Ország-Világ, 1880 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1880 / 12. szám

XII. Füzet­ mellszobrát készitő viaszból. E művek megnyerték Eszter­­házy herceg, az akkori osztrák-magyar nagykövet tetszését s azóta figyelmére méltató ifjú honfitársát. Egy nap virágvásár volt Londonban.... Engel József az utcán sajátságos látványnak volt tanúja. Két nő s egy férfiú halad előtte, s egyszer az egyik nő birokra fogja a férfit, a földre teríti s bántalmazza, míg a másik nő eléje állt , békíteni igyekezett őt. Ez utcai botrány s a dulakodók csoportja amaz eszmét adta a művésznek, hogy e jelenetet, persze a klasszikus világba áthelyezve, megörökítse. Egy hasonló mozzanatot talált is csakhamar, s ez az Amazonok küzdelme. A csoport agyag-mintája meg­tetszett báró Brenner követségi titkárnak, majd Bunsen nagykövet is megtekint, s ez azonnal Albert herceg figyelmébe ajánlta a magyar művészt, ki ugyanekkor egy másik művét is befejezte: Milton billikomát, melynek ékít­ménye köröskörül az Elveszett Paradicsom főbb jeleneteit domborműben ábrázolja, míg tetején Krisztus áll, a Vissza­nyert Paradicsom szereplő alakjaival. E mű különösen Viktória királynő tetszését nyerte meg s az elismerés nem is késett. 1846. végén a királyi pár kegye által kitüntetve Rómába ment a művész, hogy ott számukra első életnagy­ságú csoportját márványban elkészítse. 1847-ben már kezdődött a zavar a pápai városban; a­ki tehette, nyugalmasabb vidékre menekült. Engel József azonban nem mozdult Rómából; míg a várost ostromállapotba helyezték, ő műtermébe zárkózott s az amazonok klasszikas harcát érzékité. Mire lecsöndesedett minden, 1850-ben a művész már biztosan megígérhette a tudakozódó magas mecénásnak, hogy a mű az 1851-iki londoni világtárlatra elkészül. Mielőtt elszállíttatá Rómá­ból, nyilvánosan kiállítá s rendkívüli elismerést nyert vele; érdemeit a világtárlaton Albert király is méltatta, ki 6000 forinttal jutalmazta a művészt. A csoport most Wight szigetén, Osbornehouse-ban van. A ritka siker csakhamar más pártfogókat is biztosí­tott Engel Józsefnek. Leland kapitány számára Akhilles és Pentiseleia küzdelmét mintázta. E csoportban is három alak van, mert a megsebesült amazon­ királyné Akhilles­­ egy másik am­azon karjai közt hal meg. A túléletnagyságú alakokból álló művet négy év alatt készité és 1855-ben fejezte be s az most szintén Londonban van. Közben és utána néhány kisebb szobrot készített, így a Fonó párka alakját kétszer mintázta s véste ki márványban Salomons lord-mayor és Albert herceg számára s ez 1857-ben a manchesteri kiállításon is figyelmet keltett. 1862-ben Vadászat előtt és Vadászat után című két női szobrát fejezte be, melyek márványból készen most is láthatók a művész­nél. Majd Amor egy nymphával feliratú csoportját , az Ártatlanság márvány-szobrát készíté. Amar 1864-ben a londoni kiállításon, emez az 1873-iki bécsi világtárlaton volt látható. Különösen keresett volt Engel József mint arcképező is. A többi közt Bright mellszobrát is készité. 1865-ben a bécsi Arzenal-épület homlokzatára gr. Nádasdy Ferenc tábornok túléletnagyságú márvány-szobrát min­tázta s ugyanez évben fejezte be legszebb művét, Evá-t, mely a művész tehetségét a legelőnyösebben mutatja föl. Az első nőt abban a pillanatban ábrázolta, midőn a nap­világot megpillantja. A meztelen alak félgömbön áll s az almát tartó, fölkapaszkodó kígyóra támaszkodik. Az idomok bája rendkívül hatásos — e mű kétségkivűl a magyar szobrászat egyik legérdekesebb terméke. Márványban csak két­harmad életnagyságban készü­l a mester gr. Pejacsevics Pál számára; a mű azonban nyolc év előtt egy tűzvész alkalmával összetört és elégett. A legnagyobb fordulat 1866-ban állt be Engel József életében és működésében. A Pesten kihirdetett Széchenyi-szobor pályázaton részt vett s az első dijat számos társai közt meg is nyerte. Első­sorban b. Eötvös József és gr. Waldstein János támogatták a művészt, kit a nagy feladat teljesítésével meg is biztak s Rómából haza hívtak. Itt 1866-ban mindenekelőtt dr. Balassa János mell­szobrát készité negyedszázados jubileuma alkalmára, s miközben még a nemz. muzeum számára Pázmány Péter, Mátyás király, Mária Terézia és Révai Miklós mellszobrait faragta ki márványban, nagy művén mind szorgalmasab­ban dolgozott, s a kísérletek hosszú sora után 1868-ban a fő alak életnagyságú segédmintáját készité, melyet a bizottság némi módositással helyben is hagyott. 1870-ben a nemzeti lovarda kertjében műtermet építtetett s itt fejezte be Széchenyi kolosszális alakját, melyet 1873-ban a bécsi ércöntőbe küldött. Az emlékszobor terve időköz­ben nagyon megváltozott. A jelentékeny pénzösszeg arra birta a bizottságot, hogy a talapzatot is diszíttesse s a dicsőítendő férfiú működését allegóriák által is magyarázza. 1874-ben újra pályázatot hirdettek a talapzatra s ennek alakjaira. A győztes ismét Engel József jön, de a Haza­­szeretet, Tudomány, Földmivelés és Ipar eszményi szobrai helyett inkább isteneket kívántak. A művész a bizottság e kívánságának is eleget tett, s most a három alsó s két felsőbb lépcsőn emelkedő nyolc szegletű talapzat négy keskenyebb oldalát sorjában Minerva, Neptun, Vulkán és Ceres ülő alakja díszíti, míg a talapzat tetejét koronázó lapon Széchenyi háromszoros életnagyságú szobra áll. Az emlék­mű felfogásában főhiba az, hogy nagyon konvencionális.­­ A­mily nagyon is ismert a mű fölépítése (ezen Weber Antal sokat módosított) oly kevéssé eredeti a jellemzés módja. Mai nap az allegória csak úgy hat, ha reális jeleneteket eszményítünk vele. Minerva, a mint rég ismert klasszikus atributumaival: a lándzsával, Medúza­­fővel és bagolylyal ott ül, és oly általánosan fejezi ki Széchenyi nagy áldozatait a magyar tudományosság iránt, mint a háromágú szigonynyal, delfinnel és kagylóval túl­terhelt Neptun arra emlékezteti a nézőt, hogy a „leg­nagyobb magyar“ a hazai hajózás körül nagy érdemeket szerzett. Szintúgy a kalapácscsal és jogarral fölfegyver­kezett Vulkán s a gabonát s lángrejtő edényt tartó Ceres is kissé biablonszerűen jelképzik Széchenyinek az ipar és a földmivelés terén kifejtett korszakalkotó tevékenységét. Ez alakok mintázása nem sikerült annyira, mint a főalaké, melyben a halhatatlan férfiúnak még a forradalom előtti képmására ismerünk. A művész abban a pillanatban ábrázolta, midőn egy évi jövedelmét az Akadémia létesí­tésére ajánlja föl; jobbjában az alapító irat­tekercset tartja, míg balját a széles kardon nyugtatja. A díszruhás alak egy szikla­tömbre támaszkodik. A mű hatását csak a leleplezés után ítélhetjük meg, addig a végleges bírálattal várnunk kell. De bármint szóljon majd az ítélet, azt el kell ismernünk, hogy Engel József jobb művészi erőink egyike, s az utóbbi évek fél­sikerei nem feledtethetik a régi diadalokat. A­mit a klasszikus irányban szépet és becsest teremtett, azzal a külföldön, egy idegen fejedelem előtt is, a hazának szer­zett dicsőséget. Széchenyi-szobra is lelkiismeretes és de­­rekas tehetség eredménye, s nekünk azzal az elismeréssel kell értte adóznunk, melyet minden úttörő méltán várhat, sőt követelhet a nemzettől. Prém József: ORSZÁG-VILÁG. Két kép az Akadémia terméből. (Két képpel a 276. és 277. lapon.) A sok panasz közül, melyet nálunk a művészet érde­kében minden alkalommal emelnek, nem ritka azoké sem, kik a főváros nyilvános épületeinek falait festvényekkel kívánnák borítani. Különösen a sok budapesti intézet s más országos paloták dísztermei nélkülözik a képek díszét s e tekintetben csak az utóbbi időben szolgál buzdító példa gyanánt a külföld, a­hol, mint Párizsban a város­háza termeinek falait és menyezetét oly művészek ékítet­ték, mint Delacroix, vagy mint Bécsben az operaház elő­csarnokait Schwind hires ecsete tette nevezetesebbé. Az olyan műbarátok, mint b. Lipthay Béla, ki budai palotáját, és gr. Erdődi János, ki sugárúti termeit Lotz Károly által festette ki: nálunk a kivételek közé tartoznak, hisz maga a nemzeti kaszinó is csak tavaly óta gondoskodik arról, hogy termeit becses festvényekkel ékesítse s a fő­város tanácsa is ez évben szánta rá magát, hogy két város­házának termeit szintén képekkel díszítse. Az Akadémia palotájának csupasz belseje sem felel meg a gazdag­ diszítményű külsőnek. Míg a homlokzatot a szobor­alakok egész sora s az ékítmények nagy változatossága díszíti, addig nagy termében csak egyszerű gipsz- és arany ornamentáció csalja a szemet. Ipolyi Arnold még K. Eötvös minisztersége alatt egész tervet dolgozott ki, arra nézve, hogy a nagy terem menyezete és oldalfalai a magyar irodalomtörténet főbb alakjainak és mozzanatai­nak feltüntetésével ékesíttessenek. De a terv valósítása még mindig késik. A heti ülés­teremnek is csak négy tájkép kölcsönöz művészeti díszt. Valamennyit Ligeti Antal festő. Kettőt közülök, — Hrícsó váraljá-t és Trencsén várárt, — be is mutatjuk itt közönségünknek. Ezeket 1866-ban Kubinyi Ferenc rendelte meg és ajándékozta az Akadémiának. A másik két mű: Szigliget és Szepesváralja vidékét tünteti föl s azokat a kormány készítteté. Mind a négy kép a jeles művész szebb alkotásai közé tartozik. A bevégzett helyes távlatú felfogás, a gondos ecsetkezelés s a színek összhangja, melyről a legjobb metszet is csak némi fogalmat bír adni, egyaránt becsessé teszik e műve­ket s igaz díszt kölcsönöznek e teremnek. p.j. Kincsem. (Képpel a 284. lapon.) A szélsebességü kanca, mely annyi ideig győzelme­sen hordá a Blaskovics-színeket, 1874-ben kezdte meg életfutását Kisbéren, hová anyját Waternymphet még csikózása előtt küldték. Neveltetési helye Tápió-Szt-Márton, — 283 — 1880. év, hol 18 hónapos koráig maradt; s e közben már jeleit adá egészséges, edzett idegeinek s könnyű, röpülő száguldá­sának. Blaskovics Ernő úr, e szorgalmas gazda, s nagy lókedvelő és tenyésztő, igen megkedvelte, de mikor a Kincsem nevet adó neki, még távolról sem sejté, hogy kedvence a lóversenyek száz éven túlra terjedő króniká­jában a második legyőzhetetlen paripa lesz. Az első Eelipse volt. Ez a múlt században Angliában a futtatások megkezdésének 20—30-dik évében soha vereséget nem szenvedett. Hozzá­teszszük azonban, hogy Eclipse-nek akkorában nem voltak oly kemény vetélytársai, mint a tenyésztés és versenyek előrehaladt állásában, Kin­csemnek. A csikó 15—16 hónapos korában játék és futás közben társait bámulatra méltó könnyűséggel hagyá el. De a játéknak vége jön. El kellett hagynia tápió-szent­­mártoni kúriát, anyját s játszótársait, s Gödre vitték, hogy Mr. Robert Hesp nyilvános iskolájában a szaladás nagy mesterségében szabályszerű oktatást vegyen. Ugyanekkor, jó remény fejében, neveztetett a Nemzeti s Hazafi dijakra és a bécsi Derbyre is. — Gödön nem sokára nagy kedvenc jön. Mr. Robertnek nem sok baja volt tresszirozásával. A csikó sokat evett, de azért nem­­ bízott meg. Nem húsa és vére, hanem izmai gyarapodtak. Különösen erős tüdeje volt. Míg a többi csikó a gyakor­latok első hónapjában 500—600 méternyi út után már szuszogott, Kincsem a fáradságot meg sem érté. Aztán szerencsésen is telelt; mig a többi csikó többnyire náthás, hurutos lett s tavaszkor fejlődésében visszamaradt, addig Kincsem 2 éves korában májusban már 16 maroknyi magas volt. Igaz, hogy kissé szellősen nézett ki, s hosszú­­ hátát és rosszul záródó véknyait sokszor fej­csóválva nézte­­ treszőrre; de futási módja oly könnyű volt, mint a fecske lebbenése, s miután a gyakorlatokon könnyen elszaladt­­ társai elől, s egy pár jó 3 évessel kipróbálva roppant gyorsaságot tanúsított, gazdája elhatározta, hogy a leg­első 2 éves versenyeken részt vesz. Akkor azonban Pesten májusban futtatás még nem tartatván, Berlin gyepén lépett föl először, 1876. június­­ 21-én s konterben nyervén három vetélytárs ellen, idegen föld látta első győzelmét. Onnan Hannoveren és Ham­burgon át egész Baden-Badenig ötször futott, s nem volt Németországon valamire való csikó, melynek patkóit ne­m mutatta volna. Győzelmei nagy szenzációt keltettek s már nem mertek ellene tenni, ami a 2 éves csikók megbízhatat­lansága mellett igen ritkán szokott történni. Sok volna egyes győzelmeit elszámlálni, és röviden csak annyit, hogy 2 éves korában 10-szer, 3 éves korában 17-szer, 4 éves korában 15-ször és 5 éves korában 12-szer, összesen tehát 54-szer futott, mindannyiszor győztesen. [ Összes nyereménye 6 tiszteletdíj és 208,000 írt. A négy évi Campagne alatt minden évben volt Németországban, 1878-ban mint 4 éves Angliában és­­ Franciaországban is. Ide­haza a Prince Giles, the First, Talles, Altona, Nil Desperandum s mások ellen vívott győzelmeit túlteher alatt, játszó könnyűséggel nyerte. Csak egy párszor történt meg rajta, hogy nehezen vívta ki az elsőséget, de ez sem a paripa, hanem Jokeyjának Maddennek hibája volt, kit a sok siker elbizakodottá tett. A­mint azonban végsőre került a dolog, a derék kanca soha cserbe nem hagyta lovasát. Miután előbb hazánkban s Ausztriában, továbbá Németországban kora tavasztól kezdve mindig futott és utazott, legnagyobb győzelme Goodwodban, Angliában volt a Goodwood cupért. Jövetelének hírére Anglia egész előkelősége összesereglett, maga Blaskovics Ernő is ki­utazott. A pesti, bécsi és berlini Joker-klub tagjai töme­gesen hajóztak át a csatornán a nagy harcra. A büszke Albion csak két lovat állított a magyar kanca elé, (Hampton és Lady Golightlyt), melyekről hitte, hogy ama distanceon, melyre Kincsem nevezve volt, a leg­jobbak közé tartoznak. Hasztalan! Kincsem velük egyenlő teher alatt hagyta magát vezetni az utolsó negyedmért­­földig, s midőn ott Madden kieresztő, mint a fecske repült el mellettök. Roppant „cheerekkel“ fogadták, s nem győzték csodálni. Lord Roseberry, a híres fiatal sportsman, a gazdag Rothschild veje, kéz alatt 100,000 fitot kínált Blaskovicsnak, de ez nem adta, sokkal igazabban szerette a paripát, semhogy meg tudott volna válni tőle. Franciaországban a deauvillei tengerparton, az elegáns fürdő­világ e nagy találkozó helyén, hol 8 napon át egymásután folynak a versenyek, s a hol Anglia s Franciaország java lovai találkozni szoktak, a 20,000 frankos nagy­díjért. 8 ló között indult Kincsem s ismét rendkívül könnyen győzött a híres Fontainebleau és Gift ellen. Az a csodálatos e lóban, hogy vékonyságának és könnyűségének dacára, roppant ereje van. Elmondhatni 36.

Next