Ország-Világ, 1885 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1885-02-21 / 8. szám
KÁRTYA. (A kártya, mint tudva van, bolondok számára találtatott fel.) Irta JÓKAI MÓR. VI. Károly franczia fejedelem megtébolyodása volt azon ok, melynek a későbbi művelt és nem művelt világ annyi lelki eldeletet, annyi szívcsiklandó örömet, annyi boldogító szenvedélyt köszönhetne, — ha benne találna. Ez idő óta ezen orvosság (minthogy bolondok számára találtatott fel) gyorsabban, mint a himlőoltás, ragadóbban, mint a hidegvízkúra, és általánosabban, mint a dohányzás, terjedett világtalan világig, és hihető, hogy ha eleve útját nem állják látcsők és léghajók segedelmével: a holdig, innét a napig s csillagokig fogja terjeszteni áldásait, a midőn majd a régi keringőt megunt hím- és nőnemű csillagzatok, nyugóra alatt összeülnek, és 1000-szer egy krajczár Paskevicsot játszanak; az özvegy nap pedig mielőtt lefeküdnék, időtöltésből maga magával passiance-ot játszik, — a mikor aztán természetes okait fogjuk tudni egyik vagy másik csillagocska megbukásának, s holdasszonyság koronkénti schwartzczá tételének. Elég az, hogy e nekünk elég széles földön terem ezen panacea, mag nélkül, mint a gomba és a criticasterek, és úton, útfélen, mint a krumpli és a versek a holdhoz, —s egy adaggal, mint a tapasztalás bizonyítja, sokaknak és sok ideig lehet élni, — hanem — mint a homoeopáthia szereinek — megvan azon tulajdonságuk, hogy a minő nyavalyát beteg emberen meggyógyítnak, egészségesen ugyanazt idézik elő: úgy, ezen őrültség ezerjófűve, ezen nézetben valóságos hasonszenvi gyógyszer. A minap, hol — hol nem, sétálván a la Laboda a széles földön testi talpaimmal, míg lelkemmel, mint papirossárkány a magasban csapongók, — a levegővárak fűthetése módját tervezgetve agyamban, s e közben élvezve az áldott föld kellemét, melylyel tudniillik a gomblyukakon át keblemig ható márcziusi zephir szememet, számat tele méltóztatott fujdogálni: eszmetársulat írtján, az engem közvetlenül «nolle veile» hordozó földre vetem szemeimet, soh, szörnyű szerencse ! én, ki soha semmit nem találtam, mert mindent a levegőben kerestem, vagy ha mit találtam, az olyan volt, amit nem kerestem, de nem is óhajtottam, most, hogy a földre tekintek, találok — ugyan mit? hát egy újdon új hártyalevelet, — arczczal a földre borulva . . . Itt megállok e ritka tünemény felett, miképen megáll a koppantó, ha leesik az asztalról, s miképen megállnak X* úr okoskodásai, esvén a fejek lágyára — s újabb philosophémák keltenek agyamban... Te szegény kártya! mi lehetett azon kegyetlen WASHINGTON GYÖRGY. A WASHINGTON-EMLÉK FÖLAVATÁSA ALKALMÁBÓL.