Ország-Világ, 1899 (20. évfolyam, 27-52. szám)

1899-09-24 / 39. szám

614 megbízásából szerkesztette a gőzkazánokról szóló törvényjavaslatot és szabályrendeleteket, melyek az ankét által el is fogadtattak. 1883. julius 26-án kineveztetett a József-műegyetem rendes tanárának, hol a leiró géptant és géprajzot adja elő. 1884-ben nem nyert mandátumot. 1887-ben régi kerülete választotta meg; ugyanezt a kerületet képviseli a jelen országgyűlésen is. Elnöke az ipari munkások képzésére szervezett országos bizottságnak; az országos iparoktatási tanács alelnöke; tiszteletbeli elnöke a budapesti sakk-egyesületnek ; az országos nemzeti szövetség igazgatósági társelnöke ; Mára­­maros vármegye törvényhatósági bizottságának és középponti választmányának tagja; Máramaros­­megye borsai mojszini és petrovai nemes közbir­tokosságainak elnöke. Az 1873-diki világkiállítás gépészeti részének tanulmányozására kiküldetvén, megírta A bécsi világkiállítás gőzgépei czímű terje­delmes jelentését, melynek kivonatszerű ismertetése több napilapban megjelent. Új gőzszivattyú (Pulso­meter) czikke (a Gazdasági Mérnök 1877. 15. szám), Önműködő vizemelőgép (Hydraulikus kos) czímű czikke (Ugyanott, 1879. 1. szám), Centrifugai­szivattyúk czímű tanulmány (Ugyanott, 1880. évi április 1., 8. és 15. szám); nagyobb tanulmánya: A teherszállításról drótkötél-pályákon (Magyar Mér­nök- és Épitészegyesület Értesítője 1878. novem­ber 7. és deczember 7. szám); A gőzkazánok meg­vizsgálásáról és a gőzkazánügy törvény által való szabályozásáról (Ugyanott, 1882. deczember 14. szám és a Gazdasági Mérnök deczember 7. szám); A nagy- és kisipar viszonyairól (czikksorozat a Nemzetben a 80-as évek elején); A háziipar jelentő­sége, A háziipar és népoktatás, Mikor fogunk repülni és még több kisebb czikk, melyek a Mára­­marosi Lapokban és a fővárosi napilapokban jelen­tek meg. Munkája: Leiró géptan. I. kötet. Budapest, 1888. (A Magyar Mérnök- és Épitészegylet könyv­kiadó-vállalata XI. 1.) Országgyűlési beszédei 1881—84. (VIII. Költségvetés 1883-ra, X. Vadá­szati jog, Vadászati és fegyveradó, XL, XII. Közép­iskolák és azok tanárainak képesítése, gimnáziumi és reáliskolai oktatás, XV. Tanitóképezdei tanárok kérvénye fizetésök ügyében, XVI. Ipartörvény módo­sítása, 1887—92. VIII. Véderővita alkalmával fő­városi rendőrség eljárása, IX Véderő, XV. Költség­­vetés 1890-re.) * * * Réthy Mór, matematikus, műegyetemi tanár, született Nagykőrösön 1846. november 3-án. Ugyan­ott végezte a gimnáziumot. Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetemen kezdte s a budai József-mű­­egyetemen folytatta. 1869. őszétől kezdve három féléven át a József-műegyetemen tanársegéd volt, azután pedig ugyanannyi ideig a körmöczbányai főreáliskolán tanár. 1871—74. állami ösztöndíjjal a göttingai és heidelbergai egyetemen járt s az utóbbin bölcsészeti doktorrá lett. 1874—86. a kolozs­vári egyetemen az elméleti fizika és a matematika tanára volt. 1886 óta a József-műegyetemen műkö­dik, mégpedig 1891-ig mint a matematikának, azóta pedig az analitikai mechanikának tanára. 1878 óta a tudományos akadémiának tagja. Irt matematikai és fizikai értekezéseket, az akadémia megbízásából König Gyulával együtt kiadja Bolyai Tentamenjét, melyből az első kötet 1897-ben jelent meg. * * * Pecz Sam­u született 1854-ben Budapesten. Közép­iskoláit ugyanitt végezte. Tanulmányait a budapesti és stuttgarti műegyetemen, valamint a bécsi képző­­művészeti akadémián végezte, közbe leszolgálván az egyéves önkéntesi időt, tüzértisztnek nevezték ki. Építészi oklevelét a magyar királyi József-műegyete­men 1882-ben nyerte. 1882 óta a magyar királyi József-műegyetemen mint tanársegéd működött, míg 1887. január 10-én rendkívüli és 1888. augusztus 20-án rendes nyilvános tanárnak nevezték ki. A bécsi képzőművészeti akadémián, a dévaványai templom, a budapesti erzsébetvárosi templom, a budai ev. ref. templom s a budapesti központi vásárcsarnok tervpályázatánál (a legutóbbi nemzet­közi) első díjjal tüntették ki. A protestáns templomok építéséről czímű s a Magyar Mérnök- és Építészegyesület Közlönyében 1888-ban megjelent értekezésért a Hollán-díjat kapta. Építette a debreczeni ev. ref. templomot (1886), a budapesti unitárius templomot és lakóházat (1889), a budai ev. ref. templomot (1895), a budapesti köz­ponti vásárcsarnokot (1896) és több kórházat. _________________________ _____________________ Főiskoláink száma ebben az esztendőben ismét meggyarapodott, a kormány az állatorvosi aka­démiából főiskolát szervezett, melynek hivatása lesz állatorvosi karunkat kiváló szakerőkkel felfrissíteni. Szükségessé vált ez az újjászervezés azért is, mert az állatorvosoktól a jövőben magasabb előképzett­séget kívánnak meg, de szükséges volt ez a reform azért is, mert az akadémia kiváló tanári kara meg­érdemelte, hogy tanszékük az egyetemi tanároké­val egyenrangú legyen. E heti számunkban bemutatjuk az új főiskola rektorát írásban és képben. Életrajzi adatai ezek : Hutyra Ferencz született Szepeshelyt 1860-ban. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte s ugyan­itt avattatott doktorrá 1884-ben. Három éven át Scheuthauer tanárnak asszisztense volt, majd 1886-ban az állatorvosi tanintézethez segédtanárrá, 1888-ban pedig az állatorvosi oklevél megszerzése után ugyanitt a belgyógyászat és járványtan nyil­vános rendes tanárává neveztetett ki. 1889-ben az egyetemi magántanári czímet nyerte el. 1890-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A Veterinárius és a Közlemények az összehason­lító élet- és kórtan köréből czímű folyóiratok, vala­mint a földmívelésügyi miniszter megbízásából az Állategészségügyi Évkönyv szerkesztője és a Jahres­se fiától nem akarta kérdezni, boldogsága mel­lett is azt érezte, hogy fia nem olyan nőt szeret, mint a­milyen ő maga. Nem volt az előítéletek barátja, de azért örült volna, ha fiának nemesi vére nem keveredik idegennel. Talán asszonyt, férjes nőt szeret ? És ebben a félelmében elhatározta, hogy megtud mindent. Boldogság között teltek a napok, Bereczkey gyöt­relme azonban még nem ért véget, érezte, hogy az a nő, a­kit szerelemmel vesz körül, ottléte alatt oly vígnak, oly boldognak érzi magát, de nem beszéltek erről soha. Az alkony rájuk szállt s betakarta őket. Künn Ingovány között. -Ám s­oh,­felgyúltak az utcza lámpái s a járókelők zsibongása verődött be az ablakon keresztül. Nem gyújtottak lámpát, jól esett ez a homály, ez a titkos csendesség. Ott ültek egymás mellett a divánon szótlanul, némán. Bereczkey keze alá csúszott s megfogta a nő kezét, ez összerezzent, de nem vonta vissza. S a­mint így egymásra néztek, a férfi lassan átkarolta a nőt s megszólalt: — Magda, szeretlek! Magda nem válaszolt semmit, de úgy látszik, hogy megszédült s feje reáhanyatlott a férfi mellére, ez meg egészen magához vonta s ark­aikra tapadt hosszan, szenvedélyesen. Az asszony egész teste-berichte über die Fortschritte der Medicin magyar referense. Számos tudományos munkát irt, melyek közül különösen kiemeljük következő műveit: A házi állatok fertőző betegségeinek oktana, Kór­­boncztani diagnosztika, Állatorvosi belgyógyászat, Trichinosis, Actinomykosis és Száj- és körömfájás. Mint a kormány megbízottja résztvett a külföldi államokkal legutóbb megkötött állategészségügyi egyezményekre, valamint az osztrák-magyar ki­egyezésre vonatkozó tárgyalásokban és ez utóbbit illetőleg kifejtett közreműködéséért ő Felsége a III. osztályú vaskorona-rendet adományozta részére. 1897-ben az állatorvosi akadémia igazgatójává neveztetett ki. 1899-ben ő Felsége a nyilvános rendkívüli egyetemi tanári czímmel tüntette ki. Ugyanez évben az állatorvosi akadémiának állat­orvosi főiskolává történt újjászervezése alkalmából ő Felsége az új főiskola rektorává nevezte ki. Kellő figyelemmel olvasgatva ezeket a rideg életrajzi adatokat, okvetlenül feltűnik mindenki előtt az a gyors előmenetel, melyben dr. Hutyra részesült. De viszont az is igaz, hogy dr. Hutyra kiváló szakértelme, rendíthetetlen ügybuzgalma és fáradhatlan munkássága mintegy predesztinálják erre a nagy fontosságú, előkelő állásra. Irta Cs. Szabó Kálmán,­ben megrázkódott s karjával átölelte a férfi nyakát, miközben szemei fénylettek s alig hallhatóan súgta: — Már nagyon régen szeretlek, szeretlek, Imre ! Többet nem beszélgettek, így tartották egymást a titkos homályban, boldogan, mint azok, kik régen keresik egymást és egymásra mást találtak. Az idő múlását nem vették észre, egész lények rabjává lett a szerelem édes kínjainak. És így egymásra hajolva súgta el Bereczkey csodás szerelmének történetét. A nő hallgatott, miközben fejét a sze­retett férfi mellén nyugtatta, majd megszólalt: — így képzeltem el én találkozásunkat, mert mikor ott a korzón olyan különösen néztél reám, O­­RSZ­ÁG-Vil­­ÁG 1899

Next