Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1894-05-20 / 21. szám
1894 mii ni in in mii Ilin........min mm tek: Pejacsevich Albert gr., Károlyi Istvánná grófné, Wulff czirkusztulajdonos, id. és ifj. Széchenyi Imre gr., özv. Csekonics Jánosné grófné, Blaskovich Elemér, Andrássy Tivadar gr., Hugonnay Béla gr., Andrássy Sándor gr., Wagner Géza, Apponyi Lajos gr. A jótékony czélra szánt tiszta jövedelem meghaladja a tízezer forintot. Ingyenes gyorsírási kurzust nyit meg a Stolzer magyar gyorsíró kör f. hó 27-én d. u. 4 .órakor a VII. ker. állami főgimnázium helyiségében (Barcsayutcza 5.) A kör ez által azt a czélját kívánja megvalósítani, hogy minden intelligens ember részére a sztenográfiák díjtalanul hozzáférhetővé tegye. A kurzus összesen 30 órára van tervezve s az előadásokat Vargay István vezetése alatt Feuchtmann Oszkár és Müller Marczell okf. gyorsíró-tanárok tartják. Jelentkezéseket levelezőlapon elfogadVargay István (VI.,Teréz körút 31.) Jubileum..4 magyar izraelita kézmű -és földmívelési egylet ötven esztendős jubileumát üli most. Május hó 20-án délelőtt 10 órakor tartják az egyesület saját házában (VII., Damjanich utcza 48. sz.) a jubiláns közgyűlést s ugyanekkor nyitják meg ünnepiesen az egyesület új tanonczmenházát. Az áldásos egyesület keletkezése a negyvenes évek elejére esik, amikor a nemzeti felbuzdulás idejében a zsidóság, hogy kényszerű társadalmi helyzetéből kibontakozzék, egyoldalú kereseti tevékenységét különböző foglalkozási ágak közt akarta megosztani s egyesületet alakított a kézművek, iparágak és földmívelés gyakorlására. Az egylet akkor dr. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt alakult meg; most dr. Neumann Ármin az elnöke. Az egyesület az évforduló alkalmából díszes jubileumi jelentést adott ki, Kemény Dávid dr. titkár szerkesztésében. IMIM.........""heim József építész és fővárosi bizottsági tag leányát. — Csemegi Imre aljárásbiró Vlajkovecev Szőcs Ilona kisasszonyt, körösi és kovásznai Szőcs Károlyné leányát. — Kárffy Ödön dr., az országos levéltár tisztje, okleveles középiskolai tanár Körösi Ilona kisasszonyt, a Magyar Tengerpart szerkesztőjének testvérhugát. — Nebenführer József belügyminiszteri számellenőr Perschmann Irma kisasszonyt. KÉPEINKHEZ. Az országház kőfaragói. Egy jónevű brüsszeli fényképész Budapesten jártában felvételeket készített az új országház tájáról. A kőfaragó-munka igazi szezonja volt akkor, gépje elé állította hát őket s lefényképezte az egész csoportot. Szívesen közreadjuk a szép képet most is, mikor már túl vagyunk az országház ünnepségein ; a kép is megérdemli, hogy napvilágot lásson s megérdemlik főleg a derék kőfaragók, a kiknek annyi munkája és annyi fáradsága árán lesz csak az új országház azzá a monumentális palotává, a minek látni szeretnék. A Nemzeti Lovaregylet díjserlegei. Gróf Sándor Móricz, a bravúr-lovas, mindenkor mintaképe lesz az igazi vakmerő és rettenthetetlen bátorságú lovasnak. Emlékét tisztelik is lovasaink s a Nemzeti Lovaregylet versenydíjai közt évenkint ott szerepel egy-egy pompás művű, ötvösöknél is remekbe menő aranyserleg, a Sándor-díj. Sándor Móricz gróf leánya, Metternich Paula herczegné, a ki a bécsi főrangú társadalomban oly előkelő szerepet játszik, ez évben is megküldötte a Nemzeti Lovaregyletnek az atyja emlékére szánt díjserleget s bizonyára élénk versenyre lesz kilátásunk akkorra, mikor díjul ezt az értékes, művésziesen kidolgozott serleget tűzik ki. Eljegyezte: Hegyei László Bloch Irma kisasszonyt Budapesten. — Máthé Nagy Albert, az államvasutak miskolczi üzletvezetőségének tisztviselője, Lehoczky Weszter Anna kisasszonyt. — Barkóczy Sándor báró dr. miniszteri titkár mucsonyi Repeczky Anna kisasszonyt Budapesten. — Hreblay Emil, a csömöri uradalom intézője, tartalékos tüzérhadnagy eljegyezte dedinai Dedinszky Adél kisasszonyt. — Márkus Zsigmond, magántisztviselő, eljegyezte Weiller Ella kisasszonyt. — Sebestyén Gyula dr., a Pesti Napló belső dolgozótársa és a nemzeti múzeum tisztviselője, Varga Etelka kisasszonyt, Varga István leányát. — Knirsch Sámuel Ungvárról özv. Haas Lipótné leányát, Rizát, Budapestről. — Lenhard Antal uradalmi erdőmester Somogyi Ida kisasszonyt, Somogyi Imre nyugalmazott kasznár leányát. — Göttbe Károly adóellenőr Bitter Anna kisasszonyt, Bitter Ágost, volt kataszteri becslőbiztos leányát. Feleségül vette: Bajczai Beliczay Géza Baghy Lujza kisasszonyt Békés-Csabán. — Hotolykai Pótsa Ferencz pénzügyminiszteri titkár özv. Fejér Albretnét Budapesten. — Mártonffy Gyula Káplár Rita kisasszonyt, Szent-Lőrincz-Kátáról. — Diósy Lajos fővárosi gyógyszerész Paulheim Malvin kisasszonyt, Paul iiiiiiiiiiiini 111111111 ■ 111 ■ 11111111 ■ 11 ■ ■ mii inni........nnnnnnnnnnnnnnnnnnii GYÁSZROYAT VAY MIKLÓS BÁRÓ (1802-1894.) Megint egy itt hagyott bennünket a nagy alakok közül, akik áldásos életükkel mindnyájunk tiszteletét és rokonszenvét kiérdemelték. Vay Miklós báró koronaőr, a főrendiház elnöke, kilenczvenhárom éves korában meghalt. Ereje javát a közpályának szentelte. Részt vett erős munkákban a nagy vihar előtt s mint királyához, de hazájához is hű főúr iparkodott sorsunkon enyhíteni a katasztrófa után. Azóta mindig ott szerepelt közéletünkben. Nem volt első, de olyan második, aki törekvéseinek komolyságával, intencziós nemességével kivívta a becsülést személye és működése iránt. Vay Miklós báró 1802. április 20-án született a borsodmegyei Alsó-Zsolczán. A budapesti egyetemen jogot, végzett, Bécsben a polytechnikumot hallgatta. Mikor atyja meghalt, visszatért szülőföldjére, átvette örökségét s csakhamar közpályára lépett nemzete és egyház szolgálatában. 1823-ban Zemplén megye aljegyzője lett, ugyanakkor az alsó-zempléni ref. egyházmegye tanácsbírája. Egy évvel később a tállyai egyháznak gondnokává választották. A megyei pályán is gyorsan emelkedett: főjegyző, alispán volt . 1830-ban már mint Zemplén megye követe az országgyűlésen a kormánypárt előkelő tagjai közt szerepel. Az országgyűlés bezártával Borsodmegye adminisztrátora lett, később királyi biztos, tagja a hétszemélyes táblának (ez időben választotta meg a magyar tudományos akadémia is igazgatótanácsának tagjává) s 1844-ben a rendek koronaőrnek választották meg, törvénybe igtatva kiváló érdemeit. 1848-ban új méltósága alapján tagja már a magyar főrendiháznak. Erdélyben is működött egy ideig királyi biztosként s ki volt szemelve a második magyar felelős minisztérium elnökének. Az akkori zavaros időkben kineveztetése csak papíron maradt s Vay birtokaira visszavonulva, a szabadságharcz mozgalmainak csöndes nézője volt csupán. 1850-ben az abszolút kormány Magyarország kormányzásával kínálta meg s mikor Vay az ajánlatot hazafias felháborodással utasította vissza, pörbe fogták s 1852-ben kötél által való halálra s minden jószága elvesztésére ítélték. Az uralkodó négy évi fogságra változtatta ítéletét, később ennek is egy részét elengedte. Fogsága után 1859-ben lépett ki először magányából, mikor mint a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka a protestáns mozgalom élére állt s az ellenkező bécsi befolyással szembeszállva, kieszközölte azt a fejedelmi leiratot, mely a protestáns egyházakat törvényes állásukba visszahelyezte. Kevéssel ezután a híres októberi diploma Vay Miklós bárót kanczellárrá nevezte ki. Mint kanczellár visszaállította a régi bírói fórumokat, kormányzótestületeket s a megyei szervezetet. Erdélyt s az elszakított részeket visszacsatolta s ahol lehetett, a magyar nyelvnek is megadta jogait. Engedményeivel ellentétbe jött Schmerling politikájával s ez lemondásra kényszerítette. 1861-ben a borsodmegyei csábi kerületet képviselte az országgyűlésen, a provizórium alatt ismét visszavonult. Az alkotmány helyreállítása után ismét elnyerte díszes méltóságát, a koronaőri tisztet, a főrendiháznak is csakhatnar alelnöke, később elnöke lett. Késő öregsége éveiben is fiatalos erővel és munkakedvvel dolgozott. Legutóbb is, az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása alkalmával, bár az ülésekre már el nem járhatott, a vitát folytonosan figyelemmel kisérte s csak orvosának parancsa tartotta vissza, hogy a szavazásban részt ne vegyen. Vay Miklós báróban kipróbált, hasznos munkáját vesztettük el a magyar közéletnek. Hosszú életén át eleget fáradt; sírjába a nemzet tisztelete és részvéte kíséri. Elhunytak a közelebbi napok alatt: Brüll Lipót a magyar hitelbank igazgató-helyettese, a bank egyesített gőzmalmainak és áruosztályának igazgatója, 62 éves korában hoszszas betegség után. Tulajdonosa volt a Ferencz József-rend lovagkeresztjének, melyet az ipar terén szerzett érdemeiért kapott. — Szentpétery Pál, 74 éves korában, Fülöpszálláson. —Berczeli Berczelly Jenőné szül. csepei Zoltán Etelka asszony, 31 éves korában, Kolozsvárit. — Berhelyi József, özv. Berhelyi Ödönné kereszti birtokos fia, 24 éves korában, Ungvárit. — Özv. Pyeré Henrikné szül. Csicsery Lilla asszony a volt ungvári rendőrkapitány felesége, Ungvárit. — Ábrahámfalvi Ábrahám Teréz asszony, 43 éves korában, Békásmegyeren. — Goda János, Csepreg község nyugalmazott jegyzője, 78 éves korában, Csepregen. — Gábris Jánosné asszony, 64 éves korában, Nyírbátoron. Szerkesztői üzenetek. Az elveszithetetlen. Ezek már gyöngébb dolgok. Kerül öntől jobb is. — Özv. K. N. E Tudtunkkal csak magyar nyelven jelent meg. — Dr. Br. F. Szenicz. Beküldött dolgozatai sorra kerülnek, csak kis türelmet kérünk. — Te vagy. Ügyesen van verselve, de sok benne a reminiszczenczia. — Mén Marót. Olyan közepes versek, hogy nem lehet tehetségéről határozott véleményt adnunk. — B. K. Budapest. Szívesen üdvözöljük körünkben. — Arana. Levél ment, a költemények beváltak. — Teréz. A két hónapot várva várjuk. Üdvözlet! — Dr. B. R. Lehetséges lesz. Majd meglátjuk. — Angyal. Olyan, mint volt. Nem változott semmit. A kiadóhivatal postája. Tóth Mihály, Imecs Ernő, Szomolnoky Antal, Pikter Hugó, Romerszbach Péter, Győry Lajos, Mágócsi polg. kaszinó, Kluge Mártonná. A hiányzó számokat megküldtük. — Zilahi Simon, Széll Árpád, Barabás Miklós, Weisz Róza. A czímváltozást bejegyeztük. — Dr. Nádai Lipót úrnak. Magánlevél ment. — Javoránszky Károly úrnak, Zámbory László úrnak. Rendben van. — Petheő Richard úrnak. Előfizetése június hó végén fog lejárni. Dr. Váradi Antal, felelős szerkesztő. Országos irodalmi részvény-társaság kiadása Pesti könyvnyomda részvény-társaság nyomása, a cs. és kir. szab. hermanetzi papírgyár papirosán. Nyersselyem Bastruhákra alkalmas kelméket öltönyönként 9 frt 50 krért és jobb fajtájúakat is — valamint fekete, fehér és színes selyemkelméket méterenként 45 krtól 11 frt 65 krig — sima, koczkázott, csíkozott, mintázott és damaszolt stb. minőségben (mintegy 240 fajtában és 2000 különböző színű árnyalatban) szállít, postabér és vámmentesen a privát megrendelők lakására Henneberg G. (cs. kir. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Minták postafordulóval küldetnek. Svájczba czímzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. 3 . Vay Miklós báró ORSZÁG-VILZÁG 363