Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-30 / 22. szám

GENSCHER MOSZKVÁBAN Az új amerikai rakéták európai megjelenése komolyan kiélezte a nukleáris veszélyt, amely minden — köztük az NSZK területén te­lepítendő — rakétával tovább növekszik. Az NSZK az egyik NATO-s tagország volt, amely az Egyesült Államokkal együtt elő­segítette a nukleáris fegyverek telepítését. E rakéták telepítése fekete lapként kerül be a nyolc­vanas évek történetébe. Az ese­mények ilyen alakulásáért az NSZK kormánya is felelős. A szovjet diplomácia vezetője a ke­let-nyugati hadászati erőegyen­súlyt befolyásoló kulcsfontosságú kérdésben szögezte le ismét a szovjet álláspontot, figyelmeztet­ve a telepítéssel járó következ­ményeikre. Várható volt, hogy a moszkvai megbeszélések egyik központi té­májaként a szovjet és a nyugat­német diplomácia vezetője kifej­ti véleményét az európai rakéta­telepítésről, a szovjet válaszin­tézkedésekről, a genfi fegyver­korlátozási tárgyalások felújítá­sát akadályozó körülményekről, a stockholmi konferencián elő­terjesztett szovjet javaslatokról, s nem utolsósorban egy igen idő­szerű kérdésről, az űrfegyverke­zés problémájáról. A mai kiéle­zett, feszült nemzetközi helyzet­ben minden kelet-nyugati érint­kezés fokozott figyelmet érdemel, még akkor is, ha a stratégiai fontosságú kérdésekben az előre­haladás valószínűsége csekélyebb, mint a korábbi időszakban. Hans Dietrich Genscher, a nyu­gatnémet diplomácia vezetője legutóbb februárban járt Moszk­vában Kohl nyugatnémet kancel­lárral együtt. Korábban január­ban Stockholmban tárgyalt And­rej Gromiko külügyminiszterrel. Korábban mindkét ország sokat tett a politikai kapcsolatok nor­malizálása érdekében. Az igazi áttörést azonban a hetvenes évek enyhülése hozta meg. Nem kis erőfeszítést tettek, hogy pozitív változások következzenek be Európában. E tekintetben fordu­latot jelentett a moszkvai szer­ződés aláírása. Az enyhülés fel­felé, majd lefelé ívelő szakaszá­ban is többször találkoztak a szovjet és nyugatnémet vezetők. Ez kezdte meghozni konkrét eredményét, amikor az európai események és kapcsolatok ilyen alakulása nem volt ínyére az ezt ellenző erőknek és amerikai kö­röknek. Az NSZK elég hamar és igen szorosan felzárkózott az Egyesült Államok mellé a rakétatelepítés kérdésében. Az NSZK az ameri­kai felfogást vallja, miszerint a szovjet harci eszközök „túlsúly­ban” vannak. A valóság pedig az, hogy az amerikai eszközök telepítésével bontották meg a ki­alakult egyensúlyt, és a Szovjet­unió ezután volt kénytelen vá­laszintézkedéseket hozni. A szovjet diplomácia vezetője a mostani megbeszélésen egyér­telműen leszögezte: ha visszatér­nek a rakétatelepítés előtti hely­zethez, csak akkor tárgyalhatnak Genfben az európai és a hadá­szati nukleáris fegyverekről. Ko­moly tárgyalásról azonban nem lehet szó addig, amíg az Egyesült Államok megpróbálja megbonta­ni a regionális és a hadászati egyensúlyt. A kelet—nyugati erő­­egyensúlyt befolyásoló tárgyalá­soknak akkor van értelmük, ha valóban a nukleáris szembenál­lás szintjének tényleges csökken­téséről tanácskoznak. A Szov­jetunió — mondta Gromiko — érdemi tárgyalásokért szállt és száll síkra ma is. A rakéták fel­halmozása azonban nem erősíti a bizalmat. Kelet és Nyugat kö­zött hidat kell építeni, de ehhez alkalmatlan pillérek a nukleáris rakéták, így nem lehet eljutni a bizalomhoz, az együttműködés­hez, a kölcsönös megértéshez és a békéhez. A szovjet diplomácia vezetője azt javasolta, hogy ezt a hidat a békés egymás mellett élés elve és a közelmúltban ja­vasolt normák alapján erősítsék. Gromiko és Genscher hangsú­lyozottan foglalkozott az űrfegy­verkezés kérdéskörével. A szov­jet diplomácia vezetője kifejtette, milyen veszélyekkel járna, ha az amerikai terv megvalósulna. Szorgalmazta, hogy az NSZK is foglaljon állást a kozmosz békés célú felhasználása mellett. Érdemes ennek kapcsán utalni Csernyenkónak, az SZKP KB fő­titkárának az amerikai tudósok felhívására adott minapi vála­szára. A kozmosz a tudomány és technika hatalmas vívmányainak jelképévé vált. Békés célú fel­­használása hasznos mindenkinek. Némelyek azonban az agresszió és a háború felvonulási területé­vé kívánják változtatni a világ­űrt. Az Egyesült Államok rakéta­elhárító eszközöket, különböző műholdelhárító rendszereket és egyéb korszerű fegyvereket kí­ván elhelyezni az űrben. A vi­lágűr militarizálásának megaka­dályozása az egész emberiséget érintő feladat. Határozott dönté­seket igényel, s ezeket meg is le­het hozni. A politikusoknak fel kell ismerniük, hogy ezen a terü­leten milyen felelősséget viselnek népeikért, és megfelelő készséget A jövőbe és a jóba vetett hittel G. JORDANOV BOLGÁR MINISZTERELNÖK-HELYETTES NYILATKOZATA Hazánkban tanácskoztak a kö­­­zelmúltban a szocialista or­szágok kulturális miniszterei.­ Ebből az alkalomból nyilat­kozott lapunknak a bolgár küldöttség vezetője, Georgi Jordánon, a Bolgár Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Miniszter­­tanács elnökének helyettese, a Kulturális Bizottság elnöke. Kérdés: Népeink hagyomá­nyos barátsága a kultúrában is jelentősen elmélyült a szo­cialista építés éveiben. Egyik legnagyobb ünnepünk, a köl­tészet napja az idén egy ki­csit bolgár ünnep is volt: or­­szágos megnyitója Iszkázon zajlott, emlékmúzeum nyílt Nagy László szülőházában, benne bolgár szobával és az ünnepségen részt vett a Bol­gár írószövetség ■ elnöke is. Nagy László igen sokat tett a bolgár kultúra értékeinek ma­gyarországi megismer­teté­séért. Tudjuk, hogy az ön ha­zájában is híven őrzik emlé­két és általában nagyra érté­­kelik a magyar kultúrát Bul­gáriában. Ez tökéletesen igaz. A két testvéri ország kulturális kap­csolatai, amelyek sokéves ha­gyományra tekintenek vissza, a szocialista fejlődés éveiben különös virágzásnak indultak. A két nép életének, életfor­májának és lelki alkatának közelsége, a forradalmi törek­vések és a kommunista célok közössége jó talajt biztosít a hasznos kulturális együttmű­ködés számára. Ma is megindultan emléke­zünk gyermekkorunkra, ami­kor Hriszto Botev halhatatlan verseivel egyidejűleg széles körben hangzott föl Petőfi Sándor kivételes költészete is. Ez a jó hagyomány folytató­dik, továbbfejlődik és új szép példákkal gazdagszik. Kossuth Lajos múzeumát Sumen vá­rosában az ő forradalmi ügyét tisztelők ezrei keresik föl. Az utóbbi években az orszá­gaink közötti kulturális csere kiterjedt az irodalom, a szín­ház, a zene, a képzőművészet, a film és az építészet minden területére. A magyar kultúrá-­ nak mind újabb és újabb hó­dolói lesznek nálunk. Kitű­nően fölkészült fordítók cso­portja szenteli ennek erőfeszí­téseit, a prózában éppúgy, mint a költészetben és a drá­mairodalomban. Alkotószövet­ségeink mind szorosabb kap­csolatba kerülnek egymással. A bolgár—magyar kulturális párbeszéd új, gyümölcsöző kezdeményezésekkel gazdago­dik. Dicsérőleg szeretném em­líteni a szófiai Magyar Kultu­rális Központ egyik ragyogó ötletét. Az intézet szoros al­kotó kapcsolatot tart fönn a Szatirikus Színházzal. A kul­turális központ színpadán nagy sikerrel mutatták be az önök kiváló drámaírójának, Örkény Istvánnak két művét is: a Macskajátékot és a Totó­kat. Örömmel jegyzem meg, hogy a bolgár—magyar szelle­mi csere fölívelése teljesen összhangban van a két test­véri nép törekvéseivel, a béke és a szocializmus érdekeivel.­ Országaink kulturális együtt­működése nagyszerű megerő­sítése a Kádár János és Todor Zsivkov által vezetett marxis­ta-leninista pártjaink politi­kája é­leterejének és helyessé­gének. Nagy László költői és köz­életi munkássága az egyik jó példája a testvéri szellemi együttműködésnek. Kitűnő bolgár nyelvtudása révén megismerte népünk kulturá­lis kincseit és a magyar ol­­vasóknak hozzáférhetővé tet­te a bolgár népköltészet leg­jobb darabjait, Botev és Szmimenszki, Nikola Vapca-’ ■ 4 I ORSZÁG-VILÁG

Next