Ország-Világ, 1892 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-24 / 39. szám

1892 A leánygimnázium bátor tervét el kell ejteni mindörökre. Tessék reformálni a létező leányisko­lákat, ezekre ráfér a reform. Ne annyira tanítsák, mint inkább neveljék leányainkat. Ne kínozzák meg logarithmusokkal, ne tegyék tönkre ifjúságát mindenféle, nem nekik való haszontalanságoknak magoltatásával. Adják meg a módot arra, hogy az élet minden körülményei közt meg tudja állani a helyét, s erre van ezer meg ezer út, ámde ezek közt nincs a gimnázium. S most csakugyan szívesen végét szakítanám krónikámnak, ha a nemzeti színház nem készülőd­nék bécsi útjára. A nemzeti színház tudvalevőleg hat előadást fog tartani Bécsben s erre már egy jó félesztendeje folyik a készülődés. Ki kell tenni magunkért s nem szabad sajnálnunk a temérdek pénzt, mibe az utazás, az ott tartózkodás, az új díszletek s a primadonnák toilettjei kerülnek. A nemzeti színház tagjai azonban nem nagy öröm­mel mennek Bécsbe és pedig nem dhauvinizmusból, de mert keveslik a­­ napidíjat. Az elöbbkelő tagok t. i. potom 30 frtot kapnak napjára, a másod-, har­­madrendűek 15 frtot. Ez valóban csekély, ha meg­gondoljuk, hogy a nemzeti színház elöbbkelő tag­jainak 6— 12.000 frt fizetésük van, s ha még hozzá­vesszük, hogy ősztől tavaszig különböző vidéki városokban vendégszerepelvén, összehoznak egy pár ezer forintot. Ez valóban potom napidíj, ha meggondoljuk, hogy a nemzeti színház tagjainak két hónapi vakác­iójuk van, mely idő alatt egész szabadon vendégszerepelhetnek s egy hónap alatt könnyen keresnek annyit, a mennyiből Norderney­­ben tölthetik a vakáczió másik hónapját. Ez való­ban potom napidíj, ha meggondoljuk, hogy egy 4—6000 frt fizetésű miniszteri tanácsosnak hiva­talos kiküldetésben 10 frt a napidíja. Egyáltalán nincs egyetlen szellemi munka után élő osztály a hazában, mely oly nagy fizetést húzna, mint a nemzeti színház személyzete. Termé­szetesen, ha mind­ennek ellenére színészek és színésznők úsznak az adósságban, erről mi nem tehetünk. Akkora mégsem ez a fizetés, hogy teljék pezsgős vacsorákra, számozatlan frakkerekre, párisi szabó műhelyekből rendelt toilettekre. Mert a mi művésznőink (tisztelet a kivételeknek) azt hiszik, hogy a művészetük csak akkor ér valamit, ha a színpadon szenzácziós toilettekben jelennek meg (s néha meg is esik, hogy a ruha többet ér a művészetnél) s a népszerűséghez tartozik a Stefá­­nia-úton, számozatlan frakkerben való kocsikázás. Még nem oly régen, nagy művésznők, örültek, ha egy hónapra 30 frt fizetést kaphattak s most már nem elég a fizetésen felül 30 frt napidíj! Igazán megesik a szívem rajtuk, ha meggondo­lom, hogy mennyit koplalnak majd Bécsben. Ne indítsunk országos gyűjtést ? Székely Huszár. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Új regényeink. Az október-deczemberi negyedben két regényt fogunk közölni egyszerre, egy eredetit és egy francziát. Az eredeti regény czíme : A világjáró cigol. Gárdonyi Géza, a közkedveltségű Göre Gábor írta e regényt, mely pompás humorával bizonyára általános zajos derültséget fog kelteni. A franczia regénynek czíme Nadia, George Nazim, a jeles franczia regényíró műve , Molnár Gyula fordította le lapunk részére. A rendkívül érdekes meséjű regényt előre is ajánljuk olvasóink figyelmébe. A nemzeti színház művészei zúgolódnak, mert a bécsi vendégszereplés alatt extra-honoráriumban nem fognak részesülni. Az igazgatóság ivet köröztetett ugyanis a tagok közt aláírás végett, illetőleg tudomás­vétel czéljából, hogy az elsőrendű tagok, férfiak és hölgyek egyformán, egy fellépésért 30 forintot kapnak, ez a maximum, a minimum pedig 10 frt. A díjazás e «cse­kélysége» oka a nemzeti színháziak elégedetlenségének, mely ha nem csillapul, még megbuktathatja a bécsi utat. A modern Carmen, Feld­y Zsigmond, a városligeti színkör igazgatója, a­mint idegen vendégekkel kezdette, úgy most idegen művészek vendégjátékával fejezte be a szezont; most egy angol színtársaság tart előadásokat, a­melyekben az angolok burleszk humorával kaczag­­tatják meg hallgatóikat. A Modern Carmen tulajdon­képpen a főcselekményben paródiája a Carmen czímű operának, de ez a főcselekmény át meg át van szakítva kaczagtató jelenetekkel, epizódokkal, a­melyek között még összefüggést sem lehet mindenütt találni. De nem is a tartalom volt a legérdekesebb ezen darabban, hanem az angol színészek előadása, a bolondabbnál­ bolondabb részletek előadása olyan tökéletes, prec­íz művészi minden tekintetben, hogy szinte sajnálja az ember, hogy ezt a művészetet ilyen darabra pazarolják. Legszebb volt a ballet előadása; a színkör szűk, ilyen előadásra nem is alkalmas színpadján, valóban csodá­latos ügyességgel adták elő a darab fantasztikus tánczait Ku­llis, Menelli, Greet és Reed kisasszonyok. Carmen (Wentworth) igen szépen énekel és szintén ügyes tán­­czosnő. A darab burleszk részeit kac­agtató komikum­mal adta a két főkomikus, Wright és Stevensen. A közön­ség nagy tetszéssel fogadta az előadást és ki nem fogyott a nevetésből. A társulat itt tartózkodása alatt mindig ezt a darabot adja. A Maleczky-pár októbertől fogva a kölni operához szerződött, Maleczkyné e hó 26-án fog búcsúzni az opera­ház színpadától. A szerencsefia. A népszínházban már színre ke­rült a Szegény Jonathán szerzőjének, Millöckernek leg­újabb operettese, a Szerencsefia, mely azonban úgy szöveg, mint zene dolgában jóval alatta áll a híressé vált Szegény Jonathánnak. Az operetteben Komáromi Mariska, K. Kopácsy Juliska, Vidor, Németh József, Dárdai, Kiss Mihály és Tollagi adták az előbbkelő szerepeket. Egy pár nótát meg is ismételtek s a főbb szereplőket minden felvonás után kihívták, de azért a Szerencsefia aligha lesz kasszadarab. Operai szövetség, Kolozsvár és Arad közt. Ditrói Mór kolozsvári igazgató szövetkezni akar az aradi szín­házzal közös opera-testület fenntartása végett. A tervhez előbb kikérik a belügyminiszter beleegyezését és támoga­tását. De szó sincs arról, hogy az aradi és kolozsvári színház összeköttessék. És nem lehet szó kalandos ter­vekről, melyek oda irányulnának, hogy a két színház társulatából lenne egy folytonosan vándorló drámai és énekes társulat a jelenlegi erők kétszeres kihasználá­sával. Másrészt olyannak kell lenni az opera-szövetség­nek is, hogy az nemcsak a kolozsvári, de az aradi színháznak is előnyére válnék. Az «Ember tragédiája» Prágában megérte már 25-ik előadását. És minden ismétlésénél megtelt a ház, úgy hogy a jubiláris előadást bérletszünetben tartották. Ez a siker két hét alatt következett be. Prágában a drámai előadásokkal felváltva opera-előadásokat tarta­nak, úgy hogy Madách remeke kedvéért csak ritkán tartottak más drámai előadást. A prágai 25-dik cseh elődás jóval hamarabb köszöntött be, mint annak idején Budapesten a magyar­ Duse Eleonora Amerikában. A jövő évben Duse Eleonora Amerikában fog vendégszerepelni, ötven es­tére szerződött, egy fellépésért 3000 dollárt kap, ösz­­szesen 600,000 dollárt. Mascagni és a bécsiek. A bécsi publikumot és sajtót épp úgy elfogta a Mascagni-láz, mint a­hogy annak idején a Duse-láz, mely saját művészi erőik ócsárlásában nyilvánult legörömestebb. A Fritz barátunk főpróbáján pedig Jauner, a főkomédiás s egy journalista barátja, öleléssel, csókkal fejezték ki elragadtatásukat. Másnap minden lap kiírta, hogy a Fritz barátunk-it csak most értették meg igazán s az előadáson olyan riadó taps és evvivázás folyt, hogy még Mascagni is bele­fáradt. A 29-dik kihívás után elhaló hangon rebegte : «Grazia dal fongo del cuore.» (Szivem mélyéből köszö­nöm.) Annyi bizonyos, hogy az olasz előadás s a szerző vezénylete új életet öntöttek a nem nagyon népszerű műbe. A «cseresznye-kettőst», a közzenét és harmadik felvonásbeli tenoráriát meg kellett ismételni. Az előadást Stefánia főherczegasszony, Vilmos főherczeg, Coburg Lujza herczegasszony, és Mary hannoverai herczegnő is végig nézték. A budai honvéd-szobor már kész, felállítása meg­kezdődött és októberben lesz befejezve. Mint a szoborbi­zottság nevében Ivánka Imre elnök jelenti, a leleplezésre november elseje van kitűzve, hogy a reá következő napon, halottak napján, a kegyelet hálás imát mond­hasson előtte az elesettekért. Az ünnepély részleteit a szept. 25-én tartandó bizottsági ülésben állapítják meg véglegesen A meghívókat október 10—20-dika közt küldik szét. Modell a Hortobágyról. Munkácsy Mihálynak hon­foglalási képéhez különböző ruhadarabok és lószerszá­mok mintáira van szüksége. Kell neki egy közönséges magyar csikós-kantár is, olyan, a milyent az alföldi csikósok paripáikon ma is használnak s a­mely egyút­tal kötölék. Gróf Tisza Lajos, az országház építési bizottságának elnöke, azzal a kéréssel fordult tehát Simonffy Imre debreczeni polgármesterhez, hogy szerez­zen neki ilyen, tényleg használt kantárt, a törött zab­lával együtt, melyen a hosszasabb használat nyomai tisztán láthatók. Tehát nem valami újabb szíjgyártó­­remeket. Az erdélyi színészet százéves jubileuma. Az Erdélyi Irodalmi Társaság Kuun Géza gr. elnöke össze­hívására értekezletet tartott, melyen elhatározta, hogy testületileg részt vesz az erdélyi színészet századik év­fordulója, úgyszintén Katona József születésének száza­dik éve alkalmából november 11-én Kolozsvártt ren­dezendő ünnepségeken. Maga részéről a társaság dísz­ülést tart, melyen Kuun Géza gr. elnöki megnyitóján kívül alkalmi tárgyak lesznek s melyen E. Kovács Gyula, Szász Gerő, Csernátony Gyula, Ferenczi Zoltán dr fognak közreműködni fölolvasásokkal és szavalatokkal. A mi az ünnepségnek többi részét illeti, azokra most folynak az előkészületek, melyek élére Béldi Ákos fő­ispánt és minden jótékony nemes közügyért fáradozó nejét kérik fel. Ez esetben a tervezett nagy képlet, főurak által előadva, szintén meglesz. A Petőfi-társaság a nyári szünetek után első rendes ülését Komócsy József elnöklete alatt vasárnap tartotta meg. Az akadémia első emeleti felolvasótermét mint ren­desen, zsúfolásig megtöltötte a főleg fiatal nőkből álló közönség, a­mely zajos tapsokkal jutalmazta a felolvasó­asztalhoz ült írókat. A felolvasások sorát Temérdek Aggkor czímű költeménye nyitotta meg, a­melyet Komocsy olva­sott föl. A költeménynek kedélyesen vidám hangulata a hallgatóság nagy rokonszenvével találkozott. — Palágyi Menyhért A titok czímmel, közérthető modorban tartott eszthetikai tanulmányt olvasott föl. A szép, tartalmas művet zajos tetszéssel fogadták. Végül Abonyi Árpád­nak a Sztaribrodi híd czímű rajzrészlete került előadásra, a­mely a szerzőnek a boszniai életből vett rajzokat tartalmazó kötetéből való. Abonyi e rajzában jó humor­ral jellemzi az osztrák-magyar s a török hadsereg katonai életét. A fölolvasást a közönség éljenzéssel, tapssal jutalmazta. Az ülés végén fájdalmas szavakkal emlékezett meg az elnök Tors Kálmán haláláról s el­határozta, hogy emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíti s hogy erről az özvegyet levél útján értesíti. Aztán tudomásul vették, hogy a Jókai Mór jubileumát elő­készítő bizottság már is több egyesülettel és társulattal tette magát érintkezésbe. Magyar művészek a külföldön, Wiesbadenből Írják nekünk, hogy Giergl Margit, a­ki itt Budapesten Bellovics és Rosenberg Szigfrid tanároknak volt tanít­ványa az ottani operában oly nagy sikerrel vendégsze­repelt, hogy rögtön szerződtették három évre.­­ Ber­linben pedig egy magyar tenorista, Arányi Dezső arat nagy sikereket a Krollszínházban. Első fellépte Rigolet­­tóban volt s a berlini lapok nagyon dicsérik A Magyar Hírlap. A hosszú körút legérdekesebb palotája kétségtelenül a József­ körút 47-ik szám alatti. Abban készül a Magyar Hírlap. A­ki éjjel arra a vidékre vetődik, csodálatos képet lát. A legtöbb ház sötét, de ebben a palotában világos ablakok hirdetik, hogy itt pezseg az élet, és itt nem ismerik a pihenést. Hogyne ? Hiszen reggelre a Magyar Hírlap ezernyi ezer olvasója várja kedvenc­ lapját és most egy kis had­sereg dolgozik, hogy reggel az ország minden részébe elrobogó vonatok és a főváros minden utczájába elro­hanó kihordók széthordhassák a Magyar Hírlapot. A fényesen kivilágított helyiségekben és a helyiségek előtt tehát folytonos a sürgés-forgás. A lapnak harminc­­hat belső dolgozótársa van. A kiadóhivatal és expedíc­ió legalább hatvan embert foglalkoztat, a­kiknek egy része éjjeli szolgálatot is teljesít. A nyomdában, a rotácziós gépeknél, — a­mely fölvágva szórja ki magából a kész lapot, — körülbelül ötvenen munkálnak. És e másfél­­száz emberen kívül a külső dolgozótársak, a hírt hozók, a táviró­hivatal szolgái, az express-postások járnak­­kelnek folytonosan. Óriási gépezet ez, melynek látható része álllandó érdekessége a körútnak. Magának a gépezetnek munkája meglátható a Magyar Hirlap­on, mely Horváth Gyula főszerkesztő és Fenyő Sándor felelős­­ szerkesztő vezérlete alatt a legjobb magyar írókat és újságírókat gyűjtötte táborába. A Magyar Hirlap vezérczik­kirói: Horváth Gyula, György Endre, Bartha Miklós, Hock János, Gadl Jenő, Szemere Attila, Benedek Elek, Günther Antal, Szemert Huba, Stein­­bach Gusztáv, Kohn Dávid, Bródy Sándor.­­ Külső czikk­­irói: Apponyi Albert gróf, Bethlen Gábor gróf, Hírmándy Dénes, Bartók Lajos, Hoitsy Pál, Krajcsik Ferencz. Tárczairól: Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Szana Tamás, Szabó Endre, Endrődy Sándor, Benedek Elek, Justh Zsig­­mond, Kiss József, Sz. Nogáll Janka, Kóbor Tamás, Páz­­mándy Dénes, Gárdonyi Géza, Sajó Aladár, Márkus Miksa, Kürthy Emil, Mezei Ernő, Hevesi József, Karczag Vilmos, Körössy László, Náday Ferencz, Vajda János, Szécsi Fe­rencz stb. A napi újdonságok kiváló újságírók kezeiben vannak. Az újdonsági részt szerkesztik és írják: Szeredai Leó, Márkus Miksa, Sajó Aladár, dr. Füredi Mór, Szalay Mihály, György Lajos, Kondor Alfréd, Pályi Ede, Szerdahelyi Sándor, Fe­nyő Ernő, Fischer Ferencz. — A színházi rovatot legkivá­­­­lóbb kritikusaink : Ambrus Zoltán és Márkus Miksa szer­kesztik. — A közgazdaság terjedelmes rovatát szerkeszti: Kohn Dávid. A Magyar Hírlapnak levelezői vannak az or­szág legkisebb városában is és minden nagyobb európai városban. A Magyar Hírlap regényrovata pedig Vaudet Alfons, Contessa Lara, Guy de Maupassant, Ridder Haggard, Szemere Attila, Bródy Sándor új regényeit fogja hozni egymásután. A Magyar Hírlap múlt évi karácsonyi melléklete is meglepő volt, de az idei felül fogja még azt is múlni. Minden előfizető pompás illusztrált albumot kap kará­csonyi ajándékul. A Magyar Hírlap előfizetői (de csupán ezek) megkapják (évnegyedenként 50 krajczárért) gyer­mekeik számára a legjobb és legolcsóbb gyermeklapot, a Magyar Hírlap gyermeklapját, a Kis Világot. És mind­ez előnyök mellett a Magyar Hírlap, mely a legjobb és legterjedelmesebb napilap, egyúttal legolcsóbb is. Előfize­tési ára egy hónapra 1 forint 20 krajczár, egy évnegyedre 3 forint 50 kr, félévre 7 forint és egész évre 14 forint. ORSZÁG-VILÁG 633

Next