Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1893-12-03 / 49. szám
XIV. évfolyam 49-ik szám Budapest, 1893 deczember 3. ORSZAG-VILAG - SZÉPIRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ KÉPES RETILlAP . Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Kerepesi-út) és bármelyik hirdetési iroda utján.Felelős szerkesztő: D. VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Paris) irodájától fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi út 1. szám. Egész évre Félévre .. . hová a lapnak szánt közlemények küldendők. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: .......................... 8 frt | Negyedévre............... 2 frt — kr. ......................... 4 » | Egy hóra...................— 170 » Egyes szám ára 20 kr., kettős számé 40 kr. Az előfizetési pénzek csakis az »ORSZÁG-VILÁG« kiadóhivatalához (VIII., Kerepesi út 1. szám) küldendők. ELBESZÉLÉS A dzsidások ungorkodva kerültek elő a kutatásból : nem találtak semmi gyanúnyomot. — Pedig a szökevény ide menekült, láttuk jól, mondá a főtiszt! S azzal oda ment a kis leányhoz , körülfogta hízelkedve. — Szép leánykám. Nézd csak, mit adok neked, ha kivallod, hogy hová rejtetted el a huszártisztet. Ezt az aranyórát lánczczal. — Hát még mit adsz? — kérdé a lyány. — Neked adom ezt az erszényt. Nézd: száz arany csillog benne. Jó lesz neked, ha férjhez mégy. Mingyárt tanyát vehetsz belőle. — Hát ha még a strassburgi toronyórát kínálnád is ide nekem, aztán meg az Arthur király kincses ládáját, akkor sem tudnék neked egy huszárt kiadni, akit soha sem láttam. Viszont a kis leány. Rolandnak hevesen dobogott a szíve. Micsoda nagy kincs rejtőzik a kalikó-ing alatt. A bajor katonák tovább kutattak. A gombóczos tál kiürült. Mikor a fenekét is kitörülték, azt mondá a kis leány Rolandnak: — Az ám a szokás a parasztoknál, hogy mikor az asztalról fölkelnek, a bátya megcsókolja a húgát. — De mikor olyan fekete a szád. A ZÁLOG [Végel A kis leány aztán felkelt, egy vadszeder-bokorról leszedett egy marék éretlen piros bogyót, azzal megdörzsölte a száját s attól aztán elmúlt az ajkáról a szederjesség, olyan pirosak lettek azok, mint a cseresnye. — No már most megcsókolhatlak, mondá Roland. — De bátya, ha a fekete ajkamat nem csókoltad meg, most már a piros ajkamat nem adom oda. A dzsidások boszúsan hagyták oda a tanyát. Áldozatuk kisiklott a kezükből. Kénytelenek voltak visszatérni. Még azon éjjel a kisleány felkereste Roland utasítása nyomán azt a helyet, ahol a lovával leugrott a meredélyről, elhozta a holt paripáról a nyeregszerszámot, kantárt. Otthon a tanyán volt a bátyjának egy lova, azt felnyergelte, felkantározta. — No most már mehetsz az utadra, mondá a huszártisztnek, aki az alatta felásott egyenruháját ismét felvette magára. Itt van a medalionod is. — Azt csak tartsd meg magadnál, mondá Roland. Ezt itt hagyom nálad zálogban. Majd eljövök egyszer érte és kiváltom. — Mit adsz érte ? — Magamat. — Majd meglátom. — Hogy hínak hát kedveském ? — Ivonette. 3. Hét esztendő múlt el azóta. A dicsőséges csatatéri harczokat felváltották dicstelen szószátyárság hadjáratai. Az ördög legyen ezeknek a történetírója. Annak is büntetés lesz, a benne szereplőknek is. Azok közt találjuk a fiatal vicomte de Braquelardot. Sokat emlegetett név volt. Férfiakkal, asszonyokkal való összeesküvéséről nevezetes alak. Mind megcsalták, mind elárulták: a csúnya férfiak és a szép asszonyok egyaránt. Egyszer aztán megcsömörlött tőlük és valamit gondolt. De hogy mit, azt csak két meghitt czimborájával közölte. 4. Szép fiatal hajadon lett már a kis Ivonette. A mufti bátyja meghalt, ő rászállt az egész gazdálkodás gondja. Elég nagy teher egy magányos leányra. Lett volna ugyan kérője elég, de ő írta : dOKHI FIÓR SS rátartotta magát, azt mondta, hogy el van már jegyezve valakivel, annak a megjöttére vár. Egyszer aztán csak bekopogtatott az ajtaján, akire várt Roland volt. De milyen állapotban ? Gyalog jött, poros csizmában, kopott, esőtől ázott öltözetben. — Hát mégis megjöttél ? — kiáltá Ivonette örömrepesve. — Igen, szólt Roland, apró bátyrát ledobva a földre. Azért, hogy szolgálatot keressek nálad. Minden vagyonomat elvesztettem — könnyelműen, vétkes bolondságból. Nem akarok úgy tenni, mint mások, akik ilyen esetben az életüket kioltják : én azzal akarok vezekleni, hogy beállok munkásnak, dolgozom és nélkülözök. Fogadj fel béresnek. — De bizony csak nem fogadlak én fel tégedet béresemnek, hanem itt van a zálogod, azt váltsad be, ahogy ígérted : magad magaddal, saját személyeddel. Férjem fogsz lenni: gazda a házamnál. Azzal magához ölelte, megcsókolta s amint jól tartotta, kipihentette, rögtön vitte magával a faluba a mairehez bejelenteni, hogy ők két hét múlva egybe fognak kelni. A parasztlegények, leányok nagy csúfsággal MELLY TENGERNAGY a brazíliai események hőse FLORIANO PEIXOTO, köztársasági elnök a brazíliai események hőse