Ország-Világ, 1883 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1883-10-27 / 44. szám
Előfizetési ár díjmentes postai szétküldéssel. Negyedévre............................. ........................2 frt 60 kr. Félévre ......................................... ....................... 5 „ „ Egész évre......................................................................10. . 1883. Október 27. KIADÓ-TULAJDONOS WILCKENS És WAIDL. BUDAPEST, Koronaherceg utca 3. szám, I. emelet. Egy szám ára 20 kr., megrendeléseket s előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Koronaherceg utca) címzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. IV. Évfolyam. Ez is sértés. — Elbeszélés. — Irta Szekrényessy Kálmán. (Vége.) Zoltán egyedül futólag elmlítette húga előtt hogy a virányosiakkal megismerkedett Bártfán; nem hallgatta el ugyan, hogy neki nagyon megtetszett Alexandria ; de hozzá tette : »az merőben indokolt, érthető .« — s ez által megfosztotta a »megtetszett« et bizonyos értelmétől. — Alexandria egy kis tündér; nagynénje, »Máli tante«, egy vértanú; a német társalkodónő pedig egy derék lány, aki méltó fiatal úrnője bizalmára, barátságára — folytatta Zoltán közlését. — Egyúttal most néma köszönetet mondok az említetteknek, hogy általuk eszembe jutott egy ellened elkövetett bűnöm. Alexandrin oly hangon nyilatkozott felőled, melyre bármelyik uralkodónő is méltán büszke volna: több ízben, még pedig először minden bevezetés nélkül, azt mondotta nekem: »A Margit az én eszményképem!« —Te jól tudsz magyarul — fejezte be szavait Zoltán — s így érted, mit jelent nyelvünkben, ha valakinek keresztneve elé névelőt teszünk s a fölösleges birtokos névmást nyomatékul használjuk. A kis leány is — valóban ritka kivétel! — jól érti a nyelvtant. — Alexandrin így nyilatkozott felőlem ?! — kiáltott föl kissé csodálkozva Margit. — így. Pedig, esetleg, azt sem tudta, legalább tőlem nem hallotta, hogy nővérem vagy, hisz árva szóval sem említettelek téged előtte. Ismered túlérzékenységemet; a kedves gyermek azon elismerő szavai annyira jól estek nekem, hogy szerénytelenségnek tartottam volna vele rólad csak tíz szót is beszélni. Nővérem vagy, kire indokolva vagyok büszke, s így attól tartottam, — megengedem ok nélkül — miszerint rólad beszélvén , dicsekedni akarok. Egyébiránt, Alexandria említett nyilatkozata azt adta értésemre, hogy ti nagyon jó lábon álltok egymással, s így kettős okból nem hoztalak elő egyetlenegyszer sem a lányka előtt, sőt, ha ő rólad kezdett beszélni, rögtön, még az ildomosság rovására is, más tárgyra vittem társalgásunk fonalát. Röstelném, ha az eszes lányka oly dicsekvőnek tartott volna, aki pár közvetett bókra húga révén törekszik szert tenni. Bocsásd meg Margitom e túlérzékenységemet s azon feledékenységemet, hogy csak most közlöm veled Alexandria rólad nyilvánított elismerését. — Kedves gyermek! — mondta elmerengve Margit. — Szegényke!édesanya, sőt nővér nélkül áll e rosszvilágban. — Milyen ritka fiú vagy te, Zoltán! nem akartál nővéred révén még nála sem közvetett bókokra szert tenni! Vajon ki cselekedett volna így helyedben?! — Tehát így nyilatkozott felőlem Alexandrin ! — folytatta a fiatal aszszony melegen; a tetszelgésnek azonban még csak nyoma sem volt hangjában — pedig alig ismerjük egymást, hiszen csak két ízben találkoztunk s akkor is csak futólag és nem járunk össze. — Azután pedig kissé bús hangon kiáltott föl: — Szegény kis leány! Az éppen nem vagyonos fiatal asszony, kinek vállain négy apró gyermekük fölneveltetésének kötelesség-terhe nyugszik, szegénynek nevezte a dúsgazdag örökösnőt. Margit azon szavai, hogy »csak két ízben találkoztunk s akkor is csak futólag és nem járunk össze« nagyon elkedvetlenítették Zoltánt , noha nem árulta el azt. Elképzelte, mily kellemes lett volna neki Alexandrinnal Margitról eszmét cserélni. 86 nem cselekedte azt ,sőt visszautasította, noha teljes tapintattal. PAJZÁN ÁMOR. 87