Ország-Világ, 1899 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1899-01-22 / 4. szám

62 szövés azonban fokról-fokra fejlődött, minden kiállítás után jobban pártolta őket a közönség is. Jobb minták, jó anyag kiosztása, a festés tökéletesítése után a házi szőnyegszövés igen szép fokra fejlődött, mint az a mai bemutatás alkalmából is ki fog tűnni, a­mikor a feltűnést keltett svéd minták igazán meglepő utánzásait vizsgáljuk. De figyelemreméltók a hímzések, szerbvásznak és egy­b háziipari készítmények is, melyek mind arról tesznek tanúságot, hogy a nép nagyon szeret dolgozni s hogy modern használati czikkek előállítására helyezi a fősúlyt. Egyes czikkekben határozott túltermelés is jelentkezik. A nép ügyességének és szorgalmának e mutatványai méltók a közönség fölkarolására. A társadalomnak két irányban volna hivatása a házi­ipar fölkarolása körül. Mindenekelőtt komoly figyelmet kellene fordítani vidékenként az egyes házi iparágakra, jó minták, jó anyag kiosztása által a népet törekvésében támogatni és lelkiismeretes közvetítők vagy munkaházak által a nép készítményeit rendszeresen kellene terjeszteni a belföldön, úgy mint — esetleg — külföldön is, a­mire nézve a legutóbbi londoni kísérlet igen biztató lehet. Mindezekre nézve az utakat és módokat kijelölni, a házi­ipari szakosztály lehet hivatva. Másik feladata a társadalomnak az volna, hogy a házi­ipar szebb termékeit szalonképessé tegye és általános terjesztésén közreműködjék. Ebben a kezdeményezés szerepe a hölgyeket illeti, a kiknek jó érzéke és finom ízlése csakhamar föl fogja ismerni, mely czikk alkalmas a szalon, vagy a ház díszítésére s a kiknek jó szive bizonyára örömest fog vállalkozni a nemes példaadásra és az üdvös propagandára. Hiszen a nép jólétét mozdítjuk elő minden kis áldo­zattal, melyet ez ügy érdekében hozunk. A munka, fáradság és áldozat pedig, melyet a népies háziipar föllendítésére fordítunk, kedves lesz Isten és ember előtt egyaránt. színház, művészet. Hangverseny. Lauret Emil, a hírneves londoni hegedűművész, jövő hétfőn, január 23-án a Royal­­teremben tartandó hangversenyére a következő műsort választotta: Beethoven hegedűverseny, Laurez Románcz, Mazurka, Wieniawsky Faust-ábránd, Ernst Avis Kongrois. Az estély közreműködője, Springer Gizella bécsi zongora­­művésznő pedig a következőket adja elő : Rameau l’Egyp­­tienne, Rappel des Oiseaux, Scarlatti Scherzo, Weber Rondo C-dúr, Brahms Capriccio H-moll, Brüll őszi est, St. Saëns Etude en Forme de Waise. Igen érdekes, hogy Sauret idei bécsi hangversenyére, mely néhány­ nappal budapesti estélye után lesz, már ma minden jegy elkelt. Jegyek válthatók Méry Bélánál, Dorottya­ utcza 7. D’Albert Jenő jövő pénteken, január 27-én, a Royal termében tartandó hangversenyét minden közre­működés­e nélkül egyedül fogja kitölteni. A művész a következő igen érdekes műsort küldte be hozzánk : Bach­­d’Albert Preludium és fuga D-dúr, Beethoven Sonata op. 71 les adieux, Chopin fantázia f-moll, 2 Etude op. 25-ből, Schumann Carnaval, d’Albert Scherzo, Intermezzo, Valse (új), Rubinstein Barcarolle A-moll, Liszt Mazeppa.­­ Pénteken, február 3-án pedig Messchaert János tanár, amsterdami énekes lép először főváros közönségünk elé ; dalestélye iránt már most nagy az érdeklődés. Messchaert ki Stockhausen klasszikus iskolájában nevelkedett, eddigi kiterjedt körutain meghódította páratlan előadása és fényes, hanganyaga révén a zenélő kontinens legelőkelőbb köz­pontjait. Budapesti estélyén részt vesz Kladivko Vilmos hegedűművész is, Rothauser Teréz. A múlt hétfőn a Royal nagytermében a budapesti közönség lelkes ovácziók­­ban részesítette a berlini operaház magyar szüle­tésű kiváló tagját, Rothauser Terézt. Jelességeit bár már rég ismerték, de mindenkit meglepett ábrázoló erejének teljességével s azzal a szuverén biztos­sággal, melylyel szélesen csengő, szép mezzo-szop­­ránját minden fekvésben és minden dinamikai ár­nyalatban kezeli Rothauser Teréz. Ritka művészi öntudatosságával s mérsékletével csodálatosan győzi az olyan feladatokat is, melyek majdnem meg­haladják hangja határait. A közönséget az első néhány szám után teljesen magával ragadta minden irányban egyaránt képzett művészete s a szünetlen lelkes taps, a sok ráadás olyan képet adott az estének, a­milyet csak a legnagyobbak hangverse­­nyein lehet tapasztalni. Az Operaháznak, ámbár tagjai közül lehetőleg kevesen voltak ott a hang­versenyen, a mostani sikertelen vendégszereplések korában talán nem fölösleges megszívlelésre aján­lanunk ezt a hangversenyt, melynek­ megismétlését a hétfői estéből bizonyára örömmel fogadná minden hangversenylátogató. Ezért közöljük mi a szép művésznő arczképét, hogy a budapesti közönség az része, mely nem volt jelen a hétfői hangverse­nyen, de Rothauser Teréz nagy sikerét olvasta, szintén megismerte őt. Reméljük, a művésznő is, de a főváros zenevilága is keresni fogja az alkal­mat, hogy egy ilyen kiváló magyar énekesnő Buda­pesten állandó otthont találjon. Színházmegnyitás Sepsi-Szent-Györgyön. Ez a törekvé­s az utóbbi években nagyon föllendült, csinos székely város, melynek Háromszék 1848-iki hős­történetében oly ragyogó szerepe volt, nagy költséggel remek kis színházat építtetett az elmúlt félév alatt, melynek párja nemhogy az egész székelyföldön nem akad, de egész Erdélyben sincs, Kolozsvárt kivéve. Ez az első állandó székely színház! A többi székely városokban — még Maros-Vásárhelyen is — csupán improvizált, kopott és szűk helyiségekben nyomorkodik a színészet. Sepsi-Szent- György tehát e tekintetben is valamennyi székely és erdélyi várost túlszárnyalta, a dúsgazdag Brassót is. A tágas, 450 nézőre való és igen csinos nézőtér, vidám rokokó stílben, dús aranyozással s csinos plafon­fest­­ményekkel van díszítve és igen könnyen gyönyörű, alkalmas tánczteremmé is átalakítható. Az állandó színpad pedig, mely tíz méternyi proszczéniumnyitással bir, szintén díszesen festve, minden szükségesekkel el van látva. Két nagy öltözőhelyiség, tágas előterem, ruhatár és kényelmes buffet-terem s három külön lépcsőzet egészíti ki a szín­házat, melynek ünnepélyes megnyitása folyó évi január hó Rothauser Teréz. HÁZI ORVOS: Sz. B., Szabadka. Mint minden sportnem, úgy a kor­csolyázás is jótékony hatással van az ember egészségére. Már maga a szabad levegőben való tartózkodás és mozgás, ózondúsabb, tiszta levegőnek belégzése, a tüdő légsejtjei­nek tágulása, a szívműködés és ennek következtében a vérkeringés élénkebb volta mindmegannyi tényező, mely a testben végbemenő anyagcserét fokozza. Ajánlatos a korcsolyázás gyenge mellű egyéneknek is, ha az mérték­letesen és czélszerűen lesz űzve; egy óra délelőtt és egy óra délután lassú tempóban, megfelelő pihenések által közbeszakítva, teljesen elegendő. Óvakodni kell a túl­­gyors korcsolyázástól, mert ez kártékony hatással van szívre és tüdőre ; óvakodni kell továbbá a kimelegedéstől, meghűléstől, mert ez nemcsak kellemetlen, hanem súlyo­sabb természetű következményekkel is járhat. Oly egyének, kik előzőleg már tüdővérzésben szenvedtek, csak nagyon óvatosan űzhetik e sportot; ily esetekben orvosi tanács kikérése és lehetőleg állandó orvosi ellenőrzés feltétlenül szükséges. Dr. A. E. CK SZAG-Vili ÁG 1899 14-én történt meg, mely alkalommal a Prolog után a Herczeg Ferencz Három lester czímű bohózatát adták elő a sepsiszentgyörgyi műkedvelők kitűnő sikerrel, mit reggelig tartó pompás tánczmulatság követett. Ez első székely színház létesítésében a főérdem ifj. Gödri Ferencz polgármestert illeti, ki nemcsak az egész építkezést vezette nagy fáradsággal és buzgalommal, hanem még a csinos megnyitó prológot is ő maga írta hozzá sikerült alexan­drinusokban. A város közönsége nyomban ki is fejezte elismerését és háláját a jeles ifjú polgármester iránt, kit a prológ elhangzása után remek ezüst írókészlettel és aranytollal lepett meg. Gratulálunk a lelkes sepsiszent­­györgyieknek ! P R O L Ó O. A sepsiszentgyörgyi színház megnyitására, 1899. január 14. Föllebbent a függöny — se röpke pillanat Lám határt von mégis a múlt s je en között. Mi még tegnap vala — már ír essze elmaradt S helyébe új világ: a »ma« beköltözött. Egy arasznyi lépés csupán a mit tettünk S mennyi új remény két szárnyra már felettünk Rózsás fellegek közt a magasban járva S hogy czélhoz jussanak, szivünk mily hőn várja ... Mert bár oly kevés is egy lépés előre. De mind többre biztat s vezet szebb jövőre. Föllebbent a függöny... Bűvös riadóra, Bájos magyar múzsák jöjjetek áldozni! Ünnep vár ma itt az édes magyar szóra, Ne késsetek hát egy friss koszorút hozni. Hisz bármily szerény is ez a kicsi hajlék : Jobb jövő csirája, mely nagyra kihajt még . Gondos kezünk azért híven ápolgatja, Szivünk szent érzése templommá avatja; Neked építettük, szép magyar művészet, Hadd legyen minél több dicsőségben részed ! Ám eddig sem valál mi közöttünk árva, Édes magyar szavú nemzeti színészet, Ott pihentél mindig, sziveinkbe zárva, S készek valánk mindig síkra szállni érted. De eddigi házad bizony gyarló volt már, Csak durván összerótt, ütött-kopott oltár, Korhadtak »világot jelentő deszkáid« S tanyájuk se volt csak ideig-óráig, — Azért mégis jó volt — négy évtized óta. Mert mi rajt’ hiányzott, képzelmünk pótolta. De ma ? immár vége e »boldog« időknek . Mikor még mink sem volt, nem is vettük számba . Napról-napra több kell az »új nemzedéknek« — S »nem boldog a magyar«, ha nincs — villanylámpa ... Mert fejünkre nőtt ám a czivilzáczió. Megtanultuk mi is, hogy mi pompás, mi jó — És vérszemre kapván, most már kritizálunk : Tán még ez sem lesz jó, ez az új színházunk ?.. . Már olyat kívánnánk, mint Bécs, Berlin, Prága !... S mit bánjuk, hogy nekünk — ez is elég drága . . . De nem, ő nem így van, — édes öröm ringat — Nem követelőzünk, beérjük kevéssel — Üdvözölve légy hát várva-várt kis színpad! Megbecsülünk téged szent lelkesedéssel, — Mert mi teremtettünk, szivünkből fakadtál; Törekvő lelkünknek új szárnyakat adtál, — Gyönyörű vagy nekünk, népünk büszkesége, Dallamos magyar szó újabb erőssége — S minden más színháznál dicsőbb e világon: Hisz te vagy az első szép Székelyországon!.. . Magyar az első szó, mi fölcsendül itten S más ne legyen soha, mig egy köved áll még ! Nevelj és erősíts hazafias hitben, Hogy ki ide belép, mind magyarrá v­ljék ! S a hű székely népet mind magasbra vezesd, Még jobban szeretni a népet, a nemest S imádni mindig a magyar szabadságot: — Ez rendeltetésed, ez szent hivatásod, Mit hogy jól betölthess, örökre megáldjuk Minden porczikádat, kis székely színházunk ! S szabadság, műveltség hivó szózatára, Ki annyit áldozál vért, vagyont hazádért: Te lelkes város, te magyarság végvára, Csak babér övezhet ez újabb munkádért, Minden hű polgárod büszke lehet rája! S mert a jó törekvést Isten is megáldja : Munkálj hát, gyarapodj, az ősi erénynyel, Áraszd el a székelyt boldogsággal, fénynyel, — S hogy legyen az egykor csodával határos, Oly dicső nagygyá légy Sepsi-Szent-György város ! Ifj. Gödri Ferencz: Pályanyertes zeneművek. A millenium alkalmából a király által magyar zeneművek jutalmazá­sára adományozott összegből a Liszt Ferencz-zeneművész­­kör tudvalevőleg újabban ismét több pályadíjat tűzött ki. Kétszáz forintot egy magyar zongora-rapszódiára, száz forintot egy magyar műdalra és száz forintot eredeti magyar népdalokra. A pályabíróság, a­melynek tagjai: Mihalovich Ödön, Erkel Sándor, Herzfeld Viktor, Káldy Gyula és Mader Raoul voltak, a minap döntött a be­érkezett harminc­hat műdal, tizenegy rapszódia és huszon-

Next