Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-25 / 52. szám
KULTÚRA __________________________________ 5 Petőfi a világirodalo Petőfi Sándor „idejében és minden nehézség nélkül átlépte az elszigetelt nyelvterület korlátait, bámulatosan rövid idő alatt belépett a világirodalomba, világhírre és elismerésre tett szert” — írta Turóczi-Trostler József, aki tudós műben derítette föl a költő világirodalmi „karrierjének” kezdeteit. Ez a gyors népszerűségi egy olyan korban keletkezett, amikor a forradalom felé haladó Magyarország egy csapásra a világ közvéleményének látókörébe került. Petőfi azóta is a legismertebb, a legtöbb nyelvre lefordított magyar költő. Kik voltak „úttörő” fordítói, akik az elsők között ismerték fel nagyságát? 1846-ban ismerte meg személyesen, s ez meghatározó élményévé vált. Első Petőfi-kötetét, amely 1849- ben Majna-Frankfurtban jelent meg, Heinének és Petőfinek, mint kora két legnagyobb, egyenrangú lírikusának ajánlotta. Fordításai között egy sem akad, mely az eredetivel megközelítőleg egyenértékű, de — mint Turóczi-Trostler figyelmeztet rá — a forradalom évében így is történelmi funkciót töltöttek be. 1850-ben a János vitézt, egy év múlva A hóhér kötetét — Petőfi regényét — adta ki németül. Külföldi lapokba írt cikkeivel, személyes kapcsolatait felhasználva szinte megszállott módon népszerűsítette a magyar írók alkotásait. Petőfin kívül Arany, Vörösmarty, Jókai műveit, magyar népdalokat ültetett át németre, fordításai mintegy nyolcvan kötetet töltenek meg. 1875- ben hazatért s 1882-ben halt meg. .. mint Homérosz a görögöknek” „Hová lennének köznépdalaink, ha idegentől föl nem jegyeztetnének?!” — írta Vörösmarty Mihály, amikor 1830 februárjában megjelent Londonban a Poetry of the Magyars című antológia, amely Zrínyitől Vörösmartyigcsaknem száz magyar költemény és hatvannégy népdal angol fordítását foglalta magában. Szerzője, John Bowring — akinek pályaképét nálunk Varannai Aurél rajzolta meg — 1792-ben született. A kereskedői foglalkozást választotta, de kalandokról, utazásokról ábrándozott. Ennek érdekében kezdett nyelveket tanulni. Menekült francia paptól tanult meg franciául, vándorkereskedőktől olaszul, hamarosan spanyolul, portugálul, németül és hollandul is írt és beszélt; később megtanult dánul, svédül, oroszul, valamennyit szerbül, csehül, lengyelül, foglalkozott a magyar nyelvvel is, az arabbal alaposan, s idősebb korában elsajátította a kínait is. A döntő ösztönzést, mely az irodalmi pályára sodorta, szentpétervári útja hozta meg. Itt az orosz szellemi élet kimagasló képviselőivel találkozott, s felébredt kíváncsisága műveik iránt. Visszatérve Londonba, csakhamar ki is adta orosz irodalmi antológiáját. Ezt holland, spanyol, lengyel, szerb, finn gyűjtemények követték, majd a már említett magyar kötet. Ki más hívhatta volna fel Bowring figyelmét Petőfire, mint Kertbeny Károly?! 1847. május 23-án érkezett Londonba, s első útja a magyar költészet „nagy barátjához” vezetett. Petőfi-verseket olvasott fel neki magyarul és saját német fordításában, s a költő géniusza nyilván Kertbeny tolmácsolásán is átsütött, mert Bowring első Petőfi-fordításai még abban az évben megjelentek londoni folyóiratokban. John Bowring hetvennégy esztendős korában, 1866-ban előbb egy tanulmányt publikált Petőfi Sándorról, majd egy kötetnyi verset adott ki tőle. „. . . hazájának olyan klasszikusává fog válni, mint Homérosz a görögöknek, Vergilius Rómának, Dante Olaszországnak, Goethe a németeknek, Voltaire a franciáknak, Cervantes a spanyoloknak ... és — tegyük hozzá: Shakespeare az angoloknak” — írta. A kötet a Bolond Istókon és a János vitézen kívül hetvenöt költeményt tartalmazott. íme, mutatóba, a Füstbe ment terv utolsó versszakának („S a kis szobába toppanék . ..”) szép és egyszerű fordítása: „To the old cottage door I come, My mother springs to welcome me!/ I hang upon her lips — but dumb / As is the fruit upon the tree.” Amikor a századfordulón Amerikában harmincegy kötetben kiadták a világirodalom klasszikus műveit, a kiadó Bowring Petőfikötetét is a sorozatba illesztette. Újabb Petőfi-kiadások címlapjai Kertbeny Károly Benkertből Kertbeny Petőfi verseinek első fordítói olyan polgáraink közül kerültek ki, akik egyaránt tartoztak a magyar és a német nyelvterülethez és gondolatvilághoz. Nemcsak a német olvasóknak nyújtották át e költeményeket; az ő átültetéseik szolgáltak alapul az angol, a francia és az orosz fordításokhoz is. „Wenn du ein Mann bist, sei ein Mann, Nicht Puppe ohne Halt und Wert” — „Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány, gyönge báb.” Így tolmácsolta a híres verset egy cseh-német költő, Leopold Kompét, aki újságíróként töltött hazánkban néhány évet. A Nemzeti dalt elsőnek Moritz Kolbenheyer fordította le. Evangélikus lelkész volt, élénken részt vett a politikai életben, s személyesen is találkozott Petőfivel. Dux Adolf, a Magyarországon született újságíró már 1846-ban egész gyűjteménynyel állt a német nyilvánosság elé: több mint ötven Petőfi-verset adott ki Bécsben. Lelkes, de alapjában véve dilettáns fordítói próbálkozások voltak ezek — mégis megéreztették a költő erejét, eredetiségét. Nem volt igazi lírikus tehetség az a férfi sem, aki a legtöbbet tette Petőfiért s általában a magyar irodalom népszerűsítéséért: Kertbeny Károly Mária. Valójában Ben kert volt a neve, ebből képezte hangátvetéssel a „magyarosabban” hangzó Kertbenyt. Anyanyelve a német, választott nyelve a magyar volt, epés kritikusai szerint azonban egyiket sem tudta tökéletesen. Bécsben született 1824-ben. A család három évvel később Pestre költözött, övék volt a „Magyar Királyhoz” címzett vendégfogadó. Benkert-Kertben, Pesten és Egerben járt iskolába, majd Győrött és Pesten — Heckenast boltjában — könyvkereskedőként működött. Rövid katonai szolgálat után életét, mely szakadatlan vándorlásban telt el, az irodalomnak szentelte. Petőfit A Petőfi-fordító Dumas Párizsban is német fordításokból ismerték meg először Petőfi Sándor verseit, majd Charles Louis Chassin 1860-ban megjelent fordításainak francia nyersszövegét a magyar emigráció nőtagjai készítették elő. Auguste Dozon, aki