Ország-Világ, 1895 (16. évfolyam, 3-26. szám)
1895-01-20 / 3. szám
XVI. évfolyam Budapest, 1895. január 20. 3-ik szám Hirdetések helyben fölvetetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.) és bármelyik hirdetési iroda útján.Felelős szerkesztő: D* VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Páris) irodájától fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Hold utcza 7. szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre .........................8 frt . Negyedévre...............2 frt — kr. 1 Félévre ................................. 4 FI Egy hóra............... *— 170 ¥ Egyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNYTÁRSASAGhoz az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának —^ (Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám) küldendők. - nálun ? Földváry Mihály a nagy halott, érdemes alispánja Pestvármegyének. Családja, a Földváryak, derék és tekintélyes táblabiró-família volt. Nagybátyja, később apósa, a híres Földváry Gábor alispán, aki első volt a Nemzeti színház megalapítói közt. 1824-ben született a pestmegyei Tasson, a család régi birtokán. A híres 1847-iki követválasztáson első kortese volt Kossuth Lajosnak és hatáskörében mindent megtett, hogy a választási harcz Kossuth győzelmével végződjék. A szabadságharcz idején egy nemzetőrcsapat élén állt. Világos után birtokán gazdálkodott. 1861-ben főszolgabíró lesz, de állását otthagyja, a mint az abszolutizmus újra lábra kap s csak 1867-ben lép megint megyei szolgálatba. 1878 óta alispánja az ország leg Földváry Iiihály halála eghalt az utolsó viczispán, tizenhét év óta vezére Pest vármegyének. Ország dolgában első nem volt soha; nevét messze földre el nem vitte a hit, hanem abban a körben, ahol élt és dolgozott, elsőnek tette meg őt nemes törekvése, kipróbált hazafisága. Egy régiszabású öreg úr, aki a nagy időkben tanult még meg lelkesedni a magyarság érdekeiért és ezt a lelkesedést tiszta szűzen magával hozta egész pályafutásán. Egygyel megint kevesebb . . . vájjon hány van még életben ? És akad-e utódja a maga helyén, olyan, mint ő volt, a ki összeforrna megyéje érdekeivel s ne lenne persze, a miben nem neki törekszik hasznagyobb — s tegyük hozzá, ma legrendezettebb — vármegyéjének. A kormány a boszniai okkupáczió idején felfüggesztette állásától, mert megtagadta a Boszniába rendelt fuvarokat. Ez az eset — az akkori hangulat mellett — nagy népszerűséget szerzett neki. A népszerűség különben mellé csatlakozott volna mindenkép, mert mióta állását újra elfoglalta, minden erejével és összes tudásával a megye javára dolgozott. Ha Pest megyét mint a vármegyének mondják, az Földváry érdeme. Minden tisztújításon egyhangúlag megválasztották, az utóbbi években, mikor agg kora miatt többször vissza akart vonulni, úgyszólván kényszerítették a maradásra. Már négy hónapja beteg, november óta az ágyat sem hagyhatta el. Hogy a katasztrófa kikerülhetetlen, azt a család tagjai már hetekkel előbb tudták; szervezete azonban mostanig viaskodott a halállal. Aznap délelőtt, mikor Földváry meghalt, a megye állandó választmánya éppen ülésezett. Határozatba ment, hogy az elhunyt alispánt a megye halottjának tekintik s megyei költségen temetik el. A ravatalt a megyeház dísztermében állították fel díszes emelvényen. A temetés hétfőn délután volt. A halottat nem vitték a tassi családi sírboltba, hanem Budapesten a kerepesi temetőben takarították el. Pest vármegye nagy díszszel és pompával temette el öreg alispánját. A gyászból kivette részét Budapest főváros is, mely nagy babérkoszorút küldött Földváry koporsójára ; osztozott a megye fájdalmában az egész magyar közélet, melynek kitűnőségei szóban vagy írásban mind kifejezték részvétüket a gyászolók előtt. Pest megye közönsége nevében Gullner Gyula búcsúztatta el a halottat. Azután Ilkey Sándor főjegyző mondott néhány búcsúszót a megyei központi tisztikar nevében, mely tizenhét éven át volt vezetőjét, mesterét siratja Földváryban. A kar még egy gyászdalt énekelt el s aztán levitték a koporsót a halottas kocsira, hogy utolsó útjára elindítsák a megye nagy halottját. A vén megyeház azóta levetette komor gyászát, de falai közt nagyon soká él még emléke a legjobb, legderekabb viczispánnak.