Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-12 / 15. szám

Az iV­.­,r­ őrizték a Kína mesterei féltve selyemkészítés titkát. Valahogyan mégis kiszivárgott a híre, milyen csodálatos kelmék készülhetnek abból a bizonyos se­­lyemhernyógubóból. Nem vélet­len talán, hogy a selyem napja­inkban is a legelegánsabb anya­gok egyike. A hazai selyemipar az utóbbi évtizedekben — a gazdasági hely­zet és a divat függvényében — hol csúcson volt, hol hullámvölgy­be került. Két esztendővel ezelőtt nagyot változott a női divat. Az addigi „lomposságot” száműzte a nőies, klasszikus elegancia. Meg­jelentek ismét az elegáns kosz­tümök s a lágy esésű, finom anya­gokból készült blúzok, ruhák. Az új divatirányzat kedvezett a hazai selyemiparnak. A Magyar Selyemipar Vállalat már-már be­zárhatta volna kapuit. Az új pia­ci lehetőségek, valamint az ab­ban az időben zajló könnyűipari rekonstrukció lendítették fel gyártást. Korszerű gépsorokat al­a­kítottak üzembe, leányvállalatok alakultak. Ahogyan mondani szokták: ezúttal időben felkészül­tek. A hagyományos anyagok mellett megjelentek a korszerűb­bek. Az omló selyem megtartotta szépségét, s olyan tulajdonságok­kal gazdagodott, amelyek meg­könnyítették használatát. Például nem gyúródik, nincsen szükség a vasalásra, otthon is könnyen kezelhető. Mostanában újabb és újabb öt­letekkel jelentkeznek a piacon. Ugyanis egyre nehezebb az érté­kesítés. A hazai vásárlók, bár keresik e nemes anyagokat, in­kább „örök” darabokat látnak bennük. Tehát ha egy szép se­lyemblúzt vásárol valaki, évtize­dekig szeretné hordani. A gyártó érdeke persze az lenne, hogy ál­landóan újabb és újabb kelmé­ket vásároljanak tőle. Minden­esetre nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Pedig — ha kis szé­riában is — próbálkoznak a he­lyi konfekcionálással. Mintabolt­jaikban a legdivatosabb fazono­kat tekinthetjük meg. Milyen is ma a selyemruha? Egyrészt a klasszikus vonalakat hozza vissza. A hagyományos ing­­ruhafazon megannyi variációja elképzelhető. Tehát a bő szok­nya, a rakások, húzások, roman­tikus gallérmegoldások. A másik a franciás viselet. A simulékony anyag alkalmas a testhez álló szi­luett megvalósítására. A derék­ban szűkített kabátkák mutató­sak, ám megfelelő karcsúságot feltételeznek. Felvételeinken: a Magyar Se­lyemipar Vállalat modelljei. Erdősi Katalin taii szépülés Leggyorsabb eredményt a vitaminos pakolá­sokkal érhetünk el. Ha fürdés ideje alatt te­szünk fel pakolást, nem kerül külön időbe a kezelés. Néhány nagy hatású pakolási recept: A fáradt bőr felfrissítésére kitűnő az eper­paszta. Tejport és mirelit epret kenhető masszává keverünk. Zsíros bőrre mirelit ri­­bizlit keverjünk el joghurttal. A lisztet is felhasználhatjuk szépítkezéshez Egy evőkanál hideg tejhez, egy evőkanál ubor­kaléhez, mokkáskanál mézhez keverjünk annyi búzalisztet, hogy kenhető sűrűségű pé­pet kapjunk. A pakolást száradás után óva­tosan ledörzsöljük a bőrről (valóságos „bőr­radír”), utána langyos, majd hideg vízzel le­öblítjük a kezelt bőrterületet. Száraz bőrre: egy evőkanál tejszínt, egy tojássárgáját, egy evőkanál finom étolajat, mokkáskanálnyi friss gyümölcslevet kever­jünk össze. A pakolás puhítja és vitaminok­kal látja el a bőrt. Ugyanilyen hatású, ha sárgarépalét keverjük össze tejszínnel és to­jássárgájával. A B-vitaminokban gazdag élesztőpakolás mindig felfrissíti a bőrt. öt deka élesztőt ke­verjünk el annyi tejjel (tejszínnel), hogy kenhető masszát kapjunk, és máris kész a kitűnő pakolóanyag. Ha zsíros vagy pattaná­sos bőrre készül a pakolás, akkor tej vagy tejszín helyett joghurttal keverjük el az élesztőt, és adjunk hozzá egy mokkáskanál citromlevet is. Két almát főzzünk meg kevés tejben, ke­verjünk hozzá egy tojássárgáját. A pakolást 10 perc múlva öblítsük le. Hatása: simává, bársonyos tapintásúvá teszi a bőrt. A nyers aknalét is felhasználhatjuk pakoláshoz. Szo­kásos arckrémünkhöz keverjünk frissen ki­sajtolt almalevet, és tegyük fel a krémpako­lást. Tíz perc múlva a szokásos módon mos­suk le. A saláta bőrszépítő hatását először a fran­cia kozmetikus vegyészek ismerték fel és használták készítményeikben. Ma már szé­les körben ismert. Salátapakolás normál tí­pusú bőrre: két evőkanál salátapépet­­ mixel­jük vagy pépesre vagdaljuk) összekeverünk egy tojássárgájával, mokkáskanálnyi mézzel, s a letisztított bőrre felkenjük. A pakolást 15 perc után langyos, majd hideg vízzel le­öblítjük és a megszokott arckrémet használ­juk. Salátapakolás száraz bőrre: két evőkanál salátapépet keverjünk össze két evőkanál friss olajjal vagy tejszínnel és kenjük fel az arc, a nyak és kézfej bőrére. A pakolás le­mosása után, körkörös mozdulatokkal zsíros krémet dolgozzunk a bőrre. Salátapakolás zsíros bőrre: két evőkanál salátapépet összekeverünk két evőkanál jog­hurttal, egy deka élesztővel, pár csepp cit­romlével. A pakolást 15 perc után meleg víz­zel lemossuk, majd citromlébe mártott vat­tával áttöröljük az arcot. Akik már elmúltak negyvenévesek, heten­ként egyszer alkalmazzanak olaj pakolást (oliva-, napraforgó vagy mandulaolajjal) kö­vetkezőképpen: langyos friss olajjal átitatott vattadarabokkal borítsuk be a letisztított bőrt. Föléje vastag rétegben felmelegített tö­rülközőt helyezzünk (az orrnál nyílást ha­gyunk). A meleg elősegíti az olaj beszívódá­­sát. Csipkebogyó-pakolás: A C-vitaminbam és ásványi anyagokban gazdag csipkebogyó ki­váló bőrszépítő tulajdonsággal rendelkezik. Elkészítése: két evőkanál csipkebogyót ke­vés langyos vízben 6-8 órán keresztül ázta­tunk. Utána a lágy bogyókat áttörjük, tej­porral összekeverjük és felvisszük a bőrre. Fisi Katalin A gyümölcsfák védelméhez a virágzás előtt még használhatunk rovarölő szereket. A vi­rágzás ideje alatt ez a méhek miatt szigorú­an tilos, így ha a megelőző permetezést el­mulasztjuk, tétlenül nézhetjük a kártevők pusztítását egészen a sziromhullás végéig. A gyümölcsfák egyik legnagyobb ellensége a kis téli araszoló két centiméter hosszú, sár­gászöld színű hernyója. Minden gyümölcsfa­jon előfordul. Kora tavasszal berágja magát a rügyekbe, a sérült rügy nem hajt ki. Az épen maradt rügyek kipattanása után lerág- Tennivalók a kertben ják a virágot és a kis levélkéket is. Megko­paszthatják akár az egész fát is. Rágókárte­vők ellen védekezhetünk: DITRIFON 50 WP- vel vagy ennek folyékony változatával, a FLIBOL­E-vel, a SATOX 20-szal, a META­­TION 50—EC-vel. A kis téli araszoló hernyójánál körülbelül másfél-kétszer nagyobb a nagy téli araszoló hernyója. Abban is különbözik tőle, hogy ezek a hernyók később kelnek ki, így meg­jelenésük után segítenek a pusztításban az előbbieknek. Ellenük ugyanazokkal a szerek­kel védekezzünk, mint a kis téli araszoló el­len. A még ki nem pattant rügyeket a bimbó­­likasztó bogár is károsítja. Rajzása a rügy­­fakadás kezdetén indul meg és néhány nap alatt véget is ér. A kikelt kis bogarak kb. 4 mm hosszúak és barnásszürke színűek. Könnyen felismerhetők hosszú ormányukról, amellyel a rügyet kifúrják. Két fázisban is károsítanak. Egyszer azzal, hogy a bogár ki­fúrja a rügyet, másodszor pedig a rügybe rakott petéből kikelő lárva a rügy egész bel­­­­sejét megeszi. Ragaszkodó lavagájok Leggyakoribb szobamadaraink a papagájok, ezek közül is a hullámos papagáj és a nim­fapapagáj. Ragaszkodásuk és kedvességük a kutyáéhoz hasonlítható. A gyerekek különö­sen szeretik, s a madarat sem zavarja, ha ál­landóan foglalkoznak vele, sőt kimondottan kedveli ezt. Ha még „beszélni” is megtanít­juk, a papagáj társasága jó szórakozást je­lent. Idősebb emberek magányát is felvidít­ják ezek a kis hízelgő „beszélgetőpartnerek”. Gyerekeknek általában párban szokták vá­sárolni. Ebben az esetben inkább egymással foglalkoznak, de megfigyelésük így is hasz­nos szórakozás. Idős embernek egy papagáj­fiú ajánlatosabb, mert pár nélkül az embert tekinti partnernek, vállára, kezére, ölébe száll és „elbeszélget” a gazdival. A nemeket arról lehet felismerni, hogy a hullámos papagájoknál a csőr felső részénél lévő bőrréteg színe a hímeknél kék, a tojók­nál barna. A fiatal madaraknál ez a bőrré­teg a hímeknél hússzínű, a tojóknál kékes­fehér. A nimfapapagájoknál a hímek „arca” élénkebb sárga, a tojóké halványabb sárgás. A papagájoknak olyan kalitkát vásárol­junk, amelyik könnyen tisztán tartható, ha szükséges fertőtleníthető. Elég tágas legyen, hogy a madarak ide-oda röpködésük vagy forgolódásuk közben ne törjék le a farktollu­­kat, ne sérüljenek meg. Legmegfelelőbbek a fémkalitkák, amelyek alján 10-15 cm ma­gasságú üveglapok vannak, hogy az etetés­ből, tollászkodásból keletkező hulladék ne szóródjon a padlóra. Egy papagáj élelmezése a mai madáreleség-árak mellett negyven­ötven forintból megoldható havonta.

Next