Ország-Világ, 1891 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-21 / 12. szám

DIVAT LEVÉL. Páris, 1891 márczius hava. Napról-napra közelebb vagyunk a tavaszi lóverse­nyekhez, a­melyek ugyanegyszerre a szalonélet halálát is jelentik. Még két-három hét, s a társas összejövete­leknek vége. Megkezdődnek a boulognei erdő hires kocsikázásai, gyérebb közönséget látnak falaik között a színházak, s minden «was sieh nur führen kann», a­mi csak mozdulni tud, kifelé tolong a főváros szűkre mért lakásaiból a rétek és szabad mezők felé. Biz’ én nem tudom, hogy mit érez a rabmadár, ha hirtelen kinyitják a börtöne ajtaját és megkínálják az arany sza­badság édességével, nyitva az út a levegő végtelensé­geibe, eredj !" — hanem azt én is tudom, hogy mit érezünk mi itten a roppant nyugati Metropolis zsibongó méhkasában ilyenkor márczius vég felé, a midőn sza­bad vándorlásra unszol kifelé a napsugár melegsége és nem riasztanak vissza a csípős februári párák. Látni kell azt a kiragyogó boldogságot, a­mit mos­tanában az összepréselt lakások népessége érez, hogy fogalma legyen az embernek arról a czivilizált börtön­ről, a­mely ezrével termi az aszhmát és a tuberkuló­zist. S ez a boldogság nem csak a szegényebb társa­dalmi osztály privilégiuma ám, osztozik abban kivétel nélkül minden párisi, ha még olyan kedvező anyagi viszonyok között él is, hiszen az a végén jóformán majd­nem teljesen mindegy, hogy szegényes polgári szobában remetéskedte-e végig az idei hosszadalmas tél egyhangú­ságát, vagy a gazdag valónak pompá­jában, a­mely még nagyobb ellentétet képezett a kívül való világ kellemet­lenkedéseivel, mint a polgári purita­nizmus. A . „v ..aUn­ turim.cvr.l .... capot kalapommal és ferdén plisszirozott sima szok­nyámmal közelebb találom magamat a tavaszi divat the finishéhez, mint te, a ki redőzött jaquet-ét, chapeaux­­futurát és pontozott, kifogazott á la­ndin. Pompadour szoknyát viselsz. Nehezebb, szürke szövetekben éppen annyi a minta, mint a világos színekben, a­melyek ez ideig még túlnyomóan a pontozott hollandi és a sima, fénytelen chamois-lyon minták felé mutatnak legtöbb hajlandóságot, különösen a szoknyák számára készült szövetekben. Apropós, szoknya! Lady Harberton és az ő zseni­ális erőszakoskodása e hevesen megtámadott öltönydarab reformálásában ! Még emlékezünk reá ? Tudjuk, hogy ennek a nagy tűzzel megindított had­járatnak a híre pár hét előtt az egész czivilizált konti­nenst beszárnyalta s a legkülönbözőbb találgatásoknak adott bőséges tápot; azt azonban még mind e mai napig sem tudjuk, hogy miféle stádiumban van hát tulajdonképpen ez a tiszteletreméltó reform ? Elfogad­­ták-e az angol hölgyek,­ vagy nem ? S ha nem,­­ miért nem ? Nagyon érdekes dolog. A «H. Dress Society» hadat üzent az egész mostani női toilettenek; röpiratokban, lapokban, meetingeken tüzes tiltakozások pattogtak a levegőbe: valóságos liga keletkezett a «szent ügy» érdekében, s most is egyszerre megdöbbentő szélcsend állott be az egész hadvonalon. Zászlók bevonuttak, ágyúk nem dörögnek, vezérek, had­nagyok, legénység némák, miként a sír. Az egész moz­galom a mi tingl-tangi charmente generálunk üres puf­­fogását juttatja eszünkbe ebben a mostani néma stádiu­mában, a­melynek úgy látszik, hogy nem is leszen egy­hamar föltámadása. Egy tanulságot azonban még­is le lehet vonni: azt tudniillik, hogy erőszakos úton, erőszakos eszközökkel és tűzön-vízen keresztül való makacskodással még soha semmiféle általános érdeket érintő ügyet nem ütött nyélbe senki. Az ilyesminek idő és érlelés kell. Nem kételkedem benne, hogy idővel akczeptálni fogjuk néhány valóban okos részletében ezt a csatornán túli reformot, abban azonban állhatatos Tamás maradok, hogy erő­szakkal nem fog boldogulni a bájos liga. A viszontlátásra­­ B. A. Sibil A kizárt nők. A német birodalmi gyűlés elé egy kérvény került, melyet a nőknek egyetemi tanulmá­nyokra bocsátása tárgyában adtak be. Schrader kijelen­tette, hogy a kormánynak kötelessége lehetségessé tenni a nőkre nézve az orvosi gyakorlat folytatását. Egy centrumpárti azonban ellene szólott a kérvénynek, utalva Oroszország példájára, a­hol a nőknek ily tanulmányokra bocsá­tása felforgató elemeket hozott fel­színre. Hosszabb vita után a ház napirendre tért. Megvizsgált bálozók. Brailában (Romániában) fura báli história tör­tént. Elterjedt a hír, hogy Lienicki hírhedt rabló női ruhában meg fog jelenni a kitűzött álarcroc-bálon.­­ A rendőrség tehát könnyíteni akart a maga dolgán és egyszerűen körül­vétette a báli helyiséget katonasággal, elfogadta az egész női közönséget, párjával a rendőri épület feluh­ozólta, letépte az álarczokat és hosszú vizs­gálatot kezdett, hogy nem akad-e köztük rá a keresett haramiára. A férfiaknak meghúzták a bajszukat próbálva, hogy nem visel-e valaki álbajszot. Három órai alapos vizsgálat után konstatálták, hogy a rabló nincs a hölgyek közt s visszabocsátották a báli közönséget a tánczterembe. A víz-divat. London előkelő kö­reiben furcsa szokás kezd divatozni. Kezdik tudniillik egészen komolyan venni a Pindaros híres mondását a vízről s annyira megbecsülik, hogy egyéb italt nem is adnak az asztalra. Az angol konyha bőkezűségével ki­szabott fényes ebédhez se bort, se pezsgőt nem kapnak a vendégek, csu­pán csak tiszta vizet,­nek a divatlapok. A legérdekesebb i­­gek közé tartozik különben az a mulatságos habozás és bizonyta­lanság, a­mely az ex offo divatlapok tarka hasábjain jelenleg szembeszökő. Abban a helyzetben lévén, hogy a divat e sokszínű zászlóvivőit hét­­ről-hétre figyelemmel kísérhetem, feb­ruár végétől kezdve egészen mostanig valamennyi nevezetesebb divatlapot összehasonlítottam. Ez összehasonlítás eredménye gyanánt jelenthetem ki abbeli tapasztalatomat, hogy a divat leglelkesebb és legtalálékonyabb pro­pagálói sincsenek még tisztában azzal a fontos nyommal, a­mely a női sze­szély minden irányban való kielégíté­sének Rómájába vezet. Ennek a bi­zonytalan tapogatódzásnak természe­tesen az a következménye, hogy vala­meddig az általános közvéleményt kolportáló zászlósok sem tudják bizo­nyosan, a hölgy­szeszély idei széljárá­sát, addig a nagy divatüzletek prak­tikus vezérei sem olyan könnyelműek, hogy biztosra fegyverkezzenek, s esetleg éppen azokkal a mintákkal töltsék tele a raktáraikat, a­melyek fölött az idei tavaszi divat nyom­talan fogna átsiklani. A lóversenyek első futama persze véget vet ennek a habozásnak, addig azonban még az egyébképpen leg­szerencsésebb kereskedelmi csápok sem képesek előre megérezni a szél­járás idei útját. Ha az ember a boulevardeok, vagy a színházak hölgyközönsége után akarna ítéletet hozni, no akkor rop­pant furcsán járna. Nincs az az ezer színű kaleidoskóp, a­melyikben a százegy­ féle figurák bővebb variáczi­­óban váltakoznának, mint a­hogy a toilettek jelenleg ez interregnum hetei­ben váltakoznak. Mindenki azt hordja, a­mit akar. Egyszóval: mindent hor­dunk, a miről azt gondoljuk, hogy talán — ez lesz az igazi s én az én simán metszett jaquet-mmal, könnyű TAVASZI RUHÁK. ÚTMUTATÓ. Művirágcsarnok. Rieger Mór cs. és kir. udv. szállító művirág-csarnokában (Budapest, szervita-tér 5) kaphatják és rendelhetik meg­­. hölgyolvasóink ez időszerint a legszebb s egyúttal a leg­olcsóbb művirágokat, díszítő tollakat, menyasszonyi és gyászkoszorúkat, báli garnitúrákat, jelenleg a legújabb divat szerinti egészen tollból készült női ka­lap- és fejék-különlegességeket, valamint minden e szakba vágó fantasie czikke­­ket, melyek szíves megtekintését igen ajánljuk t. olvasóinknak. Matza I. vállfű­zőkészitő intézetét (Korona-herczeg-utcza 9.) melegen ajánl­juk olvasónőinknek. Egyedül nála kap­hatók a­ párisi világkiállításon nagy érem­mel kitüntetett curasse-füzök, azontúl félhosszú mézga-, gyermek- és ceinture, egyenestartó-, pongyola-fü­zök. Megren­delés két nap alatt is pontosan teljesít, meg nem felelő fűzőt kicserél. Képes árjegyzéket kívánatra bérmentve küld. Zelenkai R. K­. fésű-, kefe-, illat­szer- és egyéb toilette-czikkek és díszmű áruk raktárában (Budapest, szervita-tér H.) találhatók dúsgazdag választékban

Next