Ország-Világ, 1890 (11. évfolyam, 27-51. szám)

1890-11-08 / 45. szám

XL évfolyam. Budapest, 1890 november 8. 11-5. szám. ORSZÁG-VILÁG Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatal­ban (Erzsébet-körút 12. sz. a.) és bármelyik hir­detési iroda útján.F­­ELELŐS SZERKESZTŐ: BENEDEK ELEK. Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiá­ból hirdetéseket John F. Jones et O (Páris), irodájától fogadunk el. Szerkesztőség és Kiadóhivatal, b­UDAPEST, VII. KERZ­LET, E­RZSÉBET­ KÖRÚT 12. SZÁM, HOVÁ A LAPNAK SZÁNT KÖZLEMÉNYEK KÜLDENDŐK. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre............................... 10 frt Negyedévre.. ... 2 frt 50 kr Félévre ... ...................... 5 « Egy hóra ... ... — * 85 « Egyes példányok 20 krért kaphatók Budapest, Erzsébet­ körút 12. PALLAS ÍROD (IV., Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK A ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ KECSKEMÉTI­ UTCZA 6. SZ.) KÜLDENDŐK: BERTHIER JOCONDA. — Társadalmi regény. — Irta MARIO UCHARD. — Ford. MOLNÁR GYULA. (Folytatás.) A világtapasztalt Róbert az első pár percz alatt kedvezően ítélte meg a leánykát, kinek szelíd, a mellett műveit modora mély tiszteletre indította. Tizenhét éves lehetelt, sugárzó arczával, gyűrűkbe göndörített hajával, sem csúnya, sem kiváló szép, de ragyogó, üde arczszín, mit némi komolyság árnyékolt. A fiatal leányka fényében volt valami titokzatos­ság, mely elárulni látszott, hogy a bimbó még csak most felledezik. Noha kissé félénk természetű is volt, Róbert a leányka jelenlétében egy pillanatra mély zavarba esett. — Mély zavarban vagyok, kisasszony, — szólalt meg végre, — hogy ily szánalmas állapotban kell mutatkoznom. — Az nem az ön hibája, uram! — felelte a leányka az udvariasság hangján, mintha csak láto­gatást fogadna. És lesz szíves a szalonba jönni, míg a rettenetes zápor oda künn eláll? — Ön nagyon jó, kisasszony! — válaszolá Róbert mélyen meghajtva magát, mire a leányka is kecses fejbólintással felelt; — aztán egy nagy üvegajtóhoz lépett, melynek felnyitá szárnyait. — Ön, uram, jelenleg Berliner tengernagynál van! — mondá a fiatal leányka némi hangsúlyo­zással hangjában, — üljön le. És a legcsekélyebb hamisság nélkül, a fiatal leányka komolyan, egy nádszéket tett elébe. — Valóban, nem tudom, kisasszony, hogyan mentsem ki berohanásomat, — felelte Guérin Róbert a lehető legudvariasabban. Azonban a fiatal leányka nem erre volt kiváncsi , mint azonnal látjuk. — Én meg Berthier Joconda vagyok, a tenger­nagy leánya! — folytatá jelentős mosolylyal az ifjú hölgy, oly módon hangsúlyozva szavait, hogy lehe­tetlen volt félre­érteni őt. Róbert csaknem elnémult e név, a fiatal hősnő neve hallatára, kinek három vagy négy millió frank a hozománya, mint Rival mondotta volt. — Ah! bocsánat, kisasszony! — felelt Róbert élénken. Elfeledtem bemutatni magam: engem Guérin Róbertnek hívnak. — Ah!. .. És ön e környéken lakik, uram ? — Nem, kisasszony, Párisból jövök, — felelt Róbert zavartalanul. Pillanatnyi hallgatás állott be, Joconda kisasz­­szony nagyon lakonikusnak találta vendégét, mert néhány hm! hm!-et eresztett ki kecses szájacs­­káján. Minthogy azonban Róbert nem sokat törődött vele, a kisasszony is úgy tett, aztán komolyan folytatta: — Az ilyen záporosök valóban rettenetesek... A nyugati szél okozza, mely a Loire medrébe és völgyébe száguld alá, aztán felpuffad, mihez még a tenger hirtelen beállott apálya is járul... De nem tart sokáig, uram, mindaddig, míg a lekötött villamosság felszabadul, — tette hozzá, látszólag örülve, hogy egy hatalmas mennydörgés igazolja a tengernagy leányának a szavait. — Valóban, kisasszony, a jégeső már megszűnt. — Oh! nem azért mondtam uram, hogy siet­tessem ! Az eső még javában szakad és én szerencsésnek érzem magam, hogy védelmet nyújt­hatok önnek ellene. Orsolya és Mártha lenn van­nak a könyvtárszobában, hol egy kis takarítást vittünk véghez és aztán Mihály nagybátyám oly rendetlen, hogy biztosítom róla, nem kis feladat elhelyezni, rendbe hozni könyveit. — Ah ! nagybátyjának könyvtára van! — felelte Róbert, hogy mondjon valamit. — Még pedig szép!... régiségek is! Ön pedig nyilván kedvtelésből látogatta meg Touraine-t? — Nem, kisasszony, dolgom van itt. — Fontos? — Nagyon fontos! — No, mondja el nekem! Egy kissé bosszankodva a leányka kíváncsisá­gán, Róbert kurtán-furcsán akarta kielégíteni. — Örökség miatt jöttem, kisasszony! — felelte röviden. A ZENE. — Gile festménye után.

Next