Ország-Világ, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-29 / 22. szám

Még nem is oly rég a fürdőruhát való­sággal megkomponálták a tervezők Betétekkel, bélésekkel gazdagították, dróttal, halcsonttal merevítették s­zernyi apró trükkel igyekeztek elérni, hogy iselőjük a lehető legcsinosabb legyen. S bár alóban sokat javított a női alakon, de fürd­­­ésre nem bizonyult igazán célszerűnek. S­okféle merevítés gátolta a könnyed mozgást, különböző betétek, bélések pedig valósággal morogatásként fogták körül fürdés után a tes­et , s ez sok betegség forrása lehetett. Az utóbbi években egészségesebb szemlélet uralkodik: a tervezők is úgy gondolják, hogy minél nagyobb felületein érje a víz, a napfény testét. Ezért még az egyrészes fürdőruha is így készül, hogy a lehető leggyorsabban szá­­adjon meg — elmarad a bélés, a betét és min­den más felesleges kellék. Az alapanyagok kö­ül pedig a vékony, rugalmas, víztaszító anya­gok diadalmaskodnak. A természetes női for­rta érvényesül. S bár nem biztos, hogy min­­denkinek előnyös, de kétségkívül egészséges. A divattervezők most nem a „belső kiköp­­ésben” élik ki fantáziájukat, hanem a szabás­vonalakban, az anyagok mintájában, amelyek­et érzékeltetik a legújabb divatirányzatot. Az idén egyaránt divatos az egyrészes és a kétrészes változat is, ki-ki alkatának megfe­­elően vásárolhat. A döntőbíró a tükör legyen. Ami újdonság az idei fürdőruhadivatban, az­­ díszítés, a minta. Itt is érvényesül az aszim­­metria, formába­n és mintában egyaránt. A ki­­vágás a háton azonban kisebb, illetve széle­­ebb pántok hangsúlyozzák a derekát. Na­­gyon divatos az úgynevezett úszódressz fazon, csak ez esetben a pántok szélesebbek. S ha már fürödni, napozni indulunk, nem irt, ha egészségünkre is gondolunk. Nyár ele­­én értékesebb a napfény, mint később a rek­­kenő forró hőségben. Helyesebb a kora dél­­előtti órákat felhasználni a napozásra, mert dél felé már a felmelegedés miatt sok vízpára terül a levegőbe, és ez csökkenti az ibolyán­­al­ sugármennyiséget. Kevesen tudják, hogy borús időben, felhőzeten át is szűrődik ibo­­yántúli sugárzás, bár kisebb arányban. Ha lehet, csak tiszta levegőjű helyen napoz­­assuk bőrünket. Magasabb hegyekben vagy tengerparton szebben, egészségesebben lehet elarnulni. A déli nap sugarait, bárhol is tar­­ózkodunk, kerüljük el. Csak ártalmas lehet. Ügyelni kell arra is, hogy a bőr feltétlenül aszta legyen. Soha nem szabad mitesszeres arccal kezdeni a napozást, ami egyik oka le­het a pórusok kitágulásának. Ugyanígy vi­gyázni kell, hogy semmilyen festék, kölni ne egyen a bőrön, mert a kozmetikumok gyak­ran olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek fokozottan érzékennyé teszik a bőrt. S az eredmény: foltos, egyenetlen bámulás, esetleg maradandó szeplő, májfolt. A legfontosabb szabály, hogy csak fokozato­san szoktassuk bőrünket és szervezetünket a lapsugárhoz. Az első napozásoknál elégedjünk meg 15—20 perces idővel. Majd fokozatosan emerhetjük az időtartamot. S végül arról is ejtsünk néhány szót, hogy szükség van-e napozókrémekre, napolajakra. A mértéktelen napozás kiszárítja a bőrt, így hamarabb ráncosodik, különösen a szem körül. A napozókrém a napozás szárító hatását zsír­­tartalmával pótolja, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a napolaj véd a hirtelen su­­gárhatással szemben. Nem mindegy azonban, hogy milyen krémet, olajat használunk, kerül­ök azokat a készítményeket, amelyek bizony­talan forrásból származnak, mert esetleg töb­­bet ártunk, mint használunk vele. BANGÓ­ S/WWwWWSAA^WWWWSAA/WWW^ _ TANÁCSOK KEZDŐ AKVARISTÁKNAK II. _ Az akvárium betelepítése Mielőtt hozzálátnánk az akvárium betele­pítéséhez, válasszuk ki számára a legmegfe­lelőbb helyet. Az alapvető követelmény az, hogy kellő mennyiségű természetes fény ér­je a medencét. Kerülni kell azonban a túl­zott napsütést, mert hatására nagyon elsza­porodnak a lebegő zöld moszatok és a víz ilyenkor szokott megzöldülni. Ha lehetőség van rá, állítsuk a medencét a fal mellé úgy, hogy oldalról kapja a fényt. Így jobban érvé­nyesül a halak színe és a növények üde zöld hajtásukkal felénk fordulnak. Tehetjük az akváriumot sötétebb helyre is, de ilyenkor a természetes fényt mesterséges megvilágítás­sal kell pótolni. Ha sikerül a medencét ab­lakközelben elhelyezni, tegyünk köréje szo­banövényeket, s így kialakíthatjuk minden lakás egyik legszebb díszét — a zöld élő­­sarkot. A párás mikroklímában jobban fej­lődnek szobanövényeink is. A következő lépés a talajelőkészítés. Le­hetőleg tisztára mosott folyami homokot vagy apró kavicsot használjunk. Ne feled­kezzünk meg arról sem, hogy mielőtt a ho­mokot a medencébe tesszük, fertőtleníteni kell. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy forró vízzel leöntjük, de akár fel is forral­hatjuk. Az akvárium azon részein, ahová később növényeket kívánunk ültetni, leg­alább négy-öt centiméter vastag legyen a homokréteg. Van még egy apró trükk, amit szívesen alkalmaznak az akvaristák. A ho­mokot általában úgy helyezik el az akvá­riumban, hogy a hátsó fal felé haladva foko­zatosam emelkedjék a talaj. Ez egyrészt meg­könnyíti a medence későbbi tisztán tartását, másrészt pedig az akváriumnak optikai táv­latot ad: fokozza azt az érzést, hogy a la­kásunkba sikerült belopnunk a folyók, ta­vak egy kis részét. Sokan szeretik díszíteni akváriumukat na­gyobb kődarabokkal, faágakkal és érdekes formájú gyökerekkel. Ez is megfelelő elő­készítést követel. Ügyeljünk arra, hogy a kő legyen természetes kvarc- vagy bazaltkő, amely nem oldódik­ a vízben. Ajánlatos itt is a forralással történő fertőtlenítés. Valamivel több körültekintést igényelnek a gyökerek és más faanyagok, amelyeket előzőleg nemcsak fertőtleníteni, hanem konzerválni is kell. Ehhez készítsünk tömény sóoldatot, forral­juk fel benne a gyökereket, majd többszöri vízcserével legalább egy hétig áztassuk őket a hideg csapvízben. A növényeket rendszerint még a vízzel való feltöltés előtt beültetik. Fontos esztéti­kai szerepük van az akvárium összhatásá­ban. Ezért elsősorban a természeti hűségre törekedjünk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy kerülni kell minden mesterkélt tárgyat, mű­virágot, búvárt, hajóroncsot. Ezek csak a helyet foglalják, de a zöld növények szép­ségével nem vehetik fel a versenyt. Van azonban a növényeknek egy ennél sokka­l fontosabb feladatuk is: biztosítják az oxi­gén-utánpótlást. Igaz ugyan, hogy a kereske­désekben kapható különböző lélegeztető be­rendezések többnyire pótolják a hiányzó oxigént, mégsem szabad lebecsülni a növé­nyeknek ezt a szerepét. Törekedjünk arra, hogy a nagyobb levelű, magasabb növénye­ket az akvárium hátsó fala mellé, illetve az akvárium sarkaiba ültessük, a középső rész­re néhány alacsonyabb fajta kerüljön, az előteret pedig lehetőleg hagyjuk szabadon. A növények beültetése után az akváriu­mot feltöltjük vízzel. Tapasztalt akvaristák körében a megfelelő minőségű víz előállítása kész tudomány. Kezdő szinten azonban meg­teszi a városi hálózati víz, esetleg a termé­szetes folyók, tavak vize is. Mindössze egyet­len szabályt kell betartani: az akvárium fel­töltése után öt-hat napig ne engedjünk halat a medencébe. Ennyi idő alatt ugyanis eltá­vozik a vízből az esetlegesen benne lévő klór (csapvíz esetén) és beáll a medence víz­­háztartása. Gyakran előfordul, hogy a máso­dik naptól kezdve a víz zavarossá válik. Ne ijedjünk meg, mert ez csak arra utal, hogy megkezdődött a különböző mikroorganizmu­sok szaporodása. Néhány nap múlva a víz kitisztul, a növények fejlődésnek indulnak, az akvárium falán apró zöld pontok — algák — jelennek meg, a medence kész a halak befogadására. p. j. Sírni jó, de nevetni még jobb A NEVETÉS A LÉLEK „GYÓGYSZERE” A sírást mint a gyengeség szimbólumát — megvetjük. Pedig sírni emberi dolog. Cso­dálatos adománya a természetnek. A köny­­nyek a legtöbb esetben segítenek. Ám a sí­rás nemcsak a lelki bánat, a gyász vagy az együttérzés kifejezése, hanem a meghatott­ság, az öröm vagy a váratlan szerencse meg­nyilvánulása is. A sírásnak gyógyító hatása is van: a fel­gyülemlett feszültséget gyorsan levezeti. Va­jon a modern idő követelménye, hogy a fér­finak nem szabad sírnia, a „gyenge nem” sem lehet gyenge, és az üvöltő gyermek el­viselhetetlen? Az ókorban a férfiak minden szégyenke­zés né­t­­ sírtak. Trója hőse, Odüsszeusz, Agamon­non, Akhillész erősek voltak, mégis sírtak. Ez nem vont le értékükből! Ellenke­zőleg! Dicsőségük fénye változatlanul ragyog mind a mai napig. Egy „könnykutató” megállapította, hogy a nők — részvét, félelem, düh esetén — öt­ször annyit sírnak, mint a férfiak. Talán ez az oka annak, hogy a statisztika tanúsága szerint három gyomorfekélyes be­teg közül kettő férfi. Mert amíg a nők könny formájában szabadulnak meg a bánattól, gondtól, addig a férfiakat ugyanezek a prob­lémák rendszerint fekélybeteggé teszik. Nem sírnak, de a gyomruk tönkremegy. Ha szívből nevetünk, az többet ér, mint a legdrágább gyógyszer. Sigmund Freud sze­rint a nevetéssel szorongásunkat oldjuk. Sír­ni és nevetni az élőlények közül csak az em­ber tud. A csimpánzok sokat emlegetett ne­vetése nem más, mint arcfintor,­­izomreflex. A rekeszizom nevetéskor összehúzódik, majd újból kitágul. „Masszázst” gyakorol a szomszédos szervekre, pezsdíti a mirigymű­ködést. Nevetéskor a tüdőbe a szokásosnál kétszer annyi oxigén kerül. Szívre, májra, hasnyálmi­rigyre, gyomorra, sőt a bélre is jó­tékony hatással van. Víg kedélyű embereknek még az álma is nyugodtabb, frissítőbb, mint borúlátóké. Pszichológusok szerint napközbeni hangula­tunkat, kiegyensúlyozottságunkat álmunk is tükrözi. Mosolygáskor, nevetéskor a lélek „szellő­zik”, a test újraéled. A nők legjobb és leg­­olcsóbb kozmetikuma. A mosoly minden net szépít. A nevetés gyógyít. (SZAKOLYI)

Next