Ország-Világ, 1890 (11. évfolyam, 27-51. szám)

1890-12-20 / 51. szám

1890 pirn um A SZENTIRÁS. Nincs a mai állambölcseknek, a társadalom újjá­­sziilelését hirdető modern apostoloknak egyetlen oly igazságos, egyetlen oly politikai vagy erkölcsi eszméje, melyet tisztábban, az ideálist megneme­sítve fel ne találnánk a keresztény állam és tár­sadalom alaptörvényeiben, az új szövetségi szent­­irasban. A szabadság, egyenlőség, testvériség, ember­szeretet eszméi itt lelhetők fel eredeti nemességükben; az; egyén jogát, a hatalom tiszteletét, a nö társa­dalmi emanczipáczióját, a rabszolgaság eltörlését az evangélium kodifikálta; az erkölcsi elvek tiszta forrása Jézus tanításában buzog elénk, az emberek nem adhattak azóta semmi jobbat, legfeljebb zava­rossá tették erkölcsi rendszereik próbálgatásával. Majd kétezer éves a könyv, mely új államot, új társadalmat épített a pogány állam, a pogány világnézet romjai fölött és az a fenhéjázó, az a büszke, az a tudásában elbizakodott, az eget ostromló emberi lángelme, tizenkilencz századnak minden gondolkozója, minden bölcselője, minden reformátora nem tudta jobbal fölcserélni egyetlen erkölcsi elvét sem e könyvnek, melyet a mai kor, a mai tüdősök semmibe sem akarnak venni. Ostro­molják a hit igazságait, megtagadják a szellemet, a lélek hallhatatlanságát, de a kutató elme meg­borzadva áll meg a végtelen fogalmánál. Honnét támadt a nagy Universum? A parányból. De honnét támadt a parány, honnét az élet, mi a szellem, mi a lélek, mi az erő, mi a halál? Ha szárnya­­szegetten hull vissza a sas a levegö-ég magasságá­ból, hol szárnyaival többé nem tarthatja magát, hihetö-e, hogy képessége határain túl nincs semmi... hogy belát a végtelenbe?! A csillagok milliárd mértföldekröl küldik sugaraikat, csodás törvényeik, hajszálig egybevágó útjuk pontossága térdhajtásra kényszerítik az igazi tüdőst. És mégis hányán van­nak, kik soká nem is gondolkozva, megtagadják az Istent, mesének gúnyolják a teremtés csodáját, elavult, divatját múlt, porladó hagyománynak neve­zik a vallást, nevetnek a lélek halhatatlanságán. Azt mondják, a ki nem tud imádkozni, megtanul a tengeren. A ki nem tud hinni, tekintsen a ma­gasba, gondolata el fog érni az égbe, megtanulja ismerni az Istent, megtanul hinni. Kár, hogy ma oly kevesen tudnak és akarnak gondolkozni. iszonyú mustrában mindent elfelejtett — mondogatá környezetének nagy immel-ámmal. Bámulta a falu régi tornyát, hogy milyen sugár; a kanyargó Bodrogot, melynek partján nőtt fel, hogy miféle folyó lehet az; de iszapos ! ... de girbe-gurbán jár ! Hát a Kadarcsék házát nem tudná kigyelmetek merre van ? (Saját édes anyját, özv. Kadarcsnét pillantotta meg, a ki könnyezve jött elébe). . . Meg van-e még ott a «Pörge» kutya, a konta malacz, meg a hamvas macska ?! — Hát hogyan éltél, édes fiam? De jó, hogy haza jöttél! — Hogy éltem ? ! Hát ettem kigyóhust eleget sülve­­föve. Aztán felvágtuk laskára a dohányzacskóinkat; behabartuk bö-lére és kiöntöttük a marha-itató váluba, hogy többen férjünk hozzá és úgy habzsoltunk ám! Csak így éltünk! Különben nekem volt jó sorom is; mert én vitézségem által ott is ittam bort, a hol más vizet se . . . Nini! hát erre négy kerekű szekerek is vannak ! No bizony furcsa! Ott csak két kerekű járja. Olyan külö­nösek erre az útczák, meg az emberek ! Soha ilyet 1 .. . Nézze csak, jó asszony 1 Ha maga csakugyan az én anyám volna, hát mondja meg nekem : mikor leszek már ón árva ? ! — Jaj lelkemadta, szól az öreg édes anya, de el­­szilajodott. Végkép nem akar fölismerni. Hanem mind­járt megemlékeztetem én őt, az istenadtát. Kicsomagolt valamit ócska kendője csücskéből s elibe tartva a vitéznek, így szólt : «Ismered-e ezeket, Gyuri fiam ? !» Rögtön megismerte. A levágott ujja, meg a katona főorvos tallérja volt. A VITÉZ. Tizennyolcz éves korában rátette jobbkezének mutató­ujját a favágó-tökére és úgy ketté szelte éles faragójá­val, hogy a lemetszett darab messzire elugrott a for­gácsok közé. Csak azért csonkította meg magát, hogy be ne soroz­zák katonának. Sokat szenvedett az elvágott ujjával; majd beleveszett, míg meggyógyult. Húsz éves korában csak azért is besorozták, bünte­tésből. Mikor a sorozó-bizottság előtt észrevette a mi vité­zünk, hogy baj van : elkezdte magát rengetegül tettetni. Kimeresztette nagy, kerek szemeit. Révedezve tekint­­getett köröskörül s váltig állította, hogy ö nemcsak a puskakakast el nem sütheti, mert nincs meg a mutató­ujja, hanem most hirtelenében úgy megvakult, hogy sem eget, sem földet nem lát; tehát katonának éppen­séggel nem való. Kár is lenne, ha besoroznák; mert úgyis ki kellene szuperálni... Fejét kezdte forgatni a hang után s hátra tett kezekkel, mint a vakok szok­tak, tipegett-topogott előre s hátra. ; A vizitáló főorvos háta mögé került a ficzkónak. Belenyomott egy nagy tallért a hátratett markába. Rögtön előre kapta kezét a vitéz és kíváncsian nézte meg, hogy mi van az ujjai között. Nagy nevetés közben mondta ki a bizottság az ««/­­kalmasv-1 az iruló-piruló suhanczra. Aztán Boszniába került. Oda volt vagy hat hétig. Meg­szalasztották ; megütlegelték, s meg is éheztették nem egyszer. Utoljára is haza bocsátották. A falujába érkezve, senkit sem akart megismerni. Ö, annyi rengeteg idő alatt, olyan messzi földön s olyan ORSZÁG-VILÁG CZIGÁNY-VILÁG. — Töredék egy hasonló czímű kegényb'íl. — No kedves Múzsám, pajkos, víg gyerek te 1 Nem feledted el még a versirót ? A duzzogást hagyd édes és gyerejde : Újsággal, mivel dolgom annyi volt ! A publikum, érzem, már elfelejte, Homlokomon bágyad a röpke csók, Mit rája nyomtál egykor . . . rég , .. de régen . . . S pihent a lyra a sarokba’ szépen. Hát Lenezi úr! képzelheted pedig Hogy nem maradt azóta mindig otthon, Azért, hogy csip-esup éleményeit Apróra nem gajdolgattuk le folyton. Megkomolyult azóta ? oh ne hidd ! Nem fog ki semmi olyan furcsa csonton. Pesten van ő már régen .. . Pesten ám ... A rendőri hírek közt olvasám. Lévén barátja heccznek, dáridónak, E réven ez nem is oly nagy csoda. Korhelynek ám, vagy éppen naplopónak Gondolni őt nincs senkinek joga. Hisz’ honatyát is, hogy gyakran befognak, Van példa rá, sőt annyi, hogy sok a’! Tévedésből, természetes — csak osztán Ki téved el ? a kérdés ennyi pusztán. S nálunk minden nagy eszme ott terem, Hol gyűlnek össze vidor társaságok, S áldás, hogy van ily hely töméntelen Fővárosunkban, és pedig kivált sok Pogány istenségről czímzett terem — Ott ragyognak az ifjú óriások, Legtöbbször ott hangzik e szó : haza, S hegyébe a frázisok halmaza. Mert filozófunk ugyan nincs minékünk, De mégis van ős filozófiánk : «Búsuljon a ló !» ebben egyet értünk Nehéz s könnyű napokban egyiránt. S mihelyt vagy egy gondolkozik : a’ nékünk Gyanús, kelletlenül hat az miránk S megszólal a részvét iránta nyomba’: «Ugyan komám! mit búsúlsz a manóba V» Ej, ej Múzsám! mit akarsz? illik-e ? Hamis mosoly czikáz sötét szemedben. Boldogtalan, csitt! palam-publice Csak nem akarsz mostan lefűzni engem ? Kívánod, hogy bevalljam —- ám mire ? Hogy egykor én is e csapásra mentem ... Oh, úsztam én is, úsztam ám ez árral, Hisz szomjamat oltám — pezsgös pohárral Hej víg fiák, vidámabb éjszakák! Ne féljetek: most se n tagadlak én meg, Bor, víg leányok, ultimo, pagát, Gzigány-zene, harmóniátlan ének, Szállástalan vén kibiczek, — potyát Lesök : — ím áldozok én versbe néktek, A morálista bárhogy is dohog : Beátok én jóízün gondolok. Mily lelkesülten «ittunk a hazára !» S az volt a legderekabb hazafi, Ki a sűrűn meg-megtöltött pohárt a Komisz borral egy szuszra itta ki. (Meglehetős hazafi voltam, — árva Torkomnak voltak is nagy kínjai.) És a ki bírta józanul virradtig, Karakterére azt mondtuk, hogy «antik». Elmúltak a zajos, vidám idők, (De persze csak nekem s kortársaimnak), A korcsomából már sokunk kinőtt, Helyettünk a hazáért — mások isznak. Már engemet átkozhat a ripők, Nevezhet árulónak, pecsovicsnak, Hiába! a szívem nem volna rossz, De mikor nem szív: gyomor kell ahhoz. Beismerem, hogy árulom hazámat, Járván a merre látok, új úton, S horrendum dictu: a magas Múzsáknak Kedvéért Puskin nyelvét is tudom ; Ne félj hazám : van még egész tatár-had Köztünk kifogni e nem várt csúfon, Van még elég tőlem megmentni téged, Ki magyarul sem tud jól — csak beczézzed. Ne félj hazám : van éber őr elég, Igaz, jó honfiú detto temérdek, Kiknek nagy szájt, tüdőt adott az ég, Kik mindig a piacz-középen élnek, Sűrűn hullatván ott a szót a nép Javára és kurjantgatván teérted — Bíboros mez, borízű szó nekem Úgy imponál —; csak nem szenvedhetem. S gaz és virág csak itt virít ki Pesten, Csak melegágy az egyszerű vidék, A főváros nélkül nem vitte egy sem Még nagyra : sem miniszter, sem pribék. Poéta-számba én is itten estem, (Nagyobbra én nem bírtam vinni még), Csak itt, csak itt van jó világ, «van élet», Jertek, jertek, vidékiek — szegények ! 3>íe gjire öcs /taufmaititcs. £$ou bú rondát SafiliD tjat («inen Sfteutl­­ben ben (Hallj gegeben, out immer íleiüig ju cet. Iliimben, roeil felbft, romn bie Betltumbung al« földje «faunt roiib, borii immer tlroaí ÍJüngen Keibt fjnbtm Safilio bitien An!) crtbeille, túl er nnr micbcrfeolt, roaí ja(l adj!«l)ul)uiibfrt Jajte uor itm (ri)oii bér alle (Römer getagt bal: Caluniniare tudíclor, semper »liquid lucre!. (Jo bleibt immer elniaf rieben unb bami! ifl in beu meiden SiiHeu bet 3“«* erreicht. SHoffmi bat bit CeSie von btt SJerleumbnng (m „Barbier »oh ©«inHa" fomponirt unb roenn btr enbbuiio fit fingt, (o upplaubiren mir unb tn$en ouet) ollcnfaU*. Tab ober bie Hrie, roenn ne aufjtr­­halb b?« IbenicrS gelungen roiri, nidjt mehr in bat Genie bet fomijiheit Oper gehört, foiibem iui Iragif$e über(ct|tagen tonn, baton beuten bie rac­­nigflen von 3enen, welche bem Baftlio itjfBraro ju. rufen ober ihm bie Öhre eine# penrortnfO ju 2h"1 tv'rben (affen. Unb bőd) nilíe tó roüufd)eu»m«tl). baj ma-, baí bebüchte, benn mit oil (djou hat ein Bede-imbennort, von giitigei 3""3' gelprodjni, (filterjen untergraben ober minirt! SBie man f Wucht hat, Grifunjen mimten, ba» haben n (n ben lebten lagen in linieret nädjften (Jim,- (eh ----St tl roar wahrhaftig fein —“• ‘ 6$aujpiel unb au$ leine!, auf bo? roirc ttot. ju fein brauchten. Cin paar 2age lang ift in' »ubapef» 1 n ©efthüft fo in 3!or ' ~ ÖnfolDenjeii-Stolpoitage im groben ©iiMitum. «in neuct 2tnitel, ber bUhet uutefteuert geblieben ift. Sir mürben raüridjcn, beg i>ctr®r. fflctcrle ihn »nr ©tcnerleiftung bcranjitljeii tönute. Seim für I«b« (Rairicht. bie tolponirt mürbe, nur eine Bein« «ebühr iejahlt werben müfete, »ett (Male halb nicht mehr mit ÜHr ©ofdjen ober (Kt. d£ taufet,«.!. Bin paar 2age lang hat mau hi bem Kamen, ber Sh", hem ffrebit achtbarer heute unb cefpeftabler 3Mr.net, bie öffentlich« —­_ d» iillt U öibicn t« ©c letudja ft Cief« müfite .br if than unk fr ba. fie .n her letcen j(«i gieuiltctou. Sti uufitutthlitjt (6liU« nah úr (Ratur.) . . Sinb bie 3eitun»en bie Siaber bei 2ef«, ob« nmgelehrt, bie Eejer bie fliubei bet Reilungen Í Berbanfen bie Séfét ben ßeitungen ihre Sntitehmig. ob«« umjeleh«, bie 3eitungei. ben 2e|een ? SBo fn.b hier CItern unb r.-o fluiber 1 Sann bei £ef« ®“ter penonnt roeeben. bee both naturgemüfi fpöler b als ba» Stinb unb barf bie ßeitung a!« SR ultet bie bo* fetMlooftinMi* ihre 3)1 .-.leninit ohne einfeitete ? jjft bee Cefet bet Bai«, obgleich « Binbc« oietdjtcccgt, obee bi 3*'« • >B bi« MuUe. o»­«SiivssÄ- is tans 5 ss fssrha -3 ■& ff ir— rine gomitie bitben müffen, benn etenfo wenig race een ÖS ' ------------­f*on roiebi 3»»-^ --—.----— „--, unb jioat eine SamUce in at|.poteiarchoti|chem Sinne, benn roähetnb heutgutoge nur Diejenigen ben tfinbo­­fegen preifen Belhe leine Ruber haben. h«l fi$ 'TM £e|« no* nlemaH batüber betiagt, bo| er ju title SSfKÄT ErÄ'f. SA S ber el mohi '■* 8uioenig, aber nimmermehr ein Ää £& S{".S ßeitung ihre fielet liebe, beroeift fie jebta log auf» neue, jumat fie ba» SBoet fiefet ni*t outfpeedKn tonn, ohne bemfetben «in Rompliment vornutjulhiden. •ttinen einfachen fief« gibt e» ni«ht; e» eplter“ r nicht« Btfiere* unhinge., ro.'l, fo .fl et (,um| jeden b« fttnnbüdje fielet. Hub erd bie fi«|em?| man jemoi» eine onbere al» eine fhöne, tcijer.be lietenSmuitige fielttin gefehen V Da» ift aOeebing« bat ßenigde, raa» man non einer fieferin hehoupien tonn 0b« bi« fiel« bt» Bubap««« «agöiiul habe au* Dani für bit fiiebe, rae'he bit 8'ilua« für fie empfinbit. unb jebei log unb jibe Slunb« beingn, neue ©eraeile b« Sijmpalbi« unb be« «;W- raoüen». ©in «bon.ient in Reiman et feine br«i6igjöht'8< 2«hter- bereit» vei «ine filtern in 3ün|tirdj«n, ob man ai . Spinst «fien tönne, em 6ub-0boi.neul in Btbonm — öelhidjte 8äü« ocrjeidjnet finb. bng Weib­­leülteiig--e" • ß*-' beiefltäg« le ein MMidu'. ie Ralf« bie Berti. . ... weit pt in feoer oUerböhfjen..... wrfc liften beihotb oera*lt, wei (ßoiwtöl ben Stein bet «ieifen enlbeet-n «n loöhnen, unb ein bigémért« Steui b be« Bl. (Rtuiab (offenbar eine neue Scetel fragt inbn*, ob e» — ju aüffaücnb fei, ua* einer fe*u,ieg«ov..tU. ! tragen ? 3a, man ridjte. felad bie bilteeten b bie fioje no* immer nicht gejogen ob epiritu» —:--- •• _..... erlauft roeeben -*- .n beaneuoiten, nicht aDe feüafdje be­­,.,v^ lönnte ba» bi« 8«eunb|dja|t flöten ? cn ölt Snlunaraiincd) bin Kult« b« fiej« ift, rooüte ein« KuU« jücnen unb menu fee ba» » bet fief« ift, wer Blieb« einem Rinb« ni*! oet-TM Betanntti* gibt rt auch in ber t ber fiefet hntfOjl teib« tbenfnü» bie .....JSÄ „«uobltibcif, ferne Snba. nicht«, ableint nicht». Der Bubawflet Bla» unb bie ungati|$e Sauf­­maunäroelt überhaupt, haben, roühienb «mcnla, fficfblSuropa unb Berlin vom .Bitfenpehet ge­­f$Illicit würben, ih't (Ruhe behauptet unb frefc al* " immen aefunb ctBieftn. Sennet bet Be haben ba« ohnebte« gerauht, aber man - ..m Jernitehenben nicht verübeln, wenn er fl* burd) ©eeüdjte, bie mit födjem «plomb nuftrateu, gelegentlich vevBirvcn unb ineführen li'feü Z~ ©tudetfdjraäts« uub brr deftnfeh« imbergegaiigen, bie SLtfiaber cB gibt ÍB gehabi. nr-b gtánjenben .. Ungarn» ftaufmannirael. „ . ©hrrnjengnifte» bebürttr. (o haben bi« lejten lagt ihr batfefbe verliehen S.« (tanb im fieuer untr­­fchlllterlid) unb roautle ni$L Sie hat bamU ihre airthf$attli$e ©efur.bhe.l bcraielen, M» ift mel. gie h°t ober, inbtm fie bie Bériéin liehe fi«l« ge »ovitdl rntbedte. Den nieten X *' fiefent Behi ou'ee unfteunb. T unb ich raid ben Bitfeld) mögen, verlorenen Sohn« mit fliuhtigio Blühen ju ffijjireu 3* tonte Ihn in Ratfeeboule (engen, mo « fl* lógd* an meinen Xifdj fefte unb. aO::!«I 8«agen ---* «.-U aOgeir.a* vetttauli*« roueb- ©t lornii*«« ©efi*t mil giofien Bugen, bie jmei grogén Shateu |*»atj«n Raffet» glicben. in Bil*e man ttinen Síidet geihan, tofüt (ab ob« feint traf, inmdette Stofe Bie eine 8udettübe .ul-Soul* Ktn|*ii*e» bmoulgii.gen KU einem fflotte: ela tuber S*neef. Se tat aüe 8"lu«gen. nur bab Buba­­meftii Xogttait mdjl 3* Bieb« ta» nur bi« Bubo» lieft« Zaflbtatt, benn jum 8t«hdü4 liebe »dl bil aicgentbme t«i*cr. heitere fiittüee „Sie leten btefe» Blatt ?* nagte te, lOähtfS» i* mit Behagen baf Bubapeftet fielen C ~ Bliche* I* nicht gefheceben halte ,SBce Sie fetjen. mein pecc . ancmoneie c&i geteijl..3* iele el ebentoll« tagte*-, gab « jurtd. (Blfu ein Bbolinent, bo*te i* unb mit not t», al« balle 3'manb jioei 6iüd*en Bader in feine grob» ftodetfhnlen geihan) .So ? . ivat meine Hntraoet. .Tibet i* itgeie mi* au* lagli* baxubn-. jimig" Bianca» ]b? Bürt ' ' 11 VufmKífll- "1 = ^ubapejlcr imsblatt. •Hr. m. 7Sonntufl. 7. lblio. ?• gaBroaiifl-' bat auch für. beu ©{port gearbeitet. 3» «“» Berlin unb roahrf*cmti$ , auch aiiberroärt«, man es Dauf bem öifer ber nnganfehen ffla- Rio« halb erfahren, mal für tiebitunu.irb.ge. iviuptüiibteii Cefteireich* unb ®entf*laiibJ, m fiambiirg unb fjrauffurt am ffllain mnfj mau riemnbjtuanjig «tnnben fang geglaubt haben, ber Siiibapejicr BIa|) fei im Begriff jufammenjubrechen. er flehe vor einem »rach, «tjutiefj bem. ber ®ien am 9 (Kai 1973 heimgtfu$t bat. Stun, beute roeifi man ni$t Mo« bei uni. fonbern au* an bet Spree, an bet Bibe, am (Biain, bah «De* eben nur - Berleumbung roar Bafilio hat feine Brie gelungen. oidjl» mehr. ®«t cícte an ftemben Böefen mit Bettim.ng würben, and) ihren gtfunben Beiftau» _.i haben oben gefnqt, bap bie Bctlenm­­bungi.Jttra, bie wir btirdjgematht hoben, un« iiidji gerabe jut übte ge-tapL Sir vergleuhtn nn« in Ungarn fo gern mit Gnglanb unb ber Bcigleid» hat (eine Berechtigung. (Wau gebe nie aber btt ®ii­­fim.i, btr patnotijrijen 3urudbaltnng, bie man in tlonbon beobachtete, al* oor Surjem bi« »uring « in» S$wonlen tarnen, unb bann i«h« man, raelch Unheil bei un« Slotfdua$t uub Berlenir.biingtoutb anjuri$ten im «egripe waten — fni «iO)i* un^ roiebet vicht», ju» ntibl« I ©a fótit act Bteglecch jroifien beu (fnalonoetn unb un» nicht ,<n unferem Bortheil au». Die Betteumber, bie bei un* h»TM“' gelogen fuib «nb Oem fcaufmann bie Öhr.-. Sa* heiht ben Rrebel abjuldinciben oetfudnen, fiub na­­• 'nt ju faffen 3tbermanu hat fie gehört, wnb tenni ihre Women, 3«öermann ver­nahm ba» 3ilchttn ihrer 311113t, aber Wtemanbhat " re ©ef'CHejugt meiTen «nneu. 53ü:be man tigeim fcibjl faffen, wäre auch nicht vier erreich:, főiden Bf lemnöungen gegenüber ifi unite (Belep jicmlid, mc$tlw T ee S 3ÜÖ bt» öfter­­rei$il4en $ira|gc!.ibu$t» belegt allerbtng« ben terlenubetildifn Bt'.l «iier benncahigenier ©ccü$t­­mit antfl bi« ju bret (Dlanattii, über wir feiten iomml biefer paragraph jnr «nroenbnng 3n ilcm« «... «- -- «— --irt$t einen Bötfe­....tete, beit raft, ab« li.We» geht, tlillilüpfcn t.r Beim mir br^tw hestigt SÍRBnet nsfaft 24 «siltR. letel, btei iieuiOnon», ein Bubapeltee Beben, in MOt unb 3üQe ffiaxum bieten beun beutf*c Seitunaeu ni*t jo Diel Unb er begann »bet ben rn*eo 3n Buoapeli« Xagblatl ju janimén unb |u Hoi leant meinen Raffe«, bo*le r1- ‘ --SsM 837

Next