a szociális létesítmények, segítik-e az as­­­szonyokat például a bevásárlás­ban. A beszélgetés két rövid részletét közreadjuk. J. V. Andropov érdeklődött, milyen a káderutánpótlás. N. Csikirjov, a gyár igazgató­ja: — Komoly problémáink van­nak ezen a téren. Andropov: — Milyenek? Csikirjov: — Kevés a lakatos, az elektroműszerész, nem na­gyon jönnek a fiatalok. Ez nem­csak Moszkvában, mindenütt probléma. Ezért a gyárban aka­dozik az összeszerelő részlegek munkája. Jurij Andropov látogatása az Ordzsonikidze Szerszámgépgyárban Andropov: — És milyen a fi­zetés? Csikirjov: — Elmegy. Andropov odafordul az egyik szakmunkáshoz. — Régen dolgozik? — Hét éve. — Ugyanitt végig? — Igen. — És milyen a fizetése? — Normális. — De mégis? — Kétszázötven rubel. — És a lakatos többet keres? — Nem, körülbelül ugyanen­­­nyit. Később Andropov Jemelja­­novtól, az egyik műhely párttit­kárától kérdezi: — Feltehetek egy indiszkrét kérdést? Önöknél a műhelyben sok a lazaság, fegyelmezetlen­ség? Jemeljanov: — Januárban ilyen nem fordult elő. Termé­szetesen a munkáról kialakított elveinkben szerepet játszanak törvényeink és az adminisztra­tív intézkedések, de szerintem a kollektíva jelentősége itt a leg­nagyobb. Andropov: — Kétségtelenül, ez a döntő. Jemeljanov: — Most szervez­zük meg a műhelyben a bri­gád-rendszerű termelést. Hama­rosan átálltunk erre a munka­formára. Így felszabadulnak az eddig még fel nem használt tartalékok, és termelékenyebbé válik a munka. És általában az a véleményünk: minél kevesebb a szó, annál több a munka. Andropov: — Helyes. Ez nem­csak az önök üzemágára, hanem mindenütt érvényes. (BAN) A szovjet nép A Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közös rendezésében kiállítás nyílt február 1-én a Mun­kásmozgalmi Múzeumban. A „vándorkiállítás’­, amely több európai szocialista ország fővárosa, Varsó, Prága, Szófia után hozzánk is megérke­zett korabeli fotók és dokumentumok segítségé­­ vel átfogó képet nyújt az elmúlt hat évtizedről, Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig ívelő világtörténelmi jelentőségű kor­szakról. A reprezentatív kiállításon a látogatók olyan ritka, becses dokumentumokat tekinthetnek meg, mint például a békéről és a földről szóló dekrétumot, eddig még soha nem látott archív felvételeket a gazdasági és társadalmi építő munka első nagy fejezetéről: az első vízerőmű építéséről, a kolhozszervezésről, és az írástudat­lanság megszüntetéséért indult nagy népmozga­lomról. A kiállítás második fele a szovjet népgazdaság és az internacionalista békepolit­ika eredményeit mutatja be. A látogató betekintésit nyerhet az egyszerű szovjet emberek életébe, és a terem­ben elhelyezett népművészeti alkotások e gaz­dag kultúrájú nép természeti és szellemi kin­cseiből adnak ízelítőt. A kiállítás február 28-ig tart nyitva. (B. M.) FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS ORSZÁG-VILA­G [UNK]

Next