Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-04 / 1. szám
Az utcákon már kora délután gyülekezett a tömeg. A főváros mindeni üzemének, vállalatának munkásai érkeztek a gyülekezőpontokra. Izgatott tekintetek keresték az ismerősöket, kipirult arcú emberek siettek atömegben vállalatuk dolgozói közé. A hangszórókból ének szólt, teherautók platóján alkalmi zenészek szórakoztatták a közönséget. Lassan bealkonyodott. Egymás után gyulladtak meg a fáklyák. A Bajcsy-Zsilinszky úton már mozogni sem lehetett a fiataloktól. A fejek fölé táblák emelkedtek. Békét akarunk! Ki az amerikai rakétákkal Európából! Szót kérünk a békéért! — hirdették a transzparensek. Négy óra után néhány perccel megindult a tömeg a Parlament felé. Az első sorokban a Szív utcai általános iskolások és a MÁV Vezérigazgatóság dolgozói haladtak. — Igaz, hogy én már nem vagyok KISZ-korú — pillantott hamiskásan a többiekre az élen haladó Erdélyi Gábor MÁV-dolgozó —, de jól érzem magam és véleményem szerint mindenkinek itt a helye. Hiszen mindenkinek vannak gyerekei, és mindenki azt szeretné, ha békében nőnének fel. Ha az egész ország, Európa, a Föld lakói felemelik hangjukat a fegyverkezés ellen, biztos, hogy meglesz az eredménye. Három irányból özönlött az emberfolyam a Kossuth Lajos térre. A térség hamar megtelt, de még mindig jöttek. Fáklyák ezrei fénylettek a Parlament környékén. Hatvanezren gyűltek össze Budapest huszonkét kerületéből. Zene szólt, a Rákóczi-szoborral szemben kifeszített vásznon a Hair című film háborúellenes kockái peregtek. Az egyik legidősebb résztvevő, Szamosi Simon, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt hetvenegy éves nyugdíjasa így beszélt: — Megéltem két világháborút Az elsőben apám, a másodikban én kerültem a frontra. Ha a békéről van szó, feltétlenül hallatni akarom a hangomat. Elhatároztam, hogy eljövök, amikor értesültem az eseményről. A nyugdíjas mellett fiatalok haladtak. A csepeli Kossuth Lajos Szakmunkásképző tanulói „különleges" feliratot lobogtattak: a társaik nyakában ülő diákok aláírásaikkal hitelesített vásznat emeltek magasba. Kétszázan jöttek. Szívesen, hiszen a jövőjükről van szó. A csepeli diákok nem ismerik a háborút, de nem is akarják megismerni borzalmait. Fejük felett felirat: Támogatjuk kormányunk békepolitikáját! A legfiatalabbak édesapjuk mellett álltak. A nyolcéves Gergely és a tízéves György is aláírta a békefelhívást. Nem csoda, hogy szívesen részt vettek átadásán. — Sajnos a Szovjetunió sorozatos békekezdeményezései válasz nélkül maradtak, viszontlépésrekényszerítve ezáltal a szocialista országokat. De tudjuk, csupán az erők egyensúlya biztosíthatja a békét — mondja az apa, Jancsina Lajos. Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte ezután a felvonulókat, majd Tarcsi Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságának titkára adta át Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének a két és fél millió magyar által aláírtbékefelhívást. — Az összegyűjtött aláírások kifejezik népünk tiltakozását a rakétatelepítés ellen — mondotta Apró Antal. — A béke megszilárdítását szolgálná, ha a NATO méltó választ adna a békekezdeményezésekre, amire pártunk Központi Bizottsága is felhívta a figyelmet. Az országgyűlés ülésszakán bemutatom ezt a felhívást, amelyet dolgozó népünk, ifjúságunk aláírásával hitelesített. Javaslom, hogy az országgyűlés, mint a Magyar Népköztársaság legfőbb törvényhozó testülete elismeréssel nyugtázza és támogassa népünkbékeakaratát. Tapsvihar fogadta az utolsó mondatokat, amelyben Apró Antal boldog, békés új évet kívánt a résztvevőknek. Végül a közösen énekelt Himnusz hatalmas dallama töltötte be a teret. ......hozz rá víg esztendőt ...” — a haza továbbépítésének új évét, a béke évét... PETRUS GYÖRGY FOTO: SZÁNTÓ TAMÁS ES MTI — BENKO IMRE Béketüntetés Budapesten MILLIÓK ALÁÍRÁ SI ORSZÁG-VILAG