Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-09 / 28. szám
458 A havaiiak nemzeti hymnusza. Londonból írják: Hawaii királynője június 30-án nyitotta meg Wellington herczeg lovardájában az angol egyház mérsékelt egyletének hazárát. Az ünnepélyes megnyitás alkalmával előadatott a hawaiiak nemzeti hymnusza is, melynek első verse következőleg hangzik: Hawaii ponoi Nana i Kon Moj, Ka lani alii, Ke alii. Kar: Makna lanie, Kamekameha e, Na Kana e pale, Me Ka ihe. KÖNYVPIAC Z. Kossuth Lajos iratai. (Összevont népies kiadás. Szerkesztette Helfy Ignácz. Kiadta az Athenaeum. Ara 2 frt 50 kr.) Ez a munka, mely a nagy száműzött, Magyarország egykori kormányzójának neve alatt csak imént hagyta el a sajtót, tulajdonképen stereotip újranyomása, jelentékeny kihagyásokkal, pár év előtt megjelent nagy munkájának. A szerkesztés gondjait itt is Helly végezte, azzal a kegyelettel, amelylyel ő Kossuth iratait publikálni szokta. Előszó gyanánt a kötet elején Kossuth egy levele áll a szerkesztőhöz, melyben beleegyezését adja, hogy három nagy kötetben már megjelent munkája, egy kötetben tétessék hozzáférhetővé «annak a jó magyar népnek, mely nem érhet rá sok mindenfélét olvasni». A kiadás tehát a népnek van szánva. Őszintén óhajtjuk, hogy minél szélesebb körben terjedjen el, mert e könyv írója, nagy időknek nagy emléke. A szöveget huszonkét elég tiszta nyomású metszet illusztrálja, mi szintén járulhat egyben-másban népszerűsítéséhez. Itália költészete a középkorban. Irta Rényi Rezső. (Az akadémia támogatásával kiadta Aigner Lajos- Ara 2 frt 50 kr.) Irodalmunk szegény az olasz litteraturát ismertető művekben. Néhány kisebb monográfia, néhány folyóiratokba eltemetett rövid értekezés tárgyazza nálunk Európa egyik gazdag, értékes irodalmának egyes pázisait. E tekintetből csakugyan nyereség a Rényi munkája. Kapcsolatos vázlatát igyekszik adni az olasz irodalom fejlődésének. Az előttünk fekvő első kötet felöleli a középkori irodalom teljes anyagát az olasz nyelv kibontakozásától a latin tőből egész a humanismus fölléptéig. Az első kötetnek felénél többet, a középkori olasz irodalom három elsőrendű nagy alakjának : Hanténak, Petrarcának és Boccaccionak élete és munkáik ismertetése foglalja el. E három nagy író mindenike geniejével Flórencznek szerzett dicsőséget. E városban — mely Olaszországot annyi lángészszel ajándékozta meg a művészet és a tudomány terén egyaránt — születtek mindhárman. Ők hárman csúcspontjai az olasz művészetnek és tudománynak a középkorban. E szűkre szabott téren nem vállalkozhatunk arra, hogy csak legfőbb vonásaiban is rajzoljuk a középkori olasz szellem arczképét. Pedig nem volna meddő föladat, mert a Rényi könyvében épen ebből kapunk keveset. Az ő irodalomtörténeti vázlata módszerénél fogva nem egyéb, nem több, különböző értékű adatok kronologikus csoportosításánál. Analíziseiből — mert olykor analyzál is — hiányzik a világosság; meghatározásaiból a korrektség. Könyvéből sok érdekest tanulhatni az olasz irodalom külső körülményeiről a középkoron át, de nem látjuk, nem ismerjük meg az idők és viszonyok szerint alakuló olasz geniusz. Stílje is, mérve a tárgyhoz, színtelen, világosság, erő és szabatosság nélkül való. Ipolyi Arnold kisebb munkái. Harmadik kötet. Közrebocsátja: Bunyitay Vincze. (Franklin-társulat kiadása. Ára 2 frt.) A nem régen elhunyt tudós főpap tanulmányainak e harmadik kötete nyolcz értekezést foglal magában. Majdnem mindannyira műveltségtörténeti kérdést tárgyaz. Életének utolsó éveiben, sokoldalú, alapos tudása teljes érettségében írattak e kisebb művek, s mindeniket mint a magyar történelmi társulat elnöke, a társaság nyári vándorgyűlésein olvasta fel. Ipolyi kiválóan magyar tudós érzésben, gondolkozásban egyaránt. Chauvinismustól ment magyarságban hozzáfogható férfit keveset mutathat föl irodalmunk története. Papi hivatása mellett a tudomány és a művészet voltak ideáljai. Hatalmas szelleme átfogta az emberi tudást, a fantázia alkotásait a maguk teljességében. De munkásságát a magyar genius vonásainak fölkutatására, magyarázatára szentelte. E kötet is, mely halála után jelent meg, a magyar szellem különböző vonásainak földerítésével foglalkozik. Im tartalma : A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alakulása. A magyar iparélet történeti fejlődése. A magyar hadtörténelem tanulmánya. A történelem és a magyar történeti szellem. Besztercze városa műveltségtörténeti vázlata. Adalék a pálosok magyar történetéhez. Adalék a magyar domonkosok történetéhez. Magyar műveltségtörténeti tanulmányok. Napló-töredék az 1819-diki menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg Törökországban és az amerikai Egyesült Államokban. Irta László Károly. (Franklin-társulat kiadása: Ára 2 fzt.) László naplótöredékei fölöttébb becses emléke ama napoknak, melyeket utolsó szabadságharczunk menekültjei török pártfogás alatt Katahiában töltöttek. A följegyzések az 1849-ik évi aug. 9-én kezdődnek, a temesvári szerencsétlen csata után. Az emlékíró Kossuth legbensőbb környezetéhez tartozván, mindenről tud, ami körében történt widdini és kutahiai tartózkodása alatt. Végig kisérte Kossuthot amerikai diadalútján is. Ez érdekes napoknak könyvében értékes emléket emelt. László kitűnő megfigyelő észrevételei keresetlenül vannak megírva. Könyvénél kevés élvezhetőbb és tanulságosabb munkát olvasunk az emigráczió különben elég nagy irodalmában. Visszapillantások hazánk régi igazságszolgáltatási viszonyaira. Jogtörténeti tanulmány. Irta Makói Makay Dezső. E tanulmány czélja az Árpádkor jogéletét megvilágítani. Szerző hat fejezet keretében tárgyalja a a IX—XIII. század jogi életét. Fölhasználja az okirattárak összes anyagát. Módszere azonban primitív, nem egyéb kronológiánál. Eszmék helyett dátumok vezetik. Nem az első századok intézményeit vázolja a kölcsönhatásában a keletkező társadalommal, pedig ez volna képe az Árpádkor jogéletének, hanem a fönmaradt adatokat sorolja elő időrendi egymásutánban, így a 240 lapnyi kötetből sok érdekes adatot tanulunk meg, de semmi képet sem kapjuk az Árpádkor jogszolgáltatásának; nem tanuljuk meg azt, hogy miféle okok szülték ama társadalom intézményeit. Pedig ez volt az igazi czél. Amint van, Makay könyve nem egyéb, okmánytárakból szorgalmasan kiböngészett, kronologikus rendbe rakott jegyzetek halmazánál. Kant prolegomenál minden leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni. (A filozófiai irók tárának VIII. kötete.) Fordította és bevezetéssel ellátta : Alexander Bernát. A nagy német filozófus e hires munkája 1783-ban jelent meg először, két évvel a «Tiszta ész kritikáján után. Keletkezésére okot az adott, hogy sokan panaszkodtak még a hivatalosan filozofálok közül is a «Tiszta ész kritikájá»-nak homálya miatt. Kant tehát a prolegomenákban ama művének tervrajzát adta. Ez tudtunkkal a második műve Kantnak, mely magyarra fordíttatott. A másik Ethikája, megjelent tavaly az Erdélyi Múzeum-Egylet kiadásában: ország-világ INTÉZETEK ÉS EGYESÜLETEK. A közművelődési egyesületeknek az őszszel Budapesten megtartandó kongresszusán tárgyalás alá kerül a következő kérdés is: «Milyen módon és mily eszközökkel lehetne felébreszteni ama vidékek érdeklődését, amelyek eddigelé csekély vagy semmi támogatásban nem részesítették a közművelődési egyesületet?» E kérdés előadója, Kaas Ivor báró, a következő javaslatot terjeszti elő: 1. A megyék, városok, vidékek tekintélyes és tevékeny, amennyire lehet, hivatalos egyénei fölkérendők, hogy kulturegyesületi fiókokat (választmányokat) alakítsanak. 2. E válaszmányok tisztviselői kara a vörös kereszt egyletek módjára fele részben a vidék hölgyeiből alakítandó. 3- Elsősorban az egyletek az illető vidék saját igényeinek s tetszésének megfelelő kulturális czélok előmozdítására s a helyi közművelődési érdekek felkarolására alakulnak. 4. Jövedelmük csekély részét a nemzetiségileg veszélyeztetett vidékek segélyezésére fordítanák, jogukban állván a százalékokban kifejezett, e czélra esedékes összeg feléről maguknak diszponálni, hogy az mely vidéken fordíttassék a magyarság érdekének előmozdítására, a másik felerész hovafordításáról a központ legyen jogosítva határozni. E javaslattal kapcsolatban Tabody József cs. és kir. kamarás, mint a szegény beteg gyermek-egyesület alelnöke, a következő indítványt adja elő: «A közművelődési egyesület végczélja a magyar állameszme megszilárdítása. Minthogy azonban a nemzet erejét illetőleg ennek mérlegét a kulturállapot és a létszám kérdésének helyes megoldása együttesen képezik, működésünknek nem szabad csak az egyikre kiterjedni, hanem mindkét igényt kell szem előtt tartani, az utóbbit annál is inkább, mert azzal a család révén vallás és nemzetiségi különbség nélkül célunknak a közjótékonyság élvezése által minden féltékenységet és erre való izgatást ellensúlyozó módon, a haza minden polgárát megnyerhetni s így tevékenységünknek eredménye mértani progresszióban növekednék». Közmivelődési tízparancsolat. Egy rövid velős foglalatja lesz ez a magyar ember legfőbb nemzeti kötelességeinek s a homlokára nyomva egy díszes kiállítású tárczanaptárnak, melyet az orsz. magyar iskolaegyesület ad ki tagjai számára. A közmivelődési tízparancsolatot Jókai Mór irja. HYMEN. Eljegyezték: Hirschfeld Mór, a «Bettelheim Miksa és társa» fővárosi nagykereskedő czég tagja, Zeller Kamillát. — Kornis Benő, Fried Malvint Baján. — Gerlóczy Zsigmond dr. orvostudor, Fodor Margitot. — Kohn Mór, tassi kereskedő, Garns Linát Duna-Egyházán. — Hacker Mátyás, csongrádi takarékpénztári főkönyvelő, Goldstein Reginát. — Fügh Dénes, honvéd huszárfőhadnagy, Laskay Gizellát Keszthelyen. — Hunki Kálmán, kolozsvári fényképész, Zathureczky Ilonát Deésen. — Pauncz Manó, pétervásári földbirtokos, Lőry Zsófiát Jász-Apátiban. — Dratsay Lajos, aradi jónevü fiatal kereskedő, Magori Ilkát Temesvárott. — Reicher Gyula, liptó-benedek-falvi kereskedő Waldner Szerénát Aradon. — Reinhardt József, Kerstinger Lujzát Budapesten. — Simonffy Gyula koltai földbirtokos, a nagy-tapolcsányi járásbiróság aljegyzője, Dióssy Sárikát. — Kretschmajer Antal, az ipolysági postahivatal tisztviselője, Czibulya Izabellát Gyerkén. — Mandl Dániel a «Pannónia» könyvnyomda üzletvezetője, Wechselmann Leonórát. — Wallenfeld János, Schütz Karolinát. — Valkó Gyula, barcsi körjegyző, Kulcsár Annát. — Deák György, körjegyző, Kovács Ilkát Gyulafehérvárott. Oltárhoz vezették: Baloghfalvi Czóbel István, B. Mednyánszky Margitot Nagy-Bőrön. — Szirotka Lajos v. peregi jegyző, Straub Mariskát Laczházán. — Stein Miksa, a török-szent-miklósi izr. hitközség rabbija, Schük Antóniát Karczagon. — Bodor János, zagoni ev. ref. lelkész, Pogány György hunyadmegyei főispán leányát Nagy-Enyeden. — Kövesdi Rácz Béla dr., váczi kir. aljárásbíró galsai Kovách Margitot Váczon. — Daday Jenő dr. egyetemi magántanár, Sárkány Gizellát. — Schvetz Antal dr., a bonyhádi ügyvédi kar tagja, Tóth Klementinát. — Steinsdörfer József, kereskedelmi ülnök és borkereskedő, Szabó Erzsikét Szent- Iványon. — Vágó Ignácz honvédhadnagy, Szalmár Czezarinét Nagy-Kanizsán. — Ifj. Parányi István, fővárosi köz- és váltó-ügyvéd és háztulajdonos, Simonits Antóniát Budapesten. —, Parcsetich Vincze, újvidéki főgimnáziumi tanár, Simonyi Idát Szabadkán. — Szczerbowski Sándor, a Magyar-franczia biztosító-társulat titkára, Korotnoky Adélt Kassán. — Ifj. Szoyka Antal, iparos, Szoyka Antal fővárosi háztulajdonos fia, Lob Ilonát. — Viktor János, fővárosi ref. tanító, Szabadi Gabriellát. — Kubányi Károly, újmoldvai m. kir. erdész, Krivácsy Emmát Temesvárott. GYÁSZROVAT. Elhunytak a közelebbi napokban: Felső-bükki Nagy Károlyné, szül. Németh Anna, 63-dik évében Veszprémben. — Gillan Sámuel a «Koburg herczeg» hadastyánegyesület tagja, 59 éves korában Budapesten. — Nagy- Apoldon m. hó 27-én Schmiedt Frigyes lelkész, ki majd félszázad óta szolgálta az egyházat és az iskolát s Nagy- Apoldnak 41 éven át volt lelkésze. — Paul Sándor tekintélyes kereskedő és városi képviselő Esztergomban. — Csitári Gramanetz Kálmán, a «Székesfehérvár és Vidéke» szerkesztője Hévvizen.— Payer Ferenczné, szül. Stiny Klotild asszony Sopronban. — Czéhmester Antal 73-ik évében Györgyiben. — Zudoveczi Somogyi Bálint, volt cs. és kir. százados és m. kir. postamester 71-ik évében Déván. — Gilán Samu 1848—49-iki honvéd Budapesten. — Rapp Károly földbirtokos 77-ik évében Bulkeszen. — Özv. Czégényi Istvánná, szül. Beretvás Terézia 70-ik évében B.Gyulán. — Urbán Károly, egri rendőrhadnagy 60-ik évében Egerben. — Linburszky József, fővárosi építőmester és városi képviselő, 81-ik évében Gráczban. — Ozv. alsó- és felső-surányi Sigray Lázárné grófné, élte 96-ik évében Győr-Szemerén. — Csernák György VI. oszt. gymn. tanuló, 17 éves korában Budapesten. — Ozv. margitai Lánczy Mihályné szül. alsó-csöpönyi Sántha Etelka, életének 53-ik évében Budapesten. — Vén Ferencz, nyug. honvédfőhadnagy és Alsófehérmegye jegyzője, 72 éves korában Nagyszebenben. * 1 2 3 LAKK. 14. sz. feladvány. FRLIN KONRÁDTÓL BÉCSBEN. Sötét. Világos. Világos indul s a harmadik lépésre mattot mond megfejtése: Sötét K e7—e6: K e6—e7 d6—d5 K e7—e6. Helyesen fejtették meg. Budapesten: Werlin Sándor, Havasi Irma, Minich József, Hubéry Pál, Klinghammer Sándor, Nyakas Orbán, E. M. és A pesti sakk-kör. Pancsován: Gramberg Adolf alezredes. Bécsben: Gold Samu dr. A B C l É F b H A 11. számú feladvány Világos 1. F d5—e6 2. H h7—f8f 3. g7—g8 H* 1. 2. F a3—b4.f 3. 11 h7—f81. 188?