Ország-Világ, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1896-09-06 / 36. szám
1896 — Még ne! Ó, még ne tegye! — kérte a felizgatott vőlegényt. Eperjessy nem tágított és magához szorította a leányt. A következő pillanatban éles fájdalmat érzett az arczán. Felugrott és a homlokához szorította a zsebkendőjét. Homloka vérzett. — Mit csinált, Tima ?• — Bocsásson meg! Csak védtem magamat. A bárónak nem volt ínyére e romantikus szerelem. Jobban találta magát a rövidszoknyás, naturalista barátnői között, akik sohase karmolták meg. Legfölebb haragudni szoktak néha, ha egy kissé becsíptek és Eperjessy játszani kezdett velük, mint a kis kutyákkal szokás. Dicséretére legyen mondva, legszívesebben Emmyt kereste fel. Újabban többet ült otthon és mindent elkövetett arra nézve, hogy minél többet szórakozzék a fehér cziczája, ahogy őó a leányát nevezte. Emmy,akialig sejtette kényes helyzetét, valósággal rajongott a kis papámért. Elbeszélte neki, hogy a zárdában mennyire irigyelték őt a leányok, mikor a papája arczképét megmutatta. — Miért irigykedtek ? — Mert ily csinos atyuskája egyiknek sincs. Titokban még az apáczák is érdeklődtek irántad. Eperjessy elégedetten pödörte a gondosan felsütött bajuszát és hálából megcsókolta a leánya hófehér vállát. Egyszer Simonkay éppen akkor lepte meg őket, mikor Emmy a papája ölébe ült és mint valami kis macskák, gyöngéden pofozkodtak. — Hát ti mit csináltok ? — kérdezte meglepetve. — Játszunk. — Úgy tetszik, hogy én fölösleges vagyok. — Dehogy, legalább a társasjátékokra is kiterjeszkedhetünk. Máskor a báró titokzatos arccal lépett az Emmy szobájába. Mapkovich-ház barátai (Folytatás és vége.) — Jó voltál? Hoztam valamit. Emmy tapsolt. — Jaj, mit hoztál, apa ? Oly kiváncsi vagyok. — Találd ki, mi van a tarsolyomban. (A tarsolyt egy színes papírcsomag jelképezte.) — Talán kis nyulacska? — kérdezte nevetve a lány. — Vagy czukros gesztenye? — Nem, nem az ! — Hát micsoda? — Búgó csiga! Búgó csiga. Emmy kacsagott örömében. Olyat ő a zárdában sohase látott, csak a leánypajtásai regéltek róla. Emmy úgy okoskodott, hogy könyvek közt elfecsérlett gyerekéveiért most kárpótolja magát. Leültek a szőnyegre. A leány villanyos, barna haja hozzáért a férfi arczához. Eperjessy, mialatt a kis gépet felhúzta, nagyon különösen érezte magát. A búgó csiga vadul ugrándozni kezdett. Emmy pompásan mulatott és nagy kényelmesen végigdőlt a szőnyegen. Izgató, vad szépség volt ez a leány. A ruhája lecsúszott válláról, a haja kibomlott és bőrét rózsaszínűre festette az áthevült vére. — Csókolj, meg apa! — kiáltotta és összeszorította az ajkát. Eperjessy sápadtan, villogó szemekkel nézett a hempergő leányra. Összeszorította fogait és elfehéredett az ajka. Rettenetes küzdelem folyt a lelkében. — Nos, miért nem ölelsz meg ? A báró felugrott. — Nem lehet! Nem szabad! — mondta oly hangon, mely pillanatra Emmyt is megdöbbentette. — Mindjárt visszatérek, — szólt ezután és gyorsan eltávozott hazulról. Félt hazamenni. Közben Simonkayval találkozott a villanyoson. — Simonkay! — panaszolta. — Én nem tudom, mi történik velem. — Én se. Nézd azt a kövér kis szőkét . . . Mondd neki, hogy az istenért, takarja el a vállát... •És ne nézzen rám oly perzselő tekintettel. Fogy karon barátom, mert elvesztem az eszemet. — Szerencsére éppen a kocsi túlsó felében ül az orvosom. Mindjárt szólok neki, — mondta Eperjessy nyugodtan. Simonkaynak egyszere elmúlt a láza. — Hagyd békén a doktort, mert az ablakon ugrom ki. A báró tovább beszélt '• — Meg kell őrülnöm. Szerelmes vagyok a leányomba. Simonkay elcsodálkozott. — Hogyan! Te azt csak most veszed észre! A világ már jóval előbb tudta. — Mit tegyek? — Beszélj el mindent Timának és kérd meg őt hogy hódítson téged vissza . . . — Lehetetlen. — Nos, akkor vedd el Emmyt. — És Tima ? — Mondd neki, hogy várjon egy kissé, míg elválsz a feleségedtől. Ígérd meg, hogy akkor ismét beléje fogsz bolondulni. — Rajtam csak te segíthetsz. — Én ? — Hallgass reám. Te el fogsz pusztulni, — mondta meggyőződéssel a báró. — Mi az ördög! — Menthetetlenül. Az asszonyok tönkretesznek. Legfőbb ideje, hogy megakadályozd fizikai romlásodat. Legalább egyelőre változtatnod kell az életeden és jó lesz, ha egy nőhöz kötöd magadat. — Borzasztó! — Érts meg jól. Nem egy életről beszélek, csak azt mondtam: egyelőre. Meg kell nősülnöd ... Ne szakíts félbe. (Simonkay az ámulattól egy hangot se szólt.) Elveszel valami jóvérű, kissé elhízott, húsos leányt, aki szellemével is hatni tud a képzeletedre. — De. .. — Röviden: kiábrándítod belőlem Emmyt és aztán nőddé teszed. Majd tisztességes hozományt adok nektek. Én pedig siettetni fogomaz esküvő- Szentségház a kassai dómban. A kassai dóm északról. ORSZflGwVsIJÁG 565 Irta : Ifj. TÉGLÁS GÁBOR