Ország-Világ, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-06 / 6. szám
A skandinávok, észak-amerikaiak hajóval szállítottáktonnaszámra a jégtáblákat. Ám ez a vállalkozás nagy veszteséggel járt, mert hiába vermelték a jeget, az csak olvadozott, fogyott, apadt. Más megoldás kellett, ami biztonságosabb. Mind többen foglalkoztak a gépi hűtés gondolatával. Angliában egy Perkins nevű feltaláló már 1835-ben jelentkezett egy olyan hűtőszerkezettel, amelynek elve az éter párologtatása volt. Ez időtől kezdve mind tökéletesebb és tökéletesebb gépeket szerkesztettek. S a hűtőgépek megjelenésével lehetőség nyílt az élelmiszerek fagyasztására. A fáma szerint a fagyasztott húst egy állatorvosnak köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy egy új-zélandi hajón üzemeltetési malőr következtében megfagyott a húsrakomány. Enynyi húst mégsem lehetett már csak úgy a tengerbe dobni. Megvizsgáltatták az állatorvossal, aki megállapította, hogy a fagyott húsnak nincs semmi baja, nyugodtan felhasználható. Ettől kezdve hússzállítmányokat már nem véletlenül foigyasztották, hiszen rájöttek, hogy akár hat hónapig is eláll károsodás nélkül. A húskereskedelem fellendült. Rövidesen — 1881-ben — Londonban és az észak-amerikai Bostonban felépült a világ első két hűtőháza. Hamarosan már nemcsak húst fagyasztottak, hanem zöldséget, gyümölcsöt is. Kevesen tudják, hogy a zöldség, gyümölcs fagyasztásának módszerét, a blansirozást egy Amerikában élő magyarnak (Kertésznek) köszönhetjük, aki 1930- ban hozta nyilvánosságra eljárását. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a század elején nagy esemény tartotta izgalomban a pestieket. 1906-ot írunk, amikor Budapesten megnyitják az építészetileg is érdekes Budapesti Hűtőházat (Sajnos, később átépítették.) E hűtőház megépülése nagyon sokat jelentett a hazai termelőknek. De a pesti háziasszonyok örültek neki a legjobban. Például azért, mert míg eddig télen csak méregdrágán vásárolhattak, ráadásul nem is friss tojást, most olcsón friss tojáshoz juthattak, olyankor is amikor nem tojtak a tyúkok. A parasztok behozták a felesleges húst, tojást, gyümölcsöt és a hűtőházban tárolták. De Szerbiából is ide érkeztek a Budapestre küldött hús- és zsírrakományok. Több külföldi cég tárolta a magyar főváros hűtőházában téli készleteinek nagy részét, hiszen akkoriban a miénken kívül alig volt néhány nagy hűtőház egész Európában. A hazai ellátás biztonságosabb lett, hiszen állandóan volt tartalék. Nem véletlen, hogy az első Hűtőipari Kongresszust 1934-ben Budapesten rendezték meg. Az élelmiszerek gyorsfagyasztásának megvalósításában is az elsők között voltunk Európában. 1943-ban a Pozsony melletti Diószegen épült fel az egész Európában ritkaságszámba menő modern gyorsfagyasztó üzem. És Sepsics Andor volt a neve annak a magyar szakácsnak, aki először szerzett nemzetközi hírnevet gyorsfagyasztott ételeivel. Csemegéi között olyan ételek szerepeltek, mint tűzdelt fácán, nyúlgerinc, hal rák, parfé, gyümölcsök és különféle desszertek. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még a Frigelite-emlémára. Az e névvel forgalomba hozott áruk a Fiume csemegekereskedésben elhelyezett 23 Opel gyártmányú bolti eladópultról kerültek a fogyasztókhoz. Minden pult hőmérsékletét láncon függő tokba zárt hőmérőkön ellenőrizték. Az előírt hőfokot szigorúan be kellett tartani. Az akkori fagyasztott ínyencségekhez azonban csak kevesen jutottak hozzá Csak a kiváltságosoknak volt módjuk megfizetni méregdrága árukat. Akkoriban nem is gondoltak arra, hogy a fagyasztott készételek valaha a tömegélelmezést is szolgálhatják. A háború utáni első fagyasztóüzem Csepelen épült. A Frigelite-emblémát, a ma már mindannyiunk által jól ismert Mirelit-embléma váltotta fel. 1950-től országos hűtőházépítési program kezdődött. E gyárakat a legkorszerűbb gépekkel szerelték fel. A gyárak százezer tonna mirelitkészítményt gyártanak évente, és ugyanennyi húsfélét és tejterméket tárolnak. A termékek fele nyugati országok üzleteibe kerül, másik felét pedig a a hazai nagy- és kisfogyasztók vásárolják meg. Ma már a tömegélelmezés szinte elképzelhetetlen mirelit nélkül. Legnagyobb mennyiségben Svédország, Anglia és Nyugat-Németország vásárolja termékeinket. De Ausztria, Finnország, Norvégia, Spanyolország, Dánia, Hollandia, a közel-keleti országok stb., a szocialista országok közül az NDK üzleteibe kerül a magyar fagyasztott áruból. Mit vásárolnak a külföldiek? Bogyós gyümölcsöket, zöldborsót, karfiolt, gyökérkockát, sárgarépát, kelbimbót minden mennyiségben. Szeretik a tésztaféléket is, a húsételeket viszont az ízléskülönbség miatt nehéz eladni. ■ A magyar háziasszonyok is mind jobban rászoktak a mirelittermékekre, hiszen rengeteg időt takarítanak meg felhasználásukkal. S ma már hétköznapjaink el sem képzelhetők mirelittermékek nélkül. BANGÓ zsemlét kevés tejjel megáztatjuk. A petrezselymet finomra vágva vajban megforrósítjuk és ebben megpároljuk a gombát, ízesítés után hagyjuk kihűlni és elkeverjük a kicsavart áttört zsemlével. Hozzávalók négy személyre: egy doboz mirelite sajtos sütemény tészta, húsz dekagramm sonka, vagy füstölt hús, két tojás, só, paprika, bors. A hűtőszekrényben felengedtetett tésztát két-három milliméter vékonyra nyújtjuk, és öt centiméter oldalhosszúságú háromszögekre vágjuk. A közepükre sonkatölteléket teszünk, kifli alakúra sodorjuk, tetejét tojással megkenve meleg sütőben készre sütjük. Töltelékkészítés: A sonkát ledaráljuk, majd nyers tojások sárgájával és a fűszerekkel elkeverjük. Sonkás kifli :Ötvenen túl is csinosan” Múlt év novemberében megkértük kedves „ötvenen túli” nőolvasóinkat, hogy ha valaki kedvet érez ruhák bemutatására, akkor jelentkezzen levélben. Mindezt azért tettük, mert igen sokan szemünkre vetették, hogy kizárólag fiataloknak adunk divattanácsot. Ez a bírálat jogos, csak hát Magyarországon a manökenek többnyire fiatalok. Felhívásunkra nagyon sok levél érkezett, rendszerint azzal a megjegyzéssel: „Na végre, hogy ránk is gondolnak, hiszen mi is szeretnénk vonzóak, csinosak lenni.” Legtöbben fényképes levéllel jelentkeztek és bizony újból meg kellett állapítanunk, hogy a közhiedelemmel ellentétben — „a magyar nők mind elhíznak” — nagyon sok csinos ötven év körüli nő él hazánkban is. A sok vonzó külsejű, ápolt, jól öltözött asszony láttán zavarba jöttünk, kit is válasszunk. Épp ezért úgy döntöttünk, hogy a jelentkezők közül időről időre megkérünk valakit, keressen fel bennünket — a címeket és telefonszámokat szerkesztőségünkben őrizzük. Köszönjük a jelentkezésüket, és reméljük, hogy sok ötvenen túli nőnek sikerül majd hasznos divattanácsokkal szolgálnunk. ORSZÁG-VILÁG [31