Ország-Világ, 1891 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-21 / 12. szám
DIVAT LEVÉL. Páris, 1891 márczius hava. Napról-napra közelebb vagyunk a tavaszi lóversenyekhez, amelyek ugyanegyszerre a szalonélet halálát is jelentik. Még két-három hét, s a társas összejöveteleknek vége. Megkezdődnek a boulognei erdő hires kocsikázásai, gyérebb közönséget látnak falaik között a színházak, s minden «was sieh nur führen kann», ami csak mozdulni tud, kifelé tolong a főváros szűkre mért lakásaiból a rétek és szabad mezők felé. Biz’ én nem tudom, hogy mit érez a rabmadár, ha hirtelen kinyitják a börtöne ajtaját és megkínálják az arany szabadság édességével, nyitva az út a levegő végtelenségeibe, eredj !" — hanem azt én is tudom, hogy mit érezünk mi itten a roppant nyugati Metropolis zsibongó méhkasában ilyenkor márczius vég felé, a midőn szabad vándorlásra unszol kifelé a napsugár melegsége és nem riasztanak vissza a csípős februári párák. Látni kell azt a kiragyogó boldogságot, amit mostanában az összepréselt lakások népessége érez, hogy fogalma legyen az embernek arról a czivilizált börtönről, amely ezrével termi az aszhmát és a tuberkulózist. S ez a boldogság nem csak a szegényebb társadalmi osztály privilégiuma ám, osztozik abban kivétel nélkül minden párisi, ha még olyan kedvező anyagi viszonyok között él is, hiszen az a végén jóformán majdnem teljesen mindegy, hogy szegényes polgári szobában remetéskedte-e végig az idei hosszadalmas tél egyhangúságát, vagy a gazdag valónak pompájában, amely még nagyobb ellentétet képezett a kívül való világ kellemetlenkedéseivel, mint a polgári puritanizmus. A . „v ..aUn turim.cvr.l .... capot kalapommal és ferdén plisszirozott sima szoknyámmal közelebb találom magamat a tavaszi divat the finishéhez, mint te, a ki redőzött jaquet-ét, chapeauxfuturát és pontozott, kifogazott á landin. Pompadour szoknyát viselsz. Nehezebb, szürke szövetekben éppen annyi a minta, mint a világos színekben, amelyek ez ideig még túlnyomóan a pontozott hollandi és a sima, fénytelen chamois-lyon minták felé mutatnak legtöbb hajlandóságot, különösen a szoknyák számára készült szövetekben. Apropós, szoknya! Lady Harberton és az ő zseniális erőszakoskodása e hevesen megtámadott öltönydarab reformálásában ! Még emlékezünk reá ? Tudjuk, hogy ennek a nagy tűzzel megindított hadjáratnak a híre pár hét előtt az egész czivilizált kontinenst beszárnyalta s a legkülönbözőbb találgatásoknak adott bőséges tápot; azt azonban még mind e mai napig sem tudjuk, hogy miféle stádiumban van hát tulajdonképpen ez a tiszteletreméltó reform ? Elfogadták-e az angol hölgyek, vagy nem ? S ha nem, miért nem ? Nagyon érdekes dolog. A «H. Dress Society» hadat üzent az egész mostani női toilettenek; röpiratokban, lapokban, meetingeken tüzes tiltakozások pattogtak a levegőbe: valóságos liga keletkezett a «szent ügy» érdekében, s most is egyszerre megdöbbentő szélcsend állott be az egész hadvonalon. Zászlók bevonuttak, ágyúk nem dörögnek, vezérek, hadnagyok, legénység némák, miként a sír. Az egész mozgalom a mi tingl-tangi charmente generálunk üres puffogását juttatja eszünkbe ebben a mostani néma stádiumában, amelynek úgy látszik, hogy nem is leszen egyhamar föltámadása. Egy tanulságot azonban mégis le lehet vonni: azt tudniillik, hogy erőszakos úton, erőszakos eszközökkel és tűzön-vízen keresztül való makacskodással még soha semmiféle általános érdeket érintő ügyet nem ütött nyélbe senki. Az ilyesminek idő és érlelés kell. Nem kételkedem benne, hogy idővel akczeptálni fogjuk néhány valóban okos részletében ezt a csatornán túli reformot, abban azonban állhatatos Tamás maradok, hogy erőszakkal nem fog boldogulni a bájos liga. A viszontlátásra B. A. Sibil A kizárt nők. A német birodalmi gyűlés elé egy kérvény került, melyet a nőknek egyetemi tanulmányokra bocsátása tárgyában adtak be. Schrader kijelentette, hogy a kormánynak kötelessége lehetségessé tenni a nőkre nézve az orvosi gyakorlat folytatását. Egy centrumpárti azonban ellene szólott a kérvénynek, utalva Oroszország példájára, ahol a nőknek ily tanulmányokra bocsátása felforgató elemeket hozott felszínre. Hosszabb vita után a ház napirendre tért. Megvizsgált bálozók. Brailában (Romániában) fura báli história történt. Elterjedt a hír, hogy Lienicki hírhedt rabló női ruhában meg fog jelenni a kitűzött álarcroc-bálon. A rendőrség tehát könnyíteni akart a maga dolgán és egyszerűen körülvétette a báli helyiséget katonasággal, elfogadta az egész női közönséget, párjával a rendőri épület feluhozólta, letépte az álarczokat és hosszú vizsgálatot kezdett, hogy nem akad-e köztük rá a keresett haramiára. A férfiaknak meghúzták a bajszukat próbálva, hogy nem visel-e valaki álbajszot. Három órai alapos vizsgálat után konstatálták, hogy a rabló nincs a hölgyek közt s visszabocsátották a báli közönséget a tánczterembe. A víz-divat. London előkelő köreiben furcsa szokás kezd divatozni. Kezdik tudniillik egészen komolyan venni a Pindaros híres mondását a vízről s annyira megbecsülik, hogy egyéb italt nem is adnak az asztalra. Az angol konyha bőkezűségével kiszabott fényes ebédhez se bort, se pezsgőt nem kapnak a vendégek, csupán csak tiszta vizet,nek a divatlapok. A legérdekesebb igek közé tartozik különben az a mulatságos habozás és bizonytalanság, amely az ex offo divatlapok tarka hasábjain jelenleg szembeszökő. Abban a helyzetben lévén, hogy a divat e sokszínű zászlóvivőit hétről-hétre figyelemmel kísérhetem, február végétől kezdve egészen mostanig valamennyi nevezetesebb divatlapot összehasonlítottam. Ez összehasonlítás eredménye gyanánt jelenthetem ki abbeli tapasztalatomat, hogy a divat leglelkesebb és legtalálékonyabb propagálói sincsenek még tisztában azzal a fontos nyommal, amely a női szeszély minden irányban való kielégítésének Rómájába vezet. Ennek a bizonytalan tapogatódzásnak természetesen az a következménye, hogy valameddig az általános közvéleményt kolportáló zászlósok sem tudják bizonyosan, a hölgyszeszély idei széljárását, addig a nagy divatüzletek praktikus vezérei sem olyan könnyelműek, hogy biztosra fegyverkezzenek, s esetleg éppen azokkal a mintákkal töltsék tele a raktáraikat, amelyek fölött az idei tavaszi divat nyomtalan fogna átsiklani. A lóversenyek első futama persze véget vet ennek a habozásnak, addig azonban még az egyébképpen legszerencsésebb kereskedelmi csápok sem képesek előre megérezni a széljárás idei útját. Ha az ember a boulevardeok, vagy a színházak hölgyközönsége után akarna ítéletet hozni, no akkor roppant furcsán járna. Nincs az az ezer színű kaleidoskóp, amelyikben a százegy féle figurák bővebb variáczióban váltakoznának, mint ahogy a toilettek jelenleg ez interregnum heteiben váltakoznak. Mindenki azt hordja, amit akar. Egyszóval: mindent hordunk, a miről azt gondoljuk, hogy talán — ez lesz az igazi s én az én simán metszett jaquet-mmal, könnyű TAVASZI RUHÁK. ÚTMUTATÓ. Művirágcsarnok. Rieger Mór cs. és kir. udv. szállító művirág-csarnokában (Budapest, szervita-tér 5) kaphatják és rendelhetik meg. hölgyolvasóink ez időszerint a legszebb s egyúttal a legolcsóbb művirágokat, díszítő tollakat, menyasszonyi és gyászkoszorúkat, báli garnitúrákat, jelenleg a legújabb divat szerinti egészen tollból készült női kalap- és fejék-különlegességeket, valamint minden e szakba vágó fantasie czikkeket, melyek szíves megtekintését igen ajánljuk t. olvasóinknak. Matza I. vállfűzőkészitő intézetét (Korona-herczeg-utcza 9.) melegen ajánljuk olvasónőinknek. Egyedül nála kaphatók a párisi világkiállításon nagy éremmel kitüntetett curasse-füzök, azontúl félhosszú mézga-, gyermek- és ceinture, egyenestartó-, pongyola-füzök. Megrendelés két nap alatt is pontosan teljesít, meg nem felelő fűzőt kicserél. Képes árjegyzéket kívánatra bérmentve küld. Zelenkai R. K. fésű-, kefe-, illatszer- és egyéb toilette-czikkek és díszmű áruk raktárában (Budapest, szervita-tér H.) találhatók dúsgazdag választékban