Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-08 / 2. szám
36 élet intézett császári apjához, ki válaszolván, megölelte fiát és Moltke grófot, megköszönve ennek rendkívüli szolgálatait. Este Berlin város fénytengerben úszott. Az új közlekedési miniszter, Baross Gábort, ki két évig volt közlekedésügyi államtitkár, ő felsége közmunka- és közlekedésügyi miniszterré nevezte ki. Az «Ország-Világ» már múlt évi folyamának 50-ik számában közölte a jeles férfiú arczképét, kiről beavatott körökben rég óta tudták, hogy ő lesz Kemény báró utódja. Baross kinevezését, ki már mint államtitkár számos jelét adta a közlekedési ügyek vezetésére való termettségének, országszerte örömmel üdvözölte mindenki. Nem családi összeköttetések, vagy protekció, de saját érdemei által jutott a piros bársonyszékbe. Az új miniszter most van legszebb férfikorában. Mindössze 42 éves. Nagy munkakedvével arányban van tehetsége s a kik ezt tudják, nem alaptalanul remélik közlekedési ügyeink gyökeres megjavulását. 1887. Illő, hogy egy kis kommentárral kisérjük a beköszöntött új esztendőt. «Közönséges» éve, 365 nappal és 52 vasárnappal. A húsvétja április 10-ére, a pünkösdje május 29-ikére s a karácsonya — mint rendesen — deczember 25-ére esik. Kettős ünnepe csak három van : újévkor, Szent Istvánkor és nagy boldogasszony napján. A farsang — nem csekély szomorúságára a fiatalságnak — rövidre van szabva. Míg a tavaly 62 napig tartott, ez évben csak 47 napig, vízkereszttől (jan. 6.) febr. 23-ig. Lesz két hold- és napfogyatkozás, mégpedig: részleges holdfogyatkozás febr. 8-án, gyűrű alakú napfogyatkozás febr. 22-én, ismét részleges holdfogyatkozás aug. 3-án és teljes napfogyatkozás augusztus 14-én. Ezekből az aug. 3-iki napfogyatkozást lehet nálunk látni. Az uralkodó bolygó a hold, amit a szerelmesek bizonyára örvendő tudomásul vesznek. A «Kincsem» sorsjáték főnyereményét, 50,000 forintot, Fortuna istenasszony egy Tenora József nevű kvassitzi, morvaországi lakosnak juttatta, a tízezer forintosat pedig egy Révész nevű fényes-litkei úrnak. NŐK VILÁGA. BUDAPESTI NŐK. (Fotográfiák.) II. Annácska. — A gólyának, a ki meghozza, a legpolgáribb hajlamai és negyvennyolczas hazafias érzelmei vannak. Születésével két égető kérdést hoz napvilágra. Az első az, hogy lesz-e malaczpecsenye a keresztelői ozsonnán; ezt a kérdést nehéz megoldani, mert a családfőtől függ a megoldása, aki rendesen jóravaló iparos mesterember valahol a Józsefvárosban nem nagyon tömött erszénynyel. A második kérdés az, hogy milyen névre kereszteljék az újszülöttet ; ezt könnyű eldönteni a szerint az elv szerint, hogy akinek a napján születik, az legyen a patrónája. Ilyen módon lesz abban a városnegyedben, ahol ő is keresztvíz alá kerül, minden harmadik-negyedik leány Anna , amiből azonban nem lehet levonni még azt, hogy a külső negyedekben általában Anna napján szoktak születni a leányok, hanem csak azt, hogy aki ennek a népszerű szentnek a napján születik, azt rendesen Annának keresztelik. Van, az igaz, a három-négy keresztanya között rendesen egy, aki tiltakozik ez ellen a «közönséges» név ellen. A tiltakozó a legfiatalabb keresztanya, huszonnégy éves kisasszony, a sógorasszony lánya, aki rendesen olvassa a képes néplapok regényeit, s azt óhajtaná, hogy a «Kővé vált milliók» hősnőiről nevezzék el az ő keresztlányát Framjoisenak vagy Perditának. Az óhajtás szerencsére nem teljesül, a kislányból nem lesz öréme a töltött káposzta között, mert a családfőnek beletörik a nyelve a regényes nevek kiejtésébe. A keresztelői nagy ozsonnán Annácska édesanyja személyesen foglalja el az asztalfőt, mert ő nem azok közül a gyönge asszonyok közül való, akik keresztelőkor még legföljebb pamlagon végigdülve, bájos pongyolában fogadják a vendégeket. Férjem uram meg ilyenkor veszi föl a legszebb, hímzett elejű ingét, és akasztja nyakába a hosszú vastag aranylánczát, ami csak egyesületi zászlószenteléskor szokott történni. Annácska első fiatalságában falusi gyerek. Ott töltheti egész napját az öblös bejáratú barátságos, földszintes ház poros vagy sáros nagy udvarán, vagy pedig a georginával ékes kis kert, zöld fakerítés mögött, mely ott látszik leghátul az udvar egyik sarkában. Hentereg a homokban és házat épít sárból. Ki szabad neki menni egyedül a kapu alá is, ahol olyan jól esik ugrálni a dobogó fapadlón. Még az utczára is kiszökik a kapu elé s tél idején hóval versenyt dobálózik a szomszéd fiukkal. Már tíz éves korában ismeri a tehenet nem azelpusztíthatatlan képes könyvéből, hanem elevenen is, a szomszéd milimáktól, ami elég nagy ritkaság fővárosi gyereknél. Annak idején elküldik a szomszéd utczában levő elemi iskolába, ahol a fiukkal vegyest tanulja az abcét, meg a rosszaságot. Később elmegy a polgári iskolába is, vagy az apáczákhoz. Beszélnek ott neki sok mindenféléről, a miről otthon nem tudott neki senki se beszélni s a miről ő sem fog beszélni soha új otthonában, ha majd férjhez megy , nem is jegyez meg belőle semmit. Kiváló tulajdonságai már ekkor kezdenek fejlődni, a legjobb közöttük a szive és a kedve. Olyan érintetlen marad tizennyolc éves korában is mindegyik, mint a minő volt akkor, amikor még künn az utczán dobálta a fiúkkal versenyt a hólapdákat vagy játszott csöndesen egymagában a nagy udvar porában. Mikor kilép az iskolából, hoz magával egy tucat apró aranyos czifrájú Szűz Mária képecskét, amelyet az iskolás barátnők szoktak ajándékozni egymásnak örök emlékül; hoz magával egy sereg iskolai pajkosságot, amely nagyon jól áll kicsattanó piros arczához, nagy, mindig mosolygó szájához, szürke szeme párjához, kékszalagos, halványszőke, vastagszálú hajához hoz magával végre egy egész gyűjteményt különböző földrajzi és történeti nevekből, amelyek között azonban az összefüggés csak olyanféle, hogy például Mátyás király után Oroszlánszívű Richárd következett a magyar trónon s hogy a Duna beleömlik Dobrudsánál az Északi tengerbe. Tizennyolc éves korában Annácska azok közé a leányok közé tartozik, akiket, ha az utczán szembejönnek, kevesen látnak meg, de aki meglátja, mindig azt mondja: «nem csúnya leány» ; megfordulni azonban azért senki se fordulna meg utána. Daczára házuk apró üvegű alacsony ablakainak, melyeken csak betegen jut át a napsugár, daczára a nagy kietlen udvarnak s daczára a regényt ebédelő és vacsoráló keresztanyjának, a ki még akkor is leány, Annácskában mégis van poézis s szerelmes is lesz, daczára, hogy mint a mama mondja, az nem szegény lánynak való. Első szerelme tizennégy éves korában a Bodri kutya, az a csatakos bundája, aki utána legállandóbb lakója a nagy udvarnak. Mire a Bodrit elfogja a kutyapeczér, akkorra ennek a szerelemnek már folytatása is van, a legmagasra törőbb érzelem Annácska életében. Egyesületi zászlószentelés után a régi polgári lövőházban a zászlóanya maga mutatja be egy érdekes, kiválóan jól fésült fiatalembernek, aki frakkban jelenik, meg sőt báli tudósítást is ír két fővárosi lap számára. Annácska csak azt látja, hogy milyen zseniálisan van lekunkoritva elől a haja, s rájön arra, amit eddig nem tudott, hogy az előkelő társaságban az urak is frou-frout hordanak. Látja azt is, hogy a fiatal urnak monoklija van, s tud több olyan szót mondani, isten tudja miféle nyelveken, amit az egész társaságban senki sem ért meg. Annácska hazamegy, azóta többet csinosítja magát, amennyiben mindig piros szalagot hord a nyakán, hajában, ruháján és mindig eszébe jut az a lövöldéi jól fésült fiatalember. És gondolkozik róla mindaddig, míg egy napon elő nem áll egy jóravaló fiatal legény, akinek nemsokára önálló műhelye lesz, térdig érő szalonkabátban, ünnepiesen felsütött hajjal, kicsit sárgás, rosszul vasalt inggel. A papa és a mama ekkor azt mondják: «ez lesz a férjed», és Annácska lesz a felesége, minden szomorúság nélkül s eszébe se jut, hogy ő választhatna is férjet. Ha idáig jutott, a nagyvilágnak ő vele többé semmi dolga, megmarad ott a hol volt, az apró ablakos alacsony házban, nagy üres udvarával, s fog ő is elmélkedni keresztelői malaczpecsenyékről, épúgy mint az édesanyja. De Annácska nem egyszer carrieret is csinál: fővárosi ügyvédhez, vagy jó jövedelmű bankhivatalnokhoz megy feleségül. Ekkor belép a nagyvilágba és nagyon rosszul érzi magát benne. Végre kerülni kezdi a társaságot s elszoktatja attól a férjét is. Ha van neki egy régi szobalánya, azzal olyan hosszan eldiskurál, mintha nem is az asszonya lenne s szelleme mindig elég arra, hogy a szakácsnéval egy óra hosszat számoljon, ha az megjön a piaczról. Ha született öt gyermeke, s azután mint a harczos, ki teljesítette kötelességét, meghal, férje megsiratja, egy másodrendű temetést rendez számára. Az első évben koszorút küld ki a sírjára, a másodikban már nem küld, a harmadikban fiatal gazdasszonyt vesz az öt gyermek számára. Anna, a halott, még el sem porlik, már elfeledték, emléke olyan üres lesz, mint az a nagy kietlen külvárosi udvar, amelynek porában egykor Annácska játszott. ORSZAG-VILAG VIDÉK. A piskii gyermekek ez évben is áldhatják Pauló Iván nevét, aki 600 frt értékű ruhaneműt, iskolaszereket s apróbb ajándékot osztott ki a szegényebb sorsú gyermekek között. Nagyváradi hírek. A nagyváradi kereskedő ifjak köre múlt héten családi estélyt rendezett, melyen Dús László, városi főügyész és Bodor Károly dr. érdekes felolvasást tartottak. A női kézimunka-kiállításból befolyt 550 frtnyi tiszta jövedelem jótékonyczélu alapítványkép helyeztetett el. Becskén község határában nagy fontosságú kőszéntelepre bukkantak, melyet hír szerint az állam vesz át. Miskolczon gyalogsági és lovassági kaszárnya épül. Az építés költségei egy millió harminczezerre volt előirányozva, de a Hirschler-Bachrach nagykanizsai cég 968.000 frton vállalta el. Győr városa Baross Gábort, az új közlekedésügyi minisztert díszpolgárrá választotta, HYMEN. Eljegyezték: Egész Lőrincz, kadarkuti gyógyszerész, Bitter Vilmát Sopronban. — Darkó Ákos, marosvásárhelyi ügyvéd, Borosnyai Pelikát Brassóban. — Bartha György, a marosvásárhelyi községi iskola tanítója Szász Bertát. — Tóth István, főhadnagy hadbíró Székesfehérvárott, Pintér Irmát. — Nutzer Dezső, szatmári kir. aljárásbiró, Tóth Juliskát. — Láday Antal gyógyszerész, Bossin Matildot. — Zapletal Antal, vizsg. építész, Horváth Emíliát Budapesten. — Alfay Zoltán, m. kir. postatiszt Budapestről, Koncz Karolint Czegléden. — Bares Ferencz Hazafi Hermint Újpesten. — Schőnvitzky Bertalan dr, pozsonyi gymn.tanár, Foris Gizellát Lovrinban. — Neumann Lipót, budapesti iparos, Münzer Nellit Eperjesről. — Blárch Antal, Fehér Miklós gépgyárának pénztárosa Budapesten, lontai Szabó Lujzát Mező-Kovácsházáról. — Várnai Lipót, czeglédi kereskedő, Bleier Juliskát. — Guzsevits K. Lajos, kolozsvári okt. tanár, Voith Gizellát. — Csikszentmártoni Szabó István cs. és kir. műszaki főhadnagy, Krisz Emíliát Budapesten. Oltárhoz vezették: Kuhl József, kalocsai főkáptalani ügyvéd, Hausner Annát Budapestről. — Gidófalvi István dr. szászrégeni kir. közjegyző, frede Idát Kutyfalván. — Csernátoni Gyula dr. a kolozsvári ev. ref. főiskola tanára, Fejérvári Irént. — Friedländer Samu dr. Amigó Etelkát Nagyváradon. — Gerő Zsigmond, nagyváradi kereskedő, Wassermann Etelkát. — Wodriansky Frigyes br. főhadnagy és hadapródiskolai tanár, Schwarz Máriát. — Kuthonay B. a nyárádszeredai járás szolgabirája, Bánffy Katinka bárókisasszonyt Csapó-Radnóthon. — Thierry Vilmos, nagybányai járásbirósági hivatalnok, törökfalvi Papp Jolánt. — Jeszeniczai és vadasi Jankovich Miklós kir. tanácsos, kormánybiztos és a temesvölgyi vizszabályozási társulat igazgatója, Jidámovich Arthur Dániel gróf leányát, Matildot, Budapesten. GYÁSZROVAT. Elhunytak a közelebbi napokban: Hegyesi Hegyessy Antal nyug. pécsváradi kir. alapítványi ügyész, élte 61-ik évében Pécsváradon. — Márczy Károly magy. kir. mérnök, élte 71-ik évében Zalaegerszegen. — Borbely Ferencz 1848—49-es honvédhuszár-őrmester Pozsonyban. — Oroszi Márton Károly, uradalmi számtartó, Fel-Baáron. — Grau Ferencz élete 24-ik évében Székesfehérvárott. — Heine Vilmosné szül. Vámossi/ Lille, élete 57-ik évében Debreczenben. — Záhulik Lajosné szül. Medgyesi Anna Kolozson, élete 28-ik évében. — Özv. Fekete Lajosné született Székely Terézia 84 éves korában Tordán. — Fröhlich Gusztávné szül. Kempter Auguszta asszony élte 47-ik évében. —• Bodor Domokosné, szül. Müller Emilia, 30 éves korában, Sepsi-Szentgyörgyön. — Nemeskéri Kiss Lajos, Somogymegye volt táblabírája, 74 éves korában. — Erdei Mária férj. polgár Ménes Istvánná élte 20-ik évében Debreczenben. — Balogh Györgyné Nagy-Szalontán. — Árvamegye várnagya, Zmeskall István. — Benn M. Izidor, szervitarendű aranymisés áldozár, a rend legidősbje, az egri szervita rendház nyugalmazott perjele, élte 83-ik évében Egerben. — Büttner Károly kanonok és aranymisés pap Pozsonyban, élete 86-ik, áldozársága 61-ik évében. — Kolisch Zsigmond, osztrák zsurnalista Bécsben, 70 éves korában. — Póts Endréné Rátkay Mariska, élte 26-ik évében Miskolczon. INNEN-ONNAN. A magyar asztalos-ipar két legkitűnőbb remeklése eddig tudvalevőleg: Munkácsy és Csepreghy. Mióta az egyik világra, a másik országra szóló nevet vívott ki, sok asztalosinas dobta el a gyalut s ragadott ecsetet meg tollat, hátha belőlük is egy Munkácsy vagy egy Csepreghy válnék. Legújabban egy pozsonymegyei asztalosinast emlegetnek, kiben valódi festő-tehetség mutatkozik. Persze, a jövő mutatja meg, hogy lesz-e belőle valami. A fiú tehetségét a herczegprímás is méltányolta és segélyt adott neki, egy magyar mágnás ajánlatával pedig Münchenbe megy Lietzen-Mayer Sándor festő hazánkfiához, hogy ő nála kiképezze magát. Adja isten, hogy Hajdin Józsefből (így hívják a 15 éves asztalosinast) legyen bár egy tizedrész Munkácsy. Drága faláb. Egy amerikai falábú koldus az emberbaráti könyörületességen kívül a lopást is kenyérkereseti forrásul választotta. Egyszer rajta vesztett, megfogták s hosszas motozás után falábában egész kirakat ékszert találtak. Ilyen kettős keresetű koldussal nemcsak Amerika dicsekszik, van nálunk is egész légióval. Több millió értékű árú és hét matróz veszett a tengerbe az «Egred» angol gőzössel, mely nemrégiben zátonyra futott London rotterdami útjában. Amerikai csoda. A mesék világában, Amerikában is csodának bizonyult az, amiről az «Amerikai Nemzetőr» értesít. Yankton város közelében egy holdvilágos éjszakán nagy területről hirtelen eltűntek a szénaboglyák, fák, s helyüket víz borította. Új bolygót fedezett föl Peters tanár, a clintoni csillagvizsgáló. A bolygó egy tizenketted rangú csillag fényével bir, 1887