Ország-Világ, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-05 / 10. szám
ben hoz, kialakítottak egy viszonylag nagyméretű, 50 köbméter belső térfogatú speciális berendezésű modult, egy felszereltségében szakosított egységet. Ez kizárólag egy meghatározott feladatkör elvégzését szolgáló berendezéseket tartalmaz, önálló energiaellátó rendszerrel van felszerelve, tehát az űrállomástól függetlenül is működtethető, nem veszi igénybe az űrállomásnak (a napelemtáblák által meglehetősen korlátozott) energiaforrásait. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az elektromos energia már korábban is gondot okozott az űrállomásokon, hiszen egy-egy energiaigényes művelet végrehajtása esetén a fedélzeti energiafogyasztó berendezések nagyobb részét le kellett kapcsolni a hálózatról.) Az űrmodult Kozmosz—1443 jelzéssel állították föld körüli pályára és 1983. június 23-án csatlakoztatták a Szaljut a 7 űrállomáshoz. Az eredményes művelet bebizonyította, hogy a Szaljut űrállomás effajta modulokkal jelentősen bővíthető, hiszen vele a hasznos térfogat csaknem másfélszeresére növekedett. Az űrállomások továbbfejlesztésében azonban a Szaljutoknak csupán ilyen modullal való rendszeres bővítése nem oldotta volna meg az üzemeltetési tapasztalatok felvetette problémákat, mindenekelőtt azokat nem, amelyek a személyzet élet- és munkafeltételeinek számottevő javításával voltak kapcsolatban. Az űrállomás zsúfoltságán kívül ugyanis egyre fokozódó gondot jelentett az űrhajósok tartós együttélése a Szaljut közös termében. A munkateremként, lakó- (háló- és étkező-) fülkeként használt belső tér nem igazán nyújt ideális körülményeket hosszú időre, de akárcsak néhány napra is összezárt, egymást egyébként jól ismerő személyeknek. A harmadik generáció jellemzői Mindezek a felgyülemlett tapasztalatok vezettek el egy merőben új űrállomás-koncepcióhoz, melyben a munkához szükséges helyiségeket és berendezéseket teljesen különválasztják a lakótértől, de a lakótérben is külön, egymástól elválasztott és hangszigetelt, egyedi hálófülkéket alakítanak ki minden űrhajós számára. Ennek az elgondolásnak az alapján fejlesztették ki a Mir űrállomást, mely csak külső formájában, határoló méreteiben emlékeztet a korábbi Szaljutokra, belső elrendezését, fedélzeti berendezéseit tekintve merőben új konstrukció. Valójában a Mir egy, a Szaljutoknál jóval nagyobb űrkomplexum központi egysége, bázisa, melyhez hozzácsatlakoztatva (ráépítve) a különböző rendeltetésű szakosított modulokat alakul ki a kitűzött feladatok elvégzésére leginkább alkalmas, a személyzet munka- és létfeltételeit az ideálishoz közeli szinten megteremteni képes, összetett űrállomás. Magán a Mir űrállomáson tehát nem folytatnak majd tudományos kutatómunkát, ezt a hozzá csatlakoztatott, a megfelelő kutatásikísérletezési tevékenységre a földön összeállított, önálló energiaellátó rendszerrel felszerelt űrmodul-laboratóriumokban végzik majd. A modulok és a szállító űrhajók csatlakoztatására a Mir űrállomást összesen hat összekapcsoló szerkezettel látták el, melyek közül kettő hosszirányú, négy pedig keresztirányú. A modulok nagyobb része az űrállomás mellső részén kialakított gömbformájú, a Szojuz űrhajók orbitális egységére emlékeztető öszszekapcsoló egységhez csatlakozik majd. Az összekapcsoló egység (vagyis az űrállomás) hossztengelyében helyezkedik el a fő összekapcsoló szerkezet, a gömb oldalán keresztirányban pedig négy összekapcsolószerkezet. Az űrállomáshoz közeledő szállítóűrhajó vagy űrmodul biztonsági okokból először a fő összekapcsoló szerkezethez csatlakozik, majd manipulátorokkal helyezik át valamelyik oldalsó összekapcsoló szerkezethez. A hatodik összekapcsoló szerkezetet (a Szaljutokéhoz hasonlóan) az űrállomás hátsó részén, a hajtómű műszeres egység közepén alakították ki. Az elrendezés sajátosságai Az új űrállomás — bár a belső méretek is megegyezőek a Szaljutéval — a tudományos kísérletekre szolgáló berendezések hiánya miatt a személyzet számára sokkal kényelmesebb életfeltételeket teremt. A belső tér három, egymástól légmentesen elválasztható szakaszra tagozódik. Az első az előzőekben említett összekapcsoló egység, mely az űrállomáshoz csatlakozó űrhajók, űrmodulok fogadásán és rögzítésén kívül az űrhajósoknak a szabad kozmikus térségbe való kilépésekor zsilipkamraként is szolgál. A második, a legnagyobb térségben az űrállomás központi vezérlő munkahelyei, az űrhajósok tartózkodására (pihenésére, étkezésre, tornagyakorlatokra) szolgáló ,,szalon”, az egymástól elválasztott hálófülkék, továbbá a tisztálkodásra szolgáló blokk helyezkednek el. A harmadik — kis méretű — térség a hátsó összekapcsoló szerkezethez vezető fülke. Ezt a henger formájú fülkét veszi körül a műszeres hajtómű egység, mely a légkondicionáló rendszer, a hajtómű egység gáz- és hajtóanyagtartályait, nemkülönben a manőver hajtóműveket tartalmazza. Az űrállomás külső részén, kinyitott állapotban 76 négyzetméter területű napelemtáblákat helyeztek el az elektromos energiaszükséglet kielégítésére. Az új, harmadik generációs Mir űrállomás fedélzeti rendszereinek, érdekesebb szerkezeti megoldásainak, újdonságainak részletesebb ismertetésével egyik következő számunkban foglalkozunk. SZENTESI GYÖRGY A második generációs űrállomások (a Szaljut—6 és Szaljut—7) már két dokkoló egységgel rendelkeztek A Mir felbocsátásának pillanata — a központi irányítóteremben FOTÓ: ARCHÍVUM ORSZÁG-VILAG 113