Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1894-05-27 / 22. szám
378 Ez a mosolygó képű fiatalember, aki a szezon alkonyatán vendégszerepelve, úgy el tudta ragadni a közönséget és az elég szeszélyes sajtót, egy nappal sem idősebb a kiegyezésnél. Két esztendővel ezelőtt akár ő is jubilálhatott volna, akkor lett huszonöt éves. És ebben a gyermekkorban már művészi múltja is van. Magyar létére természetesen külföldre kellett mennie és elsőbben is a berlini Kroll-Theaterhez szerződött, ahol csakhamar kegyeibe énekelte magát a közönségnek. S mikor Piontelli, a milánói Scala igazgatója Verdi Falstaffka Berlinben időzött, ez a fiatal magyar tenorista volt az, aki a kutató szeme először megakadt. Csak egyszer hallotta énekelni s már tudta, hogy ezt az édes lírai hangot az olasz közönség nagyon meg fogja becsülni. Fölkereste tehát Arányit és három éves szerződést ajánlott neki húsz, huszonnégy és harminczezer frankos évi fizetéssel. Arányi a szerződést elfogadta s néhány héttel későbben az olasz újságok olvasói abban a meglepetésben részesülhettek, hogy az olasz kritikusok minden sovinista hajlamuk elaltatásával Stagno és Tamagno utódának mondottak egy alig Arányi Dezső huszonöt éves magyar nevű és születésű tenoristát. S a fiatal művész ambícziója egyre nagyobb feladatokat tűzött maga elé. Diadalból nagyobb diadalokba vezetett útja s mikor a társulattal Génuában énekelt, a színház herczegi patrónusa a Cavalliero czímmel is kitüntette. Magyar létére ő kreálta az olaszok között de Grieuxt Puccini A fanorrjában s hogy milyen művészettel, legjobban bizonyítja Puccini köszönő levele, a melyben a szerző így szólította meg műve interpretálóját: Carissimo amico, bravissimo artista e ottimissimo de Grieux. Tehát a legjobb de Grieux, amiről különben a magyar közönség is meggyőződhetett, mert ebben a szerepben vendégszerepelt most nálunk is. Genuából hívta ugyanis haza a fiatal művészt Nikisch igazgató levele s nem hiába hívta. Négyszer vendégszerepelt, négyszer győzött. Mihelyt az intendáns-krizis el lesz intézve, az ő kész szerződését is aláírják s akkor tagja lesz a magyar királyi operának, a melyben ő lesz az, a ki magyarul is énekelhet, hogy a kritikának tessék és olaszul is, hogy az — ensembleből ki ne rírjon. IRODAKOJVS SZÉNRAJZOK. Kenedi Géza egy kötet tárczát, novellát adott ki s ha jól tudom, először gyűjtötte össze apróbb dolgozatait ebben a könyvben. Némelyik fiatal író már egész bibliotékát adott ki, mikor ez a komoly, tartalmas ember az első kötet tárczájával lép elő. Az bizonyos, hogy Kenedi Géza nem való a termékeny tárczaírók közül. De hát tengermunkája közt hogy is szakíthatna gyakrabban időt a tárczaírásra ? Élén áll egy jól szerkesztett újságnak, az a »jól szerkesztés« Kenedi érdeme. Tartalmas, okos vezérczikkeket ír a lapjába ; ügyvédi irodája van : hogyan lenne még érkezése a sűrű tárczaírásra is ? Különben tárczáinak már modora se olyan, hogy nagyon szaporán lehetne írni őket. Kenedi nem vesz minden apró-cseprő dolgot a tollára, hogy azokról könynyedén, keveset, de szépen mondva elcsevegjen néhány hasábon keresztül. Filozóf. És filozofálni nem lehet csak úgy, hogy tárgyunkra néhány futó pillantást vetünk s aztán, a mi az első perczben szemünkbe ötlött, azt nagy hevenyén leírjuk. Velejébe hatolni annak a dolognak, megforgatni minden oldalról, nem hagyni látatlanban egy csipetnyi pontját sem, ennyi legalább is kell hozzá. A filozófia mélység , mélybe pedig nem lehet szállni egy-két percz alatt. Tulajdonképen amiről ír, az, úgy látszik, csak alkalom arra, hogy összegyűjtse, rendezze, egy gócz köré csoportosítsa ötleteit, meg eszméit, amiket vizsgálódása közben produkált. Magából és magáról ír; novelláinak se a tárgyuk adja meg az igazi érdekességet, hanem az az apropós, ami leíratta vele ezt vagy azt a történetet. A mai társadalom kaleidoszkópját nézi józan, biztos ítélőszemmel. Nem ejti tévedésbe és nem kápráztatja el a színek változatossága. Éles a tekintete, biztos a látása; alig kerüli el figyelmét egy momentum is, mely titkos rugója lehet érdekesebb hatásoknak, vagy lappangó eredménye érdekesebb okoknak. Ismeri a századvégi embert tövéről-hegyére. Humorral és bizonyos fatalizmussal nézi azokat a kicsinyes küzdéseket, vagy nagy harczokat, amiket egymás mellett, esetleg egymás ellenére vívunk. Nem rabja a formának ; a fin de siécle divatos jelszavait nem magasztalja, nem is korholja, hanem külső mázuk alatt megkeresve az igazi tartalmat, szatírájának ostorával ezeken húz végig. Novellái is tézisesek. Azokban is valami morális tételt bizonyít, vagy morálisnak hirdetett tézist persziflál. Meséiben is a gondolkozó, a filozóf áll előttünk. Legjobban szeretem elmélkedéseit. Azokat a karácsonyi, húsvéti prédikácziókat, amikben kicsinyes vesződéseink köréből magasabb eszmék közé von bennünket. Milyen poéta tud lenni ez az ember! Mennyi nagy gondolata, mennyi szép eszméje van ! S ahogyan ezeket a gondolatait közli, ahogyan novelláit elmeséli, a hogy palctát tör egy-egy morális hiba fölött, az mind a professzionátus írónak vonzó, érdekes előadása. Kenedi Géza könyve maradandó értékű s tárczáit gyönyörködve és tanulsággal olvashatjuk többször is. Vegyék meg ezt a könyvet, nem bánják meg. MS: A Petőfi-Társaság utolsó ülése. A Petőfi-Társaság vasárnap délelőtt tartotta a nyári szünet előtt utolsó ülését. Az akadémia heti ülésterme egészen megtelt. Komócsy József alelnök, az ülés megnyitása után megemlékezett a Társaság alapító tagjának, Vay Miklós bárónak haláláról. A Társaság elhatározta, hogy a családhoz részvétiratot intéz. Ezután Endrődi Sándor r. tag lépett a fölolvasó asztalhoz s előadta Szalay Fruzina vendégnek egy szép költeményét. Majd Szabóné Nogáll Janka rendes tag olvasta föl a Tanács czímű nagyon kedves rajzát, majd Szász Gerő r. tag szavalta el egypár igazán megkapó költeményét. Utolsó előtti felolvasó Rákosi Viktor r. t. volt, aki Sebők Zsigmond rendes tagnak egy finom humorral és szatírával megírt elbeszélését mutatta be, mely folytonos derültségben tartotta a közönséget. Befejezte a sort Ábrányi Emil r. t., aki Luby Sándor vendég két versét olvasta fel, melyeket élénken megtapsoltak. Szepsi-Szentgyörgytől Turinig és vissza czímen igen érdekes útleírást bocsátott közzé ifj. Gödri Ferencz. Vonzóan és mindvégig elevenséggel írja le látogatását a turini remeténél, sok érdekes új adattal járulva az immár örvendetesen megnövekedett Kossuthirodalomhoz. Jó szívvel ajánlhatjuk a derék és élvezetes olvasmányul szolgáló könyvet minden rendű olvasónknak. Felolvasás Dahoméról. Tynaire Abel, franczia hírlapíró, aki jelenleg Budapesten élő testvérének vendége, mint havettéri tudósító részt vett a francziáknak 1892-iki dahoméi expedícziójában, szemtanúja volt több ütközetnek és jelen volt a dahoméi király elfogatásánál is. Tynaire most, mint a Földrajzi Társaság vendége, franczia nyelven fölötte érdekes felolvasást tartott az Akadémia termében. Felolvasásában a dahoméi háború lefolyását és a megszállott ország néprajzi és kereskedelmi viszonyait ismertette. A hallgatóság zajos ovácziókkal köszönte meg a franczia udvariasságát. A brassói fellegvár 1849-beli ostromának Orbán Balázs könyvében foglalt leírását a védelemben részt vett egyik tüzér érdekesen egészíti ki, még eddig meg nem jelent adatokkal s a könyvben foglalt hibákat helyreigazítja a Kolozsváron megjelenő Történelmi Lapok legújabb számában. Az adatokat Herendi akkori vártüzér írta és a brassói honvédegylet körülményes átvizsgálása után lát napvilágot. A Történelmi Lapok e legújabb számának első czikkében Lővéi Klára a kolozsvári orsz. ereklye-múzeumról ír ismertetést. Tárczájában a Sánta huszár naplója az emigránsok török földön való időzését ismerteti kellemes modorban írva. Érdekes része a lapnak a szabadságharcz nagyjainak dióhéjba szorított története, melyet négy oldalon azért ad közre a szerkesztőség, hogy a történelmi munkákba netán csúszott dátum-hibákat még élő honvédek, a kezeik között lévő, egykorú, írott jegyzetek alapján kiigazíthassák. — Egy szomorú rovata, a halálozási rovat, időről-időre gazdagodik. A szabadságharcz egykori hősei napról-napra mind számosabban költöznek el az élők sorából, hogy a Kossuth társaságában lehessenek. Hölgyek kertészeti kézikönyve jelent meg az Athenaeum kiadásában. A hasznos és hölgyeinknek eléggé nem ajánlható kézikönyvet írta Egy nagyvilági hölgy, fordította Székely I. A Magyar Mese- és Mondavilágból, Benedek Elek nagy mesevállalatából, melyet az Athenaeum bocsát közre, megjelent a 8-ik füzet. Minden két hétben megjelenvén egy füzet, bízvást remélhető, hogy az ezeréves ünnepre teljesen készen lesz a nagyszabású munka, mely a magyar nép ezer évi meseköltésének a legjavát fogja tartalmazni. A magyar népmese-gyűjtemények bármily érdekesek is, tudományos szempontból, nehezen lehet adni a gyermek kezébe, mert egyfelől megzavarja az ismeretlen tájszavak nagy tömege, másfelől meg a gyűjtők nem is vehették figyelembe a pedagógiai szempontokat. A Benedek által újra írt népmeséknek abban van az erejük, hogy irodalmi formában igazi népmese hatását teszik s a mellett gondosan vannak készítve s óvatosan kikerül minden olyast, ami a gyermeki lélekre káros hatással lehetne, a nélkül, hogy e miatt a meséket megfosztaná népies karakterüktől. A Magyar Mese- és Mondavilág 50 füzetre van tervezve s egy füzet ára 25 kr. A füzetek külön is megjelennek, összesen öt kötetben. A most megjelent füzet is számos mesét és mondát tartalmaz, sikerült illusztrácziókkal, nevezetesen: Szerencsének szerencséje, Kígyó, Darvitéz és Tatárvitéz, Három nemes legény, Venturné, Melyik ér többet, A vörös tehén, Jégország királya, A rászedett ördög. Megrendelhető minden könyvkereskedésben és a a kiadó Athenaeumnál. Tíz füzet előfizetési ára 2 frt 50 kr. Az Athenaeum képes Irodalomtörténetéből (szerk. Beöthy Zsolt) a 20-ik füzet is elhagyta a sajtót. Ebben Váczy János ismerteti Ráday, Verseghy, Bacsányi, Szentjóbi és Dayka ekklektikus irányú működését s a Kassai társaság irodalmi hatását. A következő czikkben Haraszti Gyula Csokonai életét és költői működését méltatja, a kortársak s az idegen irodalmakhoz való viszonyában s különösen kiemelve Csokonainak költői nyelve szépségeit. A 3-ik czikket Beöthy Zsolt írja Kármán Józsefről, szépprózai irodalmunknak e lelkes úttörőjéről. A hézagos adatokból is plasztikus képet rajzol Kármánról, ismerteti a múlt századi lázas nemesi mozgalmat és reformterveket, ezek hatását Kármánra s az Uránia megindítását, majd egyenként szól főbb műveiről, részletesen fejtegetve a Fanny hagyományán s A nemzet csinosodását. A füzetet ezúttal is irodalmi vonatkozású képek díszítik. Külön mellékletül vannak a füzethez adva: Dugonics Etelkahmér színes czímlapja s Följegyzéseinek első lapja kézirati hasonmásban. A szöveg közé vannak nyomva Ráday Gedeon arczképe és aláírása,, Verseghy, Bacsányi és nejének arczképe s ez utóbbiak linzi síremléke, Csokonay arczképe és aláírása, debreczeni lakóháza, síremléke, szobra s a Tihanyi Ekhóhoz írt költeményéből az első vers- O JÓSZÁG-VIÁG 1894