Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-30 / 22. szám
GENSCHER MOSZKVÁBAN Az új amerikai rakéták európai megjelenése komolyan kiélezte a nukleáris veszélyt, amely minden — köztük az NSZK területén telepítendő — rakétával tovább növekszik. Az NSZK az egyik NATO-s tagország volt, amely az Egyesült Államokkal együtt elősegítette a nukleáris fegyverek telepítését. E rakéták telepítése fekete lapként kerül be a nyolcvanas évek történetébe. Az események ilyen alakulásáért az NSZK kormánya is felelős. A szovjet diplomácia vezetője a kelet-nyugati hadászati erőegyensúlyt befolyásoló kulcsfontosságú kérdésben szögezte le ismét a szovjet álláspontot, figyelmeztetve a telepítéssel járó következményeikre. Várható volt, hogy a moszkvai megbeszélések egyik központi témájaként a szovjet és a nyugatnémet diplomácia vezetője kifejti véleményét az európai rakétatelepítésről, a szovjet válaszintézkedésekről, a genfi fegyverkorlátozási tárgyalások felújítását akadályozó körülményekről, a stockholmi konferencián előterjesztett szovjet javaslatokról, s nem utolsósorban egy igen időszerű kérdésről, az űrfegyverkezés problémájáról. A mai kiélezett, feszült nemzetközi helyzetben minden kelet-nyugati érintkezés fokozott figyelmet érdemel, még akkor is, ha a stratégiai fontosságú kérdésekben az előrehaladás valószínűsége csekélyebb, mint a korábbi időszakban. Hans Dietrich Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője legutóbb februárban járt Moszkvában Kohl nyugatnémet kancellárral együtt. Korábban januárban Stockholmban tárgyalt Andrej Gromiko külügyminiszterrel. Korábban mindkét ország sokat tett a politikai kapcsolatok normalizálása érdekében. Az igazi áttörést azonban a hetvenes évek enyhülése hozta meg. Nem kis erőfeszítést tettek, hogy pozitív változások következzenek be Európában. E tekintetben fordulatot jelentett a moszkvai szerződés aláírása. Az enyhülés felfelé, majd lefelé ívelő szakaszában is többször találkoztak a szovjet és nyugatnémet vezetők. Ez kezdte meghozni konkrét eredményét, amikor az európai események és kapcsolatok ilyen alakulása nem volt ínyére az ezt ellenző erőknek és amerikai köröknek. Az NSZK elég hamar és igen szorosan felzárkózott az Egyesült Államok mellé a rakétatelepítés kérdésében. Az NSZK az amerikai felfogást vallja, miszerint a szovjet harci eszközök „túlsúlyban” vannak. A valóság pedig az, hogy az amerikai eszközök telepítésével bontották meg a kialakult egyensúlyt, és a Szovjetunió ezután volt kénytelen válaszintézkedéseket hozni. A szovjet diplomácia vezetője a mostani megbeszélésen egyértelműen leszögezte: ha visszatérnek a rakétatelepítés előtti helyzethez, csak akkor tárgyalhatnak Genfben az európai és a hadászati nukleáris fegyverekről. Komoly tárgyalásról azonban nem lehet szó addig, amíg az Egyesült Államok megpróbálja megbontani a regionális és a hadászati egyensúlyt. A kelet—nyugati erőegyensúlyt befolyásoló tárgyalásoknak akkor van értelmük, ha valóban a nukleáris szembenállás szintjének tényleges csökkentéséről tanácskoznak. A Szovjetunió — mondta Gromiko — érdemi tárgyalásokért szállt és száll síkra ma is. A rakéták felhalmozása azonban nem erősíti a bizalmat. Kelet és Nyugat között hidat kell építeni, de ehhez alkalmatlan pillérek a nukleáris rakéták, így nem lehet eljutni a bizalomhoz, az együttműködéshez, a kölcsönös megértéshez és a békéhez. A szovjet diplomácia vezetője azt javasolta, hogy ezt a hidat a békés egymás mellett élés elve és a közelmúltban javasolt normák alapján erősítsék. Gromiko és Genscher hangsúlyozottan foglalkozott az űrfegyverkezés kérdéskörével. A szovjet diplomácia vezetője kifejtette, milyen veszélyekkel járna, ha az amerikai terv megvalósulna. Szorgalmazta, hogy az NSZK is foglaljon állást a kozmosz békés célú felhasználása mellett. Érdemes ennek kapcsán utalni Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának az amerikai tudósok felhívására adott minapi válaszára. A kozmosz a tudomány és technika hatalmas vívmányainak jelképévé vált. Békés célú felhasználása hasznos mindenkinek. Némelyek azonban az agresszió és a háború felvonulási területévé kívánják változtatni a világűrt. Az Egyesült Államok rakétaelhárító eszközöket, különböző műholdelhárító rendszereket és egyéb korszerű fegyvereket kíván elhelyezni az űrben. A világűr militarizálásának megakadályozása az egész emberiséget érintő feladat. Határozott döntéseket igényel, s ezeket meg is lehet hozni. A politikusoknak fel kell ismerniük, hogy ezen a területen milyen felelősséget viselnek népeikért, és megfelelő készséget A jövőbe és a jóba vetett hittel G. JORDANOV BOLGÁR MINISZTERELNÖK-HELYETTES NYILATKOZATA Hazánkban tanácskoztak a közelmúltban a szocialista országok kulturális miniszterei. Ebből az alkalomból nyilatkozott lapunknak a bolgár küldöttség vezetője, Georgi Jordánon, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökének helyettese, a Kulturális Bizottság elnöke. Kérdés: Népeink hagyományos barátsága a kultúrában is jelentősen elmélyült a szocialista építés éveiben. Egyik legnagyobb ünnepünk, a költészet napja az idén egy kicsit bolgár ünnep is volt: országos megnyitója Iszkázon zajlott, emlékmúzeum nyílt Nagy László szülőházában, benne bolgár szobával és az ünnepségen részt vett a Bolgár írószövetség ■ elnöke is. Nagy László igen sokat tett a bolgár kultúra értékeinek magyarországi megismertetéséért. Tudjuk, hogy az ön hazájában is híven őrzik emlékét és általában nagyra értékelik a magyar kultúrát Bulgáriában. Ez tökéletesen igaz. A két testvéri ország kulturális kapcsolatai, amelyek sokéves hagyományra tekintenek vissza, a szocialista fejlődés éveiben különös virágzásnak indultak. A két nép életének, életformájának és lelki alkatának közelsége, a forradalmi törekvések és a kommunista célok közössége jó talajt biztosít a hasznos kulturális együttműködés számára. Ma is megindultan emlékezünk gyermekkorunkra, amikor Hriszto Botev halhatatlan verseivel egyidejűleg széles körben hangzott föl Petőfi Sándor kivételes költészete is. Ez a jó hagyomány folytatódik, továbbfejlődik és új szép példákkal gazdagszik. Kossuth Lajos múzeumát Sumen városában az ő forradalmi ügyét tisztelők ezrei keresik föl. Az utóbbi években az országaink közötti kulturális csere kiterjedt az irodalom, a színház, a zene, a képzőművészet, a film és az építészet minden területére. A magyar kultúrá- nak mind újabb és újabb hódolói lesznek nálunk. Kitűnően fölkészült fordítók csoportja szenteli ennek erőfeszítéseit, a prózában éppúgy, mint a költészetben és a drámairodalomban. Alkotószövetségeink mind szorosabb kapcsolatba kerülnek egymással. A bolgár—magyar kulturális párbeszéd új, gyümölcsöző kezdeményezésekkel gazdagodik. Dicsérőleg szeretném említeni a szófiai Magyar Kulturális Központ egyik ragyogó ötletét. Az intézet szoros alkotó kapcsolatot tart fönn a Szatirikus Színházzal. A kulturális központ színpadán nagy sikerrel mutatták be az önök kiváló drámaírójának, Örkény Istvánnak két művét is: a Macskajátékot és a Totókat. Örömmel jegyzem meg, hogy a bolgár—magyar szellemi csere fölívelése teljesen összhangban van a két testvéri nép törekvéseivel, a béke és a szocializmus érdekeivel. Országaink kulturális együttműködése nagyszerű megerősítése a Kádár János és Todor Zsivkov által vezetett marxista-leninista pártjaink politikája életerejének és helyességének. Nagy László költői és közéleti munkássága az egyik jó példája a testvéri szellemi együttműködésnek. Kitűnő bolgár nyelvtudása révén megismerte népünk kulturális kincseit és a magyar olvasóknak hozzáférhetővé tette a bolgár népköltészet legjobb darabjait, Botev és Szmimenszki, Nikola Vapca-’ ■ 4 I ORSZÁG-VILÁG