Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-09 / 28. szám

458 A havaiiak nemzeti hymnusza. Londonból írják: Hawaii királynője június 30-án nyitotta meg Wel­lington herczeg lovardájában az angol egyház mérsékelt egyletének hazárát. Az ünnepélyes megnyitás alkalmával előadatott a hawaiiak nemzeti hymnusza is, melynek első verse következőleg hangzik: Hawaii ponoi Nana i Kon Moj, Ka lani alii, Ke alii. Kar: Makna lanie, Kamekameha e, Na Kana e pale, Me Ka ihe. KÖNYVPIAC Z. Kossuth Lajos iratai. (Összevont népies ki­­adás. Szerkesztette Helfy Ignácz. Kiadta az Athenaeum. Ara 2 frt 50 kr.) Ez a munka, mely a nagy száműzött, Magyarország egykori kormányzójának neve alatt csak imént hagyta el a sajtót, tulajdonképen stereotip újra­nyomása, jelentékeny kihagyásokkal, pár év előtt meg­jelent nagy munkájának. A szerkesztés gondjait itt is Helly végezte, azzal a kegyelettel, a­melylyel ő Kossuth iratait publikálni szokta. Előszó gyanánt a kötet elején Kossuth egy levele áll a szerkesztőhöz, melyben bele­egyezését adja, hogy három nagy kötetben már megjelent munkája, egy kötetben tétessék hozzáférhetővé «annak a jó magyar népnek, mely nem érhet rá sok mindenfélét olvasni». A kiadás tehát a népnek van szánva. Őszintén óhajtjuk, hogy minél szélesebb körben terjedjen el, mert e könyv írója, nagy időknek nagy emléke. A szöveget huszonkét elég tiszta nyomású metszet illusztrálja, mi szintén járulhat egyben-másban népszerűsítéséhez. Itália költészete a középkorban. Irta Rényi Rezső. (Az akadémia támogatásával kiadta Aigner Lajos- Ara 2 frt 50 kr.) Irodalmunk szegény az olasz litteratu­­rát ismertető művekben. Néhány kisebb monográfia, né­­hány folyóiratokba eltemetett rövid értekezés tárgyazza nálunk Európa egyik gazdag, értékes irodalmának egyes p­ázisait. E tekintetből csakugyan nyereség a Rényi mun­kája. Kapcsolatos vázlatát igyekszik adni az olasz iroda­lom fejlődésének. Az előttünk fekvő első kötet felöleli a középkori irodalom teljes anyagát az olasz nyelv kibon­takozásától a latin tőből egész a humanismus fölléptéig. Az első kötetnek felénél többet, a középkori olasz iroda­lom három elsőrendű nagy alakjának : Hanténak, Petrarcá­nak és Boccaccionak élete és munkáik ismertetése fog­lalja el. E három nagy író mindenike geniejével Flórencz­­nek szerzett dicsőséget. E városban — mely Olaszországot annyi lángészszel ajándékozta meg a művészet és a tudo­mány terén egyaránt — születtek mindhárman. Ők hár­man csúcspontjai az olasz művészetnek és tudománynak a középkorban. E szűkre szabott téren nem vállalkozhatunk arra, hogy csak legfőbb vonásaiban is rajzoljuk a közép­kori olasz szellem arczképét. Pedig nem volna meddő föl­adat, mert a Rényi könyvében épen ebből kapunk keve­set. Az ő irodalomtörténeti vázlata módszerénél fogva nem egyéb, nem több, különböző értékű adatok kronolo­gikus csoportosításánál. Analíziseiből — mert olykor ana­­lyzál is — hiányzik a világosság; meghatározásaiból a korrektség. Könyvéből sok érdekest tanulhatni az olasz irodalom külső körülményeiről a középkoron át, de nem látjuk, nem ismerjük meg az idők és viszonyok szerint alakuló olasz geniusz. Stílje is, mérve a tárgyhoz, színte­len, világosság, erő és szabatosság nélkül való. Ipolyi Arnold kisebb munkái. Harmadik kö­tet. Közrebocsátja: Bunyitay Vincze. (Franklin-társulat kiadása. Ára 2 frt.) A nem régen elhunyt tudós főpap tanulmányainak e harmadik kötete nyolcz értekezést fog­lal magában. Majdnem mindannyira műveltségtörténeti kér­dést tárgyaz. Életének utolsó éveiben, sokoldalú, alapos tudása teljes érettségében írattak e kisebb művek, s min­­deniket mint a magyar történelmi társulat elnöke, a tár­saság nyári vándorgyűlésein olvasta fel. Ipolyi kiválóan magyar tudós érzésben, gondolkozásban egyaránt. Chau­­vinismustól ment magyarságban hozzáfogható férfit keve­set mutathat föl irodalmunk története. Papi hivatása mel­lett a tudomány és a művészet voltak ideáljai. Hatalmas szelleme átfogta az emberi tudást, a fantázia alkotásait a maguk teljességében. De munkásságát a magyar genius vonásainak fölkutatására, magyarázatára szentelte. E kö­tet is, mely halála után jelent meg, a magyar szellem különböző vonásainak földerítésével foglalkozik. Im tar­talma : A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alakulása. A magyar iparélet történeti fejlődése. A ma­gyar hadtörténelem tanulmánya. A történelem és a magyar történeti szellem. Besztercze városa műveltségtörténeti vázlata. Adalék a pálosok magyar történetéhez. Adalék a magyar domonkosok történetéhez. Magyar műveltségtörté­­net­i tanulmányok. Napló-töredék az 181­9-diki menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg Törökországban és az amerikai Egyesült­ Államokban. Irta László Károly. (Franklin-társulat kiadása: Ára 2 fzt.) László naplótöredékei fölöttébb becses emléke ama napok­nak, melyeket utolsó szabadságharczunk menekültjei török pártfogás alatt Katahiában töltöttek. A följegyzések az 1849-ik évi aug. 9-én kezdődnek, a temesvári szerencsét­len csata után. Az emlékíró Kossuth legbensőbb környe­zetéhez tartozván, mindenről tud, a­mi körében történt widdini és kutahiai tartózkodása alatt. Végig kisérte Kossuthot amerikai diadalútján is. Ez érdekes napoknak könyvében értékes emléket emelt. László kitűnő megfigyelő észrevételei keresetlenül vannak megírva. Könyvénél kevés élvezhetőbb és tanulságosabb munkát olvasunk az emigráczió különben elég nagy irodalmában. Visszapillantások hazánk régi igazságszolgál­tatási viszonyaira. Jogtörténeti tanulmány. Irta Makói Makay Dezső. E tanulmány czélja az Árpádkor jogéletét megvilágítani. Szerző hat fejezet keretében tárgyalja a a IX—XIII. század jogi életét. Fölhasználja az okirattárak összes anyagát. Módszere azonban primitív, nem egyéb kronológiánál. Eszmék helyett dátumok vezetik. Nem az első századok intézményeit vázolja a kölcsönhatásában a keletkező társadalommal, pedig ez volna képe az Árpád­kor jogéletének, hanem a fönmaradt adatokat sorolja elő időrendi egymásutánban, így a 240 lapnyi kötetből sok érdekes adatot tanulunk meg, de semmi képet sem kap­juk az Ár­pádkor jogszolgáltatásának; nem tanuljuk meg azt, hogy miféle okok szülték ama társadalom intézmé­nyeit. Pedig ez volt az igazi czél. A­mint van, Makay könyve nem egyéb, okmánytárakból szorgalmasan kibön­gészett, kronologikus rendbe rakott jegyzetek halmazánál. Kant prolegomenál minden leendő metafizi­kához­, mely tudományként fog szerepelhetni. (A filozófiai irók tárának VIII. kötete.) Fordította és bevezetéssel el­látta : Alexander Bernát. A nagy­ német filozófus e hires munkája 1783-ban jelent meg először, két évvel a «Tiszta ész kritikáján után. Keletkezésére okot az adott, hogy sokan panaszkodtak még a hivatalosan filozofálok közül is a «Tiszta ész kritikájá»-nak homálya miatt. Kant tehát a prolegomenákban ama művének tervrajzát adta. Ez tud­­tunkkal a második műve Kantnak, mely magyarra fordít­­tatott. A másik Ethikája, megjelent tavaly az Erdélyi Múzeum-Egylet kiadásában: ország-világ INTÉZETEK ÉS EGYESÜLETEK. A közművelődési egyesületeknek az őszszel Budapesten megtartandó kongresszusán tárgyalás alá kerül a következő kérdés is: «Milyen módon és mily eszközök­kel lehetne felébreszteni ama vidékek érdeklődését, a­me­lyek eddigelé csekély vagy semmi támogatásban nem ré­szesítették a közművelődési egyesületet?» E kérdés előadója, Kaas Ivor báró, a következő javaslatot terjeszti elő: 1. A megyék, városok, vidékek tekintélyes és tevékeny, a­mennyire lehet, hivatalos egyénei fölkérendők, hogy kulturegyesületi fiókokat (választmányokat) alakítsanak. 2. E válaszmányok tisztviselői kara a vörös kereszt egyle­tek módjára fele részben a vidék hölgyeiből alakítandó. 3- Első­sorban az egyletek az illető vidék saját igényei­nek s tetszésének megfelelő kulturális czélok előmozdítá­sára s a helyi közművelődési érdekek felkarolására ala­kulnak. 4. Jövedelmük csekély részét a nemzetiségileg veszélyeztetett vidékek segélyezésére fordítanák, jogukban állván a százalékokban kifejezett, e czélra esedékes összeg feléről maguknak diszponálni, hogy az mely vidéken for­­díttassék a magyarság érdekének előmozdítására, a másik felerész hovafordításáról a központ legyen jogosítva hatá­rozni. E javaslattal kapcsolatban Tabody József cs. és kir. kamarás, mint a szegény beteg gyermek-egyesület alelnöke, a következő indítványt adja elő: «A közművelődési egye­sület végczélja a magyar állameszme megszilárdítása. Minthogy azonban a nemzet erejét illetőleg ennek mérle­gét a kulturállapot és a létszám kérdésének helyes meg­oldása együttesen képezik, működésünknek nem szabad csak az egyikre kiterjedni, hanem mindkét igényt kell szem előtt tartani, az utóbbit annál is inkább, mert azzal a család révén vallás és nemzetiségi különbség nélkül c­élunknak a közjótékonyság élvezése által minden félté­kenységet és erre való izgatást ellensúlyozó módon, a haza minden polgárát megnyerhetni s így tevékenysé­günknek eredménye mértani progresszióban növekednék». Közmivelődési tízparancsolat. Egy rövid velős foglalatja lesz ez a magyar ember legfőbb nemzeti kötelessé­geinek s a homlokára nyomva egy díszes kiállítású tárcza­­naptárnak, melyet az orsz. magyar iskolaegyesület ad ki tagjai számára. A közmivelődési tízparancsolatot Jókai Mór irja. HYMEN. Eljegyezték: Hirschfeld­ Mór, a «Bettelheim Miksa és társa» fővárosi nagykereskedő czég tagja, Zeller Kamil­lát. — Kornis Benő, Fried Malvint Baján. — Gerlóczy Zsigmond dr. orvostudor, Fodor Margitot. — Kohn Mór, tassi kereskedő, Garns Linát Duna-Egyházán. — Hacker Mátyás, csongrádi takarékpénztári főkönyvelő, Goldstein Reginát. — Fügh Dénes, honvéd huszárfőhadnagy, Laskay Gizellát Keszthelyen. — Hunki Kálmán, kolozsvári fény­képész, Zathureczky Ilonát Deésen. — Pauncz Manó, pétervásári földbirtokos, Lőry Zsófiát Jász-Apátiban. — Dratsay Lajos, aradi jónevü fiatal kereskedő, Magori Ilkát Temesvárott. — Reicher Gyula, liptó-benedek-falvi keres­kedő Waldner Szerénát Aradon. — Reinhardt József, Kerstinger Lujzát Budapesten. — Simonffy Gyula koltai földbirtokos, a nagy-tapolcsányi járásbiróság aljegyzője, Dióssy Sárikát. — Kretschmajer Antal, az ipolysági posta­­hivatal tisztviselője, Czibulya Izabellát Gyerkén. — Mandl Dániel a «Pannónia» könyvnyomda üzletvezetője, Wechsel­mann Leonórát. — Wallenfeld János, Schütz Karolinát. — Valkó Gyula, barcsi körjegyző, Kulcsár Annát. — Deák György, körjegyző, Kovács Ilkát Gyulafehérvárott. Oltárhoz vezették: Baloghfalvi Czóbel István, B. Mednyánszky Margitot Nagy-Bőrön. — Szirotka Lajos v. peregi jegyző, Straub Mariskát Laczházán. — Stein Miksa, a török-szent-miklósi izr. hitközség rabbija, Schük Antóniát Karczagon. — Bodor János, zagoni ev. ref. lelkész, Pogány György hunyadmegyei főispán leányát Nagy-Enyeden. — Kövesdi Rácz Béla dr., váczi kir. aljárásbíró galsai Kovách Margitot Váczon. — Daday Jenő dr. egyetemi magántanár, Sárkány Gizellát. — Schvetz Antal dr., a bonyhádi ügy­védi kar tagja, Tóth Klementinát. — Steinsdörfer József, kereskedelmi ülnök és borkereskedő, Szabó Erzsikét Szent- Iványon. — Vágó Ignácz honvédhadnagy, Szalmár Czeza­­rinét Nagy-Kanizsán. — Ifj. Parányi István, fővárosi köz- és váltó-ügyvéd és háztulajdonos, Simonits Antóniát Buda­pesten. —, Parcsetich Vincze, újvidéki főgimnáziumi tanár, Simonyi Idát Szabadkán. — Szczerbowski Sándor, a Ma­­gyar-franczia biztosító-társulat titkára, Korotnoky Adélt Kassán. — Ifj. Szoyka Antal, iparos, Szoyka Antal fő­városi háztulajdonos fia, Lob Ilonát. — Viktor János, fővárosi ref. tanító, Szabadi­ Gabriellát. — Kubányi Ká­roly, újmoldvai m. kir. erdész, Krivácsy Emmát Temes­várott. GYÁSZROVAT. Elhunytak a közelebbi napokban: Felső-bükki Nagy Károlyné, szül. Németh Anna, 63-dik évében Veszprém­ben. — Gillan Sámuel a «Koburg herczeg» hadastyán­­egyesü­let tagja, 59 éves korában Budapesten. — Nagy- Apoldon m. hó 27-én Schmiedt Frigyes lelkész, ki majd félszázad óta szolgálta az egyházat és az iskolát s Nagy- Apoldnak 41 éven át volt lelkésze. — Paul Sándor tekin­télyes kereskedő és városi képviselő Esztergomban. — Csitári Gramanetz Kálmán, a «Székesfehérvár és Vidéke» szerkesztője Hévvizen.­­— Payer Ferenczné, szül. Stiny Klotild asszony Sopronban. — Czéhmester Antal 73-ik évében Györgyiben. — Zudoveczi Somogyi Bálint, volt cs. és kir. százados és m. kir. postamester 71-ik évében Déván. — Gilán Samu 1848—49-iki honvéd Budapesten. — Rapp Károly földbirtokos 77-ik évében Bulkeszen. — Özv. Czégényi Istvánná, szül. Beretvás Terézia 70-ik évé­ben B.­Gyulán. — Urbán Károly, egri rendőrhadnagy 60-ik évében Egerben. — Linburszky József, fővárosi építőmester és városi képviselő, 81-ik évében Gráczban. — Ozv. alsó- és felső-surányi Sigray Lázárné grófné, élte 96-ik évében Győr-Szemerén. — Csernák György VI. oszt. gymn. tanuló, 17 éves korában Budapesten. — Ozv. mar­­gitai Lánczy Mihályné szül. alsó-csöpönyi Sántha Etelka, életének 53-ik évében Budapesten. — Vén Ferencz, nyug. honvédfőhadnagy és Alsófehérmegye jegyzője, 72 éves korában Nagyszebenben. * 1 2 3 L­AKK. 14. sz. feladvány. F­RLIN KONRÁDTÓL BÉCSBEN. Sötét. Világos. Világos indul s a harmadik lépésre mattot mond megfejtése: Sötét K e7—e6: K e6—e7 d6—d5 K e7—e6. Helyesen fejtették meg. Budapesten: Werlin Sándor, Havasi Irma, Minich József, Hu­béry Pál, Klinghammer Sán­dor, Nyakas Orbán, E. M. és A pesti sakk-kör. Pancso­­ván: Gramberg Adolf alezredes. Bécsben: Gold Samu dr. A B C l­ É F b­ H A 11. számú feladvány Világ­os 1. F d5—e6 2. H h7—f8f 3. g7—g8 H* 1. 2. F a3—b4.f 3. 11 h7—f81. 188?

Next