Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-29 / 13. szám
agképmódi A Kos jegyében született ember legjellemzőbb tulajdonsága a robbanékonyig és a harciasság. Becsvágya és bátorsága gyakran sodorja veszélybe, mivel állandóan összeütközésbe kerül környezetével, és gyakran úgy vág bele a harcba, hogy nem méri fel ellenfele erejét, így aztán az áhított győzelem helyett sokszor kell vérző fejjel, vesztesként elhagynia a pástot. A kudarc azonban nem törte, még be sem gyógyultak sebei (akár testi, akár lelki), ő már újra a küzdőtéren található, új célért, új eszményért, dicsőségért harcol. De nem tud nyugton ülni a babérokon sem. Nincs érzéke ahhoz, hogy megkülönböztesse a kicsit a nagytól, a lényegest a lényegtelentől, mert csak rohanni tud. Ha arra kényszerül, hogy lépésben haladjon, elbizonytalanodik, kedvét veszti. A múlt sosem érdekli, csak a jövő. Szereti a regényes, kalandos dolgokat, a rohanó és robbanó természetének megfelelő változatosságot. Már gyermekkorában szeret pancsolni, és képtelen az engedelmességre. Ez az alaptermészete, a szülőknek bele kell törődniük, s inkább akkor járnak el helyesen, ha verés, büntetés, szigorúság helyett szép szóval, gyengédséggel próbálják a jó irányba terelgetni. A Kos jegyű gyermek energiáit legjobban valamilyen küzdősporttal lehet lekötni. Mozgásigényük ugyanis óriási, és többnyire olyan sportágban állják meg a helyüket, ahol a nyers testi erő dominál, ahol rövid idő alatt nagy teljesítményt kell nyújtani. Természetbarát. Szeret vadászni, vitorlázni, szívesen mászik meg hegycsúcsokat A Kos nők is többnyire izmosak, fiús testalkatúak, kedvelik a sportos öltözéket. Nadrág és dzseki - ez a kedvenc viseletük. A házasságban is ők viselik a nadrágot, szeretnek irányítani, ezért legjobb, ha olyan házastársat választanak, aki alkalmazkodó, szelíd és sosem lázad a Kos erőszakos természete ellen. Öltözködésére a Kos típusú ember nem fordít különösebb gondot. Nem a divat után megy, hanem a kényelmeset keresi. Az olyan ruhákat kedveli, amelyek nem feszesek, nincs rajtuk semmi fölösleges díszítés, cicoma. Kozmetikusra, fodrászra a Kős nők költenek legkevesebbet. Szinte semmi sminket nem használnak, frizurájuk fiús, könnyen kezelhető. Kedvenc színük a vörös és a fekete. Ruhatárukban többnyire egyszínű blúzokat találunk, legfeljebb geometriai mintákat fogadnak el, a virágos, pöttyös, „nőies" díszítés távol áll tőlük. Ékszert se nagyon viselnek. Otthonában is a praktikumra törekszik: nem gyűjt régiségeket, nem őrizget családi ereklyéket, ha valamit megun, vagy már nincs rá szüksége, attól azonnal megszabadul. A kos jegyű ember otthonát sima vonalú, praktikus bútorokkal rendezi be, nincs benne semmi „porfogó" csecsebecse, szobor vagy váza. Házimunkával csak annyi időt tölt, amennyit feltétlenül muszáj, ha netán főz, akkor csak egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek jöhetnek számításba. Ha valaki, hát a Kos igazán tudja értékelni a mélyhűtőládát és a mikrohullámú sütőt. Szereti az erős, fűszeres ízeket és a nehéz, testes vörösbort. _vv_ Hogyan szokjunk le a dohányzásról? A nikotin halálos méreg. Ha egyetlen cigaretta tiszta nikotinkivonatát egy kísérleti egérbe fecskendezzük, az azonnal elpusztul. Dr. Gombosi Katalin belgyógyász főorvos évek óta intenzíven harcol a dohányzás ellen, őt faggattuk: — Miért szoknak rá az emberek a dohányzásra? — Általában kamaszkorban: „Már nagyfiú, már nagylány vagyok!” — jelszóval, rossz családi, baráti példák alapján. A fiatalok sokszor azt hiszik, hogy a dohányzás tekintélyt ad. A lányok egy része meg talán azért is, mert azt gondolja, hogy így érdekesebb, modernebb. Úgy tartják: „sikk”, ha egy modern fiatal nő dohányzik. És sajnos sokszor fiatal gyerekeket is látunk, ahogy fújják a füstöt. A dohányzásnak van valamilyen kábítószerszerű hatása de. Van, aki ezt keresi benne. Ezt különösen az abbahagyásánál érzékelhetjük. Ilyenkor nikotinéhségről beszélünk, és ugyanolyan hatást tapasztalunk, mint a kábítószer elvonásánál. — A dohányzási szokások közül csak a cigarettázás káros? — A nikotinfogyasztásnak különböző módjai vannak. Régi formája a tubákolás vagy burnótozás, ami a finom dohánypornak az orrüregbe szippantását jelenti. A dohánypox megcsiklandozza az orr nyálkahártyáját, ezért a tubákoló tüsszög, nikotin pedig felszívódik a nyálkaa hártyáról. Egy másik mód a pipázás, és a szivarozás, amelyek kevésbé veszélyesek, mert a füst csak a garatívig jut el. A pipázó, szivarozó ember általában csak pöfékel. És amíg a pipázó csak egyszer tömi meg pipáját, amíg a szivaros egy szivarra gyújt, addig az ideges cigarettázó már négy cigarettát is elszívott. Legkárosabb a bagózás. — Milyen ártalmas következményekkel jár a cigarettázás? — Első alkalommal sokszor hányás, verejtékezés, szédülés kíséri. Okozhat légzőszervi, hörgtágulásos, gyomor-, bél-, emésztési, idegrendszeri és neuraszténiás panaszokat, menstruációs zavarokat. Az erős dohányosoknál gyakori a szemfenék károsodása, a látás gyengülése, a rekedt hang, a nehéz légzés, a köhécselés, a gyomorfekély, a szív- és érpanaszok. A dohányzás toxikus. A benzpirén tartalmú kátrány elsősorban a cigaretta égésterméke, ezt tartják a tüdőrák karcinogén (rákkeltő) anyagának. (A dohányzás kapcsán keletkező szénmonoxid pedig vérképző szervi és idegrendszeri károsodást okoz.) Egyes cigaretta- és pácolt dohányféléknél a pácanyagok is ártalmasak. A máj-, a gégerák kb. ötször, a gyomorrák négyszer gyakoribb a dohányosoknál. Az egyes cigarettafajták közt nagy különbség nincs, a szűrővel, a filterrel ellátott cigaretta is csak alig csökkenti a káros hatásokat. Megváltoztatja még a személyiséget is. — Hogyan lehet leszoktatni a dohányzásról? — Egyes országok vasszigorral küzdöttek és küzdenek ellene. Ami a magyar múltat illeti: a 17. században az erdélyi országgyűlés erélyes intézkedéseket hozott a dohányzás ellen. Pénzbüntetéssel sújtották a nemest, ha rajtakapták, a parasztnak pedig azt mondták: „... aki rajtakapatik, huszonöttel csapatik ...” Napjainkban nincs drákói szigor, de nincs elégséges, állandó egészségügyi propaganda sem. Minden évben új generáció szokik rá a nikotinra, rossz a nevelőmunkánk is. Szerintem a pedagógus, az orvos, az újságíró ne dohányozzon. A személyes példamutatásnál nincs jobb nevelőeszköz. Ha az orvos égő cigarettával megy be a kórterembe, ha a riporter rágyújt a televízió kamerája előtt, ha a pedagógus cigarettázik a tanáriban, hiába tartja a legkiválóbb egészségügyi előadást a dohányzás ártalmairól — nem lesz hitele. — Mi a célravezetőbb: a fokozatos vagy az azonnali leszokás? — Szerintem: az azonnali. Ez nem olyan egyszerű, nagyon erős akarat kell hozzá. Találóan fejezte ezt ki Mark Twain: „A dohányzásról a legkönnyebb leszokni. Én magam már ötszázszor leszoktam.” Fontos, hogy segítsen a család, a baráti kör. — Milyen gyógyszer, módszer segíthet? — Jónak tartom a Nicoretta nevű rágógumit, a Tabexet, és az akupunktúra is segíthet. Olyan apróságok is eredményesek, hogy nem tartunk a lakásban cigarettát, hamutartót, öngyújtót. De legtöbbet az önfegyelem segít, így is legalább két-három hónap kell a leszokáshoz. — Mit szól a dohányzók és a nem dohányzók „harcához”? — A dohányfüstmentes környezet szinte már nincs is. Egy-két kivételtől eltekintve, a dohányzás elfogadott, megengedett. De van illemtana, és a jól neveltséghez hozzátartozik, hogy dohányzásunkkal senkit ne zavarjunk. Zárt, kis légterű helyiségben, magánlakásban, irodában, vonaton, gépkocsiban csak akkor szabad dohányozni, ha engedélyt kérünk rá, és ha megengedik. Más orra alá fújni a füstöt sehol sem illik. Csecsemő közelében, orvosi váróban, a vasúti kocsi nemdohányzó fülkéjében, moziban, színházban, villamoson még akkor se dohányozzunk, ha nem szólnának érte. Szalontai Éva BESZÉLGETÉS DR. GOMBOSI KATALIN FŐORVOSSAL