Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-28 / 5. szám

96 HU­L 1 HÍREK. Képeink. Londonba szívszorongva várják a délafrikai harcztérről jövő híreket. Anglia nagyhatalmi állásának, jövendő gazdagságának kérdése forog koczkán és nem lehetetlen, hogy minden elvész a búr tábor erőssé­gén. Egész Európa lázas érdeklődéssel nézi e hatalmas küzdelmet, melynek e heti számunkban ismét több jele­netét örökítjük meg jól sikerült felvételek után. Halálozás: Tábori Róbertet, a kiváló írót, az Új Idők szerkesztőjét és a Pesti Napló szerkesztő­ségének tagját súlyos csapás érte, felesége, született Elek Jenny kedden délután három órakor, harminc­nyolcz éves korában meghalt. Tizennyolcz évi boldog házasság után ragadta el a halál a kitűnő hitvest, a példás családanyát, a­ki maga is nem hivatottság nélkül forgatta a tollat. Az ifjúsági irodalomnak sok szép könyve, igen sok mese, elbeszélés és úgy a napi, mint a szépirodalmi lapokban megjelent sok szép tárcza vallja őt szerzőjéül. Az elhunyt úri nőt férjén kívül két kis leánya siratja. Temetése csü­törtökön délután volt az írói világ nagy részvéte mellett. Vizi kerékpár. A század végén már min­den lehetséges, íme, a­mint képünk mutatja, Hatzlinger Lajos felfedezte a vizi bicziklit — egyelőre képben. Ha az idea megvalósul, akkor a csolnakázásnak vége, a sze­gény csolnakázókat épp úgy el fogja tiporni a vizi bi­­czikli, mint a gyalogosokat is örök veszedelemmel fenye­getik a szárazföldi kerékpárok. Hogyan verték meg Haynaut London­ban. Haynau kegyetlenkedései, melyeket Brescziában és később Magyarországon elkövetett, annak idején nagy megbotránkozást keltettek az egész művelt világon. Haynau neve mindenütt gyűlöletessé vált. A humánus angolok között volt is rá alkalma, hogy meggyőződjék erről. Bukása után hosszabb külföldi utazásra indult s útba ejtette Londont is, hogy meglátogassa Metternich herczeget, ki ott telepedett le negyvenesztendei kanczellár­­sága után. Ott azonban nagyon megjárta Haynau. Egy napon meg akarta tekinteni Barclay és Perkins világhírű sörfőzőjét, de nem volt rá ideje, mert a munkások körül­fogták, leköpték, megczibálták s egy hatalmas termetű sörfőzőlegény egy seprűvel alaposan megverte. Beöthy László (Beöthy Algernon képviselő apja) ez esemény után Londonban járt s többedmagával elment az emlí­tett sörfőzőbe. Itt megmutatták azt a sörfőzőlegényt, a ki Haynaut söprűvel megverte. Beöthy László ekkor odalépett a sörfőző munkáshoz, kezet szorított vele és lelkesen igy szólt: »Fogadja tizenötmillió magyarnak a köszönetét!« A söprűből, melylyel a munkás Haynaut megverte, néhány szálat Beöthy,László hazahozott magá­val. Felesége ebből egy darabkát medaillonba foglaltatott és mindig viselte, mint ereklyét. Ez a befoglalt söprű­darab Beöthyéknél családi ereklye gyanánt megmaradt. Beöthy Lászlóné fiának, Beöthy Algernonnak adta s most ,,­ az ő leányánál van. De ha valamelyik hazafias múzeum erre az emlékre reflektál, Beöthy Algernon kész azt át­engedni. Érdekes, hogy Londonban olyan általános meg­elégedést keltett Haynau megveretése, hogy az esetet még dramatizálták is .Haynau at the Judge and Jury Society« (Haynau bírák és esküdtek társasága előtt) czímen. Bismarck czigarettái. Busch Ferencz ér­dekes epizódot mond el Bismarck életéből egy berlini újságban. A königgrätzi csata előtt — írja Busch — nagy aggodalom szállta meg a poroszokat, mert a trón­örökös serege nem érkezett meg. Bismarck felkereste Moltkét, hogy ha már nem tudhat meg tőle semmit, legalább az arczából igyekezzék kiolvasni : van-e komoly ok az aggodalomra ? Moltke arcza, mint mindig, úgy most is közönyös volt és nem árult el semmit. A fur­fangos Bismarck ekkor kivette a czigaretta­ tárczáját és megkínálta a »nagy hallgatót«. A tárczában csak két darab czigaretta volt. Moltke figyelmesen megtapogatta mind a kettőt és rágyújtott a jobbikra. Ha Moltke ebben a válságos helyzetben annyi nyugodtságot tanúsít, hogy két czigaretta közül a jobbikat választja ki, akkor nincs mitől félnünk, gondolta Bismarck. A következő pillanat­ban ágyúdörgés hallatszott. Megérkezett a trónörökös serege és meghozta a győzelmet a poroszok számára. A margitszigeti híd építése. Ily czímmel lapunk múlt számában két képet mutattunk be. Képeink­hez a fényképfelvételeket Remete Lajos úr készítette. A rab-madarak színváltozása. A rab-mada­rak tollazatának színe, mint tudjuk, nagy változáson megy át. Ennek pedig az az oka, hogy a tollazatot nem érik a nap sugarai, melyek a pompás színeket elővarázsolják. Dr. Medveczky István az Aquila új füzetében így foglalta össze a fogságba került éneklő madarak színváltozását: A karminpiros sárgásveressé lesz a tengericzen, szürkés­barnává a kis és nagy csőrű és a barna zsezsén és a kenderikén ; a skarlátveres bágyadt, sokszor fehérveressé lesz a süvöltőn ; a czinóberveres bágyadt narancssárgává lesz a keresztcsőrűn; a minium és téglaveres élénk sárgává lesz a szalagos keresztcsőrűn ; a vöröses sötét szürkésveressé lesz az erdei pintyen ; a rózsaszín majd­nem egészen szürkévé lesz a pásztormadáron ; a sárgás­veres bágyadttá lesz a vörösbegyen ; a rozsdaveres fehéres rozsdaveressé lesz a kerti rozsdafarkún és a kövi­rigón, majdnem fehéres­szürkévé a kékbegyen ; a rozsdabarna sárgásbarnává a csaláncsúcson ; a gesztenyebarna sötétebb lesz a meggyvágón; a világossárga fehéressárgává lesz a kék és szénczinegén ; az aranysárga nagyon világossá lesz a tengericzen és zöldikén, sárgás-szürkévé a sárga rigón, eltűnik a királykán ; a narancs-sárga fehéress­árgává lesz a hegyi pintyen; a zöldes-sárga világos-sárgává lesz a csízen ; a zöld szürkés-zölddé lesz az erdei pintyen, sárgássá a zöldikén és keresztcsőrűn; a világoskék meg­szürkül a kékczinegén ; a hamukék megszürkül a kövi­rigón és a házi rozsdafarkún; a sötétkék elhalványul a szajkón és eltűnik a kékhegyen ; a kékesfekete részű­ kék játékából a házi és kerti rozsdafarkún és a hegyi pintyen ; a fehér aránylag keveset változik ; a szürke mindinkább fehéressé lesz a poszátán és a fülemilén ; a szürkebarna majdnem fehérré lesz a keresztcsőrű elsőrendű evező tollain; a fekete aránylag legállandóbb, megtartja még a fémfényét is például a meggyvágó evező tollain, nyer színben és fényben a csizen. A teljes és a fajnak meg­felelő színpompa tehát csakis a szabad természet élén jöhet létre a madarak tollazatán. Zongorákat és pianinókat vásároljunk ott, a­hol minden tekintetben megnyugtató garancziát kapunk. Mint ilyen elsőrendű c­éget leginkább ajánlhatjuk Keresz­­tély mintazongoragyárost Budapesten, Váczi­ körút 21. szám alatt, honnan csakis tökéletesen sikerült zongorák kerül­nek ki. E mellett szól a 10 évre szóló jótáírás minden egyes hangszer után, fajokban gazdagabb génusznak mai színvonalon álló monográfiája. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyújtásának határideje 1900. október 31-ike. 1. E két kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhatnak. 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat közlönyében is megjelenhet, s ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is része­sül ■; ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad, s mint a K. M. Természettudományi Társulattól koszo­rúzott pályamunkát, külön, maga is kiadhatja. 3. A pálya­mű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó rajzok külön mellékeltessenek. 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelen ugyanazon jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. 5. Az így fölszerelt pályamű a megsza­bott határidőig a Társulat titkári hiva­talába (Budapest, VII. ker., Erzsébet­ körút­­) küldendő. 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában megőriztetnek, a szerzőknek vissza nem adat­nak, legfeljebb az azokba való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. II. Margó Tivadar jubiláns alapítványa. Margó Tivadar néhai egyetemi tanár a Társulat félszázados jubileuma és az ő tagságának ötvenéves fordulója alkalmából tett 2000 koronás alapítványának két évi kamata (200 kor.) olyan önálló kutatáson alapuló állattani dolgozat külön jutalmazására fordíttatik, mely a lefolyt két év alatt (1900—1901) a Társulat folyóirataiban megjelenő hasonló munkák között a legjobbnak bizonyul. — III. Schilberszky Károly milleniumi jutalomdíja. Schilberszky Károly tanár alapító levélben arra kötelezte magát, hogy évenként januárius 1-jén 5 darab 10 koronás aranyat fog beszol­gáltatni a társulat pénztárába, hogy háromévenként (1899—1901) a Társulat folyóirataiban megjelenő, viszony­lagosan legjobb növénytani, esetleg állattani tárgyú köz­lemény szerzője »milleneumi jutalomdíj« néven 150 ko­rona jutalomban részesittessék. VEGYES. Mehr Licht. Állítólag ezek voltak a hal­dokló Göthe szavai: több világosságot. Már most egy németországi újságban Gerloff dr. beszámol 1881-ben egy látogatásáról Walther Göthénél, a nagy Göthe unokájá­nál, a weimari Göthe-házban, mely akkor még nem volt megnyitva a nagyközönség számára. Walther Göthe úr, beszéli Gerloff úr, elsőbben is nagyatyja dolgozószobáját mutatta meg. Aztán kezemen fogott s elvezetett annak a szobának a küszöbéig, a melyben Fauszt írója meg­halt és tompított hangon beszélt nekem nagyatyja halá­láról. Nézze csak, monda, hogy mily különös módon esik a padmalyra a nap világa, nézze rajta azt a zöldes visszaverődését a sugaraknak. Ezt a tüneményt akarta nagyatyám még egyszer látni három nappal a halála előtt s minthogy az ablak be volt aggatva vastag füg­gönynyel, így szólt: Licht, mehr Licht! (világosságot, több világosságot). Az emberek hóbortja ezt aztán meg­tette az ő utolsó szavainak. Pedig bizony mondott ő meg egyéb dolgot is, mielőtt meghalt volna ! Az alkoholizmus ellen. A kis Montevideo köztársaság gyökeres ellentállást akar most kifejteni a Szeszes italokkal űzött visszaélések ellen. Egyelőre szi­gorú felügyelet alá helyezi a szeszgyárakat, hogy a mér­gező hatású, kozmás spiritusz forgalomba ne kerülhessen. Később pedig monopólium tárgyává teszi a szeszes italo­kat. Ez utóbbi módszer különösen háládatos lesz a kis állam számára, mert évenként körülbelül nyolczszázezer forint jövedelmet biztosít neki. Milliomos asszonyok szeszélye. Az ame­rikai milliomos asszonyok közt a monogrammok nem kevésbbé vannak a divatnak alávetve, mint akár a kalap vagy a ruha. Ebben a tekintetben is nagyon szeszélyesek a yankee-asszonyok. A jelenleg divatos monogrammok a­ régi misekönyvekben látható betűk alakját és színét utánozzák. A díszítés rendesen rikító vörös, a betű maga sárga vagy kék. Az ilyen monogrammok elkészítése igen nehéz s asszonyok végzik, a­kik a szükséges mintá­kat többnyire franczia kolostorokban tanulmányozták és­ pauzálták. Más divat szerint pecsétalakú a monogramm. Divatos továbbá a zsebkendő sarkába behímeztetni a czímert. A monogrammokat nemcsak hímeztetik, hanem sokszor bevésetik, így különösen karpereczekre. Ha egy amerikai hölgy karpereczet kap, belevéseti a mono­grammját, azután odaadja barátnőjének, hogy ő viszont a saját monogrammjával díszítse. A karperecz azután tovább vándorol barátnői körében s a mikor visszakapja, akkor már tele van monogrammal. Akkor aztán eltesz­ emlékül többi ékszerei közé. A legjobb barátnő mono­grammja persze első helyre kerül a karpereczen. Nem rit­kán két karpereczet is szerez, az egyiket férfiismerősei­nek, a másikat nőismerőseinek monogrammja számára. Ilyenkor aztán bal karján viseli a férfiak, jobb karján az asszonyok monogrammjával ellátott karpereczet. Nagy emberek agyveleje. Régi tapasztalat bizonyítja, hogy a szellemnek nagyobbfokú működése, bizonyos ingerek hatása alatt­ áll. Ez ingerek különbö­zők lehetnek mind lényegükre, mind hatásukra nézve. Első­sorban ismerünk számos oly hatást, mely a nor­mális értelemnek akut és múlékony fokozódását hozhatja létre. Kémiai anyagok: alkohol, kávé, tea, dohány, kámfor, arzén az idegrendszer tevékenységét idézik elő. Lelki ingerek, melyeket például valamely műremek szem­lélése, ritka természeti tünemény, vagy zenekar játéka idézhet elő, a fantáziának gyakran különböző tág tért is nyitva, a lelki működések minőségi és mennyiségi mér­tékére lényeges hatással vannak. Az előadóra, színészre, művészre a publikum, szónokra a tömeg, katonára a­ zene, dob, trombita lelkesitőleg hat s igy bizonyos pilla­natban működésük képességét emeli. Schillert az alma illata ejtette költői hangulatba, Goethe pedig csakis akkor tudott igazán dolgozni, mikor dús asztal mellett jóllakott. Költők, irók, államférfiak egész sora túlságosan dohány­zik, iszsza a szeszes italokat, a kávét, hogy munkaerejét fokozza, avagy megtartsa. Ezzel a hirtelen módon növelt szellemi működéssel szemben áll a kórosan növelt mű­ködés. Lángelme és téboly szálló ige manapság. Ez, esetben az agyvelőműködés fokozódását kiváltó ingerek kórosak; jellemző tulajdonságuk, hogy előhaladók (pro­­grediensek) és krónikusak ; gyuladásos, vagy sorvadásos eltávozásokban állanak. Az eredmény az agyvelőnek abnormis, patológiai irányban túlságos működése, az­ értelmi működés kóros fokozottsága. Ilyesmi nem is, jelent haladást az emberiségre nézve, legföljebb szenzá­­cziót kelt s bizonyos népszerűségre segíti az oly beteg­­agyvelő birtokosát. Jellemző modern példája ennek Nietzsche Frigyes. Másként állnak már most a viszonyok ama csoporttal, a melyhez Cuvier, Goethe Beethoven s többen tartoznak. Az ő nagyfokú agyvelői tevékeny­ségük, melyet az aggkor sem bírt megcsökkenteni, sem akut, sem pedig kóros hatások eredménye. Ezeknél­ az igazi lángelmek megnyilatkozásainál teljesen külön­böző viszonyokat kell föltételeznünk. Sok adatunk van, arra, hogy kiváló emberek koponyáján részaránytalanságot s egyéb rendellenességek egész sorát találták, így a mint, a vizsgálatokból kiderült, Paracelsus, Humboldt Vilmos és Meckel Fülöp koponyája túlságosan lapos, Schilleré­ és Kanté asszimmetriás és rövid volt, Dante koponyáján pedig a varratok egyoldali elcsontosodása volt meg. Majd még oly állapotokról tudunk, melyeket működés­beli eltérések okoznak az ember idegrendszerében, melyeknek lényegét azonban eddigelé még nem tudták kideríteni a tudósok. Ez állapotok nyilvánvaló hatással vannak az illetők lelkére, így például Petőfiről, Heinéről sok olyan jellemvonást ismerünk, melyek neuraszténiára vallanak, valamint ismerünk kivált olyan drámai színész­nőket, kik művészetük javarészét hisztériás természetük­nek köszönik. Érdekes, hogy Helmholtz, a hat évvel ezelőtt elhunyt nagy német tudós hatalmas agyvelői ingere abban a sajátos betegségben leli anatómiai kifeje­zését, mely őt ifjúkorában érte, azonban idejekorán, visszafejlődvén, szerencsére nem vált rá végzetessé. Lül ,11. Iillllllll—miiii II win '. iii: i. m. liiuii -1,1.11-14 un OHSZÁG-VIIIÁG 1900

Next