Ország-Világ, 1991. július-december (35. évfolyam, 26-50. szám)
1991-11-27 / 47. szám
Fideszhez csatlakozik. Ezért most az a célunk, hogy az SZDSZ-t a politikai versenyben felülmúljuk, de ugyanakkor ne rendüljön meg belső politikai szerkezetében. Most éppen megrendülőfélben van. Ezt el kell kerülnie, meg kell erősödnie és vissza kell nyernie az erejét, amennyire csak lehet. De lehetőleg ne hozzánk képest, hanem a kormányzó pártokhoz képest erősödjenek meg, ezt kívánom nekik. - Várható így a közeljövőben valamilyen SZDSZ-Fidesz közös akció? - Nem várható. Nem is akarunk beleavatkozni az SZDSZ belső ügyeibe. Az elnökválasztásokkal kapcsolatban is óvatosan tartózkodtunk attól, hogy állást foglaljunk valamelyik jelölt mellett... Úgy gondolom, mindebből, amiről most beszélünk, tehát az SZDSZ belső viszonyainak megbomlása, a kisgazdapárt komikus jellegűvé való átalakulása és az MDF-en belül időnként jól látható konfliktusok, amik, ha nem is föltétlenül, de felerősödhetnek, ezek mind azt a következtetést jelentik a Fidesz számára, hogy a politikai szerepünk nem csak azért lesz fontosabb a következő választásokkor vagy azt követően, hogy népszerűek vagyunk, tehát jobban fogunk szerepelni, hanem hogy szembe kell néznünk azzal a kihívással, hogy lehet, a Fidesz fogja jelenteni a kormányzati alternatívát a következő választásokon. - Vagy lehet, hogy korábban? - Hát... akár korábban is. - Felkészült erre a Fidesz? - Minden viszonyítás kérdése. Hogy ehhez a kormányhoz képest felkészültek vagyunk-e, arról nem akarok nyilatkozni, miután nem akarom tartásában és becsületében megsérteni ezt a kormányt, de azt kell mondjam, nem viszonyítási pont a Fidesz számára. Amilyen törvényjavaslatokat ide behoznak a miniszterek, és jó lelkiismerettel próbálják védeni, miközben egyenként kiderül róluk, hogy összetákoltak, nem tarthatók, a jogállamiság kereteit messze túllépik... Szóval ilyen miniszterek esetében nem vagyok hajlandó viszonyítási pontnak tekinteni ezt a kormányt. A kérdés az, hogy nyugat-európai mércével mérhető kormányt képes-e a Fidesz felállítani. Azt gondolom, mintegy hatvan százalékban állunk készen arra, hogy bátran, jó lelkiismerettel ki lehessen állni a választópolgárok elé, és azt mondhassuk: a Fidesz az MDF-fel szemben kormányzati alternatívát jelent. Azt hiszem, az előttünk álló másfél-két évben 95-100 százalékos készültséget érünk el, ha ez egyáltalán lehetséges. Most közel hatvan százaléknál tartunk, de van néhány tárca, amelynek irányítására jelenleg nincs megfelelő személy, hiányzik például az, akinek adott esetben a miniszterelnöki tisztet el kellene látnia. Nincs kellő számú támogatónk és szakemberünk sem, akiket egy ilyen miniszter mögé szaktanácsadóként, szakértőként, segítőként egy minisztériumba delegálhatnánk. Van néhány ilyen tárca... - Rákérdezhetek, melyek ezek? - Erről inkább még ne beszéljünk. Februárban, a kongresszuson erről némileg nyíltabban is fogok beszélni. - Koalíciós partnert kereső szemüket az SZDSZ-en kívül mely pártokra vetik? - Fogas kérdés. Most azért nem válaszolok egyenesen erre a kérdésre, mert ha a választások csak két és fél év múlva lesznek - ahogy hivatalosan esedékesek -, addig még rengeteg meglepetésszerű fejlemény bekövetkezhet. Most még nem tudni, mi lesz az SZDSZ-szel, nyilván az elnökválasztása után kiszámítható lesz, mert most, éppen a belső konfliktusai miatt, nem az. Megtörténhet, hogy az MDF számunkra elfogadhatatlan politikai elemei kikerülnek a pártból és akkor a demokrata fórum is, mint potenciális partner, szóba jöhet. A Kereszténydemokrata Néppárttal szemben már van néhány sérelmünk, amely szerintem egy-két rosszízű KDNP-felszólalásból fakad, de a KDNP-vel a kapcsolatunk teljesen rendezett. Az MSZP az a párt, amelyik küzd a múltjával, és nem tudjuk, mennyi idő alatt tud ezen túl lenni. Az MSZP kis valószínűséggel jöhet szóba, a kisgazdák az egyetlen párt, amelyikkel eleve nem számolunk, az összes többi párt esetében még bármi megtörténhet. - A kisgazdák miért nem ? - Mert a belső viszonyaik olyanok jelen pillanatban, hogy nehezen tudom elképzelni ebből a halmazból egy szilárd irányvonallal rendelkező párt kialakulását. Másfelől a kisgazdapárt parlamenti szereplései azt mutatják, hogy egy múltra koncentráló párttal van dolgunk, amely teljesen érzéketlen a jövő generációjának mindenfajta problémái iránt. Úgy gondolom, a kisgazdapárt olyan szemléletű párt, amely nem tudja képviselni a modern Magyarország érdekeit. Én ezt így látom, anélkül, hogy meg akarnám őket bántani. Visszatérve az alapkérdésre: a Fidesznek két és fél évvel a választások előtt nem a majdani koalíciós társak keresgélése a feladata, hanem az, hogy magát megerősítve, ügyesen politizálva sokfajta lehetséges szövetségessel vegye magát körül, s közülük, ha eljön a pillanat és szükség lesz rá, majd koalíciós partnert választ ki. - Az Országgyűlés alakuló ülésén a Fidesz naranccsal ajándékozta meg a honatyákat. Mikulásra mit szánnak nekik? - Egy poént csak egyszer lehet elsütni. Egyelőre, tervbe véve, újabb kedves ötletünk nincsen... Rimóczi Károly