Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1894-06-03 / 23. szám

XV. évfolyam Budapest, 1894 június 3. 23-ik szám ORSZÁG-VIIIAG ~ SZÉPIRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ KÉPES HETIK­AP . Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7)­­ és bármelyik hirdetési iroda utján.­­* SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi­ út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL, Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám. Felelős szerkesztő: D* VÁRADI ANTAL ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre ........................... 8 frt I Negyedévre................ 2 frt —­kr. Félévre................................. 4 » 1 Egy hóra.......................— » 70 « Egyes szám ára 20 kr., kettős számé 40 kr. Franczia-,Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Paris) irodájától fogadunk el. Az előfizetési pénzek csakis az »ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZ­VENY-TARSASAG­-hoz az »ORSZÁG-VILÁG« kiadóhivatalának (Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám) küldendők. ««§• Tóth Kálmánról *Y­­~* bajaiak szép ünnepre készülnek: a város legnagyobb­­ fiának, Tóth Kálmánnak emlékszobrát leplezik le. De ez az ünnep nem maradhat csupán a bajaiaké. Nemcsak az ő városuk legnagyobb fia volt Tóth Kálmán. Talán csak nem feledte el még a magyar nemzet, hogy Tóth Kálmán néven neki egy nagy poétája volt, költője a szabadságnak és szere­lemnek, őre Petőfi hagyományainak?! Hogyan indult meg pályája? Gyerekfővel belevetette magát a szabadságharcz küzdelmeibe. Szó nélkül tette meg azt, a­miről mások versben és prózában annyit prédikáltak s még­se mertek vállalkozni rá: tett a hazájáért. Az a pelyhes ajkú fiú, a­ki büszkén hordozott a keblén mindenütt egy fakó újságpapirost a nyomtatásban megjelent első versét, jó helyen tanulta meg, hogy kell hazájáért lelkesedni, kinn a csatatéren. És megtanulta, jól megtanulta. Végigpillantok hamarjában költőink során: nem, nem volt egy sem Petőfi óta Tóth Kálmánon kívül, a­ki olyan hatással és oly szerencsével tudta volna meg­szólaltatni és viszhangra kelteni a hazafias érzelmeket. Vajda mélyebb, de nehézkesebb; Tompában és Aranyban kevesebb a líra, tehát kevesebb a közvetetlenség is. Petőfi utánzójának mondták Tóth Kálmánt; talán inkább örököse. Kevesebb erő és kevesebb szenvedély, de hiszen a viszonyok is megváltoztak. Petőfi prófétája lehetett a jövőnek, később heves agitátora a mozgalmas jelennek; Tóth Kálmán csak az emlék virágait szedte a múltból. Visszamutatott: nézzük meg még egyszer, nézzük meg mindig, ne feledjük el soha, milyen szép volt az a közelmúlt, milyen nagy idők mesgyéjét léptük át. Ébren tartotta bennünk mindig a szép múlt emlékezetét a hosszú éjszaka alatt: nagy és nem kicsinyelhető érdeme ez Tóth Kálmánnak. Azután úgy fordult az idő, hogy az elnyomatás után — még csak alig érezhetőleg —­ szabadabb áramlat indult meg. Tóth Kálmán vette észre legelébb, s volt rá gondja, hogy ezt a kicsinyke szabadságot is kihasználja. A Bolond Miska, ez a politikai életlap, melyet ekkortájban indított meg, igazán missziót teljesített a hazafias agitácziók terén. Csípős gúnyján a nemzet régóta kacsagott már, ösztökélő hazafias intelmein régóta okult már, mikor a kormány észre­vette, hogy micsoda hatalom ez a kis újság s mennyit ártott már eddig is neki. Aztán már lefoglaltathatta a lapot, pörbe vonhatta, becsukhatta a szerkesztőjét, későn volt, misszióját híven betöltötte a Bolond Miska s a nemzetet lethargiájából ekkorra már fölvette, szúnyadó erőit új életre fölébresztette már. Az alkotmányos élet beálltával Tóth Kálmán képviselő lett. Nem igazi politikus, csak képviselő. Érzéke a politika szöve­vényei iránt nem sok volt, de hazafisága, komolysága annál erősebb. A­mennyit elbeszéltünk, az bőven elég volna arra, hogy a mai ünnepen rokonszenvvel tekintsünk Baja felé: ennyi érdemet nem jutalmazhat méltóan egy város kegyelete, ennyi érdem egy nemzet háláját hívja ki. De nem volt-e egyéb is Tóth Kálmán? Nem volt-e első­sor­ban édes szavú poétája a szerelemnek, a kiért kora lelkesedett s a kit bizony, nagy kár magatokra, ha nem olvastok ma is. Mert annyi bensőséggel és oly tiszta lírai hanggal rég nem írtak minálunk szerelmi dalokat. És az érzelemnek olyan gazdag világát rég nem tárta elénk senki oly költői erővel, mint Tóth Kálmán. Kinn a pusztákon éneklik akárhány dalát, szerelmes lánykák elmerengenek akárhány versén. Talán már azt se tudják, hogy ki írta. Az az alföldi halászlegény, a­ki erős bariton­­ hangján eldalolja azt a nótát, hogy Fütyül a szél..., bizony aligha sejti. TÓTH KÁLMÁN Az Ország-Világ részére rajzolta Ruppert Antal

Next