Ország-Világ, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-27 / 13. szám
dOLÍTÁS Szállításra várnak a Szovjetunió részére készített Ikarus-autóbuszok alapvető célkitűzést, hogy minden látogató minél teljesebb képet kapjon Magyarországról, minél alaposabban megismerkedhessen a magyar gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeivel, a szovjet-magyar együttműködés legkülönfélébb területeivel. A kiállítási anyag válogatásánál és a kísérő programok összeállításánál a szervezők, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődési területeivel egyaránt számoltak. Mit láthatnak a látogatók ezen a hozzávetőleg kilencezer négyzetméteren? Mindenekelőtt gazdag árubemutatót. Több mint százhuszonöt vállalat mutatkozik be olyan termékekkel, amelyeket már most exportál vagy a jövőben szándékozik szállítani a Szovjetunió és más szocialista országok piacaira. A látogatók a magyar népgazdaság termékeinek a legjavát tekinthetik meg itt: Videoton számítógépeket, Ikarus- úszókat, Rába hátsóhidakat, Csepelen készült programvezérlésű szerszámgépeket. Láthatnak ezen kívül mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket és gépsorokat, találkozhatnak a magyar könnyű- és élelmiszeripar népszerű termékeivel. A hatalmas kiállítási területnek több mint kétharmada szolgálja az árubemutató céljait. Építészetileg a kiállítás három fő területre tagolódik. Az első a politikai és kereskedelempolitikai eredmények és célok ismertetésére szolgál. Az itt bemutatásra kerülő dokumentációs anyag érzékelteti az elmúlt negyven év fejlődését, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, a két ország pártjai és kormányai közötti kapcsolatok jelentőségét, a két- és többoldalú együttműködés előnyeit. Bemutatja a kiállításnak ez a része országunknak a Varsói Szerződés és a KGST keretében a szocialista országokkal folytatott együttműködését, kiemelve azokat a területeket, ahol kapcsolódhatunk a Szovjetunió fejlesztési terveihez. A kiállítás második fő része a kereskedelmi árubemutató területe. Ágazati bontásban vannak itt képviselve a magyar népgazdaság különféle területei, összesen kilenc szekció ismerteti meg a látogatókkal gazdasági életünk nagyobb régióit. Ezek sorrendje a következő: tudomány és technika; műszergyártás és híradástechnika; vegyipar és bányászat; kohászat és gépipar; mezőgazdaság; járműipar és közlekedés; könnyűipar; idegenforgalom; építőipar. Egy tizedik szekció a magyar— szovjet gazdasági együttműködést vázolja fel a kezdetektől a Paksi Atomerőműig, kiemelve a már létező és a jövőben megvalósuló együttműködési témákat. Végső soron a látogatók a kiállításnak ebben a részében összefoglalót kapnak a teljes árubemutatóról, a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokról. Ily módon a vendégek számára kézzelfoghatóvá, és a gazdasági kérdésekben laikus látogató számára is érthetővé válik, mit jelent a gyakorlatban a két ország idén már mintegy kilencmilliárd rubeles értéket képviselő árucsere-forgalma, amelyen belül a szakosítás és kooperáció keretében szállított termékek aránya szüntelenül növekszik. Az árubemutató céljaira szolgáló részhez csatlakozik a pavilon galériáján elhelyezkedő kereskedelmi központ, a vállalati tárgyalók sora, valamint a szakmai rendezvények színhelyéül szolgáló előadóterem. Noha a kiállítás nem elsősorban üzletkötések céljait szolgálja, nyilvánvaló, hogy a Moszkvában tekintélyes szakértői gárdával felvonuló vállalatok megragadják az alkalmat és fontos üzleti megbeszéléseket is folytatnak partnereikkel. A kiállítás napjaiban emlékeznek meg a magyar járműipar történelmének fontos eseményéről: ünnepélyes keretek között adják át a szovjet megrendelésre szállított százezeredik Ikarus-buszt. Valamennyi szekcióban a kiállított áruk, az átfogó dokumentációs anyag és a számítógépes adatszolgáltatás mellett kereskedelmi és műszaki informátorok is segítik a vendégek jobb tájékozódását. A szakemberek érdeklődésének felkeltését, alaposabb informálásukat szolgálják az úgynevezett ágazati napok. Ezek keretében egyegy népgazdasági terület irányítói, illetve neves szakemberei tartanak előadásokat és válaszolnak szakmai kérdésekre. A legfontosabb kiállítók szakmai napok és sajtótájékoztatók keretében ismertetik tevékenységüket és termékeiket. A Magyarországot alaposabban megismerni kívánó látogatók a kiállítás sajtóközpontjában kaphatnak további információs anyagot hazánkról. Végül a kiállítás harmadik fő része a nem szakmai érdeklődéssel érkező látogatóknak szóló attrakciók, látványosságok színhelye. Nyilvánvaló, hogy a látogatóknak ez a kategóriája jelenti a többséget. Az ő várakozásaik kielégítésére a kiállítás területén lévő kétszáz fős színházterem folyamatosan kínál tartalmas műsorokat: művészek és művészi együttesek lépnek fel, a négy évtized legjobb híradó-, játék- és mesefilmjeit vetítik. Ezenkívül számítógépes kvízjátékok és divatbemutatók szórakoztatják a vendégeket. A nagyközönség Magyarországgal kapcsolatos érdeklődésének kielégítését szolgálja továbbá az állandó könyvkiállítás. Ennek keretében magyar szerzők a Szovjetunióban megjelentetett művei, illetve szovjet szerzőknek Magyarországon publikált kötetei kerülnek bemutatásra. Ugyanitt zenét is hallgathatnak a látogatók. A kiállítás napjaiban nyitva tart a Találkozások Klubja, ahol a barátság aktivistái, szovjet háborús veteránok és egykori magyar harcostársaik, volt ösztöndíjasok és szovjet évfolyamtársaik adnak egymásnak találkozót. A jubileumi kiállítást magas szintű magyar delegáció, valamint az SZKP és a szovjet kormány több vezetőjének jelenlétében ünnepélyesen nyitják meg. S a hónap első napjától április 19-én este hét óráig tart nyitva a nagyközönség számára. A kiállítás idején rendezik meg a magyar kulturális hét eseményeit és az ezekre Moszkvába érkező művészek közül is többen fellépnek a jubileumi kiállítás színháztermében. Milyen sikerre számíthat a szocialista Magyarország életét bemutató nagyszabású rendezvény? Az eddigi tapasztalatok alapján bizonyosra vehető, hogy legalább ötszáz-hatszázezer látogató keresi majd fel a pavilont. Sokan nyilván azért tekintik meg a kiállítást, mert már jártak Magyarországon, és gondolatban még egyszer fel akarják idézni a dunai hidak vagy a Balaton panorámáját. Még többen vélhetőleg itt kezdik az ismerkedést hazánkkal. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ez a kiállítás újabb barátokat szerez országunknak a Szovjetunióban. SZASZI JÓZSEF A Videoton sorozatban készíti új mikroszámítógépét Aranyszemcsék Nagy Lajos, az ácsi aranymosók kései utóda, a Duna szerelmese, felmarkol néhány gyűszűnyi fövenyt és mutatóujjával belekotor. Földerül az arca, aranyszemcséket fedezett fel a csillogó kvarctömegben, érdemes mielőbb munkához látni, mert szeszélyes folyó a Duna ... amit lerakott, azt — ha nincs résen az aranyász —, el is ragadja. Emberemlékezet óta űzik Ácson az ősi mesterséget több, de inkább kevesebb sikerrel. Volt idő, amikor 50—60 család merte a vizet a mosópadokra, de olyan esztendőkre senki sem emlékszik, amikor akárcsak egyetlen aranyász is meggazdagodott. Ezt támasztja alá az a szólásmondás is, miszerint: Sokat fárad a vadász, ritkán száraz a halász, rongyos az aranyász. Az aranyszemcsék, amelyek a posztóval fedett mosópadon az aranyász fogságába esnek, már a laikus szemével nézve is felfedezhetővé válnak. A kavicsok a pad lejtőjén legurulnak, a kvarc sem tud megkapaszkodni, csak az arany ... az beleül a posztó redőibe, az a föveny legsúlyosabb alkotórésze. Hajnaltól a napszálltáig tart a munka. Az arany izgatja a fantáziát, a siker reményében, másnap, harmadnap újra ott meri Nagy Lajos a vizet a mosópadra, ahol megcsillannak a sárga szemcsék, ahova aranyat rakott le a folyó, ahonnan esténként fáradtan indul haza az aranymosó. Tavasz van. Feledve az ősz, a mosóidény vége, amikor az öreg aranyász ugyanabban a tenyerében tartotta a babszemnyi zsákmányt, amiben ismét a fövenyt markolássza. Az aranyász szeme most jobban csillog az aranynál. DANCS JÓZSEF