Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-15 / 7. szám

A divatban manapság egyre in­kább az alapanyaggyártók hatá­rozzák meg, milyen formák, mi­lyen színek dominálnak. A divattervezők ez ideig úgy gondolták, hogy kiszolgáltatot­tak az iparnak s a világ nagy divatdiktáló cégeinek. Rá kell azonban döbbenniük: éppannyi­ra függnek azoktól, akik majd hordják az egyes ruhadarabokat. Még néhány esztendővel ezelőtt is a divatbemutatókon nem az volt az elsődleges, hogy az egyes darabok hétköznap hordhatók-e. Az új vonalak mindig a különle­gességeket hangsúlyozták. Egy­­egy divatbemutató közönsége jól tudta: a leegyszerűsített változa­tot hordjuk majd. Azt, amit a konfekcionálók készítenek. Mostanság már nemigen en­gedheti meg magának a Magyar Divat Intézet tervezőgárdája sem, hogy kísérletezgessen. Nap­rakész, hordható ruhákat kell terveznie, s bemutatnia. Hiszen a szemlét néző közönség egyre in­kább­ azt latolgatja, futja-e az újdonságra a következő évadban. Netán hogyan oldhatná meg öltözködését otthon, „ellesve” az a tervezők elképzeléseit. Az sem mindegy, hogy az újdonságok be­­illenek-e a régi ruhatárba. Igazán az a divat „nyerő”, amelyik nem veti el teljesen az addigit, hanem variálásra nyújt alkalmat. Nem volt hát irigylésre méltó helyzetben a Magyar Divat Inté­zet, amikor a tavaszi kollekciót kidolgozta. Balaton Regina, Er­­h­ard Magda, Vámos Magda ter­vezőik a legújabb jegyek figye­lembevételével „hordható” diva­tot ajánlanak. Hogyan szól a tavaszi divat­­prognózis? A legfontosabb: min­den öltözék kimondottan nőies. A szabásvonalak kihangsúlyozzák a formákat, a ruhák testhez si­mulnak. A váll már nem olyan hangsúlyozott, mint eddig, de azért még nem tűnik el a válltö­­mő. A kivágások pikánsak, a de­rék karcsú. Évek óta folyik harc a hosszakért. Tavasszal el­­­sősorban a rövid szoknya divatos, de tulajdonképpen mindenféle hossz elfogadható. A kosztümök ismét előtérbe kerültek. Nem vé­letlenül, hiszen „gazdaságosak”. Többféleképpen variálhatók. Nincsen újdonság, csak a régi ismétlődik meg — szoktuk mon­dani. Nos, ismét hódít a pelerin, az állógallér, a szép szabású sál­­gallér, a széles kihajtó. Feltűnő, hogy több a nadrágos összeállí­tás, mint az elmúlt esztendők­ben. A nadrág szára egyenes, bő, anyaga finom kidolgozású gyap­júszövet. A színek is igazodnak az év­szakhoz. A fémes fényű megol­dások, az ezüstös árnyalatok mel­lett visszatérnek a természet szí­neihez, a barna megannyi válto­zatához, a rózsaszínhez, a mély­kékhez, a piroshoz. ERDŐSI KATALIN FOTÓ: ÁCS IRÉN M­­unkamenet: az eleje, háta munkadarabokat azonos szem­es sorszámmal, mintával köt­jük. A munkát az alsó szélen, 5-ös kötőtűvel, 82 szemre kezd­jük, hosszú rizsmintával dol­gozunk. Mindkét oldalszélen, minden 4. sorban szaporítunk 5X1 szemet (92). 57 cm elérése után, mindkét oldalon, minden 2. sorban lefogyasztunk 2X12 szemet. A középen megmaradó 44 szemet, a következő sorban, egyenként, az megfelelően, lazán alapmintának lefogyaszt­ják. Ujja: 7-es kötőtűvel 52 szemre kezdjük, hosszú rizsmintával dolgozunk, mindkét oldalszé-Kötésminták: Sima alapminta: 1. sor: sima, 2. sor: fordított, körkötés esetén körbe haladó sima szemű sorokat kötünk. Hosszú rizsminta: 1. sor: 1 si­ma, 2. és minden páros sor: si­mára sima, fordítottra fordított szemet kötünk. 3. sor: 1 fordí­tott, 1 sima. Szempróba: 12,5 szemX20 sor :10 cm. len, minden 5. sorban szaporí­tunk 16X1 szemet (84). A kez­déstől számított 42 cm elérése után a szemeket egyenként, la­zán lefogyasztjuk. összeállítás: a részeket alapszí­nű és alapvastagságú fonallal, szem- és sortalálkozás szerint összevarrjuk. A szélrészeken 4-es körkötőtűvel felszedjük a szemeket, és sima alapmintá­val, körbehaladó sorokkal 2 cm magas díszítő szélrészt kötünk, végül a szemeket a munka bal oldalán, az első sor azonos sze­méhez öltjük. Ujja: 76 szem, nyak: 106 szem, alsó szél: 236 szem, zseb: 25 szem. P. V. 5 dkg díszítőfonal, 5-ös kötőtű, 4-es körkötőtű. * AsiaJoachde'ouIeimA Néhány nap alatt elkészül ez a mutatós, meleg pulóver. Hozzávalók: (96 cm­-es mellbőséghez): 70 dkg kétszálas RAVENNA moherfonal. Az ajkak kozmetikája A női áréból úgy emelkedik ki a szép száj, mint egy „élő vi­rág”. Ha sokáig meg akarjuk őrizni ajkaink üdeségét, töb­bet kell törődnünk ápolásával. Tavasz közeledtén különösen fontos ez. Nagyon rossz szokás, ha az ajkakat nyelvünkkel gyakran megnedvesítjük. A nedves bőr, különösen szeles, hideg időben kicserepesedik, apró, szabad szemmel nem látható repedések keletkeznek, ezért könnyen fertőződhet. Amikor náthásak vagyunk nem az orron, hanem a szájon keresztül veszünk levegőt. Ilyenkor az ajak kicserepese­­dik. Ezen úgy segíthetünk, ha többször vékonyan bekenjük zsíros krémmel. Szeles, hideg időben is ajánlatos az ajkak bőrét ajakírral bekenni, mely védi az időjárás viszontagsá­gaitól. Széltől, naptól, kvarc­­fénytől is óvjuk az ajkakat. Megsérülhet az ajkak bőre akkor is, ha rágjuk. Soha ne hagyjunk rúzst éj­szakára a szánkon. Nemcsak azért, mert egy idő múlva az ajkak időre petyhüdtté válik, hanem azért is, mert érzéke­nyebb bőrűeknél bőrgyulladást is okozhat. A rúzs eltávolítására zsíros lemosókrémet vagy arclemosót használjunk. Az ajkak megtisz­títása után bőrtápláló krémmel kenjük be a bőrt. Ne feledkez­zünk meg a száj körüli bőr gondos krémezéséről sem, mert megfelelő kezelés hiányában a száj körüli ráncok is hamar előjönnek. A vértelen, sápadt ajkak vérellátását javíthatjuk, ha naponta egy percig masszíroz­zuk puha dörzstörülközővel. Utána kevés mézzel kenjük be, néhány percig hagyjuk rajta, majd hideg vízzel mossuk le és krémezzük be. Tennivaló a kertben Februárban megkezdődik munka a zöldségeskertekben. A a fagyok felengedése után vet­hetjük a petrezselymet, a sár­garépát, a pasztinákat, a korai kifejtőborsókat, a hagymafélé­ket és a mákot. A petrezselyemnek, a sárgaré­pának és a pasztináknak jó mélyen kell felásni a földet, mivel gyökereik mélyen hatol­nak a talajba, és ha kemény részbe érnek, elágazódnak. Ezeket a gyökérzöldségeket ön­maguk vagy egymás után ne vessük, mert kártevőik a talaj­ból tavaly óta még nem pusz­tultak ki. A petrezselyemnek több faj­tája van. Legismertebbek a ko­rai, a félhosszú és a hosszú. A korai fajta keveset terem és a tárolást sem bírja. A hosszút puha talajba tegyük. A félhos­­­szú fajta minden kertben jól megterem, tárolható, legcélsze­rűbb ezt a fajtát termeszteni a házikertekben. A pasztinákat a petrezse­lyemgyökér helyett használhat­juk, gyökértermése jóval na­gyobb, mint a petrezselyemé, levele azonban nem fogyaszt­ható. A sárgarépának is három fajtája van: korai, nyári ter­mesztésre való és téli tárolásra való. A korai fajtákat február közepétől vethetjük és június­ban már szedhetjük. A nyárit március végén vessük el, így a koraiak után kezdhetjük a sze­dését, októberig, amikor már a téli tárolásra valóik kifejlődtek és szedhetők. A téli fajtákat áprilisban kell elvetni. A há­rom fajta termesztésével egész évre elláthatjuk a háztartást sárgarépával. A korai zöldborsó magjának is mostanában kell a földbe kerülnie. A legkorábban szed­hető fajták, a Gloria di Quim­­­per és az Express az ország dé­li részén már februárban, má­sutt március elején vethetők. A dughagymát és a fokhagy­magerezdeket is elduggathat­­juk, amint a talaj alkalmas rá. A hónap végétől pedig a mag­ról nevelt hagymák magját is vethetjük. A máknak is földbe kell kerülnie, ha a föld annyi­ra megszikkad, hogy a sekélyen vetett mag porhanyós földdel betakarható. Ne feledkezzünk meg a virágos­kertről sem. Igaz, az ősszel el­ültetett hagymás növények gyors növekedésnek indulnak. Mégis már most gondoskodni kell az utánpótlásról, mert bármilyen kedvesek is a kikelet első hír­nökei, hamar elhervadnak. Most még bőven akad mindenféle vi­rágmag is az üzletekben. Úgy vásároljunk, hogy a következő hónapokban mindig legyen utánpótlás a kertben. Itt az ideje a rózsák „kitaka­rásának”. Az ősszel gondosan betakart töveken sok a friss szem. Ám visszametszéskor gon­doljunk arra, hogy jöhetnek még fagyok.

Next