Ország-Világ, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-17 / 16. szám
ném légből kapott gyí k a világ minden tájáról állvá érkezett 15 nő már többször körülutazta hátzá a Földet, anynyit ültek repülőgépen. Bocsánat, a megállapítás kissé pontatlan, mert „ülésről” szó sincs, hiszen a 15 repülőtársaságot képviselő légikisasszonyok bizony keveset ülnek, amíg felszállástól landolásig ellátják munkájukat. Megint némi kifejezésbeli bizonytalanság: vajon egyformán tekinthető-e régi „kisasszonynak” a húsz-egynéhány éves lány és az ötvenhez közeli, nagymamakorú stewardess? Szerencsére, ilyen kényes kérdésre nem került sor a Magyar Televízióban most ismét megrendezett nemzetközi vetélkedőn, amelyre a házigazda, a MALÉV küldte szét a meghívót. Érdekes, hogy a korhatár és nem megjelölése nélkül küldött meghívásra — noha sok az erősebb nemhez tartozó légi utaskísérő — minden légitársaság csak a szebbik nemhez tartozó kolléganőt nevezett be. Különben a meghívón egyetlen feltétel szerepelt: az angol nyelvtudás mint a vetélkedőn használt közös nyelv. Ez a közös idegen nyelv a játékvezető Vitray Tamásnak olyan ötletet sugallt, ami végül is a nemzetközi vetélkedő legfőbb élményévé és egyben Magyarország igazi „nemzeti propagandájává” nőtt. Tudni kell, hogy a vetélkedőnek otthont ezúttal is Pécs adott, ahol a már működő kábeltelevíziót is fel lehetett használni a játékhoz. A tévé a városban előzetes pályázatot hirdetett, olyan angolul tudó gyerekek jelentkezését várva, akik elvállalják külföldi légikisasszonyok kalauzolását. A jelentkező 80 közül választotta ki Vitray Tamás azt a tíz lányt és öt fiút, akik aztán partnerei voltak a vetélkedőben részt vevőknek. — Már hosszabb idő óta nem vállalok játékvezetést — mondja Vitray Tamás. — A MALÉV- re való tekintettel tettem kivételt, de nem bántam meg. A pécsi gyerekek mérhetetlen örömet szereztek mindenkinek, és bennünket, magyarokat büszkévé tettek: nyelvtudásukon túl lelkesedésükkel, kapcsolatteremtő képességükkel nemcsak a vetélkedőt segítették, de barátságos, kulturált magatartásukkal hazánk jó hírét is öregbítették. A vetélkedő győztesével beszélgetve már tapasztaltam is ezt a hatást: — Örülök az első helyezésnek, az azzal járó jutalomnak is, de az igazi ajándék számomra a magyar partnerrel, a pécsi kislánnyal, Oláh Ágnessel való kapcsolat volt — kezdi a beszélgetést Vivienne Jarvis, aki a British Airways képviseletében érkezett hozzánk. — A mi szakmánkhoz hozzátartozik az emberi kapcsolatok értékelése. Ezért merem mondani, hogy ilyen intelligens, nyílt szívű fiatalokkal ritkán találkoztam, de mindenütt szívet melengető barátságosság áradt felénk itt-tartózkodásunk idején. Vivienne Jarvisnak, mint elmondta, gyerekkori álma valósult meg, amikor repülőgépre került, így aztán a 12 éves szolgálatot sem unta meg. Eddig kereken 12 ezer órát repült hivatalból, és úgy megszokta, hogy az utasok rendelkezésére áll, hogy ha néha utasként repül, furcsa, mert nem segíthet mindenkinek. — Évtizedes gyakorlattal a háta mögött volt-e a vetélkedőben nehéz feladat? — Csak az, amiben az eddigi rutin nem segíthetett: a magyar Itt nem kellett tolmács: mikrofonvégen a MALÉV versenyzője Vízbe szállás előtt A boldog győztes, már Még szárazon ... az eredményhirdetés után A mosolygó játékvezető, (fotó: LIPPAY Ágnes) akinek nem kellett beugrani a medencébe 301 ORSZÁG-VILÁG