Ország-Világ, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-20 / 47. szám
Közeleg az új tél, de még nem feledhetjük az előzőt, amikor villamosenergia-rendszerünk zökkenései milliárdos termelési kiesésekhez, átütemezésekhez vezettek, s — ha szolid figyelmeztetés formájában is — mindannyiunk számára fölrémlett az energiakorlátozás veszélye. Paksról, a magyar atomerőműről, iparunk eddigi legnagyobb beruházásáról sok mindent olvashattunk, hallhattunk már. De sokakat talán csak a tavalyi tél döbbentett rá arra, hogy atomenergia, atomerőmű nélkül, a környezeti hatásoktól viszonylag független energiaforrás nélkül hetekre erejét veszítheti iparágaink sora és fölborulhat mindennapi életünk. Paks ma még csak félgőzzel üzemel, de a négyből már működő két blokk is a mérleg nyelvét jelentette az elmúlt tél villamossági csúcsidőszakaiban. A harmadik és a negyedik blokk építése, szerelése kielégítően halad, és a mai helyzet szerint 1987 végén az atomerőmű mind az 1760 megawattja bekapcsolódhat az ország villamossági hálózatába. * A paksi atomerőmű építésében meghatározó szerepet játszik a KGST- tagországok együttműködése, mindenekelőtt a Szovjetunió segítsége. Szovjet szakemberek dolgozták ki a terveket, szovjet gyárak szállítják a legfontosabb berendezéseket, s jobbára szovjet licencek alapján készülnek az itthon vagy más szocialista országokban előállított részelemek is. A beruházás kezdetétől értékes segítséget nyújtanak a helyszínen dolgozó szovjet szakértők. Ma százhúszan munkálkodnak Pakson. Vitalij Nyikolajevics Karpenkóval, a szovjet szakemberek szb-elnökével, Nyikolaj Szergejevics Szoboljev vezető szakértővel, a harkovi turbinagyár képviselőjével, és Alekszandr Vlagyimirovics Belouszev hegesztővel a Gyár- és Gépszerelő Vállalat paksi igazgatóságán találkoztunk. Nem véletlenül választottuk kölcsönösen e helyszínt: a GYGV, amely kulcsfontosságú létesítmények tucatjainak szerelésével írta be nevét a magyar ipartörténetbe, Pakson is a legkényesebb, legnagyobb szaktudást igénylő műveleteket végzi, s jól ismert a szovjet szakemberek előtt is. — Először 1974-ben, az NDK-beli lubmini atomerőmű szerelésén találkoztunk a magyar kollégákkal — mondja Nyikolaj Szoboljev. — Ma itt vagyunk, s meglehet, néhány év múlva a Szovjetunióban dolgozunk majd együtt. Az asztalnál ülők egyetértően bólintanak. Ma itt, holnap ott m ilyen egyszerű a szerelőmunkás, a nagyipar e különös vándorának élete, aki — akár a tengerészek — mindenütt otthon van, s egy kissé sehol sem. A szovjet szakemberektől is hiába kérdezem, hogy mely város otthonuk, némi zavarral fogadják a kérdést. Paks előtt a kurszki atomerőművön dolgoztak, előzőleg a szmolenszkin, korábban a belajorszkajain . .. Családjuk is követi őket, amerre mennek. — Itt, Pakson háromszobás, összkomfortos lakásokban él egy-egy, általában négytagú szovjet család — mondja Vitalij Karpenko. — A gyerekek szovjet iskolába járnak, hogy hazatérve könnyebben folytathassák tanulmányaikat. A feleségek általában otthon dolgoznak, akad elég dolguk, sok a kicsi, csak az utóbbi fél évben négy apró jövevénnyel gyarapodott kolóniánk — teszi hozzá mosolyogva. — Még egy évig dolgozunk itt, de lassan nem lesz ránk szükség — folytatja Nyikolaj Szoboljev tréfás méltatlankodással. — A magyar mérnökök, munkások egyre jobban megtanulnak atomerőművet szerelni. Emlékszem, a korábbi blokkoknál milyen gondot jelentett például a reaktor nyomástartó edényének beállítása. Nagyon fontos művelet ez, a legkisebb hiba sem tűrhető el, így korábban minden fázist a két évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szovjet szakértők irányítottak. Most, a IV. blokk szerelésénél már szinte konzultálnunk sem kellett, a magyar szerelők mindent tökéletesen megoldottak. Ezt erősíti meg Alekszandr Belouszev is. — Három éve dolgozom Pakson — mondja —, s bár mindig a legjobbak közé soroltam a magyar hegesztőket, egyre növekszik megbecsülésem irántuk. Tudja, az atomerőművi csőrendszerek hegesztése talán a legfelelősségteljesebb feladat a mi szakmánkban. Itt a vezetékek többségében radioaktív gőz, víz fog keringeni, s a szó szoros értelmében tökéletes varratokat kell készítenünk. Ráadásul mindezt — a szerelés előrehaladtával — egyre nehezebb körülmények között, amikor sokszor szinte fölegyenesedni sem lehet a gépektől, csövektől zsúfolt bokszokban. Gyakran két hegesztőnek egymás gondolatát is megérezve kell együttműködnie. Ennek fényében mondom, hogy tökéletesen megbízom magyar társaimban, mindig teljesen nyugodtan ütöm be azonosítási számomat magyar kollégáim számjele mellé. * Ezek a kódszámok soksok évig állnak majd egymás mellett, míg alattuk, a csövek mélyében irdatlan nyomású gőz kering, a felszabadított és munkára fogott energia. Egyszerű, magától értetődő jelképei ezek két nép kölcsönös bizalmának, barátságának, egymást erősítő alkotókészségének. LÉBOR JÓZSEF FOTÓ: GÁBOR NÓRA HÁRMAN A SZÁZHÚSZBÓL | \L. A barátság kódszámai A. V. Belouszev V. Ny. Karpenko Ny. Sz. Szoboljev Még fólia óvja az új reaktorblokk tartályát