Ország-Világ, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1986-07-02 / 27. szám
SPORT JÓAKARAT JÁTÉKOK Nem ezeiolimpiának szánták A győzelem, nem pedig a részvétel a fontos — így hangzik az újkori olimpiák szellemi atyjának, a francia Pierre de Coubertin bárónak a jelmondata. Ám amint teltek-múltak az évek, az ötkarikás játékokon mind fontosabb lett a győzelem is, a sportolók szinte emberfeletti dolgokat követtek el, hogy nyakukba kerüljön a hőn áhított aranyérem. Időközben azonban a coubertini hitvallás második része is hitelét vesztette, s az 1972-es müncheni óta egyetlenegyszer sem rendeztek teljes mezőnnyel olimpiát. A legnagyobb veszteség a két legutóbbi játékot érte, amikor is 1980-ban az Egyesült Államok, majd négy év múltán a Szovjetunió — mindkétszer más nemzetekkel együtt — maradt távol a világ sportolóinak nagy seregszemléjéről. S aki járatos a sport világában, az tudja, hogy számos sportágban, ahol a szovjet, illetve amerikai résztvevők hiányában adják ki az érmeket, bármilyen szépen csillognak, bármekkora teljesítményt takarnak is, távolról sem tekinthetők teljes értékűnek. Márpedig 1976, a montreali olimpia óta a két sportnagyhatalom képviselői ilyen szintű vetélkedésen nem mérhették össze erejüket. Tizennyolc sportágban A kulisszák mögött már jó ideje történtek erőfeszítések, hogy a szovjet és az amerikai sportolókat ismét együtt láthassa a világ sportszerető közvéleménye. E gondolat foglalkoztatta R. E. „Ted” Turnert, az amerikai Turner Broadcasting System televíziós társaság igazgató tanácsának elnökét is. A sportért rajongó üzletember egy szovjetunióbeli utazást követően így nyilatkozott : „Nagyon sokat tűnődtem azon, hogy miként lehetne az elrontott dolgokat ismét helyes útra terelni. Úgy hiszem, valami újat kell kitalálni, nem biztos, hogy az olimpiai eszmén esett csorbát egyhamar ki lehet köszörülni.” E gondolatok jegyében született meg a Jóakarat Játékok (angolul Goodwill Games, oroszul Igri dobroj volt) megrendezésének ötlete. Az eredeti tervek szerint a több sportágból álló eseménysorozaton a szovjet és az amerikai versenyzők találkoztak volna, de később alaposan bővítették a résztvevők körét. Az elmúlt év augusztus 6-án az érdekelt felek — a Turner Broadcasting System, a Szovjetunió Állami Televízió és Rádió Bizottsága és a szovjet Állami Sportbizottság — képviselői aláírták a végleges megállapodást, s úgy döntöttek, hogy az első Jóakarat Játékokat az idén július 4. és 20. között a Szovjetunióban tartják meg, négy évvel később pedig az Egyesült Államokban. A küzdelmeket tizennyolc sportágban — atlétika, birkózás, cselgáncs, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, műugrás, műkorcsolya, ökölvívás, öttusa, röplabda, ritmikus sportgimnasztika, súlyemelés, torna, tenisz, úszás, vitorlázás és vízilabda — rendezik meg, a versenyek döntő többsége Moszkvában, az 1980-as olimpián is használt létesítményekben lesz, a vitorlázók Tallinnban — ugyancsak olimpiai helyszín —, a teniszezők pedig Jurmalában vetélkednek. A tizenhat nap során ezekben az olimpiai sportágakban 175 aranyérem talál gazdára. A rendezők a hagyományos olimpiai sportágakon kívül olyanokat is bevettek a programba (tenisz, ritmikus sportgimnasztika), amelyek első ízben 1988-ban Szöulban szerepelnek majd az ötkarikás játékokon. Meghívó a versenyzőknek Arról, hogy a küzdelmek a lehető legmagasabb színvonalúak legyenek, a meghívásos rendszer gondoskodik. A szervezők az egyes sportágakban a legjobbakat személy szerint invitálták, így a szovjet és amerikai kiválóságok mellett több mint ötven ország mintegy háromezer sportolója indul a Jóakarat Játékokon. Még felsorolni is nehéz lenne a nevezettek között a híresebbnél híresebb sportolókat, várhatóan olyan nagyságok is ott lesznek Moszkvában, mint a Los Angeles-i olimpia négyszeres bajnoka, napjaink legkiválóbbja, az amerikai Carl Lewis. Minden bizonnyal a Lenin-stadionban sorra kerülő atlétikai küzdelmek vonzzák majd a legnépesebb és legkiválóbb mezőnyöket, hiszen ez az esemény része az egész nyáron tartó Mobil Grand Prix sorozatnak, ráadásul fontos erőfelmérőnek számít az augusztus végi stuttgarti Európa-bajnokság előtt. A szervezők gondjait növeli, hogy az úszásban nehezen tudják összetoborozni a kiszemelteket, hiszen nem sokkal a moszkvai játékok után Madridban a világbajnokságon randevúznak a legjobbak. Hasonló probléma merült fel az öttusázóknál is. Természetesen magyar sportolók is szerepelnek a meghívottak listáján. A magyarok tizenkét sportágban — atlétika, cselgáncs, kerékpár, női kézilabda, ökölvívás, öttusa (férfi és női), súlyemelés, tenisz, úszás, vitorlázás, torna és vízilabda — próbálnak szerencsét. Atlétikában például a legjobbak, Bakos György, Szalma László, Pálóczi Gyula, Bakosi Béla és Nagy István szerepelnek a rajtlistán. A magyar úszócsapat erejét az Európa-bajnok Darnyi Tamás jelzi. Erős gárdával képviseltetik magukat az egyaránt világbajnokságra készülődő női kézilabdázók és a vízilabdázók is. Érdemes külön időzni a súlyemelésnél, ahol a magyar színeket Szanyi Andor, Bökfi János, Jacsó József, Sándor István és Hlavati András képviseli. Ebben a sportágban látszik a legjobban, hogy a rendezők mennyire törekedtek a minél színvonalasabb és a legszórakoztatóbb program összeállítására. A műsorban csak a legfelső három súlycsoport képviselői vetélkednek, hiszen a tapasztalatok szerint a nehéz emberek csatározását kedveli elsősorban a publikum. A NOB is támogatja Nem akármilyen seregszemle kezdődik tehát ezen a hétvégén Moszkvában, a nagy eseményt a mezőnyök ismeretében joggal nevezhetjük olimpiai erősségűnek. A szovjet és az amerikai rendezők azonban ezzel a jelzővel nagyon óvatosan bánnak. Mert bár a csonka mezőnnyel megtartott ötkarikás játékok nyomán hívták életre a Jóakarat Játékokat, mégis rendszeresen hangsúlyozzák: nem úgynevezett „ellenolimpiát” akarnak tartani. Ezt vallja egyébként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is, amelynek elnöke, Juan Antonio Samaranch több nyilatkozatában is a NOB teljes támogatásáról és megértéséről biztosította a szervezőket. A Jóakarat Játékok megteremtői fontosnak tartják, hogy a sportból minden olyan politikai elemet kikapcsoljanak, amelyek a legutóbbi két olimpiát megzavarták, s megakadályozták azt, hogy azokon minden sportoló részt vegyen. E gondolatot a világszerte sok városban megtartott sajtótájékoztatókon is hirdették. Ezeken a Jóakarat Játékok „nagykövetei” népszerűsítették a gondolatot, amely az ő szájukból igencsak hihetőnek hangzott. Olyan ismert sportolók léptek „diplomáciai szolgálatba”, mint például a háromszoros olimpiai bajnok szovjet hármasugró Viktor Szanyejev, vagy a hármasugrás világrekordere, az amerikai Willie Banks. Nagy versenyre készülnek Moszkvában, amelyet nemcsak a helyszínen kísér élénk érdeklődés, hanem szerte a világon követhetik majd az eseményeket a sportszerető milliók, hiszen a televíziós közvetítések révén minden földrészre eljut a tudósítás. IGYÓI NAGY ISTVÁN A moszkvai versenyek csillagai lesznek: Szergej Bubka FOTÓ: ARCHÍVUM és... Carl Lewis