Ország-Világ, 1884 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1884-02-16 / 7. szám
106 java azonban a Tudományos Gyűjteményben s a Honművészben jelent meg. Dicséretesen végzett egyházi tanulmányai után fiatal kora miatt még nem szentelhették pappá s így a báró Sennyei családhoz jutott Pál és Géza báró mellé nevelőül 1835-ben felszentelték s Muzslára küldték káplánkodásra Három év múlva már Esztergomban találkozunk vele, hol már nemcsak mint káplán, de mint az iskolaügy tevékeny harcosa működött. Kopácsy hercegprímás megkedvelte a szeretetreméltó lelkes fiatal papot s az esztergomi Mesterképző Intézet tanítójává nevezte ki s legott utazni küldötte, hogy Erdélyben, Horvátországban, Németországban, Itáliában és Ausztriában a jelesebb tanító-képző iskolákat tanulmányozza s tapasztalatait az újonnan szervezett prímái intézetnél érvényesítse 1844-ben jelent meg első önálló nagyobb műve a Népneveléstan, melyet Esztergommegye közgyűlési határozattal minden mester számára megvett s az ország minden hatóságának pártfogásába ajánlott. Ez időtől kezdve vallásos irányú népnevelési s ifjúsági iratai szapon egymásutánban jelentek meg. A magyar tanítóképző intézetek számára ez időben még nem voltak tankönyvek Majer Istváné az érdem, hogy e téren az úttörés nehéz munkáját megkezdte. A nevelés terén már nagy érdemeket gyűjtött, midőn 1849-ben a fővárosi egyetem bölcseletkarához a felsőbb neveléstan helyettes-tanárává nevezték ki. Pesten a Kath. Néplapot indította meg s mint a városi reál- és elemi iskolák igazgatója ismét egy új eszmét valósított meg. A vasárnapi iskolas Majer István kezdeményezésére csakhamar az egész országban elterjedt. 1857-ben indult meg egyik legnépszerűbb vállalata, az „István bácsi naptára“, mely még most is nagy elterjedésnek örvend s a kath. naptárak között kétségkívül az első helyen ál. 1859-ben kürthi plébános lett. 1865-ben esztergomi kanonokká nevezték ki s megérdemelt kitüntetései innen kezdve csoportosan következnek. Alig kapta meg a vaskorona-rend lovagságát, pápai praelatussá s címzetes püspökké lett. Kitüntetései azonban nem nyugalmazták tevékenységét s hetvenegy esztendős kora nem lankasztja buzgalmát. Örök ifjú szívvel és kedélylyel teljesíti most is áldásos munkáját, úgy mint ezelőtt, úgy mint mindig. Valóságos apostola ő a jótékonyságnak, nevezetes, bajnoka a népnevelés ügyének s mint hazafias főpap is , ritkítja párját. Egyház-irodalmi érdemeit méltóan megjutalmazta a magyar egyház s hazafias érdemeit elismerte az ország, mely mi alig szeretettel említi a jóságos „István bácsi“ áldott, nevét, ki mások boldogításával alapította meg a maga boldogságát. Dr. Körössy László, Hadim és Lippa. Erdőborította hegyek közt, szebbnél-szebb völgyeket, kiesen fekvő falvakat hagyva maga után, kigyódzik a Maros Erdélyből Magyarországba. Vannak helyek,ahol az ember andalogni óhajtana, meglepő kanyarulatok, például Konopnál, másutt költői eszmék szállnak meg, sok hely vadászatra ingerel, másik meg pihenőre hívogat. Az egész Marosmente változatos, s gyalog utazásra látszik teremtve lenni. Ott, hol a vidék nyílni kezd, s a Maros szélesebb medret nyerve, siet elérni az alföldi síkot, igéző, de egyszersmind polgárosultabb alakot nyer a táj. A Maros két partján, egymással átellenben fekszik Lippa és Radna, Lippa Temes, Iiadna Arad megyébe kebelezve. Lippa szorosan a Maros partjára építve, hátterében emelkedő hegyekkel, egészen elüt a magyarországi más kis városoktól; ódonszerű házacskái, a görbe utcák, rendetlen terei, hegyes, apró kövezeten, a Németországi kis városokra emlékeztetnek. A városon kívül vasasforrása van, hol a nyári vasárnapokon nemcsak a lippaiak, de a környékbeliek is összegyülekeznek mulatni. Lakossága — legalább régebben — német, rác- és oláh-ajkú volt, csak az úriosztály s szórványosan a kézművesek magyarok. Most alig tudom elképzelni az itteni életet, forradalom előtt elég társas és kedélyes volt. A nagy sószállítmányi raktárak mívelt hivatalnokai, a kincstári uradalom tisztjei, a megyei második főorvos, főszolgabíró s több más megyei tisztviselő rendes állomási helyéül szolgált; aztán itt lakott sok környékbeli birtokos, mint a Tormássyak, Kövérék, Lukácsék, Józsáék, stb., néhány ügyvéd, nyugalmazott katona és uradalmi tiszt. A gyönyörű táj és tiszta üde levegő sokakat ide vonzott. A megyében, Temesvár székváros után, Lippa volt a főhely. Történelmi nevezetességgel is bir: Izabella királyné 1541 szeptember 5-én indult meg Lippa felé Budavárából. Szulejmán kimondta akaratát, hogy Budavár s a Duna melletti vidék a Tiszáig török tartománynyá legyen; a királyné fiával s annak gyámjaival Lippára költözzék s a Tiszán túl s Erdélyben uralkodjék. Lippa így királyi székvárossá lön. Sokáig nyögött török járom alatt, s jól emlékszem, kis gyermekkel ómban, ha kertünkben ástak, a földdel számtalanszor hánytak fel törökpénzt, török kengyelvasat, kardmarkolatot, érmeket stb. . 1848/49-ben az ellenszegülő Lippa városába a radnai oldalról több ágyúgolyót röpítettek honvédeink, amire hamar eszékre tértek a jámbor kisvárosiak. A Maros partján méltóságos komolysággal székeltek a terjedelmes sóházi épületek. Innen elragadó a kilátás. A hömpölygő folyam túlpartján mintegy meghúzva magát a hegyoldalba, s részint fel is kapaszkodva, szerényen fekszik Radna, Lippánál sokkal kisebb és falusiasabb kinézésű városka. E látvány mindenkit elragad, s aki csak ért a vázoláshoz, meg nem állja, hogy egy kis rajzot ne készítsen, így Mayer püspök is, kinek szívességéből leírjuk és közöljük e tájképet, művészetét itt is, érvényesíteni iparkodott. A kép hű, a rajz művészi. Fenséges magaslatán a kéttornyú templom, a Ferenciek zárdájával uralja nemcsak az alatta elterülő kis városkát, de a környéket is. A templom és zárda magasabban fekszik, mint a hegy közepe, felül rajta szőlőültetvény s azontúl erdő borítja a hegyet. Kis távolságra jobboldalon, a hegy csúcsán Solymosvár romjai a táj regényességét végtelenül emeli. Két indok vezérelt, hogy Lippáról kis ismertetést írjak; először, mert mint említettem, a rajzot Mayer püspök úr készítette; másodszor mert Lippa születéshelyem. Radnán a Ferenciek kertjéből nem kevésbbé elbájoló a kilátás. Itt most baloldalról szűkel a magasba a solymosi várrom, s a szem a hegynyílások közt mélyen belát a hegyek közé, Milova és Odvas felé. A hegyek közül a Maros úgy bukkan elő, mintha ott törne ki a hegy oldalából, s kígyózva vonul el a Radna lábainál, sietve Paulis felé. Innen tekintve Lippát, sokkal többet mutat, mint amennyit ott feltalál az ember; nagy kiterjedése, cifra tornyai, itt-ott kimagasló házai egy tekintélyes város alakját mutatják. Nem csodálom, hogy Lonovics József Csanádi püspök az önkényuralom alatt püspöki megyéjétől s javadalmaitól megfosztatván, tartózkodási helyéül e zárdát választotta. Míg valamely kopár, zord és sivatag vidéken a borongós eszmék jobban gyötrik az elmét, a fájdalmak összébb szorítják a szívet s a bánatos hangulatok mélyebben hatnak a lélekre, addig egy mosolygó, barátságos, s a természet kedvezményeivel megáldott vidéken a szomorúságba a költösségnek egy neme vegyül. Oly szellemes főpap, mint Lonovics volt, ki a maga veszteségeit s hátrányait tán számba se vette, de kit a haza sorsa levert, a nemzet elnyomatása érzékenyen érintett, ki egy magasztos eszme létesítéséért kész volt mindenét a mérlegbe vetni, s midőn minden elveszett, idevonult a radnai zárdába, hogy enyhet találjon, s olykor, ha csak pillanatra is, lelke megpihenjen a természet nagyszerű alkotásain. Tán néha feledni akarta a rosszat, mit az emberek embertársaiknak okoznak önzésből, irigységből s rombolási szenvedélyből. Ez a hely valóban alkalmas elmerengni a szomorú jelenen, melyet nagyszerű múlt előzött meg, s melyre még dicsőséges jövő következhetik. Magyarország a nagyszerűtől egész a kiesig, a vadregényestől a legmosolygóbb tájig változatos vidékekben oly gazdag, hogy szinte nevetséges, ha valaki — mielőtt itthon körülnézett volna, külföldre megy a természet szépségeiben gyönyörködni. Ismertessük meg hazánk nagyszerűen szép vidékeit leírásokkal, vagy sikerült, hű rajzokkal, mint teszi ezen kitűnő s érdemekben oly gazdag főpap, s ezzel hazafias szolgálatot teljesítünk. A hegyes vidékről elvezetjük az olvasót a Zsitva kies partjaira. A szellemdús főpap itt is megörökíti ifjabbkori emlékeit, Virtet ábrázoló rajza történeti nevezetességgel bir, amennyiben a dunántúli családok egyik legrégiebbjének, a Pybereknek fészke, kik a tudománynak mindig pártfogói voltak. A rajzon látható az egyik Pyber-házhoz odaépítve az a kis lak, melyben a híres Baróthi Szabó Dávid költő, Kazinczy és Bacsányi kortársa lakott 1799—1819; itt fejezte be Virgil Reneisének fordítását. A munkás férfiú Virten van eltemetve. Sírját a kegyelet óvja az elenyészéstől, bár emlék, a, rajz szerint, nem jelöli azt Virten, de a lelkes főpap megörökítette és megóvta a feledéstől. Lapunk olvasóközönsége bizonyára jó néven veszi, hogy »István bácsi« rajzai közül kettőt szerencsések lehettünk bemutatni. Degré Alajos. ORSZÁG-VILÁG. 1884. ÉVFOLYAM. fél esti kép falun. Még csak alig múlt dél s már íme leáldozik a nap. Rendbe szedi dolgát s hirlapot olvas a férj; Alszik az apró szent, s kegyes ábrándokba merülve Őrzi szelid álmát kis mama, hallgatagon; Árva szegényeknek már osztott be alamizsnát, Áldást vett és hoz, s kisdede fölmosolyog. Tiszta galamb fészek s üdv háza ! De pattan az ostor, Vendég érkezik és törli havas bajuszát, majd ősi kandalló füzénél melegedve, meséli Régi kalandjait a zerge-vadászatokon. Bámészkodva tekint arcába okosszemű vizsla, s megrázza fejét, intve, „biz a nem igaz.“ A déli gazdasszony kebelén csügg drága reménye. Kisfia, nyáréjen hozta a gólyamadár. Már eszmélve kacsint fiatal szép anyja szemébe, Ajtatosan néz rá a kutya, s ő tiszteli őt. Lánya is eljött a hős bácsinak, ifjú leányka, 8 rózsaszínű ujjal dúlja az albumokat. Arcképet keres ott, s amint meglelte szemével, Kis szive megdobban s elpirul arca hava. 8 megjön a gazdának vig öcscse is, égve, lobogva, A megyegyülésröl, ajkain éles nevetés, 8 a, kis lány keze nem forgatja az albumot immár, Tán meglelte, a kit képei közt keresett ! — Majd' Ízes étkek alatt, csikorog görnyedve az asztal, Pezsg a pohár, zeng a „Szózat,“, a „Talpra magyar.“ Jó éjt, szép álmot! hadd rázza, az ablakot a szél, Míg a keblekben mennyei, béke lakik. Tóth Lőrinc: AQ'jr-------