Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-28 / 5. szám
96 HUL 1 HÍREK. Képeink. Londonba szívszorongva várják a délafrikai harcztérről jövő híreket. Anglia nagyhatalmi állásának, jövendő gazdagságának kérdése forog koczkán és nem lehetetlen, hogy minden elvész a búr tábor erősségén. Egész Európa lázas érdeklődéssel nézi e hatalmas küzdelmet, melynek e heti számunkban ismét több jelenetét örökítjük meg jól sikerült felvételek után. Halálozás: Tábori Róbertet, a kiváló írót, az Új Idők szerkesztőjét és a Pesti Napló szerkesztőségének tagját súlyos csapás érte, felesége, született Elek Jenny kedden délután három órakor, harmincnyolcz éves korában meghalt. Tizennyolcz évi boldog házasság után ragadta el a halál a kitűnő hitvest, a példás családanyát, aki maga is nem hivatottság nélkül forgatta a tollat. Az ifjúsági irodalomnak sok szép könyve, igen sok mese, elbeszélés és úgy a napi, mint a szépirodalmi lapokban megjelent sok szép tárcza vallja őt szerzőjéül. Az elhunyt úri nőt férjén kívül két kis leánya siratja. Temetése csütörtökön délután volt az írói világ nagy részvéte mellett. Vizi kerékpár. A század végén már minden lehetséges, íme, amint képünk mutatja, Hatzlinger Lajos felfedezte a vizi bicziklit — egyelőre képben. Ha az idea megvalósul, akkor a csolnakázásnak vége, a szegény csolnakázókat épp úgy el fogja tiporni a vizi biczikli, mint a gyalogosokat is örök veszedelemmel fenyegetik a szárazföldi kerékpárok. Hogyan verték meg Haynaut Londonban. Haynau kegyetlenkedései, melyeket Brescziában és később Magyarországon elkövetett, annak idején nagy megbotránkozást keltettek az egész művelt világon. Haynau neve mindenütt gyűlöletessé vált. A humánus angolok között volt is rá alkalma, hogy meggyőződjék erről. Bukása után hosszabb külföldi utazásra indult s útba ejtette Londont is, hogy meglátogassa Metternich herczeget, ki ott telepedett le negyvenesztendei kanczellársága után. Ott azonban nagyon megjárta Haynau. Egy napon meg akarta tekinteni Barclay és Perkins világhírű sörfőzőjét, de nem volt rá ideje, mert a munkások körülfogták, leköpték, megczibálták s egy hatalmas termetű sörfőzőlegény egy seprűvel alaposan megverte. Beöthy László (Beöthy Algernon képviselő apja) ez esemény után Londonban járt s többedmagával elment az említett sörfőzőbe. Itt megmutatták azt a sörfőzőlegényt, a ki Haynaut söprűvel megverte. Beöthy László ekkor odalépett a sörfőző munkáshoz, kezet szorított vele és lelkesen igy szólt: »Fogadja tizenötmillió magyarnak a köszönetét!« A söprűből, melylyel a munkás Haynaut megverte, néhány szálat Beöthy,László hazahozott magával. Felesége ebből egy darabkát medaillonba foglaltatott és mindig viselte, mint ereklyét. Ez a befoglalt söprűdarab Beöthyéknél családi ereklye gyanánt megmaradt. Beöthy Lászlóné fiának, Beöthy Algernonnak adta s most ,, az ő leányánál van. De ha valamelyik hazafias múzeum erre az emlékre reflektál, Beöthy Algernon kész azt átengedni. Érdekes, hogy Londonban olyan általános megelégedést keltett Haynau megveretése, hogy az esetet még dramatizálták is .Haynau at the Judge and Jury Society« (Haynau bírák és esküdtek társasága előtt) czímen. Bismarck czigarettái. Busch Ferencz érdekes epizódot mond el Bismarck életéből egy berlini újságban. A königgrätzi csata előtt — írja Busch — nagy aggodalom szállta meg a poroszokat, mert a trónörökös serege nem érkezett meg. Bismarck felkereste Moltkét, hogy ha már nem tudhat meg tőle semmit, legalább az arczából igyekezzék kiolvasni : van-e komoly ok az aggodalomra ? Moltke arcza, mint mindig, úgy most is közönyös volt és nem árult el semmit. A furfangos Bismarck ekkor kivette a czigaretta tárczáját és megkínálta a »nagy hallgatót«. A tárczában csak két darab czigaretta volt. Moltke figyelmesen megtapogatta mind a kettőt és rágyújtott a jobbikra. Ha Moltke ebben a válságos helyzetben annyi nyugodtságot tanúsít, hogy két czigaretta közül a jobbikat választja ki, akkor nincs mitől félnünk, gondolta Bismarck. A következő pillanatban ágyúdörgés hallatszott. Megérkezett a trónörökös serege és meghozta a győzelmet a poroszok számára. A margitszigeti híd építése. Ily czímmel lapunk múlt számában két képet mutattunk be. Képeinkhez a fényképfelvételeket Remete Lajos úr készítette. A rab-madarak színváltozása. A rab-madarak tollazatának színe, mint tudjuk, nagy változáson megy át. Ennek pedig az az oka, hogy a tollazatot nem érik a nap sugarai, melyek a pompás színeket elővarázsolják. Dr. Medveczky István az Aquila új füzetében így foglalta össze a fogságba került éneklő madarak színváltozását: A karminpiros sárgásveressé lesz a tengericzen, szürkésbarnává a kis és nagy csőrű és a barna zsezsén és a kenderikén ; a skarlátveres bágyadt, sokszor fehérveressé lesz a süvöltőn ; a czinóberveres bágyadt narancssárgává lesz a keresztcsőrűn; a minium és téglaveres élénk sárgává lesz a szalagos keresztcsőrűn ; a vöröses sötét szürkésveressé lesz az erdei pintyen ; a rózsaszín majdnem egészen szürkévé lesz a pásztormadáron ; a sárgásveres bágyadttá lesz a vörösbegyen ; a rozsdaveres fehéres rozsdaveressé lesz a kerti rozsdafarkún és a kövirigón, majdnem fehéresszürkévé a kékbegyen ; a rozsdabarna sárgásbarnává a csaláncsúcson ; a gesztenyebarna sötétebb lesz a meggyvágón; a világossárga fehéressárgává lesz a kék és szénczinegén ; az aranysárga nagyon világossá lesz a tengericzen és zöldikén, sárgás-szürkévé a sárga rigón, eltűnik a királykán ; a narancs-sárga fehéressárgává lesz a hegyi pintyen; a zöldes-sárga világos-sárgává lesz a csízen ; a zöld szürkés-zölddé lesz az erdei pintyen, sárgássá a zöldikén és keresztcsőrűn; a világoskék megszürkül a kékczinegén ; a hamukék megszürkül a kövirigón és a házi rozsdafarkún; a sötétkék elhalványul a szajkón és eltűnik a kékhegyen ; a kékesfekete részű kék játékából a házi és kerti rozsdafarkún és a hegyi pintyen ; a fehér aránylag keveset változik ; a szürke mindinkább fehéressé lesz a poszátán és a fülemilén ; a szürkebarna majdnem fehérré lesz a keresztcsőrű elsőrendű evező tollain; a fekete aránylag legállandóbb, megtartja még a fémfényét is például a meggyvágó evező tollain, nyer színben és fényben a csizen. A teljes és a fajnak megfelelő színpompa tehát csakis a szabad természet élén jöhet létre a madarak tollazatán. Zongorákat és pianinókat vásároljunk ott, ahol minden tekintetben megnyugtató garancziát kapunk. Mint ilyen elsőrendű céget leginkább ajánlhatjuk Keresztély mintazongoragyárost Budapesten, Váczi körút 21. szám alatt, honnan csakis tökéletesen sikerült zongorák kerülnek ki. E mellett szól a 10 évre szóló jótáírás minden egyes hangszer után, fajokban gazdagabb génusznak mai színvonalon álló monográfiája. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyújtásának határideje 1900. október 31-ike. 1. E két kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhatnak. 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat közlönyében is megjelenhet, s ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül ■; ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad, s mint a K. M. Természettudományi Társulattól koszorúzott pályamunkát, külön, maga is kiadhatja. 3. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó rajzok külön mellékeltessenek. 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelen ugyanazon jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. 5. Az így fölszerelt pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VII. ker., Erzsébet körút) küldendő. 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában megőriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. II. Margó Tivadar jubiláns alapítványa. Margó Tivadar néhai egyetemi tanár a Társulat félszázados jubileuma és az ő tagságának ötvenéves fordulója alkalmából tett 2000 koronás alapítványának két évi kamata (200 kor.) olyan önálló kutatáson alapuló állattani dolgozat külön jutalmazására fordíttatik, mely a lefolyt két év alatt (1900—1901) a Társulat folyóirataiban megjelenő hasonló munkák között a legjobbnak bizonyul. — III. Schilberszky Károly milleniumi jutalomdíja. Schilberszky Károly tanár alapító levélben arra kötelezte magát, hogy évenként januárius 1-jén 5 darab 10 koronás aranyat fog beszolgáltatni a társulat pénztárába, hogy háromévenként (1899—1901) a Társulat folyóirataiban megjelenő, viszonylagosan legjobb növénytani, esetleg állattani tárgyú közlemény szerzője »milleneumi jutalomdíj« néven 150 korona jutalomban részesittessék. VEGYES. Mehr Licht. Állítólag ezek voltak a haldokló Göthe szavai: több világosságot. Már most egy németországi újságban Gerloff dr. beszámol 1881-ben egy látogatásáról Walther Göthénél, a nagy Göthe unokájánál, a weimari Göthe-házban, mely akkor még nem volt megnyitva a nagyközönség számára. Walther Göthe úr, beszéli Gerloff úr, elsőbben is nagyatyja dolgozószobáját mutatta meg. Aztán kezemen fogott s elvezetett annak a szobának a küszöbéig, a melyben Fauszt írója meghalt és tompított hangon beszélt nekem nagyatyja haláláról. Nézze csak, monda, hogy mily különös módon esik a padmalyra a nap világa, nézze rajta azt a zöldes visszaverődését a sugaraknak. Ezt a tüneményt akarta nagyatyám még egyszer látni három nappal a halála előtt s minthogy az ablak be volt aggatva vastag függönynyel, így szólt: Licht, mehr Licht! (világosságot, több világosságot). Az emberek hóbortja ezt aztán megtette az ő utolsó szavainak. Pedig bizony mondott ő meg egyéb dolgot is, mielőtt meghalt volna ! Az alkoholizmus ellen. A kis Montevideo köztársaság gyökeres ellentállást akar most kifejteni a Szeszes italokkal űzött visszaélések ellen. Egyelőre szigorú felügyelet alá helyezi a szeszgyárakat, hogy a mérgező hatású, kozmás spiritusz forgalomba ne kerülhessen. Később pedig monopólium tárgyává teszi a szeszes italokat. Ez utóbbi módszer különösen háládatos lesz a kis állam számára, mert évenként körülbelül nyolczszázezer forint jövedelmet biztosít neki. Milliomos asszonyok szeszélye. Az amerikai milliomos asszonyok közt a monogrammok nem kevésbbé vannak a divatnak alávetve, mint akár a kalap vagy a ruha. Ebben a tekintetben is nagyon szeszélyesek a yankee-asszonyok. A jelenleg divatos monogrammok a régi misekönyvekben látható betűk alakját és színét utánozzák. A díszítés rendesen rikító vörös, a betű maga sárga vagy kék. Az ilyen monogrammok elkészítése igen nehéz s asszonyok végzik, akik a szükséges mintákat többnyire franczia kolostorokban tanulmányozták és pauzálták. Más divat szerint pecsétalakú a monogramm. Divatos továbbá a zsebkendő sarkába behímeztetni a czímert. A monogrammokat nemcsak hímeztetik, hanem sokszor bevésetik, így különösen karpereczekre. Ha egy amerikai hölgy karpereczet kap, belevéseti a monogrammját, azután odaadja barátnőjének, hogy ő viszont a saját monogrammjával díszítse. A karperecz azután tovább vándorol barátnői körében s a mikor visszakapja, akkor már tele van monogrammal. Akkor aztán eltesz emlékül többi ékszerei közé. A legjobb barátnő monogrammja persze első helyre kerül a karpereczen. Nem ritkán két karpereczet is szerez, az egyiket férfiismerőseinek, a másikat nőismerőseinek monogrammja számára. Ilyenkor aztán bal karján viseli a férfiak, jobb karján az asszonyok monogrammjával ellátott karpereczet. Nagy emberek agyveleje. Régi tapasztalat bizonyítja, hogy a szellemnek nagyobbfokú működése, bizonyos ingerek hatása alatt áll. Ez ingerek különbözők lehetnek mind lényegükre, mind hatásukra nézve. Elsősorban ismerünk számos oly hatást, mely a normális értelemnek akut és múlékony fokozódását hozhatja létre. Kémiai anyagok: alkohol, kávé, tea, dohány, kámfor, arzén az idegrendszer tevékenységét idézik elő. Lelki ingerek, melyeket például valamely műremek szemlélése, ritka természeti tünemény, vagy zenekar játéka idézhet elő, a fantáziának gyakran különböző tág tért is nyitva, a lelki működések minőségi és mennyiségi mértékére lényeges hatással vannak. Az előadóra, színészre, művészre a publikum, szónokra a tömeg, katonára a zene, dob, trombita lelkesitőleg hat s igy bizonyos pillanatban működésük képességét emeli. Schillert az alma illata ejtette költői hangulatba, Goethe pedig csakis akkor tudott igazán dolgozni, mikor dús asztal mellett jóllakott. Költők, irók, államférfiak egész sora túlságosan dohányzik, iszsza a szeszes italokat, a kávét, hogy munkaerejét fokozza, avagy megtartsa. Ezzel a hirtelen módon növelt szellemi működéssel szemben áll a kórosan növelt működés. Lángelme és téboly szálló ige manapság. Ez, esetben az agyvelőműködés fokozódását kiváltó ingerek kórosak; jellemző tulajdonságuk, hogy előhaladók (progrediensek) és krónikusak ; gyuladásos, vagy sorvadásos eltávozásokban állanak. Az eredmény az agyvelőnek abnormis, patológiai irányban túlságos működése, az értelmi működés kóros fokozottsága. Ilyesmi nem is, jelent haladást az emberiségre nézve, legföljebb szenzácziót kelt s bizonyos népszerűségre segíti az oly betegagyvelő birtokosát. Jellemző modern példája ennek Nietzsche Frigyes. Másként állnak már most a viszonyok ama csoporttal, a melyhez Cuvier, Goethe Beethoven s többen tartoznak. Az ő nagyfokú agyvelői tevékenységük, melyet az aggkor sem bírt megcsökkenteni, sem akut, sem pedig kóros hatások eredménye. Ezeknél az igazi lángelmek megnyilatkozásainál teljesen különböző viszonyokat kell föltételeznünk. Sok adatunk van, arra, hogy kiváló emberek koponyáján részaránytalanságot s egyéb rendellenességek egész sorát találták, így a mint, a vizsgálatokból kiderült, Paracelsus, Humboldt Vilmos és Meckel Fülöp koponyája túlságosan lapos, Schilleré és Kanté asszimmetriás és rövid volt, Dante koponyáján pedig a varratok egyoldali elcsontosodása volt meg. Majd még oly állapotokról tudunk, melyeket működésbeli eltérések okoznak az ember idegrendszerében, melyeknek lényegét azonban eddigelé még nem tudták kideríteni a tudósok. Ez állapotok nyilvánvaló hatással vannak az illetők lelkére, így például Petőfiről, Heinéről sok olyan jellemvonást ismerünk, melyek neuraszténiára vallanak, valamint ismerünk kivált olyan drámai színésznőket, kik művészetük javarészét hisztériás természetüknek köszönik. Érdekes, hogy Helmholtz, a hat évvel ezelőtt elhunyt nagy német tudós hatalmas agyvelői ingere abban a sajátos betegségben leli anatómiai kifejezését, mely őt ifjúkorában érte, azonban idejekorán, visszafejlődvén, szerencsére nem vált rá végzetessé. Lül ,11. Iillllllll—miiii II win '. iii: i. m. liiuii -1,1.11-14 un OHSZÁG-VIIIÁG 1900