Ország-Világ, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-06 / 6. szám

A skandinávok, észak-amerikaiak hajóval szállították­­tonnaszámra a jégtáblákat. Ám ez a vállalkozás nagy veszteséggel járt, mert hiába vermelték a jeget, az csak olvadozott, fogyott, apadt. Más megoldás kellett, ami biztonságosabb. Mind többen foglalkoztak a gépi hűtés gondo­latával. Angliában egy Perkins nevű feltaláló már 1835-ben jelentkezett egy olyan hűtőszer­kezettel, amelynek elve az éter párologta­tása volt. Ez időtől kezdve mind tökéletesebb és tökéletesebb gépeket szerkesztettek. S a hű­tőgépek megjelenésével lehetőség nyílt az élel­miszerek fagyasztására. A fáma szeri­nt a fagyasztott húst egy állat­orvosnak köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy egy új-zélandi hajón üzemeltetési malőr kö­vetkeztében megfagyott a húsrakomány. Eny­­nyi húst mégsem lehetett már csak úgy a ten­gerbe dobni. Megvizsgáltatták az állatorvossal, aki megállapította, hogy a fagyott húsnak nincs semmi baja, nyugodtan felhasználható. Ettől kezdve hússzállítmányokat már nem véletle­nül foigyasztották, hiszen rájöttek, hogy akár hat hónapig is eláll károsodás nélkül. A hús­kereskedelem fellendült. Rövidesen — 1881-ben — Londonban és az észak-amerikai Bos­tonban felépült a világ első két hűtőháza. Ha­marosan már nemcsak húst fagyasztottak, ha­nem zöldséget, gyümölcsöt is. Kevesen tudják, hogy a zöldség, gyümölcs fagyasztásának mód­szerét, a blansirozást egy Amerikában élő ma­gyarnak (Kertésznek) köszönhetjük, aki 1930- ban hozta nyilvánosságra eljárását. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a század elején nagy esemény tartotta izgalom­ban a pestieket. 1906-ot írunk, amikor Buda­pesten megnyitják az építészetileg is érdekes Budapesti Hűtőházat (Sajnos, később átépí­tették.) E hűtőház megépülése nagyon sokat jelentett a hazai termelőknek. De a pesti házi­asszonyok örültek neki a legjobban. Például azért, mert míg eddig télen csak méregdrágán vásárolhattak, ráadásul nem is friss tojást, most olcsón friss tojáshoz juthattak, olyankor is amikor nem tojtak a tyúkok. A parasztok behozták a felesleges húst, to­jást, gyümölcsöt és a hűtőházban tárolták. De Szerbiából is ide érkeztek a Budapestre kül­dött hús- és zsírrakományok. Több külföldi cég tárolta a magyar főváros hűtőházában téli készleteinek nagy részét, hiszen akkoriban a miénken kívül alig volt néhány nagy hűtőház egész Európában. A hazai ellátás biztonságo­sabb lett, hiszen állandóan volt tartalék. Nem véletlen, hogy az első Hűtőipari Kongresszust 1934-ben Budapesten rendezték meg. Az élelmiszerek gyorsfagyasztásának meg­valósításában is az elsők között voltunk Euró­pában. 1943-ban a Pozsony melletti Diószegen épült fel az egész Európában ritkaságszámba menő modern gyorsfagyasztó üzem. És Sep­­sics Andor volt a neve annak a magyar sza­kácsnak, aki először szerzett nemzetközi hír­nevet gyorsfagyasztott ételeivel. Csemegéi kö­zött olyan ételek szerepeltek, mint tűzdelt fá­cán, nyúlgerinc, hal rák, parfé, gyümölcsök és különféle desszertek. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még a Frigelite-emlémára. Az e névvel forgalomba hozott áruk a Fiume csemegekereskedésben elhelyezett 23 Opel gyártmányú bolti eladó­pultról kerültek a fogyasztókhoz. Minden pult hőmérsékletét láncon függő tokba zárt hőmé­rőkön ellenőrizték. Az előírt hőfokot szigorúan be kellett tartani. Az akkori fagyasztott ínyenc­ségekhez azonban csak kevesen jutottak hozzá Csak a kiváltságosoknak volt módjuk megfi­zetni méregdrága árukat. Akkoriban nem is gondoltak arra, hogy a fagyasztott készételek valaha a tömegélelmezést is szolgálhatják. A háború utáni első fagyasztóüzem Csepelen épült. A Frigelite-emblémát, a ma már mind­annyiunk által jól ismert Mirelit-embléma váltotta fel. 1950-től országos hűtőházépítési program kezdődött. E gyárakat a legkorsze­rűbb gépekkel szerelték fel. A gyárak százezer tonna mirelitkészítményt gyártanak évente, és ugyanennyi húsfélét és tejterméket tárolnak. A termékek fele nyugati országok üzleteibe kerül, másik felét pedig a a hazai nagy- és kisfogyasztók vásárolják meg. Ma már a tömegélelmezés szinte elképzelhe­tetlen mirelit nélkül. Legnagyobb mennyiség­ben Svédország, Anglia és Nyugat-Németor­­szág vásárolja termékeinket. De Ausztria, Finnország, Norvégia, Spanyolország, Dánia, Hollandia, a közel-keleti országok stb., a szoci­alista országok közül az NDK üzleteibe kerül a magyar fagyasztott áruból. Mit vásárolnak a külföldiek? Bogyós gyümölcsöket, zöldborsót, karfiolt, gyökérkockát, sárgarépát, kelbimbót minden mennyiségben. Szeretik a tésztaféléket is, a húsételeket viszont az ízléskülönbség miatt nehéz eladni. ■ A magyar háziasszonyok is mind jobban rá­szoktak a mirelittermékekre, hiszen rengeteg időt takarítanak meg felhasználásukkal. S ma már hétköznapjaink el sem képzelhetők mire­littermékek nélkül. BANGÓ zsemlét kevés tejjel megáztatjuk. A petre­zselymet finomra vágva vajban megforró­­sítjuk és ebben megpároljuk a gombát, ízesítés után hagyjuk kihűlni és elkever­jük a kicsavart áttört zsemlével. Hozzávalók négy személyre: egy doboz mirelite sajtos sütemény tészta, húsz deka­gramm sonka, vagy füstölt hús, két tojás, só, paprika, bors. A hűtőszekrényben fel­engedtetett tésztát két-három milliméter vékonyra nyújtjuk, és öt centiméter oldal­­hosszúságú háromszögekre vágjuk. A kö­zepükre sonkatölteléket teszünk, kifli ala­kúra sodorjuk, tetejét tojással megkenve meleg sütőben készre sütjük. Töltelékkészítés: A sonkát ledaráljuk, majd nyers tojások sárgájával és a fűsze­rekkel elkeverjük. Sonkás kifli :Ötvenen túl is csinosan” Múlt év novemberében megkértük kedves „ötvenen túli” nőolvasóinkat, hogy ha valaki kedvet érez ruhák bemutatására, akkor jelentkezzen levélben. Mindezt azért tettük, mert igen sokan szemünkre vetették, hogy kizárólag fiataloknak adunk di­vattanácsot. Ez a bírálat jogos, csak hát Magyarországon a manökenek többnyire fiatalok. Felhívásunkra nagyon sok levél érkezett, rendszerint azzal a megjegyzéssel: „Na végre, hogy ránk is gondolnak, hiszen mi is szeretnénk vonzóak, csinosak lenni.” Legtöbben fényképes levéllel jelentkeztek és bizony újból meg kellett állapíta­nunk, hogy a közhiedelemmel ellentétben — „a magyar nők mind elhíznak” — na­gyon sok csinos ötven év körüli nő él hazánkban is. A sok vonzó külsejű, ápolt, jól öltözött asszony láttán zavarba jöttünk, kit is vá­lasszunk. Épp ezért úgy döntöttünk, hogy a jelentkezők közül időről időre megké­rünk valakit, keressen fel bennünket — a címeket és telefonszámokat szerkesztő­ségünkben őrizzük. Köszönjük a jelentkezésüket, és reméljük, hogy sok ötvenen túli nőnek sikerül majd hasznos divattanácsokkal szolgálnunk. ORSZÁG-VILÁG [31

Next