Ország-Világ, 1884 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1884-08-23 / 34. szám
Levin Jakab. (1828-1884.) július 3- án délelőtt kitűzték a budapesti kereskedelmi épületen a gyászlobogót, mely azt hirdeté, hogy az intézetnek 14 év óta buzgó igazgatója és újjászervezője, Levin Jakab kiszenvedett. Hosszú és kínos volt a küzdelem, melyet az érdemes férfiú már majdnem három év óta vívott a halállal. Levin Jakab 1828-ban, Budapesten született; itt végző első tanulmányait. Ballagi Mór, akkori tanítója tehet bizonyságot róla, hogy kitűnő szorgalmú és előmenetelű gyermek volt. Ugyancsak Ballagi volt az, ki a jelesül induló ifjút több előkelő tudós és író házában bemutatta, hol Levint szívélyesen, bátorítólag fogadták. Alsó- és középiskolái elvégeztével, 18 éves korában a műegyetemre iratkozott be, s további kiképzése végett Bécsbe ment. Ez éppen 1848-ra esett. Több társával együtt ő is vizsgálati fogságba esett és csupán ennek befejezte s a szabadságharc leveretése után folytatható tanulmányait, melyeknek köréből ő a mathematikát választotta specialitásul. Elvégezvén tanulmányait a műegyetemen, egy előkelő bécsi családnál nevelősködött több éven át, s azután a bécsi kereskedelmi akadémiához neveztetett ki, a kereskedelmi számtan tanárává. E minőségben a nevezett intézetben 1870-ig működött. Ez időtájban történt, hogy a budapesti kereskedelmi akadémia igazgatója, Körner F. fölmentetett állásától. Az intézet vezérlő bizottsága oly embert keresett a távozó helyébe, ki az intézetet elmaradottságából kiemelni, újjászervezni, s azt helyesen és sikeresen vezetni képes legyen. A választás Levinre esett. És ő nem késett a megtisztelő meghívásnak eleget tenni, annak dacára, hogy az új állás, tekintélyes javadalmazása mellett is, anyagilag nem volt előnyösebb, mint az, melyet Bécsben elfoglalt. Ott ugyanis tanári állása mellett az osztrák földhitelintézetnek mathematikusa is volt, mely cím kevés, de értékes munka mellett, igen szép tiszteletdijjal járt. Meghajolt szülővárosa és a magyar kereskedelmi szakoktatás érdekei előtt, és lejött Budapestre. Átvette az intézet vezetését, újjászervezte s oly magaslatra emelte, hogy Európa bármely hasonló intézetével kiállja a versenyt. Weisz B. F. mellett főképp neki köszönhető az a magyar szellem is, mely azóta az intézet falai között leng és melynek létrehozásában az első lépés az volt, hogy az intézet addig nagyobbára német tannyelvet a magyarral helyettesítek. Mióta Budapestre jött, az idevaló pénzintézetek közül is többen igénybe vették mathematikai ismereteit, így a «Magyarfrancia biztosítóintézet» is, melynek igazgatótanácsosa volt. De nem csupán a tanítás, hanem a nevelés terén is kiváló helyet foglalt el. Mint nevelő is éreztette jótékony hatását a reá bízott intézet vezetésében. Barátja volt az ifjúságnak, mely benne nem csupán az igazságos vezért, hanem a jó indulatú atyát is tisztelte. S e tiszteletnek gyakori bizonyítékában részesült. Életében a legszebb napok egyike kétségtelenül 1882 november 26-dika volt, mely napon az intézet fenállásának huszonöt éves fordulóját ünnepelte meg. Ama beszédben, melyet ekkor tartott, benn volt az ő egész programmja, az szolgáltatott bizonyságot széles látköréről, öntudatos működéséről, és kecsegtette a hallgatóságot oly tervekkel, melyeknek keresztülvitelét maga elé tűzte; fájdalom, e munkát még csak félig végezhette. Értem az egy éves szaktanfolyam felállítását, s a keleti tanfolyam berendezését. Az első a múlt iskolai évben már fenállott, s úgy látszik, meg fog felelni feladatának. A második is iniciáltatott már, de fejlődése még a jövő dolga. Egy kedvenc eszménye volt, mely már is a megvalósulás felé halad, egy új intézeti épület létesítése. Ez 1885- ben átadható lesz rendeltetésének. De ezt megérnie nem adatott meg neki. Egészsége, mely már régóta nem volt kifogástalan, két év előtt nagyban lehanyatlott. 1882 tavaszán temette el egy kedves gyermekét, ez volt az első nagyobb csapás, mely már beteggé tette; ugyanazon év novemberében hitvesét temette el, s e gyász volt oka, hogy az intézet jubiláris ünnepének csupán délelőtti szakaszában vehetett részt. Ekkor már ő is határozottan beteg volt. A reá következő tavaszszal szabadságot kapott, hogy egy időre kipihenhesse magát. Midőn az 1883/4-iki tanév megindult, látható volt, hogy még mindig szenvedő állapotban van. Az őszi napok beálltával lázak jelentkeztek, mint hú, makacs kísérői tüdőbajának. Látva, hogy így nem lehet az intézet hasznára, ismét szabadságot kért, «az utolsót», — mint mondá, — «mert ha fel nem épülök, úgy hasznavehetetlen ember leszek, s akkor visszavonulok hivatalomból». Az elmúlt telet melegebb égalj alatt tölté, látszólag megkönnyebbülten, de még mindig lázasan jött haza május elején, s rögtön átvette az intézet vezetését. Hiába kérték, kímélje magát, nem lehetett őt buzgalmában mérsékelni, s mikor elérkeztek az érettségi vizsgálatok napjai, a már-már roskadozó férfiú naponként, erejének végső maradványaival felvonszolta magát a harmadik emeleten levő vizsgálati terembe, s hűségesen végig hallgatta a növendékek feleleteit. 69 LEVIN JAKAB. FELELŐS SZERKESZTŐ: DEGRÉ ALAJOS. KIADÓ-TULAJDONOS : PALLAS, irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Egy szám ára 20 kr. Megrendeléseket és előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Koronaherceg utca) cimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 1884. Augusztus 23. — 34. sz. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. V. Évfolyam. Előfizetési ár bérmentes postai szétküldéssel. Negyedévre...............................................................2 írt 50 kr. Félévre..........................................................................b „ — „ Egész évre.....................................................................10 „ — „