Ország-Világ, 1898 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-30 / 44. szám

1898 OHSZRG«ViliflG701 -sag. flépszerű kamara-hangversenyek. A czímből azt lehetne hinni, hogy oly hangversenyek­ről lesz szó, a­melyeket a Vigadó összes termeiben tarta­nak és a­melyekhez ezrével tolong a közönség. Mert hisz népszerű az az intézmény, melyet sokan, nagyon sokan, azaz a népszerűség természetes logikája szerint az összes zenekedvelők pártolnak. Nos, nálunk Buda­pesten ilyen hangversenyek nincsenek. Mindig csak egy-egy töredéke a társa­dalomnak támogatja a hangversenyek rendezésének nehéz és felette fárasztó munkájával elfoglalt művészeket. Még a filharmonikusok is kénytelenek anyagi gondokkal megküzdeni, mert még az ő elsőrendű nívón álló hangversenyeik sem részesülnek abban a feltétlen, osz­tatlan, mondjuk népszerű pártolásban, melyet nagyon megérdemelnének, így hát a népszerű jelző inkább arra ér­tendő, hogy olcsó pénzért sokat és jót nyújtanak a népszerű kamara-hangver­senyek, vagyis a rendezők előlegezik a közönségnek azt, a­mit a műpártolók eddig megtenni elmulasztottak : a bi­zalmat. Olyan árt szabnak a helyek­nek, mintha máris ezrével látogatnák hangversenyeiket. A népszerű kamara-hangversenyeket ■csak a Royal-szállodában tartják és nem hiszszük, hogy egyhamar annyi látogatottságnak fognak örvendeni, hogy átvonulhatnak a Vigadó nagytermébe. Holott a művészek erre már eddig is rászolgáltak. Működésök, tudásuk, művészeti am­­bícziójuk és az a lelkesedés, melylyel nehéz feladatukat sikeresen megoldják, régen megnyerte a műértők bámulatát. A nagyközönség is kezdi őket becsülni ,és lassan kint kezdi működésöket figye­lemmel kísérni. Persze hangversenyeikre még nem járnak annyian, hogy az anyagi gondoktól megszabadultak volna, de a folytonos emelkedés a helyek eladásánál szebb jövőt ígér. Állhatatos kitartással és igen nagy türelemmel a Grünfeld-Bürger-quartett el fogja érni az anyagi boldogulást, melyet művészi produkc­ióival elejétől fogva kiérdemelt. A népszerű kamaranégyes-társulat 1895-ben alakult. Minden évadban 8—10 hangversenyt rendez. Működésé­ben úgy a klasszikus, mint a modern iránynak hódol és gondot fordít a hazai művek előadására is. Általa jutottak szóhoz hazai zeneszerzőink közül: Herczfeld, Aggházy, Dohnányi, Szabados, Bátor, Hegyi, Kirchner és mások. Tagjaik: Grünfeld Vilmos első hegedűs, Berkovits Lajos másodhegedűs, Riedl Nándor mélyhege­dűs és Bürger Zsigmond gordonkás. Grünfeld Vilmos tizenhároméves kora óta a m. kir. Operánál működik. Tanulmányait Huber Károlynál, Ridley- Kohne-nál és Dout-nál végezte. A 80-as években a Kleineke-féle ritkán hallható kamaraművek előadásaiban vett részt. A Hubay-Popper-négyesnek is tagja volt, jelen­leg hangverseny-mester az Operánál és tanár a m. kir. zeneakadémián. Berkovits Lajos a m. kir. zeneakadémiát Hubay alatt elvégezte, azután Párisba ment, hol első hegedűs volt a híres Lamoureux-zenekarban. E zenekarral járta be egész Angolországot. Hazatérve, az Operához szerződött, azóta a négyestársulat tagja. Riedl Nándor 1870-ben Budapesten született, zenei hajlamának eleget teendő, 6 éves korában a zongorát, öt évre rá a hegedűt kezdte tanulni. Első nyilvános fellépése 1880-ra esik. A nemzeti zene­ben való tanulmányainak befejezése után a m. kir. operához szerződött. Ekkor választotta főhangszerének a Ritter-féle Viola-artát s néhány évvel utóbb e hangszeren működött közre a bayreuthi Wagner-előadásokon. Tagja a vonósnégyesnek megalakulása óta. Bürger Zsigmond 1856-ban Bécsben született, tanítványa Popper D.-nak, az összhangzattant Grendener és Not­­tenbohmmnál tanulta. Első nyilvános működése 14 éves korára esik. Később a bécsi víg opera szóló-cellistája, 1873. évben a lipcsei Gewandhaus hangver­senyein vett részt. Hangversenykörútra indult Carlotta Pattival, mely hang­versenyeken Motti, a jelenlegi híres karlsruhei főzeneigazgató mint kisérő szerepelt. 1876-ban első gordonkás a müncheni udvari operában. Orosz­országi hangversenykörutai után négy évig Páriában tartózkodott. 1887-ben lépett fel először Budapesten, mely után az Operához szerződtették szóló­­cellistának. Tagja volt a Krancsevics­­négyesnek és jelenleg tanár a nemzeti zenében. A népszerű kamara-hangversenyek rendezői az ez évi műsort is érdeke­sen és tanulságosan állították össze. Hazai szerzőink közül Bátor és Sza­bados legújabb szerzeményeit mutatják be és a külföldi zeneirodalom kiváló termékeiből sok olyan művet adnak elő, a­melyeket a budapesti közön­ség még nem ismer. Csak az az egy óhajunk volna még, hogy a nagyközönséghez intézett körleveleikben az irály magyarosságára nagyobb gondot fordítsanak. Id. Grünfeld Vilmos, Berkovits Lajos. Riedl Nándor. Bürger Zsigmond: A népszerű kamarazene-négyes. Gróf Kreith Bélát, szabadságharczunk múzeumá­nak fáradhatatlan szervezőjét nagy csapás érte, neje —­ az igazi hitvesek és honleányok mintaképe — gróf Kreith Béláné született Farnek Janka szív­­szélhűdésben elhúnyt. A nemes gondolkozású úrnő még életében nagyobb alapítványokat tett az Emiké­nek, az orsz. Iskolaegyesületnek, a Magyar gazd­­asszonyok orsz. árvaházának stb. A grófnénak édes­atyja Farnek Dávid evang. esperes-lelkész volt, a komárommegyei Szák községben. A Bach­­korszakban felségsértésért a tántorithatlan hazafit, az igaz hű magyar papot elfogták, ki börtönében megőrült. Gróf Kreith és neje 18 évi házasságuk ideje alatt csodamódon szerették és imádták egymást. Gyermekeik nem lévén, egész idejöket a szabadság­­harcz kultuszának szentelték, nem kimélve fárad­ságot és vagyonukat, az 1848—49-iki hősök, vér­tanuk és Kossuth apánk emlékezetének a fővárosban valóságos templomot emeltek, a mely nemes és szép munkában egész élete odaadásával működött közre gróf Kreith Béláné. Ezért a kolozsvári 1848—49-iki ereklyemuzeum a következő szép részvétlevelet küldte a grófnak, mint a kolozsvári muzeum tiszteletbeli tagjának : Gróf Krseith Béláné. ----­ Méltóságos Gróf Úr ! Szomorúan értesülünk a kézhez vett halotti jelentésből ama lesújtó csapásról, mely Méltóságodat neje gyászos elhunyta által érte. A Méltóságos asszony, mint igazi magyar nő s mint honleány, mintaképe volt a nőknek. Szivében kifogyhatlanul fakadott a hazaszeretetnek, az a virága,s mely a férfit magasabb czélokért való küz­delemre s a hon javára irányuló kitartásra buzdítja és ösztönzi. A Méltóságos asszonynak nemcsak gondolatai s szavai, de munkássága is egy igazi honleány idealizmusát tün­tették és tüntetik fel. Hiszen szemeinkkel láttuk a hazafias emlékek gazdag tárában azokat a tűfestéseket, melyeken a Méltóságos asszony művészi lelke a szabadságharcz jeleseit és kiválóbb momentumait örökíté meg. S nagy a mi bánatunk, midőn egy olyan férfiú veszíti el azt, ki életét hosszú időn át, a kinek munkásságára a nemzetnek oly nagy szüksége van, kinek lángelméje, hazaszeretete, ereje egész teljességének érvényesítése, a hazának, a történelem és kegyelet szempontjából a meg­kezdett mű sikeres befejezéséhez oly nélkülözhetlen. Nem vigasztaló szavakkal jövünk Méltóságodhoz, mert erre kifejezést nem találunk, hisz együtt érezzük Méltó­ságoddal a fájdalmat és veszteség felett való bánatunk közös. Midőn Méltóságodhoz szólunk, a gyászoló férjben élő Gróf Kreith Béláné szül. Farnek Janka.

Next