Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1894-05-20 / 21. szám

1894 mii ni in in mii Ilin........min mm tek: Pejacsevich Albert gr., Károlyi Istvánná grófné, Wulff czirkusztulajdonos, id. és ifj. Széchenyi Imre gr., özv. Csekonics Jánosné grófné, Blaskovich Elemér, Andrássy Tivadar gr., Hugonnay Béla gr., Andrássy Sándor gr., Wagner Géza, Apponyi Lajos gr. A jóté­kony czélra szánt tiszta jövedelem meghaladja a tízezer forintot. Ingyenes gyorsírási kurzust nyit meg a Stolzer magyar gyorsíró kör f. hó 27-én d. u. 4 .órakor a VII. ker. állami főgimnázium helyiségében (Barcsay­­utcza 5.) A kör ez által azt a czélját kívánja megvaló­sítani, hogy minden intelligens ember részére a szteno­­gráfiák díjtalanul hozzáférhetővé tegye. A kurzus összesen 30 órára van tervezve s az előadásokat Vargay István vezetése alatt Feuchtmann Oszkár és Müller Marczell okf. gyorsíró-tanárok tartják. Jelentkezéseket levelező­lapon elfogadVargay István (VI.,Teréz­ körút 31.) Jubileum..4 magyar izraelita kézmű -és földmívelési egylet ötven esztendős jubileu­mát üli most. Május hó 20-án délelőtt 10 órakor tartják az egyesület saját házában (VII., Damja­­nich­ utcza 48. sz.) a jubiláns közgyűlést s ugyanekkor nyitják meg ünnepiesen az egye­sület új tanonczmenházát. Az áldásos egyesület keletkezése a negyvenes évek elejére esik, a­mikor a nemzeti felbuzdulás idejében a zsidóság, hogy kényszerű társadalmi helyzetéből kibonta­kozzék, egyoldalú kereseti tevékenységét külön­böző foglalkozási ágak közt akarta megosztani s egyesületet alakított a kézművek, iparágak és földmívelés gyakorlására. Az egylet akkor dr. Jakobovics Fülöp elnöklete alatt alakult meg; most dr. Neumann Ármin az elnöke. Az egye­sület az évforduló alkalmából díszes jubileumi jelentést adott ki, Kemény Dávid dr. titkár szer­kesztésében. IMIM.........""­heim József építész és fővárosi bizottsági tag leányát. — Csemegi Imre aljárásbiró Vlajkovecev Szőcs Ilona kis­asszonyt, körösi és kovásznai Szőcs Károlyné leányát. — Kárffy Ödön dr., az országos levéltár tisztje, ok­leveles középiskolai tanár Körösi Ilona kisasszonyt, a Magyar Tengerpart szerkesztőjének testvérhugát. — Nebenführer József belügyminiszteri számellenőr Persch­­mann Irma kisasszonyt. KÉPEINKHEZ. Az országház kőfaragói. Egy jó­nevű brüsszeli fényképész Budapesten jártában felvételeket készített az új országház tájáról. A kőfaragó-munka igazi szezonja volt akkor, gépje elé állította hát őket s lefényképezte az egész csoportot. Szívesen közreadjuk a szép képet most is, mikor már túl vagyunk az or­szágház ünnepségein ; a kép is megérdemli, hogy napvilágot lásson s megérdemlik főleg a derék kőfaragók, a kiknek annyi munkája és annyi fáradsága árán lesz csak az új országház azzá a monumentális palotává, a minek látni szeret­­nék. A Nemzeti Lovaregylet díjserlegei. Gróf Sándor Móricz, a bravúr-lovas, mindenkor mintaképe lesz az igazi vakmerő és rettenthetet­len bátorságú lovasnak. Emlékét tisztelik is lo­vasaink s a Nemzeti Lovaregylet verseny­díjai közt évenkint ott szerepel egy-egy pompás művű, ötvösöknél is remekbe menő aranyserleg, a Sándor-díj. Sándor Móricz gróf leánya, Metter­nich Paula herczegné, a ki a bécsi főrangú tár­sadalomban oly előkelő szerepet játszik, ez évben is megküldötte a Nemzeti Lovaregyletnek az atyja emlékére szánt díjserleget s bizonyára élénk versenyre lesz kilátásunk akkorra, mikor díjul ezt az értékes, művésziesen kidolgozott serleget tűzik ki. Eljegyezte: Hegyei László Bloch Irma kisasszonyt Budapesten. — Máthé Nagy Albert, az államvasutak miskolczi üzletvezetőségének tisztviselője, Lehoczky Weszter Anna kisasszonyt. — Barkóczy Sándor báró dr. miniszteri titkár mucsonyi Repeczky Anna kis­asszonyt Budapesten. — Hreblay Emil, a csömöri ura­dalom intézője, tartalékos tüzérhadnagy eljegyezte dedinai Dedinszky Adél kisasszonyt. — Márkus Zsigmond, magán­­tisztviselő, eljegyezte Weiller Ella kisasszonyt. — Sebes­tyén Gyula dr., a Pesti Napló belső dolgozótársa és a nemzeti múzeum tisztviselője, Varga Etelka kisasszonyt, Varga István leányát. — Knirsch Sámuel Ungvárról özv. Haas Lipótné leányát, Rizát, Budapestről. — Len­hard­ Antal uradalmi erdőmester Somogyi Ida kisasszonyt, Somogyi Imre nyugalmazott kasznár leányát. — Göttb­e Károly adóellenőr Bitter Anna kisasszonyt, Bitter Ágost, volt kataszteri becslőbiztos leányát. Feleségül vette: Bajczai Beliczay Géza Baghy Lujza kisasszonyt Békés-Csabán. — Hotolykai Pótsa Ferencz pénzügyminiszteri titkár özv. Fejér Albretnét Budapesten. — Mártonffy Gyula Káplár Rita kisasszonyt, Szent-Lőrincz-Kátáról. — Diósy Lajos fő­városi gyógyszerész Paulheim Malvin kisasszonyt, Paul­­ iiiiiiiiiiiini 111111111 ■ 111 ■ 11111111 ■ 11 ■ ■ mii inni........nnnnnnnnnnnnnnnnnnii GYÁSZROYAT VAY MIKLÓS BÁRÓ (1802-1894.) Megint egy itt hagyott bennünket a nagy alakok közül, a­kik áldásos életükkel mindnyájunk tiszteletét és rokonszenvét kiérdemelték. Vay Miklós báró koronaőr, a főrendiház elnöke, kilenczvenhárom éves korában meghalt. Ereje javát a közpályának szentelte. Részt vett erős munkákban a nagy vihar előtt s mint királyához, de hazájához is hű főúr iparkodott sorsunkon enyhíteni a katasztrófa után. Azóta mindig ott szerepelt közéletünk­ben. Nem volt első, de olyan második, a­ki törekvései­nek komolyságával, intencziós nemességével kivívta a becsülést személye és működése iránt. Vay Miklós báró 1802. április 20-án született a borsodmegyei Alsó-Zsolczán. A budapesti egyetemen jogot, végzett, Bécsben a polytechnikumot hallgatta. Mikor atyja meghalt, visszatért szülőföldjére, átvette örökségét s csakhamar közpályára lépett nemzete és egyház szolgálatában. 1823-ban Zemplén megye aljegy­zője lett, ugyanakkor az alsó-zempléni ref. egyházmegye tanácsbírája. Egy évvel később a tállyai egyháznak gond­nokává választották. A megyei pályán is gyorsan emel­kedett: főjegyző, alispán volt . 1830-ban már mint Zemplén megye követe az országgyűlésen a kormánypárt előkelő tagjai közt szerepel. Az országgyűlés bezártával Borsodmegye adminisz­trátora lett, később királyi biztos, tagja a hétszemélyes táblának (ez időben választotta meg a magyar tudomá­nyos akadémia is igazgatótanácsának tagjává) s 1844-ben a rendek koronaőrnek választották meg, törvénybe ig­­tatva kiváló érdemeit. 1848-ban új méltósága alapján tagja már a magyar főrendiháznak. Erdélyben is működött egy ideig királyi biztosként s ki volt szemelve a második magyar felelős minisztérium elnökének. Az akkori zavaros időkben ki­neveztetése csak papíron maradt s Vay birtokaira vissza­vonulva, a szabadságharcz mozgalmainak csöndes nézője volt csupán. 1850-ben az abszolút kormány Magyarország kor­mányzásával kínálta meg s mikor Vay az ajánlatot haza­fias felháborodással utasította vissza, pörbe fogták s 1852-ben kötél által való halálra s minden jószága el­vesztésére ítélték. Az uralkodó négy évi fogságra vál­toztatta ítéletét, később ennek is egy részét elengedte. Fogsága után 1859-ben lépett ki először magányából, mikor mint a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka a protestáns mozgalom élére állt s az ellenkező bécsi be­folyással szembeszállva, kieszközölte azt a fejedelmi le­iratot, mely a protestáns egyházakat törvényes állásukba visszahelyezte. Kevéssel ezután a híres októberi diploma Vay Miklós bárót kanczellárrá nevezte ki. Mint kanczellár visszaállította a régi bírói fórumokat, kormányzó­testületeket s a megyei szervezetet. Erdélyt s az elszakított részeket visszacsatolta s a­hol lehetett, a magyar nyelvnek is megadta jogait. Engedményeivel ellentétbe jött Schmerling politikájával s ez lemondásra kényszerítette. 1861-ben a borsodmegyei csáb­i kerületet kép­viselte az országgyűlésen, a provizórium alatt ismét visszavonult. Az alkotmány helyreállítása után ismét el­nyerte díszes méltóságát, a koronaőri tisztet, a főrendiháznak is csakhatn­ar alelnöke, később elnöke lett. Késő öregsége éveiben is fiatalos erővel és munkakedvvel dolgozott. Legutóbb is, az egy­házpolitikai javaslatok tárgyalása alkalmával, bár az ülésekre már el nem járhatott, a vitát folytonosan figyelemmel kisérte s csak orvosá­nak parancsa tartotta vissza, hogy a szavazás­ban részt ne vegyen. Vay Miklós báróban kipróbált, hasznos munkáját vesztettük el a magyar közéletnek. Hosszú életén át eleget fáradt; sírjába a nemzet tisztelete és részvéte kíséri. Elhunytak a közelebbi napok alatt: Brüll Lipót a magyar hitelbank igazgató-helyet­tese, a bank egyesített gőzmalmainak és áru­osztályának igazgatója, 62 éves korában hosz­­szas betegség után. Tulajdonosa volt a Ferencz József-rend lovagkeresztjének, melyet az ipar terén szerzett érdemeiért kapott. — Szentpétery Pál, 74 éves korában, Fülöpszálláson. —Berczeli Berczelly Jenőné szül. csepei Zoltán Etelka asszony, 31 éves korában, Kolozsvárit. — Ber­­helyi József, özv. Berhelyi Ödönné kereszti birtokos fia, 24 éves korában, Ungvárit. — Özv. Pyeré Henrikné szül. Csicsery Lilla asszony a volt ungvári rendőrkapitány felesége, Ung­várit. — Ábrahámfalvi Ábrahám Teréz asszony, 43 éves korában, Békásmegyeren. — Goda János, Csepreg község nyugalmazott jegyzője, 78 éves korában, Csepregen. — Gábris Jánosné asszony, 64 éves korában, Nyírbátoron. Szerkesztői üzenetek. Az elveszithetetlen. Ezek már gyöngébb dolgok. Kerül ön­től jobb is. — Özv. K. N. E Tudtunkkal csak magyar nyel­ven jelent meg. — Dr. Br. F. Szenicz. Beküldött dolgozatai sorra kerülnek, csak kis türelmet kérünk. — Te vagy. Ügye­sen van verselve, de sok benne a reminiszczenczia. — Mén Marót. Olyan közepes versek, hogy nem lehet tehetségéről határozott véleményt adnunk. — B. K. Budapest. Szívesen üdvözöljük körünkben. — Arana. Levél ment, a költemények beváltak. — Teréz. A két hónapot várva várjuk. Üdvözlet! — Dr. B. R. Lehetséges lesz. Majd meglátjuk. — Angyal. Olyan, mint volt. Nem változott semmit. A kiadóhivatal postája. Tóth Mihály, Imecs Ernő, Szomolnoky Antal, Pikter Hugó, Romerszbach Péter, Győry Lajos, Mágócsi polg. kaszinó, Kluge Mártonná. A hiányzó számokat megküldtük. — Zilahi Simon, Széll Árpád, Barabás Miklós, Weisz Róza. A czímváltozást bejegyeztük. — Dr. Nádai Lipót úrnak. Magánlevél ment. — Javoránszky Károly úrnak, Zámbory László úrnak. Rendben van. — Petheő Richard úrnak. Előfizetése június hó végén fog lejárni. Dr. Váradi Antal, felelős szerkesztő. Országos irodalmi rész­vény-társaság kiadása Pesti könyvnyomda részvény-társaság nyomása, a cs. és kir. szab. hermanetzi papírgyár papirosán. Nyersselyem Bastruhákra alkalmas kelméket öltönyönként 9 frt 50 krért és jobb fajtájúakat is — valamint fekete, fehér és színes selyemkelméket méterenként 45 krtól 11 frt 65 krig — sima, koczkázott, csíkozott, mintázott és damaszolt stb. minőségben (mintegy 240 fajtában és 2000 különböző szín­ű árnyalatban) szállít, postabér és vámmen­tesen a privát megrendelők lakására Henneberg G. (cs. kir. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Minták postafordulóval küldetnek. Svájczba czímzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. 3 . Vay Miklós báró ORSZÁG-VILZÁG 363

Next