Ország-Világ, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-13 / 15. szám

Vorarlbenyi ízelt. Hová és főképpen hogyan utazzunk? Ezt a kérdést a nyár közeledtével egyre többen teszik fel otthon s családi körben. A készülődés mindig gond, még akkor is, ha idén sokkal könnyebbek az utazási feltételek. Mostanság már az útlevélért sem szükséges hosszú sort állni. Az ügyin­tézés valóban gyors és pontos. Gondot leg­inkább az okoz: mire futja a pénzünkből? Az utazási irodák egy új jelenséghez igye­keznek alkalmazkodni. Mintha a csoportos kirándulások helyett inkább az egyéni utak dominálnának. Éppen ezért egyre több helyen az egyéni világjáró számára is bő­ségesebb szolgáltatásokat kínálnak. A Bla­­guss—Volánbusz, immár negyedik alka­lommal, a hozzánk legközelebbi lehetősé­gekről tájékoztatott. Vorarlberg, Ausztria legnyugatibb része mutatkozott be. S a turisták megnyerése végett — a táj szép­ségeinek ecsetelése, a kulturális rendezvé­nyek bemutatása mellett — gasztronómiai különlegességeket is hoztak. A budapesti 100 éves étteremben Fer­dinand Kinz, a Pfänder hegyi vendéglő tu­lajdonosa s egyúttal főszakácsa kínálta az ételkülönlegességeket, s mondta el tapasz­talatait. — Mi a titka a jó vendéglátásnak? Ho­gyan szerezhet egy vendéglő, egy szakács hírnevet magának? — kérdeztük a har­mincöt esztendős fiatalembert, aki az inns­brucki egyetemen üzemgazdász diplomát is szerzett. — A legfontosabbnak a jó szervezést tartom. Nem véletlen, hogy az otthon el­lesett szakácstudomány mellett üzemgaz­­dászi tanulmányokat is folytattam. Mert Lakodalmas pecsenye Vorarlberg! szakácsok: Karlheinz Scheinz és Ferdinand Kinz Borhabos desszerttel Bárányház burgonyaágyban Hagymás sonkatorta Sárgabarackrétes fahéjmártással EUSHEES, OTTHON

Next