Ország-Világ, 1880 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1880 / 10. szám
X. Füzet. Dr. Mihalkovics Géza egyetemi ny. r. tanár. Mihalkovics Géza kineveztetése egyetemi életünkben egy új nevat képvisel. Fellépése előtt a fejlődéstan nálunk csak mellékesen volt művelve, noha a komoly önálló buvárlatot méltán megérdemli. Neki köszönhető, hogy e tudományág a tudomány követelményeinek megfelelően műveltetik első főiskolánkon. De nemcsak ez egy érdem teszi kiválólag becsessé fiatal tudósunk tanári működését; nem is ez az egy tér az, melyen hivatva van hazánknak kiváló szolgálatokat tenni. A boncztan jövője is benne van legjobban biztosítva. E téren ő van hivatva azzá lenni a budapesti egyetemen, ami Hyrtl volt a bécsin. E száraz tudományágnál a módszer, melyben előadatik, nagy befolyással van a tanulókra. Nem is csekély feladat e tárgyat könnyen érthető modorban előadni. Sokoldalú képzettség , ékesszólás szükséges ehez. Ezeket egyesíti Mihalkovics. Csakis ily módon lehet a tanulókkal e sok fáradsággal járó terhes tárgyat nem csak megkedveltetni , hanem alapos ismeret elsajátítására juttatni. Mindenütt maga működik , nem kímél semmi fáradságot, sőt a hideg pinczében órákig dolgozik, hogy mindazt elkészítse, mit szükségesnek talál arra, hogy tanítványai figyelmét lekösse, hogy velük a tárgyat alaposan megértesse. Tanár és tanítványok közt mondhatjuk, olyan a viszony, mint az atya és gyermekei közt. Atyai buzgalommal gondoskodik a tanár arról, hogy hallgatói tudjanak, s tanítványai gyöngéd szeretettel csilggnek tanárukon. Mihalkovics Géza fővárosunk gyermeke. Született 1844. január 29-én. Atyja János annak idején keresett ügyvéd volt Budapesten. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. Az orvosi tanfolyamot szintén itt hallgatta. Boncztani ügyessége már tanuló korában feltűnt Lenkossék tanárnak, aki nehezebb készítményekkel bizta meg; azonkívül meg a boncztani gyakorlatok vezetőjévé (demonstrator) tette. Mint tanuló két ízben nyerte el a boncztani pályadijat. Már tanuló korában mutatkozott fáradhatlan és több oldalú tevékenysége, mert alig nyerte el a boncztani pályadijat, már is egy sebészeti kérdésben lett pályanyertes. Ezen munkásságának maradandó emléke is van a „Sebészi körtan“-ban, melyet Emich Gusztáv adott ki 1868-ban. Ugyanez évben végezte be az orvosi tanfolyamot. Az első szigorlat letétele után boncztani tanársegéd lett. Ez illőben ily állás terhes volt. Mert akkor ugyanazt a munkát, melyet ma két tanársegéd végez, egynek kellett végeznie. Mihalkovics tehát kénytelen volt reggeltől estig a boncztani intézetben dolgozni. Hogy ez mit jelent, azt csak azok tudják, kik hasonló munkával foglalkoztak. De e túlságos erőfeszítés közepett is tudott magának annyi időt nyerni, hogy az orvostudori szigorlatot (1869-ben) pár hó múlva jó eredménynyel tegye le. A szünidőkre továbbképzés végett Bécsbe ment, hol tanfolyamokat hallgatott, különösen azonban Patrubánt a boncztanból. Mint tanársegéd 3 évig működött Budapesten. A tudományszomjas férfiút az itteni viszonyok nem elégíthették ki. Érezte, hogy a boncztan ismeretéhez még szükséges a finomabb boncztani fejlődéstan. Az időben e téren pálya nem kínálkozott, azért már közel volt azon tervhez, hogy kedvencz szakmájáról lemond és gyakorlatra adja magát. Hogy erre jól megvethesse az alapot, Kovács tanár mellett 1871-ben műtőnövendék lett. E téren vélte boncztani ismereteit legjobban értékesíthetni. Szerencsére a gyakorlat nem volt ínyére. Azért elhatározta, hogy theóriára lép és a boncztanban tökéletesíti magát. E czélból fél év múlva utazási ösztöndíjért folyamodott, s a tanártestület a legnagyobb örömmel részesítő őt a Schordan-féle ösztöndíjban. Először is Bécsbe ment, hogy Hyrtlt keresse fel. Azonban csalódott várakozásában, mert Hyrtl nem bátorította e hálátlan pályára, mondván: „Legyen fogorvos, néhány év múlva három emeletes háza lesz!“ Más ember ilyen nyilatkozat után elcsüggedt volna, de Mihalkovics nem. Azért új bizalommal fordult Schenk tanárhoz, kinél fejlődéstani gyakorlatokkal és Toldi tanárnál szövettani dolgozatokkal foglalkozott. Alig dolgozott Schenknél két hétig, máris csodálkozás tárgya volt azon ügyesség miatt, melyet a legnehezebb fejlődéstani készítmények előállítása körül tanúsított. Bécsben fél évig tartózkodott. Munkásságának itteni eredménye a m. t. akad. által kiadott értekezés „A madárszem fésűjéről. “ 1873-ban Lipcsében találjuk, hol Ludwig és Schwalbe tanárok vezetése mellett szövettani dolgozatokkal foglalkozott. Tevékenysége itt sem maradt nyom nélkül, mert itt írta azon sensaczionális értekezést, melyet a kir. szász akadémia adott ki. Megjelenése a külföldön nemcsak tetszést aratott, hanem méltó elismerésben is részesült. Ezzel Mihalkovics jó hírneve meg volt alapítva, egész Németországban. Jó híre csakhamar eljutott Strassburgba és jó ajánló levél volt számára, mikor 1873-ban továbbképzés végett ott megjelent. A tudományos körök örömmel fogadták hazánk fiatal tudósát és szívesen nyújtottak alkalmat jeles tehetségeinek kimivelésére. Nagyon természetes, hogy mindenekelőtt a boncztan tanárát Waldeyert kereste fel. Meg kell jegyeznünk, hogy Heule és Waldeyer Németországban méltán a legnagyobb boncztudósoknak tartatnak, de Waldeyer ezenkívül a szövet- és fejlődéstan") terén is az első helyet foglalja el. , Ily férfiú oldala mellett működött Mihalkovics. Itt találta fel, mit öntudatlanul keresett, azt ti, hogy mikép kell a boneztant ékesen és mégis világos és könnyen érthető modorban előadni. Strassburgban tanulta meg a boncttant a tudomány jelen állása szerint, összefűzve a fejlődéstan- és szövettannal előadni. Mihalkovics Géza alig dolgozott hat hónapig Waldeyer dolgozdájában, máris annyira megnyerte tetszését, hogy általa fel lett szólítva, hogy habilitáltassa magát a strassburgi egyetemen a boncztanból magántanárnak és legyen egyúttal nála első tansegéd. Mihalkovics G. örömmel fogadta ez ajánlatot és 1874-ben a tanári kar előtt tartott Dr. MIHALKOVICS GÉZA egyetemi ny. r. tanár. ORSZÁG-VILÁG. 221 1880. év.